Part

 1 El|            mindnyájan csak haladtak; egyedül Magyarország állt egy helyben,
 2 2 |      félhetnének amiatt, amit írtak, egyedül a világi hatóság. Ez is
 3 2 |        eltávoztak.~Mikor aztán ő már egyedül volt ott, akkor a rector
 4 4 |           recsegő hangokat, amik még egyedül voltak rá nézve hangok;
 5 4 |         bevezette principálisához, s egyedül hagyta Korcza úrral.~Kálmán
 6 5 |           segítség kellett, vagy aki egyedül volt, az ajtókilincshez
 7 5 |           Most még senkid sincs, még egyedül vagy; de ha egyszer lesz,
 8 6 |         számára az ebédet, s ehetett egyedül egymagában. Ezt tartotta
 9 6 |        valaha nagy úr leszek, mindig egyedül fogok ebédelni!”~Hát egyszer
10 6 |           vele menjen. Utóbb is csak egyedül kellett vállalkoznia.~S
11 8 |         azokból a féltett violákból; egyedül neki volt szabad azokkal
12 8 |         levetkőztek már, az igazgató egyedül maradt a színpadon, de az
13 9 |            Korcza úr és patvaristája egyedül maradtak, az ügyvéd így
14 10|         fülébe trombitáltatni ezt az egyedül vigasztaló hangot.~Korcza
15 10|              Farkashoz.~Kálmán ismét egyedül maradt a háznál.~De a szép
16 10|           hibának, botlásnak kútfeje egyedül a férj. Kiszámított, előre
17 10|           Pedig, barátom, az asszony egyedül az, ami nem alkalmas madártávlati
18 12|             is eltávozni a városból, egyedül ment a hajdúval. Ilyenkor
19 12|             élményei voltak azok, ki egyedül, segélytelenül, utasítatlanul
20 13|     elszenderült.~Kálmán ott maradt „egyedül”, néma bámulatát az átszellemülésig
21 13|      találkozott. Ez érzelemmámorban egyedül akart maradni. Ezer fennhéjázó
22 14|           egyesülten rajtarontott az egyedül maradt szkíta hitetlenre,
23 14|        éjfelekig a kerti pavilonban, egyedül bezárkózva a négerrel, a
24 15|              ünnepe nem lehet, akkor egyedül az én Pálomnak van neve
25 15|            senki sincs itthon. Akkor egyedül szeretnek lenni: éppen csak
26 15|            egy óra hosszat imádkozik egyedül. Akkor kinyitja szobáját
27 20|             s semmi védelme nincsen, egyedül az a borzadály, melyet látása
28 20|        rusznyák holtrészegen alszik. Egyedül vagyunk. S ön még nem tudja,
29 20|              nem tudja, mit tesz az, egyedül lenni velem az egész világon?
30 20|            én nem mondhattam semmit: egyedül azt, hogy „éltem az életet”. –
31 23|          mind, mind nem érti meg őt! Egyedül ez a két alak, ki most előtte
32 24|         Debrecenig; ha jobb szeretsz egyedül utazni, rendelkezésedre
33 24|            nem vagyok fösvény.~– Nem egyedül a vallást értettem a lélek
34 25|       szokása szerint falusi lakában egyedül volt visszamaradandó.~A
35 25|           hogy Kálmán egy hét alatt, egyedül bezárkózva szobájában ez
36 25|             ellen nincs kifogásom. Ő egyedül azon alak, ki egy szenvedő
37 28|        megváltoztatására. Nem álltok egyedül. Carbonarik, chartisták,
38 28|         piktor halsz meg.~– Ezt mind egyedül az okozza – szólt közbe
39 29|             való ellátásának.~Kálmán egyedül maradva az orvos szobájában,
40 29|              tiltja azt nekem senki. Egyedül te tilthatod meg. Teszed-e
41 29|             Te tilthatnád meg nekünk egyedül, hogy művedet előadjuk.
