Part

 1 1 |          egy pirospozsgás siheder, kinek izmos karjain megfeszül
 2 2 |           míg tartott a kulacsban. Kinek jutott volna eszébe, hogy
 3 3 |          aztán ugráltak ki belőle, kinek orra törött be, kinek könyökéről
 4 3 |      belőle, kinek orra törött be, kinek könyökéről maradt le a bőr,
 5 3 |    megmondani: az ispán ugyan nem, kinek szabad ellátás az egész
 6 6 |          Béni bácsit az asztalnál, kinek egymás után visszahordták
 7 6 | gallérjából úgy, hogy a fölébredő, kinek első dolga volt a redingóthoz
 8 7 |      harminc évet meghaladt férfi, kinek olyan szerencsés arcvonásai
 9 7 |         elkésett úrhölgy érkezett, kinek már zártszék nem jutott,
10 7 |           elmondják neki, hogy kit kinek hívnak; az egyik azt mondja:
11 7 |         tréfás bohó volt Bálvándy, kinek nehéz a komoly szavát a
12 8 |           odarohant Béni bácsihoz, kinek ma a csizma éppen nagyon
13 11|             hogy a vádlott nem az, kinek ő bemutatja; de mert a védelem
14 12|          év története volna.~Vajon kinek a képe lehet az?~Kálmán
15 12|       Kánaánját keresi; egy őrült, kinek tébolyodása tudomány; egy
16 13|     rendelkezésére állt a jurátus, kinek egy földszinti szobában
17 13|           a főispán tett kivételt, kinek igen rossz előadása volt;
18 14|            az a másik délceg alak, kinek minden mozdulata festői
19 16|         senki ki nem találja, hogy kinek írt ő most levelet.~Három
20 16|       nyomban megjelenik a pincér, kinek a fél szeme be van kötve,
21 18|           az egy egész napi munka. Kinek a munkája?~Senki másé nem
22 19|        hogy az a boldogságos szűz, kinek képmását a kastély is őrzi (
23 20|             hogy ki hova jusson és kinek a társaságában. Úgy rendezte
24 20|       védjem magamat kegyed ellen, kinek még a haragját is tisztelem,
25 22|          tiltakozás visszahúzatása kinek a műve volt.~Aztán törhette
26 22|           erődített állása. De hát kinek jutott volna eszébe az iránt
27 23|           énekeljék mind a hárman. Kinek? A sziklának? A sasoknak?
28 23|          fején, mint egy tündérnő, kinek hajfürtjeit zöld fényű csillagdiadém
29 24|          sokadalomban keresi, hogy kinek panaszolja el a baját, jön
30 24|             Az ős eredeti szépség, kinek termete még nem ismer vállfűzőt,
31 25|      csámpás lábakkal. Hát még te, kinek százféle alakban kínálja
32 25|      nemzet. Énekelhetett neki. De kinek énekelünk mi? Nem szedtél
33 25|        szájú betyár; az agg férfi, kinek kesergésében annyi megható
34 27|     fejedelemnő éppen fiatal anya, kinek kedvéért a budai udvar minden
35 27|          kitüntették a deli ifjút, kinek egy udvari bál alkalmával
36 27|         asztalt, sorsot húztak, ki kinek jusson. Biróczy felkapaszkodott
37 27|            az úri termek bezárvák, kinek nincs más hivatása, mint
38 28|        nemesi család ivadéka vagy, kinek tehetségeit jó szerencse
39 30|   táncosnéja kezét tartva kezében, kinek hajfürteit eleven myositisokból
40 33|            ez Kalvinus János képe, kinek talárráncait a miatyánk,
41 34|            magyarországi utazóval, kinek neve: báró Bálvándy.~Ez
42 34|   élnek-halnak; és aztán a költőt, kinek minden dala ez eszmét zengi
43 37|      követel, amennyit maga odaad; kinek ez a kincs az egész világ.~
44 37|            Cilikéhez lépett aztán, kinek arcán a földi bájak legédesebbike
45 37|        utána kilibbenő úrhölgynek, kinek arcát kék selyemfátyol födte,
46 37|       összeg, mikor van a lejárat. Kinek a rendeletére kell fizetni?
47 39|           legbékésebb öreg tudóst, kinek emlékezetes híre marad azon
48 39|            Én utazom – monda a nő, kinek arca piros volt a fáradságtól,
49 41|      népszerű hercegi kormányzója, kinek missziója lett volna a magyarországi
50 42|      világrészt. A népirtó angyal, kinek elég a kimondott nevétől
51 42|   sopánkodék Bálvándy elé kerülve, kinek iszonyú kámfor- és otkolonszag
52 43|            másik nőről mit beszél, kinek arcképe keblét el nem hagyja
53 45|             szegény koldusasszony, kinek magának is alig van mit