Part

 1 1 |   nótákat is elfeledte mindenki.~Utoljára fújták e nótákat a budai
 2 2 |        egy víg lakomát egymással utoljára!~Jó lesz. Monda a négy társ,
 3 3 |        egészen odalesz féltében, utoljára sánta Biróczy felöleli a
 4 3 |       mulattak, ittak, danoltak, utoljára kártyát vett elő: a diák
 5 3 |    hegyaljai volt. No, még egyet utoljára, Biróczy! Te kezded meg
 6 4 |   kutyákat, de egy sem jött elő. Utoljára a cselédeket kurjongatta
 7 4 |        lehetségig kimeresztve, s utoljára, mikor készen volt a levéllel,
 8 5 |          fel, hol le taszigálja, utoljára csak jön ki belőle valami,
 9 5 |         olló mindig félremegy, s utoljára is görbére nyiszálja a papiros
10 6 |       valakit elfogjon bilétért, utoljára is rászánta magát, hogy
11 7 |            Hiszen most is hideg!~Utoljára a nagyasszony felkelt az
12 7 |       van, még többet iszik; míg utoljára annyit iszik, hogy minden
13 10|          ezzel összeköttetésben?~Utoljára Kálmán megbosszankodott;
14 11| bukfencet hánytak a szőnyegen; s utoljára a szürke papagáj odarepült
15 11|    vette-e a dolgot, amely által utoljára is a fiatalemberrel nem
16 12|       elviselhetetlen kezd lenni utoljára.~Kálmánnak annyiszor nyelve
17 14|      akinek a létezését még majd utoljára el sem hiszik.~A húszéves
18 15|       könny kicsordult szeméből, utoljára mindkét karjával odaszorítá
19 16|   leányka, azután a sánta ember, utoljára „ő”. Tehát szemközt jut
20 16|        faroltatni, hát kénytelen utoljára is leszállani az ülésből,
21 17|    rögtönzött záporesőt: úgyhogy utoljára könyörögni kezdtek egymásnak,
22 17|        ordította ki egy, ki más; utoljára Wasztl, a felgyürkőzött
23 17|         hidalgó vére foly benne. Utoljára aztán csak megegyeztek száz
24 17|          hangzott sok ideig, míg utoljára diadalmasan elfogták valahol
25 18|     leült kártyázni, elvesztette utoljára még a jegygyűrűjét is, s
26 20|          hogy mi legyen belőlem; utoljára arra a gondolatra jöttem,
27 20| felhúzgálni: egyikre sem illett. Utoljára csak felhúzta a hüvelykujjára.
28 20|             Azon a napon, melyen utoljára voltam önnél, találkoztam
29 21|    fejezé ki efölötti jó kedvét.~Utoljára maradt Kálmán. A legfőbb
30 27|    vadászból meg három tolvajból utoljára gólya. Amiken a kis főherceg
31 28|     Körnerrel, üres padok előtt, utoljára aztán rátérnek mindenütt
32 30|         most táncolunk egymással utoljára?~Kálmán nem volt olyan kőfejű,
33 32|         álmatlanságot küldjek, s utoljára még azt az apai hajlékot,
34 35|         órában látsz magad előtt utoljára. Én mindig imáimba foglallak
35 35|          jól aprították össze; s utoljára is, mikor egyszer jó közel
36 37|    jármos ökröket vásárolni; míg utoljára az kerekedett ki belőle,
37 38|        is szívélyesen fogadta az utoljára érkezőt, s nem kérdezte
38 39|         volt már előtte.~„Hiszen utoljára történik!”~„Csak még ma
39 40|       mint a macska a dióhéjban, utoljára félremegy a sarka; ha megázik,
40 40|          kötetlen költeményekbe.~Utoljára elfogyott a sonka, kenyér,
41 41|   Dorothea grófnőre nézve, hanem utoljára is az csak az ő magánbaja,
42 41|       ember e tisztességből, míg utoljára valakinek eszébe jutott
43 42|         be az elfoglalt városba. Utoljára aztán az őrállók is nevetésre
44 43|         a te szavad volt, aminek utoljára örültem a világon. Ami bennem
45 44|          arabul, azután tatárul, utoljára szanszkrit nyelven.~Az ima
46 45|     nagyanyát.~Jenőyné azért nem utoljára tett nála kísérletet. Időközönként