Part

1501 24|            becsülni a pénzt, mint én, s nem hagyja oda a földjét, ha
1502 24|                  venni soha. Mi utánunk nem lehet annak megélni. – Aztán
1503 24|              annak megélni. – Aztán itt nem bolondul meg senki, ha szerelmes:
1504 24|          tudománya, úrfi. A zöld mezőn, nem a zöld asztalon szerezzük
1505 24|             vissza az országot, úrfi.~– Nem, uram. A zöld asztalnál
1506 24|          drágább még a földünknél is.~– Nem tudok róla – felelt, bundáját
1507 24|               császár. Magyar magyarnak nem is tudna már engedelmeskedni.
1508 24|                 követet, a vicispánt mi nem választjuk; a nemesi juss
1509 24|                 a nemesi juss minket be nem takar, mert mi csak parasztok
1510 24|             embere át fogja látni, hogy nem az igazságot kell követnie,
1511 24|              vegyült. Két hálótársa már nem feküdt mellette. Azok rég
1512 25|               fognak útra felcihelődni. Nem is várt Kálmán a kávés reggelire;
1513 25|                   feddé őt Máté uram. – Nem minden esztendőben viszi
1514 25|   időjóslatokhoz!~– Hát te, Erzsi, mért nem jössz elő? Mondj hát te
1515 25|                Kálmánnak; de szemét fel nem emelte hozzá; hanem a kézszorítás,
1516 25|          öltözetlen, azazhogy még kalap nem volt a fején, mert fehér
1517 25|                 bácsi ákombákját. Ebben nem volt semmi feltűnő: nagyanyja
1518 25|           címzetet; mert ő maga latinul nem tudott: márpedig tisztességes
1519 25|                a levél megkapóját, hogy nem tudja kitalálni, mi lehetett
1520 25|                 a szokott pénzküldemény nem marad el; hanem az a delizsáncon
1521 25|                a grófi család részéről. Nem azon a hangon beszélnek
1522 25|          sohasem gondolt, hogy az ember nem lesz örökké Decséryéknél
1523 25|                grófnőnek. Dorothea most nem volt az asztalnál; hanem
1524 25|                szobájába, mert senkinek nem szabad megtudni a dolgot;
1525 25|               kicsinyben múlt, hogy meg nem köszönte a hercegnőnek a
1526 25|        hercegnőnek a megbízást, hogy el nem árulta, milyen nagy gyönyört
1527 25|                művész volt. Bölcsőjében nem egy, de két múzsának csókja
1528 25|                események elé.~Egy hétig nem látta őt senki szobáján
1529 25|                 tollas legyező.~A másik nem a világ számára készült.
1530 25|               maga számára készült. Ezt nem látja meg senki.~Vajon nem
1531 25|              nem látja meg senki.~Vajon nem volna bizonyos a hercegnő
1532 25|             hercegnő az édes csalásról? Nem bírna előre érzett tudatával
1533 25|               is tudhatta, hogy egy hét nem kell egy művésznek egy arckép
1534 25|       correspondens lapjait föltalálta, nem volt olyan nagy természetbúvár,
1535 25|                 aztán távol esett tőle.~Nem maradt a főispán házánál
1536 25|              ügyvédi vizsgájára készül.~Nem volt igaz.~Drámáját írta,
1537 25|                Ő már ügyvéd volt; hozzá nem illett többé a jurátusi
1538 25|         ünnepelve, irigyelve lehetsz, s nem kell semmi, csak a kezedet
1539 25|              örökös kitagadásához; hogy nem Béni bátyádról van szó,
1540 25|           gazdag ember fogsz lenni, azt nem bánja; akkor neked fogja
1541 25|         Bányaváryné testvérhúgod, mikor nem is igaz? Azt gondolod, a
1542 25|            dolgát, sem az ország dolgát nem bízza többé.~– És mégis
1543 25|                  De kinek énekelünk mi? Nem szedtél fel elég tapasztalást
1544 25|                hallgat rád? Úri rendünk nem is ért nyelvünkön. A szépasszonyok
1545 25|             nyelvünkön. A szépasszonyok nem veszik könyveinket szép
1546 25|          literatúrát kegyeli, az élővel nem törődik. A nemesember csak
1547 25|             tart minden irkafirkát, ami nem politika, s a politikai
1548 25|         virtusnak tartják, hogy ők soha nem olvasnak semmi költeményt,
1549 25|            olvasnak semmi költeményt, s nem járnak semmi színházba.
1550 25|               meg a tucat kártyát ők le nem teszik azért, hogy olvassanak.
1551 25|           hiányzik hozzá. A prókátornak nem kell más, mint az aktái,
1552 25|                 inkább szomjasan, mikor nem részegen, kóborgó hadat,
1553 25|          megszökik, ott elcsapják; mely nem tisztel sem családot, sem
1554 25|                 festi képét, de pirulni nem tud; mely arcfintorgatással
1555 25|           hányna, ha ahhoz is tanulmány nem kellene; mely koldul és
1556 25|                  ha jön egyszer valaki, nem egy, de sokan, akik azt
1557 25|              akik azt mondják: „Ide! én nem szolga, de király vagyok
1558 25|            király vagyok itten; arcomat nem éri el a sár, de eléri a
1559 25|           napfény! Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem a
1560 25|             hanem a ti dicsőségetek! Én nem koldulok a közönségtől,
1561 25|          kizöldül a megérdemlett babér, nem hiszed-e, hogy a büszke
1562 25|               akik velem jönnek. – S ha nem teszik? Maradnak odalenn. –
1563 25|                embernek ismer mindenki. Nem igaz! Kevély vagyok, mint
1564 25|                 vagyok, mint egy ördög! Nem ismerek erősebb embert magamnál!
