Part

 1 1 |               Kend otromba részeg. Már engem sem ismer. Én physices professora
 2 3 |         Legelőször is megjegyzem, hogy engem nem szoktak idegen emberek
 3 3 |           megmondá a magáét:~– No, hát engem meg Csollán Bertinek hívnak.~
 4 4 |                monda a révész. – Dejsz engem meg nem katakizáltat vénségemre.~
 5 4 |               hogy Csollán Berti ajánl engem ide; ha pedig az nem igaz,
 6 4 |              sok pöre volt. Ő is ismer engem jól. No, majd írok én egypár
 7 5 |                nagyasszony. – Ne tarts engem itten példabeszédekkel,
 8 7 |          előtáncos a vigalomban, ahova engem még nem is eresztenek. A
 9 9 |             Hát hallja, kedves földim, engem az egész dolog elintézésével
10 9 |           tudni: én kálvinista vagyok. Engem ugyan nem bánt a más vallása,
11 10|              megrohanja e perért, s az engem kompromittálna, ha a pert
12 10|                Ön maga olvashatja, ami engem érdekel, én pedig nem?~–
13 10|              csak felpattant.~– Ah, ön engem csal! Ön nem azt olvassa
14 12|              magát.~– Uram, ne tartson engem bolonddá. Magam is akták
15 12|               mert akkor kényszerítene engem, hogy viszont a jótálló
16 14|         beszélek.~– No, hát taníts meg engem a magyar szólóra, szerecsen;
17 15|             adta oda az öreg úr; de ha engem meglátott volna táncolni,
18 18|              No, hát hadd látom, ki üt engem a földhöz!~– Üssön a földhöz
19 18|              úrhoz? Hát nem az úr hítt engem ide?~– Én híttalak? Hát
20 20|           mondja meg, miért hagyott el engem.”~– Mondja meg, miért gyűlölt
21 20|          Mondja meg, miért gyűlölt meg engem.~– Jól van, asszonyom –
22 20|               holdkóros a holdban. Óh, engem ez az emlék még akkor is
23 20|         lélektani megoldását nyújtsam. Engem több társammal együtt egy
24 20|          készül; mint aki azt mondja: „engem olyannak ne ismerjen többet
25 20|                ha én önt megharagítom, engem megverhet, bezárhat, eltaposhat,
26 20|                nem érteni.~– „Ne bánts engem. Hiszen nő vagy. Látod,
27 23|                lupus… fugit inermem.” (Engem fegyvertelent kikerül a
28 23|            főurai: a költő, a színész. Engem nem köt a sárhoz a föld
29 23|           beleéneklek az ég zengésébe! Engem nem aggaszt a holnap: pedig
30 23|                érzés lehet. Ha egyszer engem is meglepne! De nem félek
31 23|           meglepne! De nem félek tőle. Engem az a másik érzés tölt el,
32 24|            kérdé a főispán.~– Nem biz’ engem. Ottan van a lányom, végzi
33 24|               van az a domine, ni, aki engem Pesten huszonötig megcsapatott –
34 24|              úr! Onnan őtőle hozott el engem ez a rossz ember (gyöngéd
35 24|               azzal nem volt családja, engem aztán – azt mondta ez a
36 24|                az uramhoz semmit; mert engem úgy vett el, ahogy vagyok;
37 24|            Sára asszony –, mikor aztán engem ez a csúnya ember elvett,
38 24|                embert, azt megtanulja. Engem nem instruktorok, nem professzorok
39 29|               kedves öcsém, többet, ha engem szeretsz. Miattunk senki
40 30|               s akkor a grófnő nem fog engem látni többé.~– „Látni” és „
41 33|               utcát, mikor kimérték. S engem nem hagy el a reménység,
42 35|             csak éjfél után kerül elő. Engem oda be nem eresztenek, mert
43 35|              különös protekció kell, s engem már ismernek, hogy nem vagyok
44 36|              kezét.~– Nos? Nem ver meg engem az én angyalom? – kérdé
45 36|             követek el halálbűnt, s ki engem mindennap hétszer megvált
46 37| öltözőasztalánál lesz.~– Óh, elfogad ő engem ott is – monda Bányaváry
47 37|               széppel, se csúnyával.~– Engem a csúnya asszonyok közé
48 37|             ennek a szónak.~– Vigyenek engem is magukkal a maguk kocsiján! –
49 37|                Biróczynak.~– Mit kísér engem az úr mindenüvé? Menjen
50 37|            hátam mögé hajdú. Mit kísér engem, mint a hajdú? Én már írtam
51 37|           magával, hogy ne strázsáljon engem mindig; én azt tehetem,
52 37|             mehetek, ahova akarok. Hát engem ne kísérjen mindenüvé, mint
53 37|          Csollánné megbízásából kísért engem ugye mindenüvé?~– Alighanem.~–
54 37|          Clichybe; akkor ez az asszony engem kiváltott innen, megszabadított
55 37|              pénzt nem kerít, s vagy ő engem, vagy téged az anyád innen
56 38|             Csollánnénál társaság van; engem nem hítt oda senki.~Kálmán
57 39|         kliensem, akinek az érdeke bír engem mozgásra.~– Ki az?~– Azt
58 39|       fuldokolva zokogá: „ő nem szeret engem többé!”~– Kicsoda? Bányaváry?~–
59 39|      meghallani? Eredj innen; és hagyj engem innen futni! Holnap úgyis
60 39|                  Hisz a hal sem szeret engem, de azért én szeretem a
61 40|             vagyok. Te kényszerítettél engem, húgomat, Bányaváryt, hogy
62 40|               Nem, barátom. Nem fordít engem innen vissza sem nyomor,
63 40|                hogy hadd csodáljon ott engem minden ember!~Tseresnyés
64 40|              vett mástól csizmát, hogy engem a szolnoki vásáron nem talált?~–
65 43|              amiért bátyádnak fogadtál engem. Ez a te szavad volt, aminek
66 43|                 ki oly súlyosan büntet engem önvétkemért. Engedj reményt,
67 45|            szeretett Kálmánom sírjához engem.~– Nem vezetem el önt oda,