Part

 1 1 |           a kocsmáros „humanissime Aszályi”-nak szokott megbecsülni.~
 2 1 |      elárult benneteket a gézengúz Aszályi!”~A clarissime pedig addig
 3 2 |      tizenegyedik után humanissime Aszályi is beszólíttatott. Valószínűleg
 4 2 |         nem hagyták a termet.~Csak Aszályi nem nevetett. Ő megbotránkozottan
 5 2 |          kenden a sor, humanissime Aszályi. Kend bevádolá társait az
 6 2 |         árulta el őket? A gézengúz Aszályi.~De nem is volt tanácsolva
 7 20|    elmondta Bálvándy, aminél fogva Aszályi akármerre fordult, mindenütt
 8 21|          boszorkánymedve? – rebegé Aszályi.~– Hát nem tudja az úr?
 9 21|         Auh! – csodálkozék ijedten Aszályi.~– Aztán abban áll a boszorkánysága,
10 21|         volna találkozni – sóhajta Aszályi – s melyik oldalára futott
11 21|           medve?~– Erre felénk ni.~Aszályi menten át is került a hintónak
12 21|        volt avatva a tréfába; csak Aszályi nem. Azt is azért ijesztgették
13 22|         írva.~A társaság nevetett.~Aszályi pedig folytatá:~– Protestálok
14 22| protocollumba vétetni! – recsegett Aszályi hangja.~– Már be vannak
15 22|        másik, akinek mondja. Hanem Aszályi nem ment oda megnézni, mi
16 22|      futott is a tett színhelyéről Aszályi, ahogy csak négy mokányló
17 22|            szemközt jövőtől eredt.~Aszályi meglepve látta, hogy egy
18 22|               Mi tetszik? – hebegé Aszályi.~– Beszéljünk németül, hogy
19 22|              Visszamegyek – rebegé Aszályi, ösztönszerűleg nyújtva
20 22|          fordítsa vissza a lovait.~Aszályi felráncigálta a pokróc alól
21 22|    hivatalos vendégsereghez, midőn Aszályi újra odafurakodott az asztalhoz.
22 22|         minden oldalról.~Hanem hát Aszályi hozzá volt már ahhoz szokva.
23 22|            nem adta hozzá emlékül.~Aszályi nem hitt az inasnak, s felbontá
24 22|         hátat fordított neki, amit Aszályi alázatosan megköszönt, s
25 22|           őt magához.~Pedig bizony Aszályi is ott van, és mindent lát
26 31|           pedig nem más, mint árva Aszályi, írnokból laptöltelék készítővé
27 31|        Ezért a mellékneve: „Potya” Aszályi.~A „potya” szó alatt értik
28 31|        megtelepedés művészetét is. Aszályi egyúttal műbíráló is. –
29 31|  főszerkesztőjével, Kovászos úrral Aszályi is Kálmán ünnepi torára. –
30 31|           szemébe mondogatni, mint Aszályi; még a principálisa, Kovászos
31 31|          van.~– Dejszen – riad fel Aszályi –, Kálmán barátunk csak
32 31|     Sietett a kalapját megtalálni.~Aszályi szegődött hozzá.~– Elkísérlek
33 31|          előadott művének bírálata Aszályi írói jegyével.~Egy infámis,
34 38|           Pestre.~Egy péntek napon Aszályi sorba futkározta az előadásra
35 38|    Csollánné őnagyságához.~Mi volt Aszályi Csollánnénál? Lótó-futó,
36 38|    hazamenni a szolga kíséretében. Aszályi nem is igen erőltette tovább.~
37 38|          színpadon; őt is meghívta Aszályi Csollánnéhoz, amire Kálmán
38 38|           Bálvándy van oda – mondá Aszályi, ki udvarmester, kukta,
39 38|           helyen van most! – monda Aszályi és Kálmán szemébe vigyorgott.~
40 38|           találta ezt a vigyorgást Aszályi pofáján, hogy nem tudott
41 38|            pompás vacsora, melynél Aszályi, ki bortöltögető, tósztmondó,
42 38|               felelt mindannyiszor Aszályi, s hunyorgatással jelzé,
43 38|   játékával elragadá a társaságot. Aszályi a társaság nevében unszolni
44 38|        most nem jöhet ide! – monda Aszályi furfangos arccal.~Egyik
45 39|     órájában itt lehetett találni: Aszályi.~Ez is az irodalomhoz tartozott.