1565 25|               azontúl, hogy az oltár és nem pellengér. Bányaváryék társulata
1566 25|              arcán a hatást.~– Végig. – Nem árult el annak az arca semmit.~–
1567 25|              rakja is, megfelelő nagyot nem fog teremteni. Egy fejjel
1568 25|             tűztél, ezzel a művel te el nem éred. Hisz ezt ma nem érti
1569 25|                el nem éred. Hisz ezt ma nem érti meg senki. Ehhez egy
1570 25|              műveit tűzbe hajítja, hogy nem értő hazáját megfossza tőle.
1571 25|             nyelved ős eredeti zamatját nem ízleli, s a profanum vulgus
1572 25|               élőknek és holtaknak ura. Nem az „Úr”; hanem a Kutya Cenzor.
1573 25|             barátom, fiókod fenekére…~– Nem fogok vele elrejtőzni –
1574 25|            Pályázatra bocsátom művemet. Nem kockáztatok vele semmit.
1575 25|             fiókom fenekére vándorol, s nem jön napvilágra többé. –
1576 25|                az országban. Ez másként nem is lehet. Én ismerem mind
1577 25|             pálmát elragadja előled, de nem lesz soha; ezután sem lesz!
1578 25|              talál az. Már Bányaváryról nem állok jót. Neki szokása
1579 25|               kitörés bekövetkeztéig ki nem mutatni büszke; mely önmagával
1580 25|           szenvedélyein, míg azok felül nem kerülnek. Bányaváry ezt
1581 25|                 kerülnek. Bányaváry ezt nem tudja felfogni. Neki elejétől
1582 25|               ahova taszított. Koldulni nem fogok, se kenyeret, se szerelmet.
1583 25|                 lesz anyám és kedvesem. Nem én leszek az első, aki így
1584 25|                 tartotta; tíz hét alatt nem látott egyéb után, mint
1585 25|                 a bosszúja, hogy Kálmán nem praeclarumot hozott haza.
1586 25|                az ülnököt fogja szidni, nem mást.~Kálmán pedig türelmetlenül
1587 25|               jártak a napok.~Még akkor nem volt gőzmozdony; a postának
1588 25|              végigolvasta.~A pályadíjat nem ő nyerte el.~Valamennyi
1589 26|                erre a hírre.~– És velem nem tudatta ittlétét.~– Nem
1590 26|                 nem tudatta ittlétét.~– Nem ám! Én is Korczától tudtam
1591 26|                közölte. Különösen neked nem szabad azt megmondanom.
1592 26|                 szabad azt megmondanom. Nem is mondom senkinek, csak
1593 26|              nap Korczával fiákereznek, nem tudom én hova s merre; mikor
1594 26|       öregasszonyt?~Kálmán vállat vont. Nem törődött már semmivel.~Azonban
1595 26|          törődött már semmivel.~Azonban nem kellett Biróczy jólelkű
1596 26|         kisvárosban szokott viselni; de nem azzal a családszerető arccal,
1597 26|               Azt engedte; de arcát meg nem csókolá, meg nem ölelte,
1598 26|              arcát meg nem csókolá, meg nem ölelte, mint máskor.~Szótlanul,
1599 26|             máskor.~Szótlanul, kínálást nem várva, leült az egyetlen
1600 26|            hangon beszélt hozzá, mintha nem is volnának ismerősök.~Kálmán
1601 26|                 s azonnal indulok haza. Nem szükség, hogy odáig elkísérj.
1602 26|             fizeti kezedhez a bérlő. Ha nem jönnél ki vele, szólj Korcza
1603 27|              ülsz: s szép ember lettél.~Nem kapsz pénzt kölcsön? Lóra
1604 27|                ülsz: s helyedbe hozzák.~Nem kap rajtad az imádott hölgy?
1605 27|               amit a fejébe fölszedett, nem viszi őt olyan gyorsan előre,
1606 27|              elpirult.~(Dorothea grófnő nem engedte az arcát udvari
1607 27|            csittvári krónika történetét nem bírták még elfelejteni.~
1608 27|                 kábító cosmeticumok még nem járták át eléggé a nagyot
1609 27|        igyekezett helyrehozni.~Őfensége nem kételkedett előtte több
1610 27|               élt; körülvéve a néptől s nem zárkózva el tőle. A főhercegnő
1611 27|                 Kálmán ajkába harapott. Nem elég az embernek azt tudni,
1612 27|                 önre nézve.~Hanem aztán nem hozta neki elő többé a verset.
