Part

 1 1 |        csak nem állhatja meg, hogy eszébe ne juttassa Nokhéry ősmondását: „
 2 1 |            ajtónak; mire valakinek eszébe jutott volna, hogy utánuk
 3 2 |      kulacsban. Kinek jutott volna eszébe, hogy búsuljon?~Mikor aztán
 4 3 |            kisimítva, akkor jutott eszébe, hogy hát a kémények hol
 5 5 |            akinek semmi sem jut az eszébe!~Az írószobába érve, a nagyasszony
 6 7 |              most jövök” – nem jut eszébe, honnan; – „a kocsmából” –
 7 9 |           kedvében találják.~Nosza eszébe jutott az elkárhozott kétgarasos.~
 8 10|            valami ravaszság jutott eszébe. Hiszen okos embernek arra
 9 10|         hogy afölötti örömében már eszébe sem jut az úrfinak megkérdezni,
10 12|        magát foglalni Bálvándyval. Eszébe jutottak mindazok a rágalmak,
11 12|       kétségbeesett kölcsönkérőnek eszébe jutna egy hatalmas ökölcsapással
12 13|           az a fatális „két garas” eszébe jut. Szinte jólesett neki,
13 16|            valami bolond jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. –
14 18|            óráig. Akkor felébredt, eszébe jutott lassanként, hogy
15 18|           is. Hirtelenében nem jut eszébe, hol látta. Pedig hát Wasztl
16 21|            mindig ott volt rajtuk. Eszébe jutottak azok a kegyetlen
17 22|          De hát kinek jutott volna eszébe az iránt kérdezősködni,
18 22|         majd egyszer szeretni fog.~Eszébe jutott mindaz, amit valaha
19 27|       Mikor nagy későre felébredt, eszébe sem jutott reggeli víziója
20 29|        Kálmánnak csak akkor jutott eszébe, hogy ilyen sártól összefecskendett
21 31| szerkesztőségén kívül ez valakinek eszébe jusson. Tudósok, írók, színészek
22 31|           árva Aszályinak jut néha eszébe, hogy egy-egy körmönfont
23 32|      többet tud mondani. Kálmánnak eszébe jutott, hogy hiszen ez a
24 32|     anélkül, hogy valakinek másnak eszébe jutna a cukorpapírt felvenni,
25 34|       térni.~Hanem egy dolog mégis eszébe jutott. A vendéglői háziszolgát
26 34|      csüggedt töprenkedései között eszébe jutott a címzet, amit Tseresnyés
27 35|         Azonban egy szó sem jutott eszébe taliánul.~– Jó estét, Béni
28 35|       márványból volt a járda, ott eszébe jutott, hogy ezen a márványon
29 35|             Se pénze, se szállása.~Eszébe jutott nagyanyjának keserű
30 35|            szoktam.~Ennél a szónál eszébe jutott a gyanakodás.~– De
31 37|            a jó öreg fiúnak, mikor eszébe jutott, hogy ő most Kálmán
32 37|        beletelt két hónap, hogy az eszébe sem jutott.~Ezt a két hónapot
33 38|   mulatozókat.~Még akkor is jutott eszébe valakinek felsóhajtani Bálvándy
34 38|          Bányaváry.~És még egyszer eszébe jutott valakinek előhozni,
35 39|        másik. S csak azután jutott eszébe dühösködni, hogy „ez vért
36 39|          theoria, s egynek sem fog eszébe jutni, hogy a kapott sebet
37 39|   felügyelő kellett a szívének. Ha eszébe jutott, hogy mennyire megbántotta
38 39|         teát itta, akkor az jutott eszébe, hogy hajh, mennyivel zamatosabb
39 39|       éjfél felé közeledik az idő; eszébe juttatta magának, hogy mit
40 39|          sem jutott olyan elevenen eszébe, mint Kálmán fenyegetései
41 39|       színháztéren végigbandukolt, eszébe jutott mindaz, amit a városban
42 39|    mindkettőben osztoztak vele.~És eszébe jutott, hogy mindaz a siker,
43 40|       mondta, hogy nagyszerűek; de eszébe jutott Apelles csizmadiája,
44 40|             melyben lakik. Nem jut eszébe, hogy délelőtt van-e vagy
45 41|             míg utoljára valakinek eszébe jutott felkiáltani: hát
46 41|         lóra, mikor a kísérő hajdú eszébe juttatta, hogy a beszéde
47 41|    szónoklatból egy ige sem jutott eszébe. Hasztalan súgta odahátul
48 42|     elmenekülnie a városból.~Ekkor eszébe jutott valami. Hátha mégis?~
49 43|          saját alakja. Éjjel pedig eszébe jutnak remek gondolatok,