Part

 1 1 |    harsogtatták a szabadságdalokat.~Össze kellett törni minden tárogatót.
 2 2 |     egyházunk, még most szedegetjük össze garasonként az áldozat-siclust,
 3 3 |           ilyen kópéval nem akadtam össze. Már így jobb lesz, ha iszunk.~
 4 4 |             zománcos csat szorított össze, felső öltönyének duzzadt
 5 5 |        botránnyal ne kuszálta volna össze az egész jól indult tervet.~      ~
 6 5 |           való? Hol van? Hadd tépem össze.~Kálmán belépett az ajtón.~–
 7 5 |        vagyok, kedves anyám. Tépjen össze.~A nagyanya indulatosan
 8 6 |            hogy mi volt a darabban; össze is pörölt ítéletében sokszor
 9 10|            szülők azért kuporgattak össze, hogy gyermekeik boldogok
10 10|         lett semmi.~Durcásan csapta össze az egész paksamétát.~– Hisz
11 10|   rágalmazzák.~Neki keblét szoríták össze a titkok, miket a vádirat
12 12|            amit az előbb kigondolt, össze volt morzsolva és a szegletbe
13 12|             Válogatott társaság jön össze. Pompás vidék, kastély és
14 14|             Óriási vagyont szerzett össze ezen az úton. Elad, cserél,
15 14|            a Decséry háznál folynak össze: az ő pártfogoltjai, lekötelezettjei
16 14|          nap a képtár miatt vesztek össze az antagonisták: a szerecsen
17 15|          maga sem vette észre, hogy össze kezdé veregetni sarkaival.~
18 17|              status quo”-nak.~Talán össze lehet a kutyákat marakodtatni
19 20|           vegyes társaság keveredik össze, amilyent soha az életben
20 20|           szántszándék vagy vakeset össze nem bír állítani. Papok
21 20|           lakjunk együtt, törődjünk össze. Akkor az feljött Pestre,
22 20|            annál szorosabbra vonult össze az egymás mellett ülők körül,
23 20|         Kálmán a fogait csikorgatta össze; ez az asszony a szívét
24 20|          kerültünk mi egymással itt össze? Talán az én kedvemért?
25 20|             Talán a véletlen hozott össze? – Nem jön ön arra a gondolatra,
26 21|       jelenetet, hanem Bálvándy úr. Össze volt arra beszélve az egész
27 23|            kalauz tar gallyat keres össze és tüzet gyújt; azt körülülik
28 24|          szemei öntudatlanul mérték össze a két alakot, akinek mindegyike
29 25|          hogyan marcangolja egymást össze két veszett író, mikor az
30 27|       keményebb legénnyel nem akadt össze soha. S az az egy ütés,
31 30|               De kérem, ne ráncolja össze a szemöldeit: akkor még
32 30|            követséghez. De ne vonja össze a szemöldeit.~– Hiszen mosolygok
33 31|          részét a párbeszédnek. Egy össze nem vágó jelenet, s elveszett
34 31|           az élő alakok nem illenek össze a lelkében alakult képekkel.~
35 32|    válogatott közönséget gyűjtöttek össze, a dolog új volt, nem unták
36 33|           most sem dróthíd köti ott össze a két várost, minőt Bécsben,
37 34|    szövetség, melyet nem tart semmi össze, csak egy eszme; de az erősebben
38 34|           erősebb fogadalommal tőri össze; a nőt, ki neméről lemond,
39 35|             hogy nem jól aprították össze; s utoljára is, mikor egyszer
40 37|      keresztelős háznál találkozott össze Kálmánnal.~Kedélyesen felkacagott,
41 37|       különben sem igen jövünk majd össze, mert én hosszú útra megyek,
42 37|           akivel egy szobába került össze hálni.~– De hát nem veszi
43 39|              Nem találok rá.~– Vesd össze a körülményeket. A fickó
44 40|        találni; és tudjuk jól, hogy össze kell roskadnunk alatta.
45 40|      kezdeményezést halmoztak benne össze, mind ingyen dolgoztak:
46 40|        nagyon.~– Ne ráncolja ön úgy össze a homlokát! Itt jön már
47 41|       Kivált a régi időkben sokszor össze voltak ezek bonyolulva.~**
48 41|  példányaival. Bálvándy szedte őket össze, s vitte magával a harmadik
49 45| bolyongásaiban többször találkozott össze egy másik gyászruhás hölggyel,
50 47|      bámulja magát. Állóhidak kötik össze a két ifjú várost, ércből,
51 47|            Mint a szív erei, futnak össze a főváros óriási indóházaiban