1613 27|                  Mikor aztán virradatra nem tudott a fiatalság a maga
1614 27|                 még keményebb legénnyel nem akadt össze soha. S az az
1615 27|                  Kálmán is lefeküdt, de nem jött szemeire álom. Elbámulta
1616 27|             mostan a világot! Hiszen én nem vagyok sem úr, sem lovag,
1617 27|               pazar fény, mi körülvesz, nem az enyém, nem igaz. Ez csak
1618 27|                körülvesz, nem az enyém, nem igaz. Ez csak bitorlás,
1619 27|             hazugság, csak világámítás. Nem vagyok én semmi, csak egy
1620 27|                  Meddig tart még?”~– Óh nem lehet a lelket elhagyni
1621 27|           szívét, aminőket asszony ajka nem nyújt.~Ovid a korbácsütés
1622 27|               apám, több verset szám ki nem ejt már!” S a sors korbácsütésére
1623 27|                papoknak, mint Dante.~Ez nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni,
1624 27|         eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk egy úton? Hogy szomjan
1625 27|          megtartá fogadását: költeményt nem írt; hivatalos firkálásra
1626 27|         hercegnő volt az a valaki.~– Ön nem is sejti, hogy Dorothea
1627 27|           kíváncsian.~– Hát mivel önnek nem szabad verset írni – mondá
1628 27|              költeményét elolvasá.~– Én nem tudtam felőle semmit – magyarázá
1629 27|                a gondolatja, hogy ha ön nem írhatja meg a költeményt,
1630 27|                    én, aki értek hozzá, nem költhetek azért, hogy neked
1631 27|             neked tessem; hanem te, aki nem tudsz hozzá, fogsz verselni,
1632 27|                ok nélkül szószaporítás; nem jól választott szavak, a
1633 27|             vetélytársnéjára, a múzsára nem féltékeny; a szerető férfi
1634 27|                 le áldozatát ő is; – az nem kérdés, hogy mit.~– Nagyon
1635 27|                  és ha szíve súgta ezt, nem is hazudott.~– Óh, nem –
1636 27|                  nem is hazudott.~– Óh, nem – tiltakozék Dorothea –,
1637 27|         Aláírhatja a grófnő nevét.~– Én nem azért mutattam ezt meg önnek,
1638 27|              felől; aminek szabályait ő nem tanulta.~Kálmán tehát kapott
1639 27|             miket a hő fantázia lángjai nem lobognak át.~De a szerető
1640 27|          lobognak át.~De a szerető szív nem kérdezte azt, hogy minő
1641 27|      stádiumában a szívviszonyoknak már nem volna illendő egy kiszemelt
1642 27|                 kedélye meg volt törve; nem volt rábírható, hogy alcsuthi
1643 27|                is ott lepték Alcsuthon. Nem volt rábírható, hogy Budára
1644 27|                  tudja Isten miért, úgy nem szeretnek az égbe menni,
1645 27|                hogy több gyermekmeséket nem fog ő regélni már senkinek.~
1646 27|           kedves gyermek halálára. Most nem kellett őt arra felszólítani,
1647 27|         születésnapi gratulációra. Most nem volt előtte akadály nagyanyjának
1648 27|           akadály nagyanyjának tilalma, nem önérzetének büszkesége.
1649 27|               gyermeket megénekelni már nem hízelgés.~A főhercegnő imakönyvébe
1650 27|                 kihallgatást tartott, s nem voltak olyan napjai, amiket
1651 27|                 papírszőnyegek boríták, nem atlasz és márványozás, mint
1652 27|        kihallgatási termének bútorzatán nem volt sem aranyozás, sem
1653 27|         érdemrendje felrakva mellére.~Ő nem hoz magával papirost, élő
1654 27|                őfensége előtt.~Mert már nem csupán a fiskálisokkal veszekedik
1655 27|              Azokat is végigostromolta. Nem használt semmit. A válóper
1656 27|                egy óriási birtokhoz, de nem tudja végét érni, hogy ezt
1657 27|                ha valamennyit rögtön el nem csapja, s minden ezentúli
1658 27|           ítélve, úgy vétetnek a semmit nem halló úr által, mintha az
1659 27|                se olaszul, se franciául nem ért, s így a párbeszéd humoristicumát
1660 27|                párbeszéd humoristicumát nem foghatja fel; de a kalocsai
1661 27|           juttatták ilyen nyomorúságra.~Nem biz azt, mert az szegény
1662 27|           kitüntető külsőség. Legtöbben nem is tudják, kicsoda. Egy,
1663 27|                kíváncsi rá, aki belépni nem látta. Török követet nem
1664 27|                nem látta. Török követet nem minden nap mutogatnak Budán.~
1665 27|                bizony ezért az emberért nem volt érdemes ily díszes
1666 27|                 még hozzá a török követ nem is valami tekintélyére ügyelő
1667 27|              türelmetlenkedtek idekinn; nem mozdult.~Vajon mi beszédjük
1668 27|                a fiatalember még mindig nem jött vissza.~Sátory őrnagy
1669 27|                 lőporfüst közé rohan, s nem érzi már a csata hevében,
1670 27|                 a fojtó lég után.~„Mért nem tudott az a golyó két hüvelykkel
1671 27|             mely a fején átfúródik, már nem érzi az ember.~Sátory őrnagy
1672 27|                  A kihallgatást ez eset nem zavarta meg. Legtöbben azt
1673 28|              Dunára, kilátással Pestre.~Nem a mostani, lázas sietséggel
1674 28|                 lakójának kedélyét.~Itt nem volt semmi arckép a falakon;
1675 28|               És mindezen erős hatalmak nem elégségesek arra, hogy tégedet
1676 28|              réginek megváltoztatására. Nem álltok egyedül. Carbonarik,
1677 28|               Erre felelj nekem!~Kálmán nem látta még be, hogy hová
1678 28|               hová céloz ez a kérdés, s nem tudott rá felelni. A fenséges
1679 28|           létezünk, amíg magunkat hozzá nem idomítottuk. Sajátságaink,
1680 28|              nyelvünk van – mely senkit nem protegál, de nem is provokál.
1681 28|                 senkit nem protegál, de nem is provokál. Klasszikus
1682 28|            csekélység; földje jó, senki nem bántja, jól él, nem töri
1683 28|               senki nem bántja, jól él, nem töri fejét a nagy államok
1684 28|             hajdúval békén elkormányoz; nem irigylik, nem zaklatják
1685 28|              elkormányoz; nem irigylik, nem zaklatják nyugtalan szomszédok;
1686 28|           mételyétől. Ha szegény is, de nem adós. Nem áll magasan, de
1687 28|                szegény is, de nem adós. Nem áll magasan, de nem bukhatik.
