Part

 1 2 |        másikkal nézett rá: szinte nagyot zökkent a földre leestében
 2 3 |         hallottam tósztot.~Sándor nagyot húzott az átalagból, s aztán
 3 3 |       mert iszonyú süket. Csak jó nagyot kiálts a fülébe, mikor vele
 4 4 |           alszik.~– Üff – nyögött nagyot Csuka Feri, ledobva nyakából
 5 4 |    ráncaival húzta magát fölfelé, nagyot kiáltva.~– Tyhű! Kutya-kutyánszki!
 6 4 |           dolga lévén.”~Korcza úr nagyot prüszkölt nevettében.~–
 7 4 |       szívni. Mindezek után pedig nagyot kuncogott az orrán keresztül,
 8 5 |     viselhessen.~Cilike itt aztán nagyot sóhajta.~– Hja bizony, kedves
 9 5 |         nehezteljen bíráinkra. Mi nagyot hibáztunk.~– Most eredj
10 6 |           is szeretem.~Béni bácsi nagyot ugrott örömében.~– Ugye
11 7 |          jó kedv. Egyszer-egyszer nagyot pukkantott a markába a kitörő
12 7 |        Nevetett! – kiálta Kálmán, nagyot ütve öklével a Tripartitumra.~
13 7 |      Hanem erre a szóra Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~„Eppur
14 7 |           Angolországba.~Bálvándy nagyot nevetett magában, s még
15 10|     Korcza úr helyett elfogott. S nagyot bámult, mikor meglátta,
16 10|         ezt lőtte vissza:~– Kissé nagyot hallok.~Az őrnagy kivette
17 10|           a vádat végighallgatta? Nagyot ásított. Ásított, mint egy
18 12|          ember min nevetett olyan nagyot. Mindjárt bocsátott közre
19 12|           szép asszony.~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. Talán „
20 13|        legájtatosabb képet, s oly nagyot fohászkodott, amilyent csak
21 16|    elköltötték szépen, s nevettek nagyot az úrasszonyukon.~Óh, azt
22 17|           felvilágosodást.~Bertók nagyot nézett a szónok szeme közé.
23 18|     krakélerek.~Berti még egyszer nagyot ijedt.~– De hát mik azok?~
24 19|        szó mondva volt!~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~Ez a kordicai
25 20|         boldogtalanságot okozott.~Nagyot sóhajtva folytatá, maga
26 20|           meg, ezen haladt már jó nagyot – és most idáig szerelmes
27 20|    nevetségesnek lennie. Azért is nagyot nevetett, s leheveredett
28 21|     valóban mázsás kő lehetett, s nagyot ordítva hajítá azt a vadász
29 21|       célzott rá és lőtt.~A medve nagyot mordult és nem esett el.~–
30 22|       Borcsayra ismert.~Kálmánnak nagyot dobbant a szíve! Ez a meglepetés
31 22|         alatt kerülnie kellett. A nagyot dobbanó szív mondott neki
32 23|        színészé. Sivított-e olyan nagyot az orosz, mikor földesurát
33 23|       akkor is enyém vagy!~Cilike nagyot sikoltva kapta meg Kálmán
34 24|    nyugodalmas jó éjszakát!~Azzal nagyot ásított, balfelé fordult,
35 24|     földön fekvő embernek; milyen nagyot kell fordulnia a földnek,
36 25|       átadta az elolvasott művet. Nagyot hallgatott utána.~– Nos,
37 25|          fölé rakja is, megfelelő nagyot nem fog teremteni. Egy fejjel
38 27|        még nem járták át eléggé a nagyot botlott ifjút.~De hiszen
39 29|     előadjuk. Megtiltod-e?~Kálmán nagyot gondolkozva felelt:~– „Nem”…~
40 29|      gondolkozva felelt:~– „Nem”…~Nagyot csattant a háta megett…~
41 31| egyéniségnek nyújtotta be, Kálmán nagyot lélegzett.~A legvitézebb
42 32|        Kálmánnak első pillanatban nagyot dobbant a szíve.~Hanem aztán
43 32|      Cuncta licent poetis.~Kálmán nagyot nevetett Korcza úr felfogásán.~–
44 33|       cipőcím) – szólt Bányaváry, nagyot nevetve gúnyos ötletének.~
45 35|          mint Mátyás királynak, s nagyot húzott a pálcájával a hátamra.
46 36|        iszom, igyál te is!~Kálmán nagyot sóhajtott, és nem szólt
47 36|         nap.~A férj természetesen nagyot nevetett a tragikus fenyegetésnek,
48 37|         az ügyét?~– El.~Korcza úr nagyot bámult, s megtaszítá két
49 37|           van a borotva, hirtelen nagyot tüsszentsen, s azzal a feje
50 40|         az ágyban fekve maradást. Nagyot mordult, de nem szólt semmit.~–
51 41|          kisz vacorára.”~A herceg nagyot nevetett, a bandérium iszonyú
52 43|           elmosódva. Néztek rá és nagyot hallgattak.~– Miért mondá