Part

 1 1 |       székében; aztán diákos humorral felelt:~– Ennek oka a fizika szabályában
 2 1 |          folyvást zavartalan humorral felelt:~– Koszorút csak kétfélét
 3 2 |          nebuló most meg már perzsául felelt neki. De ő is bírt e fegyverrel,
 4 2 |            ajkait, s azután elszántan felelt:~– Quod dixi, dixi; quod
 5 2 |          Miért voltál első eminens? – felelt az, kielégített irigység
 6 3 |             hátul. Upré, pupos.~Jenőy felelt neki.~– Legelőször is megjegyzem,
 7 3 |                Én nem sokat búsulok – felelt legelébb is Biróczy. – Elmegyek
 8 3 |            Pali. Az nagy komolysággal felelt:~– Én elmegyek Ázsiába,
 9 4 |         ajánlólevél.~– Nagyon szép! – felelt meg Biróczy azonnal. – Mert
10 4 |             kérdé Biróczy.~– Pesten – felelt rá a principális, s engedte
11 4 |     körülmények mellett?~Már erre nem felelt.~– Várjon ön – szólt a hölgy –,
12 4 |                he?~– Nincsenek uram – felelt Kálmán, s most már nem pirult,
13 5 |               a conrector. „Kettő!” – felelt örvendő találékonysággal
14 7 |               Igenis, én vagyok az! – felelt merészen, s rákvörösre gyulladt
15 8 |       igazságot szolgáltat?~– Nincs – felelt Kálmán.~– No, hát a mennydörgő
16 9 |            kéregető. Elutasítottam. – Felelt Kálmán, fel sem nézve az
17 10|              ezt a pert olyan nagyon?~Felelt rá Korcza:~– Mert nyúlik.~
18 10| felvillanyozva. – Olvassa ön fel, mit felelt mindezekre Korcza úr. Hogy
19 10|       védirathoz?~Kálmán zavarodottan felelt:~– Főnököm műve.~– De azért
20 10|           tőle egyenesen. Csak annyit felelt, hogy a per még itt van.~–
21 10|           vagyok?~– Igen nagy vétke – felelt Korcza úr, házi sipkáját
22 12|            kellene lenni. A hölgy nem felelt semmit.~– Mához két hétre
23 13|            archívum asztalán állnak – felelt az igazgató.~– Meg voltam
24 15|            vele beszélgetni, a lányka felelt neki mindenre magyarul,
25 15|            oly gonddal és figyelemmel felelt meg a feladatnak, mely sokoldalú
26 17|              mit mondjon, és aszerint felelt meg neki.~– A bikahecc és
27 20|            egész diskurzusban. Meg is felelt neki emberül; ivott, mint
28 20|               magáért bosszút állni – felelt meg Kálmán a kissé szabad
29 21|          fegyverem?~– Jó kézben van – felelt rá Kálmán, s elhatározottan
30 22|               Ez nekem testvérhúgom – felelt Kálmán.~Csak unokahúga volt;
31 24| leereszkedőleg a gróf.~– Nem bizony – felelt a gyerek onnan a magasból
32 24|         kezdve odáig és körös-körül – felelt a földész.~Kálmán elmerengett
33 24|     földünknél is.~– Nem tudok róla – felelt, bundáját magára vonva a
34 25|               mégis azt fogom tenni – felelt Kálmán.~– Bajtárs! – monda
35 25|            szólsz hozzá?~– Gyémánt! – felelt rá Biróczy mozdulatlan arccal,
36 25|       magyarázatával. Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök között volt
37 28|           felelni.~– Fenséges uram! – felelt Kálmán a nádor szavaira. –
38 29|             Kálmán nagyot gondolkozva felelt:~– „Nem”…~Nagyot csattant
39 31|                Cilike imádandó volt – felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg
40 33|         orientális komolysággal arcán felelt rá.~– Mindezeket pedig nem
41 33|               Kálmán egészen komolyan felelt rá.~– Valóban följegyzem.
42 33|               utazni?~Ismét Bányaváry felelt meg Goethe klasszikus mondatával:~–
43 35|            éppen olyan nyugodt hangon felelt neki.~– Jól van. Te határoztál;
44 35|             Az gúnyos megalázkodással felelt:~– Őfelsége Mátyás király.~–
45 38|             Dejsz az jó helyen van! – felelt mindannyiszor Aszályi, s
46 43|              álmomban háborgassanak – felelt Kálmán.~– Óh, uram! Ki háborgatna
47 44|            mester.~– Ninive romjait – felelt az utazó.~Hajh! ugyane helyről
48 44|              gondolkozott sokáig, úgy felelt.~– Még nem találtam meg