1688 28|               adós. Nem áll magasan, de nem bukhatik. Nem küzd a pálmáért,
1689 28|               magasan, de nem bukhatik. Nem küzd a pálmáért, de nem
1690 28|                 Nem küzd a pálmáért, de nem is győzetik le. Alszik;
1691 28|             hogy annak arcát e szavakra nem a megrettenés halaványsága
1692 28|             most a béke nyugalmában; de nem a béke győzelmeiben. Sok
1693 28|              nincsen élet; ha van élet, nem ilyen élet). Ez egy szomorú
1694 28|               külvilágtól, és semmit be nem fogad, amit az európai kultúra
1695 28|                 a civilizált világéval; nem kérik kölcsön tudományunkat,
1696 28|              idegen nevet rajtunk, vagy nem ismer bennünket. Legszegényebb
1697 28|              vesszük, hogy elenyészünk. Nem tűz, nem fegyver fogyaszt
1698 28|              hogy elenyészünk. Nem tűz, nem fegyver fogyaszt el bennünket,
1699 28|        elmaradtunk a sivatagban; míg el nem takar bennünket a homok,
1700 28|                bennünket a homok, s oda nem jutunk, ahova a flamandok,
1701 28|               életképesnek hiszem, hogy nem rettenek vissza a versenytől.
1702 28|           ifjúra.~– Ábrándozó! Mennyire nem ismered saját népedet! Én
1703 28|                 tulajdonságával. Te még nem is születtél, mikor én már
1704 28|               elnevezése megfelel; ahol nem hívnak másképp, mint „der
1705 28|                 nagy fővárost; de amely nem lesz magyar, hanem német.
1706 28|                   De én sírásótok lenni nem akarok. Félelemmel tekintem
1707 28|         nemzettel mindazt, amije van, s nem szerzitek meg számára azt,
1708 28|              nyelvet, amit a köznép meg nem ért. Utat nyittok idegen
1709 28|              fogtok hazahozni. Rohammal nem tudtok hódítani, mert ahhoz
1710 28|            nincsen türelmetek. A magyar nem való Sprachmeisternek, mint
1711 28|                 magyar úrnak született, nem hisztriónak. Szereti a jó
1712 28|              meg is fizet érte; de maga nem muzsikál senki pénzéért.
1713 28|             kötélen táncolónak, de maga nem hány bunkfencet. A magyar
1714 28|               hány bunkfencet. A magyar nem lehet színész: mert hiába
1715 28|             ragaszt magának álszakállt, nem tudja saját magát megtagadni,
1716 28|           fintorgatni a publikum előtt. Nem tud odatolakodni minden
1717 28|               magyar nevet Buda várában nem hagyom.~Ezzel visszaadá
1718 29|                színháznak való helyiség nem létezett, hanem belejáró
1719 29|                kedvezőtlen válasza után nem tett le a reményről, megmondá,
1720 29|             kegyet soha jobbkor igénybe nem veheti, mint most.~Amint
1721 29|                túl már tapasztalá, hogy nem lehet most olyan ügetve
1722 29|               Vajon kik lehettek? Vásár nem esik már e tájon ilyen késő
1723 29|            látszik ki belőle; másik, ki nem gondolt a jövendőre, kocsistól
1724 29|        beledughatta a fejét, az ott meg nem ázik.~Az utazók egy kicsit
1725 29|         nyomorban látni olyankor, mikor nem tud rajtuk segíteni.~Mikor
1726 29|                kisgyerek jön elő, s azt nem lehet kölcsönkérni.~Kálmán
1727 29|               vezető útra letért. Vajon nem Bányaváryék voltak-e ezek?
1728 29|              Bányaváryék voltak-e ezek? Nem merte megkérdezni az utasoktól,
1729 29|           szokatlan órában kihallgatást nem kérhet a főhercegnőtől.~
1730 29|             belátása szerint enged vagy nem enged a főhercegnő elé jutni
1731 29|               embereket, akiknek látása nem hat izgatólag a szenvedő
1732 29|             fogadta őt; de mindamellett nem titkolhatá el előtte, hogy
1733 29|                Először is ilyen sárosan nem mehet be hozzá: az orvos
1734 29|                akiket a főhercegnő most nem fogad el. – Hanem volt egy
1735 29|                 de semmi komolyabb baja nem lesz: csupán csak hogy kiveri
1736 29|              körül lesz kerülve.~Kálmán nem bánta már, akárhogy lesz;
1737 29|                engedély kieszközlésével nem szabad késni.~Az orvos azt
1738 29|                földöntúli fájdalmakról.~Nem soká kellett várniuk. Az
1739 29|     tengeribeteg émelygésével torkában. Nem is nagyon valószínű, hogy
1740 29|            orvosok humoristicus fickók. Nem is maradt ott neki. A drága
1741 29|                jár a hivatással.~Kálmán nem akarta őket „így” látni.~
1742 29|          mentségéül fogadta, hogy addig nem akar velük találkozni, míg
1743 29|                valami kedvező eredményt nem hozhat számukra. Holnap
1744 29|                  Akkor pedig hát hiszen nem tartozik azt senki tudni,
1745 29|               más vendég is!~No, biz az nem volt nagy újság Kálmán előtt;
1746 29|               székéről! Hogy rohantak a nem várt vendég elé! Hogy nyalábolta
1747 29|        derekadat te meg ne görbítsd. Én nem kérdem senkitől: szabad-e,
1748 29|              kérdem senkitől: szabad-e, nem szabad-e? Megyek! Szeretném
1749 29|          becsukhatják előttem, de azért nem maradok az utcán! Felütöm
1750 29|           terhelő bűnül számíttatik be. Nem is szemtelenkedtem én ide
1751 29|            talán elhull az útban, ha ki nem eheti egyszer magát. És
1752 29|               És lásd, ez a derék ember nem kérdezte azt előbb, hogy
1753 29|                 mondani őfensége, vajon nem veszti-e el a kenyerét,
1754 29|          hűségemmel; de meggyőződésemet nem adtam bérbe senkinek.~Kálmán
1755 29|                  Nekem semmi remekművem nem létezik – szólt Kálmán elkomorodva.~–
1756 29|               napra elkértem a művedet. Nem adta ide. Csak olvasni kértem.
