Part

 1 1 |         komoly, kissé erősen nyúlt arca, szelíd dióbarna szemei,
 2 1 |       izgékony alakjával tűnik ki. Arca első tekintetre kellemetlen,
 3 4 |        végigolvasá a levelet, szép arca a harag sötétveres estpírjától
 4 5 |          haja már fehéredik, de az arca még most is piros. Soha
 5 5 |         ellenzővel teszi a fejére. Arca valamivel vénebbet mutat,
 6 5 |     másképp is el volt változva az arca; – de azért csak mégis ráismert
 7 5 |           hol komolyságra nyúlt az arca.~– Ah maga tréfál. Ne tréfáljon
 8 5 |     hatvanhatodik esztendejének, s arca elszederjesült, mikor végigfutott
 9 5 |        családtag melegedett derült arca napsütésénél. Még a háziállatok
10 7 |       szólt hozzá semmit, hanem az arca valami feszes mosolyra vonult
11 7 |           annál jobban bámult reá. Arca önkéntelen mosolyogni kezdett.
12 8 |  felbontott levelet. A nagyasszony arca, mely rendesen piros volt,
13 10|            írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa:
14 12|         Interpellációjára Bálvándy arca egyszerre komoly vonásokra
15 12|          melyből saját elváltozott arca tekinte rá vissza. Egyszer
16 12|         még tovább is ragyogott az arca. Egyéb örülnivalója is volt,
17 12|             aki álmodban megjelen; arca olyan fényes, mintha Isten
18 13|      titkolni akarta remegését; de arca elárulá. Nem bírta szemeit
19 13|         szemük hunyva van.)~Kálmán arca lángba borult e szóra.~Erre
20 22|       tenger, a hegy, a szép hölgy arca, aki ígéri, hogy majd egyszer
21 22|        hiszem, hogy mint a gyilkos arca, fénykép gyanánt ott marad
22 22|              Benyovszky Móric sima arca nem gátolá, hogy barátja
23 23|      belőle.~Reszketett a keze, és arca elhalványult.~Mi volt az?~
24 23|     elkezdett fennhangon szavalni, arca tűzbe jött, szemei szikráztak,
25 24|        tűztől még pirosabb volt az arca. Kartonruhát viselt és bodros
26 24|     gömbölyű, ruganyos, erőteljes; arca megaranyozva a naptól; sűrű
27 25|   meglátogatta Kálmánt. A kis gnóm arca komoly tekintet által tűnt
28 25|        költőnek ki volt pirulva az arca, hevesen járt fel s alá
29 25|              Nem árult el annak az arca semmit.~– S mit szólsz hozzá?~–
30 27|      grófnő is nagyon kedves volt.~Arca gyakran elárulta, hogy valami
31 27|            várakozási teremben; az arca egészen nekivörösödött már,
32 31|             Hát Dorothea?~Annak az arca egészen át van változva.
33 33|       közeledik vendégei elé: az ő arca sohasem szokott változni
34 35|          suttogá elképedve.~Kálmán arca pedig szilárd férfias nyugalmával
35 35|       Tseresnyés uram?~A csizmadia arca csakolyan komoly volt most
36 35|          mint máskor; pedig Kálmán arca mosolyogva fejezte ki a
37 35|        görbe orra volt s borotvált arca; Bányavárynak is. Az utóbbi
38 37|  tyúkszemei miatt. Korcza úrnak az arca pedig még mozgékonyabb volt,
39 37|           Annak nem ilyen piros az arca, annak nem ragyognak így
40 37| Csollánnéhoz elmenni. A szép delnő arca ragyogott a diadaltól, mikor
41 39|         utazom – monda a nő, kinek arca piros volt a fáradságtól,
42 39|      Kálmán szemeit keresve; ahogy arca lángvörössé pirult: e tekintetből
43 42|             Egyszerre felderült az arca. Nevetett, mint egy gyermek.~
44 43|           alakja csupa élet, egész arca csupa szemérem) odaborult
45 43|            Harmadnap a beteg költő arca rózsásabb volt, mint valaha,
46 43|        napsugár.~Olyan volt már az arca e napsugárban, mint az aranyozott
47 46|       fátyolát háromszorosan vonta arca elé; de mégis hallani kellett