Part

 1 1 |         társaságot ez a kiáltás: ad arma! s akkor aztán kisbotos,
 2 1 |     kimegy a divatból.~Végre az „ad arma!” – fegyverre!” – azt
 3 1 |           annak annyiféle hangot ad, ahányat kíván tőle; sír,
 4 1 |     hangzik Nagy uram jelszava:~„Ad cantum!” (Fel dalra!)~A
 5 1 |          megkopogtatnak, ott nem ad hangot; ha pedig felül kopogtatják
 6 1 |       alul kong, felül pedig nem ad hangot?~Jenőy zavarodatlanul
 7 2 |       panaszteljes rekedt hangot ad: „dzimm-dzumm!”, mintha
 8 3 |       volt értve.~– No hát öreg. Ad ugrandum.~– Én nem ülök
 9 5 |         azt mondja. Ez is igazat ad benne. De hisz ez rettenetes
10 5 |        léniát, s olyan „körmöst” ad az írójának az öt körmére,
11 7 |        büszkébb, mikor audenciát ad, s egy fejfájós hölgy nem
12 7 |         ordít, mikor a súgó jelt ad. A súgó a hibás, minek adott
13 9 |       maga gyönyörűségére ki nem ad.~Kálmán meg akarta lepni
14 9 |    félreértése folytán került.~– Ad vocem! – monda a gróf, kiverve
15 10|         Ilyeneket egy ügyvéd sem ad gyakornokai kezébe. Én oda
16 10|      ötvenkét vármegyének dolgot ad; szembeállította az egymást
17 12| Nagyanyám gazdag; de e célra nem ad. Nem érti, hogy mi szüksége
18 13|        hercegnő felkeléssel jelt ad a továbbmehetésre, Korcza
19 13|         tárgya az útnak alkalmat ad új beszédet kezdeni. Kálmán
20 14|   vásárol, zálogba vesz, aukciót ad, virtualitásokat vásárol,
21 15|      soha senkinek ajándékot nem ad. Fizet, amivel tartozik,
22 17|         valami van!~Hanem dolgot ad megtalálni a bejárást. Van
23 18|     földhöz vágja, száz forintot ad neki, mikor aztán meglátta
24 19|        már megtaláltad a „gradus ad Parnassum”-ot. Ott ugyan
25 19|         okosan teszed. „Sic itur ad astra.” (Így haladnak a
26 20|          hullámának nyugvóhelyet ad, azt úgy felékesíti nefelejccsel,
27 20|         nincsen válasz. Mindenki ad neki egy kis részecskét
28 20|          keresni, mely tejet nem ad többé.~Kálmán puskájára
29 21|         még vadászszerencsét sem ad.~Már alkonyodott az idő;
30 23|    hegyhátaknak változatos színt ad; a hegyről leomló patakok
31 25|          mecénás, ki százezreket ad ki könyvtárára, a holt literatúrát
32 25|    idegennel szemközt új ihletet ad kebleiknek, s te velük együtt
33 29|  látogatására megy. Ő tehát majd ad be Kálmánnak valami olyan
34 31|         kereskedő, aki kölcsönre ad díszítménynek, jelmeznek
35 34|  nyomdász, ki csak kalendáriumot ad ki, a szerkesztő, aki ingyen
36 35|        állna előtted, aki számot ad, s aztán eddigi állásáról
37 35|           azt mondta, hogy nekem ad belőlük egyet, választhatok
38 35|          munkája mindig kenyeret ad, s azt kétfelé törjük. Talán
39 37|   ragyognak így a szemei; az nem ad aranyat borravalóul a pincérnek.
40 37|     másik ismerős embernek pénzt ad, attól kötelezvényt vesz,
41 37|    bizonyosan zsugoriskodik, nem ad nekik pénzt, s most amiatt
42 37|  prókátor vagyok; aki tanácsokat ad. Eladhatja bátran a nagyasszony
43 39|         értéknek különböző súlyt ad.~Talán most is ott sétál
44 39|          ember csak vesz, de nem ad. Plato azt mondta, mikor
45 40|       közönsége legyen, mely nem ad divatképeket, mely nem közöl
46 40|          író is; egy folyóiratot ad ki, amelyből bizonyára többet
47 41|       mondani, hogy ő bizony nem ad ebédet annak az egész siserahadnak!
48 43|   megszépíti; gondolatainak erőt ad, tollának varázst, ecsetjének
49 47|          szenvedést, nélkülözést ad, amíg él?~Talán még most