1757 29|                ott van a műve, onnan el nem vész soha.~Egy menedéke
1758 29|                 hisz annak az előadását nem fogja megengedni a cenzúra.~–
1759 29|                 hogy mit bír benne. Meg nem tiltja azt nekem senki.
1760 29|                 van törődve.~– Beteg?~– Nem beteg, csak el van csigázva
1761 29|             Amíg az előadás tart, addig nem fáj semmi ideg, addig a
1762 29|                hét apróság.~– Hanem még nem feleltél a kérdésemre –
1763 29|           nagyot gondolkozva felelt:~– „Nem”…~Nagyot csattant a háta
1764 30|             igen természetes jog. Ehhez nem kell se pap, se breviarium,
1765 30|             társaság nyilvános bálokban nem mutatta magát, hanem ahelyett
1766 30|          Összejöveteleiket a meghívókon nem nevezték táncvigalomnak,
1767 30|              Decséry hercegnő termeiben nem is volt semmi feltűnő abban,
1768 30|                 az én szemeim zöldek?~– Nem, grófnő, azok kékek.~– Én
1769 30|           mindig zöldnek nézem.~– Tükre nem jól mutat, azt én jobban
1770 30|           parancs.~Nyilvános bálokban ő nem szalonképes, de a magántermekben
1771 30|              egymással utoljára?~Kálmán nem volt olyan kőfejű, hogy
1772 30|              félreérti azt.~– Ah! tehát nem lesz az idén több reunio?~–
1773 30|              hanem ránk kettőnkre nézve nem lesz több reunio!~– A grófnő
1774 30|           országban fogjuk tölteni, még nem bizonyos, hogy Olaszországban
1775 30|           tölteni, az nekem mindegy. Én nem vagyok Buda-Pesthez láncolva.
1776 30|              disgrace-ba essék, s akkor nem fogja önt senki attacheírozni
1777 30|                leszek, s akkor a grófnő nem fog engem látni többé.~– „
1778 30|                fölemelte homlokát.~– De nem maradok soká láthatatlan!
1779 30|                amit sem a fenséges urak nem confiscálhatnak, sem az
1780 30|               sem az édes szülők vissza nem vehetnek tőlem, s én magasabbra
1781 30|                 inkább azt mondom, hogy nem ismerem, hogy az ön ajkairól
1782 30|        megfogadták egymásnak, hogy soha nem fogják egymást másképpen
1783 30|              égben járás volt, a földön nem voltak soha. Boldogságukat
1784 30|         találkozott vele, ki rongyaiban nem ismert rá, és holtáig nem
1785 30|               nem ismert rá, és holtáig nem mondta meg neki, hogy ő
1786 30|             őket száraz malmot taposni, nem is eresztette ki hamarább
1787 30|                 vége volt. S új figurát nem kezdetett velük. A szívtelen
1788 31|               összerótt kövekből, miket nem ért külső vakolat soha;
1789 31|               nemes város semmi hasznát nem vette az ódon épületnek;
1790 31|                Az épület a városé volt, nem parancsolt belőle senki
1791 31|                festett ponyvákat.~Pénze nem volt ugyan az előkészületekhez,
1792 31| előkészületekhez, úri barátjaitól kérni nem szokott; Bálvándy nem is
1793 31|             kérni nem szokott; Bálvándy nem is jött vele idáig; okai
1794 31|               lehettek Pestre jövetelét nem pártolni; hanem azért kikerült
1795 31|                  mert hiszen annyit még nem írtak akkor az országban,
1796 31|        szemináriumból kikerült, könyvet nem vett a kezébe azon célból,
1797 31|             filozófia, fizika, rá nézve nem létezett, mindent a dogma
1798 31|               nyelv fejlődésével lépést nem tartott, az új szavaknak
1799 31|                 százéves szótárában meg nem talált, azt kitörölte s
1800 31|              nagybetűkre kiigazítani el nem mulasztotta. Az „ördög”
1801 31|      mulasztotta. Az „ördög” szót éppen nem engedte leírni, azt kiigazította „
1802 31|               vasárnapra esnék, ami meg nem engedhető; az időjóslati
1803 31|               olyan idő kell aratáskor. Nem volt az rossz ember, csak
1804 31|             fölöttébb megcsalt. Hisz ez nem valami erkölcstelen munka,
1805 31|                  s egyetlen egy új szót nem találtam benne, amit kiigazítsak:
1806 31|              hirdeti. Az egeret keresve nem vette észre a sast.~Akármelyike
1807 31|           megrázó költeményt: egyedül ő nem vette észre benne a fődolgot,
1808 31|              fát levágó óriás.~Ez pedig nem jó szolgálat a hírtől. Minden
1809 31|                  A zsidók „hosszúnapja” nem olyan hosszú nap, mint az,
1810 31|             hozzák. Egész nap láza van, nem tudja, mit csinál. Hamarább
1811 31|             álcázná magát, másiknál, ha nem csinálna magának olyan nagy
1812 31|         rendezőnek, az igazgatónak, kik nem győzik elhárítani maguk
1813 31|            valamennyitől. Ha Cilike ott nem volna, ki bűbájos mosolyával
1814 31|               arcokkal tele páholyba be nem nyit, míg a magáéba talál.
