Part

 1 1 |         esztelen, ~      Aki búsul, midőn~Örömök közt mulathat és
 2 1 |     krónikások társulatának elnöke.~Midőn a kocsmáros rájuk csukta
 3 2 |           akcentus elhagyása miatt: midőn a kassai kapitány azt kívánta
 4 2 |         gonosz lejtőnek rohanjatok? Midőn az ország csak alig szerezte
 5 2 |         kutyabőr maradjon a kutyáé! Midőn csak alig bírtuk a német
 6 2 |     rettenetes tűzveszély közepett, midőn a templom és kollégium s
 7 2 |             enyhítette az ítéletet.~Midőn a contrascriba (ellenőr)
 8 3 |  tiszteletgerjesztő alakja. Akinek, midőn mennydörgő hangját meghallák
 9 4 |            szép hölgy tekintetétől!~Midőn Kálmán ismét föltekintett,
10 4 |              Véletlenül esett, hogy midőn Korcza fiskális urat felkereste
11 4 |       jöttem önhöz, hogy megkérjem, midőn Sándor barátom gyakornoki
12 5 |            tessék senkit megítélni.~Midőn pedig legjobban pipáznék
13 5 |            van nyájasan mosolyogni, midőn úröccsét megismeri; fel
14 5 |            fogott hozzá fennhangon, midőn a nagyasszony haragosan
15 7 |    önkéntelen mosolyogni kezdett. S midőn a jelenet végén a közönség
16 9 |             fogott a napi munkához, midőn a kettős ajtó külsőjén elkezd
17 9 |          nagyatyám állíttatott oda, midőn a pusztát donatióba kapta.
18 10|          aktái közül az irodában, s midőn sietett a szokásos „szabad”
19 10|           alig járt a közepe táján, midőn új ajtónyitást hall, s erre
20 10|          Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa: a vádlott
21 10|     dialektikával volt feltüntetve, midőn mindenütt szennyet talál,
22 11|       Kálmán még nem volt húszéves, midőn első replikáját megírta.~
23 11|             mely ébrenlétté alakul; midőn azt mondja a férfi: „ma
24 11|             nagyon.~– Ah! – kiálta, midőn a belépőt meglátta, eléje
25 12|           eleven Volta-oszlopot.~És midőn közelében lehetett, nem
26 13|        használja e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle:~–
27 13| szolgálatkészségét az állomásoknál, midőn az előfogatot kellett kisarkallni,
28 13|            s tán tapasztalni fogja, midőn nagy lépcsők előtt áll,
29 14|          látni az elpiruló mosolyt, midőn hibát követett el az ajk,
30 14|             s az elégült ragyogást, midőn helyesen talált.~Kálmán
31 14|          talált.~Kálmán úgy érezte, midőn a grófkisasszony szeretetreméltó
32 14|   kiigazította az imádandó hibákat, midőn egy kifeledt betűt közébe
33 14|           nem volt-e valódi diadal, midőn a tanítvány a feladott penzumot
34 17|            csak arra csillapult el, midőn a talián megjelent a küzdőtéren,
35 17|         hintaját fel ne fordítsa. S midőn visszatér ismét a palotához,
36 17|  tetszésnyilvánítás szokott neme.~S midőn a kínai császár az ő kedvéért
37 20|         adásvevés alkalmával, hanem midőn valami nagy uradalmat kap
38 21|          között korán aláhanyatlik; midőn a vadászmenet egy völgybe
39 21| rehabilitáló műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán odalépett a kocsi
40 22|   vivátozzák majd meg a földesurat, midőn a jelvényes hant átadatik
41 22|           hivatalos vendégsereghez, midőn Aszályi újra odafurakodott
42 22|          Kálmán remegett és izzott, midőn Afanáziát kilépni látta.
43 24|             tanulta meg mindezeket, midőn az apja még iskolába sem
44 25|     visszamaradandó.~A legelső nap, midőn Kálmán az étteremben megjelent,
45 26|         bámulatban rejlő kérdést, s midőn Kálmán hideg ajkai érinték
46 26|              Tanulj úrnak lenni!”~S midőn Kálmán elkísérte őt bérkocsijáig,
47 28|          főherceg az ablakban állt, midőn Kálmán belépett hozzá.~Komoly
48 29|             tökéletes volt számára, midőn az étkezőbe belépett, s
49 31|        magát; csak olyankor tapsol, midőn Cilike kilép a színpadra,
50 31|        keserűvé tenni Kálmán iránt, midőn azt a gyanút hinti el, hogy
51 31|       végezte a maga dolgát Kálmán, midőn rohan be hozzá nagy zajjal
52 32|        lépett ki vele a napvilágra, midőn leköszönő iratát a magas
53 32|        eszembe jutnak önnek szavai, midőn leszálltam a nagyurak hintajából,
54 32|           borsózott végig a testén, midőn e sötét szemekbe nézett
55 35|            gyalázatban fetrengenek, midőn szent szülőjüknek szolgálnak.
56 36|             kell – monda Kálmánnak, midőn felkerekedtek, hogy együtt
57 37|             melyet mamája alkotott, midőn Kálmánt kitagadta; ha a
58 39|          jácintillatos szellő közé, midőn az átelleni kert ajtaján
59 41|             herceg kocsijához, akit midőn meglátott, s azt látta,
60 41|              Az szeret még most is; midőn kedvesével együtt mindenét
61 41|             a család felháborodása, midőn a válóper lejártával a consistorium
62 42|        emberek kezében voltak, akik midőn látták, hogy valaki rohan
63 42|          Dorotheát nagyon sajnálta, midőn végképpen elveszté, s éppen
64 46|  gyilkolásnál nagyobb kegyetlenség, midőn úgy hagyja ott, hogy mindenki
65 47|         melyet a költő megálmodott, midőn a sírokat is beépítik palotákkal,
66 47|           lelkesült szónoklatok!~És midőn a szobrot leleplezik, s