Part

 1 1 |           Bezerédy? ~Nemzetünknek fényes csillagai! ~Ocskay ?~De
 2 1 |     micsoda itt, clarissimi? Ez a fényes cseppecske itt az asztalon?
 3 5 |        tudod azt magad legjobban. Fényes pálya áll még előtted: az
 4 6 |    tobákszínű redingót, azokkal a fényes sárga rézgombokkal!~Még
 5 7 |      külföldet, mindenütt ismerik fényes kalandjáról, mikkel a magyar
 6 8 |        már én is hazamegyek.”~Ily fényes diadallal végződött a játékkör
 7 12| uraságokkal ismerkedett meg, minő fényes úrhölgyekkel mulatott. Ez
 8 12|          volt hát?~Egy arc, olyan fényes, mintha Isten volna; – olyan
 9 12|     álmodban megjelen; arca olyan fényes, mintha Isten volna; olyan
10 13|         még olyan magasan van is.~Fényes ábrándjaiból csak az ebédre
11 13|     tetszék, mintha azon a hosszú fényes Jákob lajtorjáján ezt lett
12 14|  táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől bámulva, pompás
13 15|          tabló: az eleven rébusz, fényes lámpavilágítás mellett,
14 17|             monda Bálvándy, s két fényes tallért odadobott a földre.~–
15 20|       hímzést.~A vízesés alatt, a fényes üveg bolt alatt, öles páfrányok
16 20|          hanem magas hivatalok és fényes címek teremnek, s ahol a
17 20|      egymás mellett ülők körül, a fényes kristályboltozat prizmája
18 22|   keresztül fog ő botlani abban a fényes pókszövetben, amit egy megbántott
19 22|           lágy földbe benyomkodva fényes ólomérc, cinóber és malachit
20 23|      fényalakjai: lángarcú Zeusz, fényes Appoló, mosolygó Idalia,
21 23|       tömör, igazi emberalakok; a fényes hősök, kik feltörték a zöld
22 23|           szülemlett, s az olympi fényes arcok és sírelhagyó szellemalakok,
23 23|          azok a körülcsoportosuló fényes alakok az égen nem Zeusz
24 27|      közelgett, a budai várlakban fényes idényhez készültek. Három
25 27|      violaszín palásttal hátukon, fényes díszruhás küldöttségek s
26 27|     özvegyasszonyt is fölkeresi a fényes huszárőrnagy a maga részvevő
27 30|           Alexisről szól, ki mint fényes gazdag úrfi, eljegyzett
28 31|          s megírni leköszönését a fényes udvari hivatalról.~Még jóformán
29 32|          egymást kerülgetve a sok fényes álca, minden nép viseletét,
30 32|           többé a lépcsőket, ahol fényes hivatalok teremnek. Magam
31 32|         Maradjon ön poétának: ott fényes nevet fog ön kivívni, és
32 34|      gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre s emeld fel
33 35|         zongoráznak, és kiállni a fényes társaság elé a sima parkettre,
34 35|        szinte elcsábította, szép, fényes, nagyra törekvő pályafutásából
35 36|           pamlagra, s alszik ott.~Fényes reggel volt, mikor Bányaváry
36 36|         ős históriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem
37 37|     mindig maga előtt látta azt a fényes termet, azokkal az aranyéhes
38 37|     baráti szívességet, s hasonló fényes úri könnyűvérűséget tanúsíthatna
39 38|     léphessenek föl az idegen ház fényes termében, s bizonyságot
40 38|        még „él a magyar”.~És mily fényes bizonyságot!~Mindenki sajnálta
41 38|   áthozták kopott palástjaikat és fényes tehetségeiket a jég hátán
42 39|           tele volt dicsekedéssel fényes honoráriumokról; – hanem
43 39|     nemzet lángelméje volna; minő fényes ígéretek, minő csábító meghívások
44 40|            körülem pompa, előttem fényes jövendő. Minderről lemondtam;
45 40|          nagy úr volt egykor; hol fényes estélyeket adott; melynek
46 40|         pusztaság ez!~Megkerüli a fényes színházat, mely diadalainak
47 41|         pártnak szüksége volt egy fényes manifesztációra, mellyel
48 43|       ködben – a palotasorok, – a fényes alakok, – a félistenek, –
49 47|           pór és por tanyájából a fényes üdvleldébe! Mi hullámzik