1815 31|           láthat, de ahol őt a közönség nem láthatja. A közönség persze
1816 31|           szerző néz és hallgat.~Óh, az nem emberi idegeknek való gyötrelem!
1817 31|                 egész másképp képzelte. Nem így éltek ezek az alakok
1818 31|               ni! Az az ember meg éppen nem tudja a szerepét; a másikat
1819 31|            másikat is belezavarja vele! Nem úgy van! Kihagyták a legszebb
1820 31|                 párbeszédnek. Egy össze nem vágó jelenet, s elveszett
1821 31|               kacajra ingerli ott, ahol nem kellene. Bányaváry maga
1822 31|               egy prédikátornál, másika nem más, mint egy koronás tekintetes
1823 31|           képzeletében, s az élő alakok nem illenek össze a lelkében
1824 31|                alakult képekkel.~Azután nem elég, hogy Biróczy meglátogatja
1825 31|           színészeket, kik e remekműnek nem tudnak megfelelni, a közönség
1826 31|           tudnak megfelelni, a közönség nem hallja tőlük az előadást
1827 31|                  aminőt Kálmán még soha nem látott. Mint egy szobor,
1828 31|             háta mögött – hallgatnak. – Nem ilyen a közönség tetszése!
1829 31|                a tragikum fenségét, azt nem fogja fel senki. Hiszen
1830 31|              fogja fel senki. Hiszen ha nem hiányzanék hozzá az érzék,
1831 31|             közben hívták a szerzőt, de nem jelent meg; a rendező jelenté,
1832 31|          kétszerezi a tetszést.~– Művem nem tetszett – viszonza szárazan
1833 31|                  Ezek ugyan akkor éppen nem képeztek valami külön osztályt;
1834 31|               meseíró tehetős földesúr, nem szorult hivatalra, csupán
1835 31|           szépirodalmi lap szerkesztője nem más, csak lump. Zseniális
1836 31|              költi el: ez a segéd pedig nem más, mint árva Aszályi,
1837 31|                potya, az jól esik. Néha nem is kínálják, a „potya” fogalma
1838 31|                  amihez semmi tanulmány nem kell. Ez a mesterség leginkább
1839 31|               másutt kalandoz, csak ott nem, ahol érte isznak.~Később
1840 31|             holnap is erős dolguk lesz, nem szabad sokáig mulatniuk.
1841 31|               Bányaváry bakternek való, nem színésznek, a feleségében
1842 31|              vele az embert; a harmadik nem bír kiadót találni a műveinek,
1843 31|        biztosítva minden oldalról; ő se nem író, se nem színész, tehát
1844 31|              oldalról; ő se nem író, se nem színész, tehát tűz- és vízmentes.~–
1845 31|                országos dolgot? – De az nem Jenőy volt, és nem az ő
1846 31|                De az nem Jenőy volt, és nem az ő színműve. Óriási volt
1847 31|                 a kordicai statutio óta nem láttam magyar előadást;
1848 31|          Kálmánt e szép művésznéhez tán nem annyira rokonság, mint szerelem
1849 31|                    Kár, hogy a szöveget nem értettem eléggé – monda
1850 31|               szép madonnaarc tekintete nem igazolta nagyanyja állítását.
1851 31|                  hasist vagy mákonyt?~– Nem, grófnő – szólt Kálmán mosolyogva –,
1852 31|                 tolulnak.~De a hercegnő nem hagyta őt elkomorulni, nyájas
1853 31|                 Már utaznak!~– Igen, de nem tudta a grófnő, hogy hová?~–
1854 31|                 búcsúzásra még van idő; nem utazunk olyan hamar. Addig
1855 31|             magát és távozni készült.~– Nem megy ön át fiamhoz, a főispánhoz?
1856 31|              Decséry főispánhoz.~No, az nem fogadta olyan nyájasan.~
1857 31|                  még olyan indulatosnak nem láttam a nádort. Azt mondta,
1858 31|               Azt mondta, a színészekre nem haragszik; azok őszinte,
1859 31|                 őszinte, bátor emberek. Nem adta meg a kérésüket, hogy
1860 31|                  s ismerem a teendőmet.~Nem is magyaráztatta magának
1861 31|            kezében.~– Nézd! Olvasd ezt! Nem ezt. A másikat előbb. De
1862 31|            hiszen te vagy annak az oka, nem én; s te még ruináltan is
1863 32|                 agyon kell verni. Addig nem mutatja magát a világban.~
1864 32|              elment a Decséry-palotáig; nem ugyan látogatási szándékkal,
1865 32|             tapintat, hogy a darabjáról nem kezdett el neki beszélni,
1866 32|               Kálmánnak kettős oka volt nem váltani vele több szót:
1867 32|            három szóból senki a világon nem ért meg semmit, hanem ő
1868 32|                 indulgentiát. Az embert nem nyomja a bűntudat, mihelyt
1869 32|                 magas uraknak felküldé.~Nem ment többé haza, nem zárkózott
1870 32|          felküldé.~Nem ment többé haza, nem zárkózott el ismerősei elől.
