Part

 1 3 |           Bikalakán nemcsak házakat önt, de még a templomot is ő
 2 4 |            helyet.~– Férjem ajánlja önt a levélben, mint tehetséges
 3 4 |            már otthon leszek. Kérem önt, szíveskedjék ezt majd neki
 4 7 |            úr őkegyelmessége akarja önt látni.~S ezzel Kálmán csak
 5 7 |               No hát majd felviszem önt hozzá, amint vége lesz a
 6 10|            majd él szabadságával.~– Önt most is dolgában háborítottam?
 7 12|           hát. Csak próbára akartam önt tenni. Mert kétféle gentlemanek
 8 12|     szívükben van. Most már ismerem önt. Nem kívánok öntől olyan
 9 14|        hencegett a kis sánta.~– Óh, önt is igen szívesen: s ami
10 14|        megtanítom. A feje nem fogja önt olyan magasra felvinni,
11 20|     egészséges lábfürdő.~– Átvigyem önt rajta? – kérdé Kálmán a
12 20|     találnék szédülni, s lerántanám önt magammal azok közé az agancsok
13 20|             töltjük az időt: íme én önt már fél óra óta bibliai
14 20|        tovább kérdezett.~– Bántotta önt meg valaki? – Én vétettem-e
15 20|        volna!~– Most fogtam már meg önt – szólt Katinka kegyetlen
16 20|        evangéliumnak? Gyötröttem én önt? Rontottam-e rideg szeszéllyel
17 20|          elócsárlottat! – Nem, csak önt akarom saját maga felől
18 20|         játszanak! Meg nem sérteném önt a félvilágért azzal, hogy
19 20|         úton indul el, s azok, akik önt magukénak nevezhetik, büszkék
20 20|           alkalomnál úgy elfelejtik önt, mintha sohase szorították
21 20|           fel mellőlem. Nem akartam önt meghazudtolni. – Önök valósággal
22 20|            én vétek ön ellen, ha én önt megharagítom, engem megverhet,
23 20|            magas hölgy szívig sérti önt: azt mosolyogva kell önnek
24 20|             meg, hogy így bántottam önt. Nem igaz, amit mondtam.
25 20|     mondatta velem; szeretni fogják önt. Hűségesek lesznek önhöz.
26 20|           az nem lehet másképp. Aki önt egyszer megszerette, az
27 20|             egyszer megszerette, az önt el nem felejtheti soha:
28 20|       felejtheti soha: az meg fogja önt tartani, az meg fogja önt
29 20|           önt tartani, az meg fogja önt érdemelni. Óh csak én, csak
30 20|            csak én nem voltam képes önt megérdemelni!…~És azzal
31 21|           volna, hogy mivel akarják önt megtréfálni. A szegény álarcos
32 22|          egészen bizonyossá tehetem önt, hogy Csollán Berti nem
33 22|             Csollán Berti nem fogja önt úgy elverni karikás ostorral,
34 22|  visszavonta: mint ahogy én elverem önt itt most mindjárt, amiért
35 24|            De hát azóta nem érdekli önt az a nemzetek története,
36 26|        Ügyvédem, Korcza úr ki fogja önt fizetni.~A lócsiszár mély
37 30|            essék, s akkor nem fogja önt senki attacheírozni sem
38 30|           még egyet tudtam meg, ami önt érdekelheti. Azt, hogy önt
39 30|          önt érdekelheti. Azt, hogy önt a nagyanyja ki akarja tagadni.
40 31|        remélem, hogy sokszor látjuk önt.~Kálmán meghajtotta magát
41 31|         emberek. De az a fiú! – itt önt értette –, aki idejön könyörögni,
42 32|       ügyvéd, hogy az ősi vagyonból önt ki nem tagadhatja senki;
43 32|             magaménak. Arra akartam önt kérni, tisztelt hajdani
44 32|             annálfogva nagyon kérem önt, hogy olvassa el előbb azt
45 35|     gyógyítani ebből a betegségből. Önt nagyon respektálja. Szívére
46 35|  meggyalázta. Az nem volt elég, még önt is, kedvencét, unokáját
47 35|             a gondolatra jött, hogy önt külföldre kiküldje; ott
48 35| bekövetkezett, amit előre mondék. – Önt itt látom, beszennyezett,
49 39|             emberi szív? Nincs! Aki önt megismeri, az istentagadóvá
50 40|          tudományát. Szabad volna-e önt felkérnem, hogy fessen le
51 40|          megalázva, mi többiek, kik önt tiszteljük, bámuljuk, és
52 42|           csak, micsoda fátum hozta önt ide?~– Őnagysága, Csollánné
53 45|        monda neki:~– Nem vezetem el önt oda, asszonyom.~– Nem? –
54 45|             engem.~– Nem vezetem el önt oda, asszonyom.~– Uram.
55 45|        vezetem el az ő sírjához sem önt, sem a most élő ivadékból