Part

 1 1 |           irodalompártolás. A kedvenc költő munkáit leírta ki-ki magának
 2 1 |             fölött is. S ha egy igazi költő lángesze trivialitásokba
 3 2 |           koszorú a világon, aminek a költő ez életében is hasznát veheti,
 4 10|         őbelőle nem lesz jó ügyvéd.~A költő missziója mindig az igazságot
 5 10|           napja. Azért nem lehet a nő költő. A napból nem látják a szivárványt.~      ~
 6 11|               a kerevetre.~Kálmán egy költő ihletével s egy jogtudós
 7 11|          szenvedéseit. Itt volt igazi költő.~A szép asszony, hogy jobban
 8 12|           tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
 9 20| színdarabokban, megtettem volna; – ha költő akart ön lenni, ha nem akadt,
10 20|             prózai kedélyt, melytől a költő megundorodik? Nem voltam-e
11 22|       legjobban ez a tünemény. Hisz ő költő volt. Az ő ideálja volt
12 23|           vagyunk az ország főurai: a költő, a színész. Engem nem köt
13 23|              mélységbe.~– Adj nevet, „költő” ennek az érzésnek, mely
14 23|          hangja dörögve adta vissza a költő mondatait a mélységnek,
15 23|               a hősöket a sírból, s a költő hanyatt fekve a fűben, látta
16 23|              élvezet, mikor egy igazi költő lelke teremtményét egy igazi
17 23|     paradicsomba viszi!~És mikor az a költő tudja azt: lelkének jóstehető
18 23|               a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz
19 23|              ezek a koldusok, akiknek költő a nevük.~
20 24|           érzett, mint mikor a fiatal költő Shakespeare-t olvassa: aztán
21 25|           monda Biróczy. – Értem én a költő mondását: „Singe, wem Gesang
22 25|              ötven évig száz lángeszű költő minden remekét egymás fölé
23 27|              semmi, csak egy veszendő költő, kit családja ki fog tagadni,
24 31|       eszményi szépségeknek. És óh, a költő érzi azt büszkén, hogy milyen
25 31|          képzeletben van, hogy ő jobb költő, mint más. A nyelvújító
26 31|        gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket alkot? Vajon,
27 31|         kínjai közt szülemlik? Érzi a költő mindazt, amit alakjaival
28 31|              mind?~– Grófnő, amivel a költő teremt, az a képzelem. Annak
29 31|                És úgy is van. A férfi költő művében tökéletesek a férfialakok,
30 31|           mindig egy ideál; melyben a költő lelke nyilatkozik: én ilyen
31 34|    nyomorúságos, mint akinek a sors a költő töviskoszorúját nyomta fejébe.~
32 34|              Castalia forrása itat.~A költő szenved, mikor teremt, a
33 34|              a festőnek jó barátja. A költő nagysága nemzetének láthatáráig
34 34|              is fölfelé emelkednek. A költő ritkán őszül meg, s ha korát
35 35|                  S én ahelyett leszek költő.~– Én neked pénzt küldtem
36 37|             már az ország a hírhedett költő nevétől.~Ország? Miféle
37 37|            abból is, ami magyar, ez a költő közönsége.~A falu népe nem
38 39|        Kálmánt mindez nem bántotta. Ő költő volt Isten kegyelméből,
39 40|             szenvedés adja az erőt. A költő, a lángész, ha egyszer falura
40 40|      csalódások, az egyedülhagyatás a költő étere. A jóllét zsír és
41 40|               is vette észre, hanem a költő gyanakodó, álomlátó, necromanta.
42 41|             hogy van Pesten egy beteg költő, ki valahol elhagyatva fekszik
43 43|          házigazda és vén cselédje; a költő beszél nekik csodaálmokat,
44 43|              ismét.~Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb volt, mint
45 43|        visszamentek a kőkereszthez, a költő leült a feszület talapzatára,
46 45|              hátulsó szobában, ahol a költő lakott. Semmit meg nem szabad
47 45|               Mind együtt feküsznek a költő szívén, s együtt alusznak
48 46|               csepp vérével megérzé a költő átkát:~„Éljen ön addig,
49 47|                                     A költő álma~Negyven év múlt.~Ahogy
50 47|              Negyven év múlt.~Ahogy a költő megálmodá: minden emelkedik
51 47|              eljön az a kor, melyet a költő megálmodott, midőn a sírokat
52 47|            kikerülik a sírkerteket, a költő sírját nem háborgatja senki.~
53 47|          nappalt, s ezüst fényt von a költő alakjára, akkor is tömegek