1871 32|         bizonyos volt, hogy e szemekben nem fog csalódni. Georgiai nő
1872 32|                 össze, a dolog új volt, nem unták még meg; s a kétséges
1873 32|            jellemű társadalmi osztályok nem riasztották el még a parkettről
1874 32|                 tréfáival csiklandatni. Nem volt csiklandós.~Egyszer
1875 32|           szemek voltak, de sötétek; de nem Dorothea szemei.~– De nem
1876 32|               nem Dorothea szemei.~– De nem az a georgiai nő, akit kerestél! –
1877 32|          kötődés. Valami különös csodát nem talált benne, hogy titkát
1878 32|              kezdte érdekelni.~– Hát te nem utazol Egyiptomba hieroglifokat
1879 32|       dévajkodott a szép georgiai nő. – Nem lőné meg még egyszer?~Kálmán
1880 32|              kérdé a szép hölgy.~– Azok nem tudom, hogy mit keresnek
1881 32|               ott mit keresnem; mert én nem vagyok szívbeteg.~– De lehet,
1882 32|          mondják: „jer ide!” – de akkor nem lesznek otthon; akik azt
1883 32|                 magukban „tegnap!” Akik nem gúnyolják ki önöket szemtől
1884 32|        megérdemlem – monda Kálmán –, de nem rólam van szó. Nem is szívügyekről.
1885 32|                   de nem rólam van szó. Nem is szívügyekről. Nagyobb
1886 32|                  amiben önhöz fordulok, nem is egyenesen; de egy barátom
1887 32|             annak velem? Az előadásaira nem járok. Tudja ön: a rundellába
1888 32|                  Tudja ön: a rundellába nem mehet az ember, mert ott
1889 32|               szememre vetette ön, hogy nem járok azon barátaimmal egy
1890 32|                a nagyurak hintajából, s nem taposom többé a lépcsőket,
1891 32|             önnek a gondolatját?~Kálmán nem állhatta meg, hogy egy kézszorítással
1892 32|            álarcok tömkelegében.~Kálmán nem időzött tovább, hanem hazament.
1893 32|                végre előkerült a férje. Nem tudott hová lenni dicsőségében.
1894 32|                 ócska denevérkastélyát; nem szorul rá senki! Bányaváry
1895 32|   megjelenésének tulajdonítá, Kálmánnak nem engedett belőle semmit.~
1896 32|                 belőle semmit.~Az pedig nem követelt belőle semmit.~
1897 32|              mosolyogni kezdett, megint nem lehetett beszélni; aztán
1898 32|          írásával. Azt tette vele, hogy nem bontotta fel.~Eljött az
1899 32|          otthagyják.~Tehát hagyják ott.~Nem bontotta fel nagyanyja levelét.~
1900 32|           küldöm vissza leveledet, mert nem akarom megtudni, mily keserű
1901 32|             annak lenni igazad volt. De nem akarom megtudni soha, mit
1902 32|              kitagadta, ez a pénz többé nem az övé; becsületes ember
1903 32|                 velük.~– Talán éppen az nem tetszett.~– No, de azért
1904 32|               aztán mit fog csinálni?~– Nem esem kétségbe; kezdem, ahol
1905 32|                egyenesen énhozzám!” Biz nem tette. Inkább nagyon is
1906 32|             akták közé eltemetni. Aztán nem magának való állapot ez
1907 32|            mindezeken felül egy soha ki nem meríthető stúdiumunk, a
1908 32|         hízelgés, mennyi törleszkedés a nem szeretett alakokhoz, mennyi
1909 32|              legyen az ember neve. Mert nem az ám a jó prókátor, aki
1910 32|               processzust! Ön, barátom, nem abból a fából van faragva:
1911 32|               fából van faragva: ott ön nem él meg. Maradjon ön poétának:
1912 32|             világból. Semmi ismerőséhez nem jár, s senkit házánál el
1913 32|                jár, s senkit házánál el nem fogad. Gyűlöli a szökevényekben
1914 32|                    sürgölé Korcza úr.~– Nem tudom, nem bontottam fel.~–
1915 32|                 Korcza úr.~– Nem tudom, nem bontottam fel.~– Nem bontotta
1916 32|             tudom, nem bontottam fel.~– Nem bontotta fel?~– Tudom, hogy
1917 32|              végelválásunk van benne. S nem akartam nagyanyám arcát
1918 32|                és haragot tartalmaznak; nem akartam, hogy azokra emlékezzem.
1919 32|             tagadva.~– No, de mindenből nem lehet ön kitagadva; csupán
1920 32|                 az ősi vagyonból önt ki nem tagadhatja senki; az apja
1921 32|           tulajdon nagyanyám ellen csak nem fogok pert kezdeni!~– Kedves
1922 32|              így tesznek, barátom.~– Én nem fogom azt másoktól megtanulni.~–
1923 32|                 a levél vételétől fogva nem tekintem azt magaménak.
1924 32|            bosszantaná valami.~– De hát nem is védelmezi magát? Még
1925 32|          ügyében csak bíró tudok lenni, nem ügyvéd.~– Bíró? – kiálta
1926 32|               Ha én vagyok az ügyvédje, nem azt fogom-e kiáltani: én
1927 32|          olvastam volna.~– De miután ön nem Cagliostro, s miután én
1928 32|                tisztelet. Ezt a forrást nem akarom bemérgezni. Megharagudhatom
1929 32|              kedvesemet; de nagyanyámat nem akarom gyűlölni.~– Jó, –
1930 32|                van benne, amit ön sejt; nem szólok semmit, lepecsételem
1931 32|             habozott; azalatt Korcza úr nem várta be a válaszát, hanem
1932 32|                  Bizonyosan tudom, hogy nem úgy van, ahogy írja. A te
1933 32|               Mutasd meg azért is, hogy nem vagy az a kicsiny ember,
1934 32|             tehetséged, van tudományod: nem hiányzik más nálad, csak
1935 32|                fogja őt!~A nagy örömben nem vette észre a levél hátterét:
1936 32|              évek óta kerüli a világot; nem fog találkozni Cilikével
1937 33|           lapjába, ő maga mámoros volt, nem olvashatta el, csak mikor
1938 33|             írva van, hadd legyen írva. Nem is jelent meg a helyreigazító
1939 33|             miatta. Ha ma húsz forintot nem kap, hogy a kosztadóját
1940 33|              kosztadóját kielégíthesse, nem kap enni. Felhatalmazza
1941 33|       kilencedik a lélektani fejleményt nem látja elég világosan; tizedik
1942 33|             vasrúdon a címere, mégpedig nem a nemesi címer, hanem az
1943 33|               szóval „csizmadiamester”. Nem titkolta, hogy nemesember.
