Part

 1 1 |            keletkezett; ahány torok, annyi énekelte, s ahány ököl,
 2 1 |             ahány ököl, ahány sarok, annyi dobolta, asztalon, hordó
 3 2 |         mondása: „vajha énnekem csak annyi tudományom is volna, amennyi
 4 2 |              egy professzornak sincs annyi tudománya. Szörnyűség ez!
 5 3 |           Azt hiszem, hogy nincs már annyi esett birka a pusztádon,
 6 5 |              az megenged, s nem volt annyi önmagától születő gondolat
 7 6 |         utolsó percben is volt benne annyi rokoni szeretet, hogy Kálmánt
 8 7 |            és másodszor ha a súgónak annyi esze nem lett volna, hogy
 9 8 |     maraszták ebédre vagy vacsorára, annyi tréfás adomát tudott felhordani,
10 8 |      nekibátorodott, oly gyönyörűen, annyi érzéssel, annyi bájjal énekelt,
11 8 |          gyönyörűen, annyi érzéssel, annyi bájjal énekelt, hogy az
12 12|  bizonyíthatá, hogy az átvett összeg annyi volt; a hitelező is megesküdhetett
13 13|            Felelni nem tudott semmit annyi jóságra. Nem is volt szükség,
14 15|         aminek osztályozásához éppen annyi leleményesség kellett.~Persze,
15 16|            kimeríthetetlen tudományt annyi hódolattal. Ariadne azt
16 17|           kötélnek a két végét aztán annyi utcagyerek fogta kétfelül,
17 19|           embereivel, s tűzbe jövén, annyi borfélét beszedett, hogy
18 21|            azokat eszi meg; csak van annyi ízlése a medvének; ő védve
19 22|              De hogyan számlálja meg annyi ember előtt? Meglátják! –
20 22|              volt az a szívdobbanás?~Annyi bizonyos, hogy Kálmán igen
21 24|       személy” nevet viselt.)~– Hja, annyi személynek meg éppen nem
22 24|            lehetett elvárni a végét. Annyi étel, és minden jónál jobb,
23 24|          volt az áldás; az apósomnak annyi szénája termett, hogy alig
24 24|              kényelmes ellátásukról. Annyi a pelyhes dunna és vánkos
25 24| engedelmeskedni. Adót fizetnem kell, annyi bizonyos; a fiaimat katonának
26 25|      búcsújárva, hálát adni az égnek annyi ráontott kegyért; te pedig
27 25|            férfi, kinek kesergésében annyi megható van, lesz egy sápítozó
28 32|      szorongatá a kezeit. Volt benne annyi baráti józan tapintat, hogy
29 32|         hölgy, Cleopatra tűjén nincs annyi hieroglif, mint amennyit
30 34|       bűbájos hölgy. A láng, melynél annyi ifjú géniusz leperzselte
31 35|        hajdan az a vityilló, ahonnan annyi fény sugárzott egész országunkra:
32 36|         akinek hűtlenséget elkövetni annyi, mintha más embertől egy
33 37|           könnyítsen; de azért mégis annyi maradt annál, hogy nem bírt
34 37|           fölötti munkásság mellett, annyi szenvedés, nélkülözés közepett
35 37|             ember. Egyszer már nyert annyi aranyat, hogy az volt egy
36 37|           most bosszantani. Lehet is annyi pénzt elveszíteni! Hisz
37 37|      szállására. Pedig már alig volt annyi pénze, hogy a fiákert kifizesse.
38 37|              végbement házassága, de annyi pénze senkinek sem volt.
39 37|              alázatosan.~– Hol venne annyi pénzt egy ilyen szegény
40 37|          változás okát az úrhölgyek? Annyi bizonyos, hogy üres kézzel
41 39|            hogy mindaz a siker, amit annyi diadallal, annyi szenvedéssel
42 39|         siker, amit annyi diadallal, annyi szenvedéssel ők mindannyian
43 40|      fizettek rá. A munkatársak, kik annyi lángészt, annyi tanulmányt,
44 40|     munkatársak, kik annyi lángészt, annyi tanulmányt, annyi merész
45 40|          lángészt, annyi tanulmányt, annyi merész kezdeményezést halmoztak
46 40|            delnő háza előtt, melyhez annyi szívdobogás vonzotta egykor,
47 41|      megvallva, nincs elég helyisége annyi úri vendég ellátására. Egy
48 42|             marharekeszben.~Reggelig annyi gratiát nyertek, hogy a
49 42|          legkedvesebbnek hitt, éppen annyi, mintha szilvával kínálnának
50 45|           csak hírlapi vaklárma, ami annyi embert halottnak kürtölt