46 39|           díjaztattak.~Hanem azért Aszályi tele volt dicsekedéssel
47 39|         ellentétes paradoxonokból.~Aszályi a nagyúri körökben is „bennfentes”
48 39|            félbeszakad a jó kedve; Aszályi, ki fennhangon mesélt valamit,
49 39|    Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi azt felelte: „De hisz az
50 39|         társaság közé, s egyenesen Aszályi előtt állt meg.~– Hallja
51 39|           karöltve Budára átmenni…~Aszályi sarokba volt szorítva. Itt
52 39|            jó öregurat rohanta meg Aszályi azzal a felhívással, hogy
53 40|            jó volt ez az eszköz, s Aszályi jó volt ilyen eszköznek.~
54 41|     amelybe Kálmán írt, és amelybe Aszályi piszkolt. Folyvást figyelemmel
55 41|     folyvást magasabbra emelkedik. Aszályi piszkolódásaiból pedig megtudta
56 42|          majom s a legfertelmesebb Aszályi. Az csak nem futott el sehova.
57 42|         annyit, hogy „filou”; amit Aszályi, nem francia, de görög nyelven
58 42|           személyesen Bálvándynak.~Aszályi éppen ilyen küldetésekhez
59 42|          egészen elzárja magát.~De Aszályi híven utána kocsikázott
60 42|          beledugják, megbuktatják. Aszályi, amint a víz a szájába megy,
61 42|      megsütnek! – gondolja magában Aszályi, s elkezd görögül könyörögni
62 42|          inas és komornyik; hoznak Aszályi számára újdonatúj ruhákat,
63 42|             a báró úr odabenn van.~Aszályi alig tudott magához térni
64 42|        szólt bizalmas mosolygással Aszályi.~– Még levél is! – szólt
65 42|            komornyik felszakítá, s Aszályi egyfelől egy csípővassal,
66 42|    Magyaráti pincéje híres volt, s Aszályi nem volt idegen a jó bortól.
67 42|        ittak, ki tudja hányadszor. Aszályi azon emberek sorába tartozott,
68 42|        újrakezdi vele a kendezést.~Aszályi különben is beszédes volt,
69 42|        menni.~– Énhozzám? – hebegé Aszályi, s letette az ajkához emelt
70 42|       Egyszóval palást! – röhögött Aszályi.~– Hát igen: palást! – kísérte
71 42|          bele cinikus ostobasággal Aszályi.~– Ő is nagyon ragaszkodott
72 42|      kivéve. Értesz-e már engemet?~Aszályi mindent értett; részeg volt;
73 42| elszállítatta vissza Aradra, ahová Aszályi csak későn érkezett meg.~
74 42|          percig járt az a gondolat Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot
75 42|           ez; de meleg van alatta.~Aszályi sorsával kibékülten érkezett
76 42|           el, szerencsésen járt-e.~Aszályi kedélyes akart lenni, s
77 42|     bepácoltatási történetet, mint Aszályi elmondatlan nem hagyott
78 42|         komolyságra fogta a dolgot Aszályi, ahol a Bálvándyval folytatott
79 42|           itt nagy lélegzetet vett Aszályi.~– Nos, nos? – sürgeté Katinka
80 42|          áll boldogságunk útjában.~Aszályi e nyilatkozatnál szétterjeszté
81 42|      csengettyűhúzót rántotta meg.~Aszályi még akkor is úgy állt, mint
82 46|           jutott, mint Bálvándy és Aszályi, az rongyokra tépve kerül
83 46|         keresztül föl nem ismernie Aszályi éles rikács hangját, ki