1944 33|            titkolta, hogy nemesember. S nem szégyellte, hogy csizmadia.
1945 33|                   chinaezüst” még akkor nem volt feltalálva, a cinkanálnak
1946 33|                és egy könyvtár, melyben nem volt más, csupán magyar
1947 33|            akkor a magyar képzőművészet nem látta el magyar történelmi
1948 33|             országot, a litographia még nem is volt nálunk ismeretes;
1949 33|            felelte, hogy oda okos ember nem jár.~Tseresnyés uram komolyan
1950 33|                 sem bánatát, sem örömét nem olvassa le senki. Vannak,
1951 33|           komolyan van mondva, tréfálni nem szokott soha.~– Hozta Isten
1952 33|         páncélunk a bőrkötény. És addig nem lesz Magyarországból semmi,
1953 33|              körülötte, és semmi ló azt nem húzza, tehát miért ne lehetnének
1954 33|               csizmadiája.)~– Az a hiba nem a darabban van, hanem a
1955 33|                  hanem a publikumban. – Nem értik… Hogy is kívánhatnók
1956 33|          Paprika, fokhagyma kell ennek, nem ambrózia. Papramorgó, nem
1957 33|               nem ambrózia. Papramorgó, nem nektár!~Nevettek rajta;
1958 33|              rajta; pedig Tseresnyés úr nem azért szólta ezeket, hogy
1959 33|              egykor fejére idézi; azért nem is szokott soha olyasmit
1960 33|                  amit előbb teljesen át nem gondolt volna.~Megvárta,
1961 33|            Hanem aztán, amit a módi meg nem tett, megtette az ínség.
1962 33|             Alföldön hívják, a tengeri, nem érett meg, akkor tanulta
1963 33|            hallgatni. Bányaváry azonban nem titkolá, hogy a burgonyának
1964 33|                 hogy valami lumen mundi nem lesz belőlem. S megmondtam
1965 33|             csak a csizmadia mestersége nem megy ki a módiból soha.
1966 33|               fiam, csizmadia”, nagy úr nem lesz belőled, de koldus
1967 33|              sem lesz belőled; ragyogni nem fogsz, de pironkodni sem;
1968 33|                de pironkodni sem; híred nem lesz, de kenyered, borod,
1969 33|                  amink most itthon van, nem ahhoz mértem hozzá, amit
1970 33|              beszélnem, más nyelven meg nem értett a bőrkereskedő; ha
1971 33|                 sietett eladni; magának nem tartotta meg senki. Hát
1972 33|                a vámházig portyáztak, s nem egyszer a sorompónál rabolták
1973 33|           csapott, hogy a jámbor polgár nem mert kinnjárni miattuk az
1974 33|                 mikor kimérték. S engem nem hagy el a reménység, hogy
1975 33|          emberek egymást megbecsülni, s nem viaskodnak egy város lakói
1976 33|                 az időket, mikor mindez nem volt, mikor mindennek az
1977 33|                 ellenkezője volt. És én nem estem kétségbe soha. Olvastam
1978 33|               embereket buzdítani kell, nem kímélem a szót; ahol nemzeti
1979 33|             Olyan pompás malacpecsenyét nem lehet kapni sehol Pesten,
1980 33|            lábát.~Tseresnyés uram pedig nem volt az az ember, aki a
1981 33|           felelt rá.~– Mindezeket pedig nem azért mondám el önöknek,
1982 33|             tudom, hogy miért beszélek. Nem vagyok bőbeszédű. Többet
1983 33|               világ előtt hírnevük van, nem is gondolják azt, hogy egy-egy
1984 33|                le volt verve. És lássa, nem volt igaza. Én is ott voltam
1985 33|              fogom olvasni. De hogy elő nem adják többször, azt nem
1986 33|                 nem adják többször, azt nem bánom. Ön, uram, magának
1987 33|                tanítja a fiait repülni, nem az égben. Ön nem gondolt
1988 33|               repülni, nem az égben. Ön nem gondolt a hallgatóira. Nem
1989 33|              nem gondolt a hallgatóira. Nem versben kell azokkal beszélni,
1990 33|                 hogy e jó eszméket most nem valósíthatom, mert hosszabb
1991 33|             ember. Ő külföldre mehet.~– Nem, uram – szólt komolyan a
1992 33|                 a csizmadia. – A magyar nem boldog, ha külföldön jár.
1993 33|            arról ez a csizmadia?~Hiszen nem is az ő virágjára céloz
1994 33|               beálló téli est távozásra nem inté a vendégeket, kiket
1995 33|              nézett, míg a szegleten be nem fordultak. Nagy szerencséjének
1996 33|                gúnyos ötletének.~Kálmán nem azt a virágot gondolta.~
1997 34|               Génováig. Egész odáig meg nem pihent, még csak a dogék
1998 34|                szállva. Férfibüszkesége nem engedé, hogy azzal a magas
1999 34|        tegnapelőtt elutazott; s sem azt nem hagyta hátra, hogy hová
2000 34|   Olaszországban.~Egy szövetség, melyet nem tart semmi össze, csak egy