42 31|      palotasort találna ottan. Akkor egyedül állt a parton, sötét mogorva
43 31|           sártól járhatatlan ősszel, egyedül télen van szép járdája hóból,
44 31|       talapzatát megrázó költeményt: egyedül ő nem vette észre benne
45 31|          koronás tekintetes asszony. Egyedül Cilike érzi, amit játszik:
46 31|           Cilike érzi, amit játszik: egyedül az ő alakján lehet tekintetének
47 31|      nevetségessé. Valamennyi között egyedül Biróczy van biztosítva minden
48 31|            olyankor veszi elő, mikor egyedül van, s diktál a tolla alá
49 32|           diadalt a szép háziúrnőnél egyedül saját ellenállhatatlan megjelenésének
50 34|           Decséry család; még mindig egyedül.~Nápolyban azonban összetalálkoztak
51 35|            mamát nem viheti magával, egyedül pedig bajos dolog odamenni,
52 36|              lakik Cilike: egész nap egyedül. Egyetlen kis udvari szobában.~–
53 36|         szállunk, együtt emelkedünk. Egyedül a múzsáknak fogunk ezentúl
54 36|       policájnak, mint méregkeverőt: egyedül a lelkesedéstől leszek még
55 37|            volt rászánni magát, hogy egyedül ballagjon a kocsi mellett,
56 37| szerencsétlenségét, hogy nászútjáról egyedül kellett visszatérnie, férje
57 38|           ehhez szokva; gyakran ment egyedül haza Budára. Bányaváry ilyenkor
58 38|        megnyugodott abban, hogy majd egyedül fog hazamenni a szolga kíséretében.
59 38|            és ő el volt szánva, hogy egyedül is átmegy Budára. Óh, egy
60 38|           Nekiindult, hogy megy haza egyedül.~Mikor aztán az előcsarnokba
61 38|     nekiindultak a zimankós zápornak egyedül.~Magyarország két ragyogó
62 39|          éjszakán, késő előadás után egyedül karon fogva kísérte át húgodat,
63 39|            fogja találni Bányaváryt.~Egyedül találta.~Bányaváry is értesülve
64 40|            senkim sincsen. Hagyjatok egyedül. Jól érzem magamat: nem
65 40|    honfoglalókkal egy sorban állnak. Egyedül fennmaradt nemességünk családfájának
66 40|             mely nem politizál, mely egyedül nagy és nemes eszmékkel
67 40|            onnan, amíg ő beteg volt, egyedül maradt ott az inas. No,
68 40|              az!~És e pusztaságban ő egyedül bolyong: az „egyedül idegen”:
69 40|  pusztaságban ő egyedül bolyong: az „egyedül idegen”: a magyar író, a
70 42|            Vácra, Gödöllőre.~Katinka egyedül maradt.~Egyedül maga és
71 42|              Katinka egyedül maradt.~Egyedül maga és kedvenc állatjai:
72 42|          magát nagyon.~Mikor ennyire egyedül maradt egyszerre, akkor
73 42|          hogy senkije sincs. És hogy egyedül neki nincs hová elmenekülnie
74 42|         Aszályinak őszintén: ő nekem egyedül hívem.”~Aszályinak a szeme
75 42|     gyöngédségeivel, gyakran teázunk egyedül este; sőt megengedi, hogy
76 43|           Alkonysugarak~Kálmán pedig egyedül feküdt kórágyán. Egyedül
77 43|             egyedül feküdt kórágyán. Egyedül a népefogyott fővárosban,
78 43|               mamám, én meghalok itt egyedül, mamám, ne menjen Pestre;
79 43|            soha; amit elővesz, mikor egyedül marad, s elmereng vonásain.~
80 43|          akit annyian szerettek, oly egyedül távozik innen!~De nem. Egy
81 43|                 Lássa, mi most olyan egyedül vagyunk; ebben a félelmes
82 45|              maga maradt a háznál, s egyedül beszélgetett a pókkal, ki
83 45|           zárta az ajtót, ott hagyva egyedül a nagyanyát.~Jenőyné azért