Part

 1 1 |           közt csak a nyulat lesi. ~Ah nem! nem ily színnel kell
 2 4 |             jönni, ha ön elfogad.~– Ah? S nem akar maga beállni
 3 5 |        komolyságra nyúlt az arca.~– Ah maga tréfál. Ne tréfáljon
 4 7 |            rajtunk nem kezdte el.~– Ah, olyan büszke? – monda a
 5 10|          perre, sem a védencnőre.~– Ah! Ön a fiskális patvaristája? –
 6 10|          Egyszer csak felpattant.~– Ah, ön engem csal! Ön nem azt
 7 11|             mulattatta ez nagyon.~– Ah! – kiálta, midőn a belépőt
 8 11|            alá bocsássam művemet.~– Ah! Az nagyon szép. Az is diákul
 9 12|       Gavallér jő Kalender úrhoz.~– Ah Jenőy úr, hozta Isten!~Óh
10 12|             A vidék jött helyébe.~– Ah, Jenőy úr, ismét látjuk
11 13|           szakács az úri estebédet.~Ah, ez aztán más állapot volt,
12 14|     szekrényre írva: „Hungarica”.~– Ah, hisz ez mind latinul van!
13 14|             délután négytől ötig.~– Ah, nem lehet, akkor éppen
14 14|  rászületett hivatás kellett hozzá. Ah, akik azt most a színpadról
15 16|           természetesen Bálvándy.~– Ah, asszonyom! – kiálta a báró –,
16 16|           hogy jöjjön fel Pestre.~– Ah! Kegyed kívánja őt látni?~–
17 16|            Azon majd megegyezünk.~– Ah, ez mennyei tréfa. Katinka
18 17|             már, akik ezt ismerték. Ah! Valami nagyon derék, a
19 20|          közülök a meztelen szirén.~Ah, mily elragadtatás volna
20 20|           elő a válasszal Kálmán.~– Ah haha! – Katinka elkezdett
21 20|             vadászcsizmái voltak.~– Ah. Hiszen egy ölnyi széles
22 20|              Mert el talál sülni.~– Ah, dehogy sül el!~– No, én
23 20|             kerületben fogta körül.~Ah, minő szép tünemény! – mondá
24 20| madonnaarchoz. Nem érti ön ezt még? Ah, ha én önnek volnék, nem
25 20|       könyörgésre fogta a dolgot.~– Ah, Kálmán, bocsásson meg,
26 20|              Pedig nem volt igaz.~– Ah, minő kár!~Azonban a medve
27 20|             megtegye ezt az utat.~– Ah, a medve visszajön! – kiálta
28 21|         ünnepélyesen megcsapatik.~– Ah! Mivel!~– Ha férfi, puskavesszővel;
29 22|          még veszve Lengyelország.)~Ah, minő meglepetés volt ez!~
30 23|      patakok gyönyörködtek abban.~– Ah! e dalokkal fél országot
31 23|             temetőt. Üdvezült volt!~Ah, az valóban isteneknek való
32 24|             akart jelen lenni soha. Ah, a drámai művészek arisztokraták!
33 24|        Bálvándy hangja verte fel.~– Ah, bajtárs! Előkerültél? Már
34 25|       Komédiákon töröd a fejedet?~– Ah! Egy év előtt még te sem
35 26|       Nagyanyád tegnap óta itt van!~Ah! Kálmán mégiscsak elsápadt
36 27|      Dorothea miben töri a fejét?~– Ah, mama – szólt a grófnő szégyenkezve.~–
37 27|        szerelmest engedik beszélni! Ah, az egészen mást olvasott
38 27|           török követ, Abdi basa.”~„Ah, a török követ! No, az csak
39 27|       mutatja neki a leírt nevet.~– Ah, a török követ. Nagyon jól
40 27|          másik?~Megmutatják neki.~– Ah, a kancellár kurírja! Fontos
41 27|            ki?~Új nevet mutatnak.~– Ah. A jászkun alkapitány deputációval?
42 30|           mint aki félreérti azt.~– Ah! tehát nem lesz az idén
43 31|          mint egykor az Oltárkövön. Ah, akkor az olympi láthatatlanoknak
44 31|       olyanná ne tudja idomítani?~– Ah, grófnő, önnek a nézete
45 32|              ki nekem jó barátom.~– Ah, azt hittem, hogy ön maga.
46 32|       megundorítá e nőietlen élc.~– Ah, ne szóljon így! Lássa,
47 32|          fiúleányt: a praefectát.~– Ah! persze. Önöknek azon nők
48 32|        hivatalomról lemondásomat.~– Ah! – szólt, egyszerre ijedtté
49 33|            időre el fogok utazni.~– Ah, ön külföldre megy?~– Óh,
50 35|             asztal másik oldalán.~– Ah! ön az, Tseresnyés uram?~
51 35|            fölséged krónikaírója.~– Ah! A tudós Galeotti? – szólt
52 37|             vette a kisgyermeket.~– Ah, minő szép szemei vannak „
53 37|         legelöl Bányaváryt magát.~– Ah, hisz ön úgy beszél, mint
54 37|             kiküld világot látni.~– Ah! A tinót Bécsbe hajtják,
55 37|             legközelebbi állomás.~– Ah, az dicső! Hát akkor együtt
56 37|        ezzel a másik úrral itten.~– Ah, tehát ön az, aki engemet
57 38|           Ugyanazon borzasztó úton? Ah, én nem eresztelek.~– Pedig
58 39|            magam annyira irtózom? – Ah, a szép vadásznő nemcsak
59 39|           előtt nem tud komédiázni. Ah, ez a másik éppen ahhoz
60 40|    nagyanyámhoz nem megyek többé.~– Ah! ezt csakugyan nem adja
61 40|            családfájának törzsökei.~Ah! minő munka volt az, amit
62 41|          másodszor az elhagyottért.~Ah, az egész lelkével az övé
63 41|           meg, de kincseit még nem.~Ah, amaz őrzi még most is bizonyosan
64 42|        férjhez akar menni rögtön.~– Ah!~– Ugyan ne tedd magad,
65 43|      asszonyom az s Erzsike leánya.~Ah! nem a nagyanya, nem az
66 46|           az ökrök elé csatolták.~– Ah, uram, hisz ez csúfság! –
67 47|            útra? Zápor? Nem. Könny.~Ah, ha e pompát toll le tudná