Part

 501 20|                  nem bír állítani. Papok és tisztviselők, falusi bírák
 502 20|               tisztviselők, falusi bírák és nótáriusok, kisbirtokosok
 503 20|                nótáriusok, kisbirtokosok és mágnások, bocskoros rusznyákok
 504 20|           mágnások, bocskoros rusznyákok és strucctollas úrhölgyek,
 505 20|                  át telivér lengyel urak és úrhölgyek, s segítenek tarkítani
 506 20|               miatt; Katinka is nemes nő és gazdag; hanem jó híre miatt.
 507 20|              volt az ünnepély előzménye.~És annak is megvolt a maga
 508 20|        sorshúzásban, hogy ki hova jusson és kinek a társaságában. Úgy
 509 20|              nincs miért ott állni önnek és lesni a medvét, amíg a hajtás
 510 20|          puskáját, s odament Katinkához, és leült mellé a mohára. Talán
 511 20|             olyan rút. Pedig az közelből és sokáig nézve oly gyönyörű
 512 20|            tehettem. Szabad volt minden. És aztán csak abban az egyben
 513 20|                 egy, ezének kell lenned; és ha az a férfi ideálképe:
 514 20|         választom helyette az ördögöt. – És velem még megfordítva bántak:
 515 20|           mögötti sziklaorom fölé a nap. És abban a percben ott állt
 516 20|              szivárványban, mint Jupiter és Juno; csak a pávák hiányzanak. –
 517 20|                  hasonlítsunk Jupiterhez és Junóhoz – veszekedjünk egy
 518 20|           álmában boldog lenni, ugyebár; és aztán visszagondol rá, de
 519 20|                  Akkor elmentem önhöz. – És akkor fölébredtem. – Eleinte
 520 20|             ébren voltam. Láttam magamat és mindent körülöttem úgy,
 521 20|                 Az isten verje meg érte.~És aztán eltakarta arcát kezével
 522 20|                  eltakarta arcát kezével és zokogott.~Kálmán hagyta
 523 20|                keserű hangon mondá:~– No és ön aztán megtalálta maga
 524 20|        kölcsönvett pénzt – azt is tudom, és egészen helyeslem. Ön emberré
 525 20|          egymáshoz? Kezeink találkoznak. És mégis egy nagy, nagy hideg
 526 20|                 inkább bánatot fizetett, és elfutott előle.~De már ezt
 527 20|             karddal, hegedűvel, eszmével és iparral. Azok az ifjak,
 528 20|       továbbhaladásra az utánuk jövőket. És mégis mindig jönnek utánuk.
 529 20|                nemzeti zenét élesztgeti, és mind a koldusbottal kezeikben,
 530 20|              nyelv győzelemre juttatása. És én nem tettem semmit. –
 531 20|                   termet nyitottam volna és menhelyet mindazoknak, akik
 532 20|                hasonlót tesznek, mint ön és jó barátai, s amíg nekem
 533 20|           jelölik az állomásokat. Ulixes és Circe története. És aztán
 534 20|               Ulixes és Circe története. És aztán hová menekült ön? –
 535 20|                ez úton; ahol nem babérfa és koldusbot, hanem magas hivatalok
 536 20|         koldusbot, hanem magas hivatalok és fényes címek teremnek, s
 537 20|              ezen haladt már jó nagyot – és most idáig szerelmes ön
 538 20|                tekintetét a hölgy arcán.~És mennyi mindent tud mondani
 539 20|                 mint más bolond asszony? És ha tenné? Ha megeshetnék
 540 20|              protestánshoz adják nőül; – és holnapután meg fogja ön
 541 20|              fogják egymást elfelejteni. És így megtörténhetik, hogy
 542 20|           megragadta kezét egész hévvel, és nem bocsátá.~– Tán azt hiszi
 543 20|                  fogadni, azt eltitkolni és hízelegni kínzójának – soha
 544 20|             érzem magamat itten, hahaha!~És mikor így nevetni látta,
 545 20|                 képes önt megérdemelni!…~És azzal leborult zokogva a
 546 20|                kínosan a pázsiton fekve.~És Kálmán arra gondolt, hogy
 547 20|               milyen véghetetlen mélység és magasság egy nőnek szerelme.
 548 20|               fölfelé, Kálmán fölugrott, és fölkapta fegyverét.~A távolból
 549 20|                 szorítá magához.~A bozót és a vízesés között volt egy
 550 20|          megsajnálta az állatot, mely nő és anya, s gyermekeit siet
 551 20|                 fel, s szájába kapta azt és felemelkedett vele, mintha
 552 20|               puskájára támaszkodva állt és mélázott.~A szép hölgy pedig
 553 20|              csupa vér lett mindkét keze és hímzett fehér inggallérja
 554 20|                  keblén. Csupa vér mind. És ekkor lekeríté nyakáról
 555 20|            százszorosan adta azt vissza.~És e percben, tán a soha nem
 556 20|              kígyóhoz.~Mind a kettő szép és iszonytató…~
 557 21|             mamánál volt. Kávés kalácson és cukros mogyorón fog felnövekedni,
 558 21|                  ételéről, nyugodalmáról és ketrecéről.~Olyan kedves
 559 21|              tartottak állomást Bálvándy és a főispán kíséretében. Ide
 560 21|                 s maguk a Decséry főurak és főhölgyek sem maradhattak
 561 21|          áldozatán keresztülfektettetik, és ünnepélyesen megcsapatik.~–
 562 21|                    No, az nem fog fájni.~És azzal körültekintett, talán
 563 21|          maliciózus volt, hogy bajusszal és körszakállal jelent meg
 564 21|                  festett neki feketéket. És mentől több arc jelent meg
 565 21|                 zöld pázsit volt ülőhely és terített asztal. A lakoma
 566 21|               csepegtetik.~A nap hősnője és Decséryék, Bálvándy és Kálmán
 567 21|           hősnője és Decséryék, Bálvándy és Kálmán egy tűz körül csoportosultak,
 568 21|           csoportosultak, több vadász úr és asszonysággal együtt. A
 569 21|            szívét.~Mikor az ember fiatal és szerelmes, még azért is
 570 21|                 Kálmán oldalpillantásait és rossz kedvét, s elkezdett
 571 21|     bivalyszekérre tették; a nap hősnője és a bajuszt kapott vadászcsapat
 572 21|          meglehet – monda rá Bálvándy.~– És hogy annak az a szokása,
 573 21|           respektusa a grófok, főispánok és a földesúr előtt, akkor
 574 21|                 való, a tisztásain piros és kék áfonya terem özönnel:
 575 21|         tépászolt vadász segélyordítása, és közbe az az ádáz mormogás,
 576 21|                  ne lőj; közelre bevárd, és szíven találd: mert az ilyen
 577 21|                  Kálmán akkor célzott rá és lőtt.~A medve nagyot mordult
 578 21|                   A medve nagyot mordult és nem esett el.~– Mondtam,
 579 21|                célba a fejét az állatnak és rálőtt. A medve megrázta
 580 21|              csalatkoztak a kísérletben.~És a szegény rusznyák fejének
 581 21|              medvének, mely támadva jön, és Dorothea grófnőt fenyegeti.~
 582 21|                  őellene, egymaga ellen. És valamennyi között egy rokonlélek
 583 21|                  megkapod tőlem emlékül. És egyúttal a festett bajuszviselés
 584 22|          vendégek, első sorban a hölgyek és urak, másodikban a parasztok.~
 585 22|             ragyogó szeme pillantásából, és parfümje futó illatából,
 586 22|                  fényes ólomérc, cinóber és malachit darabok, s ragyogó
 587 22|                  folytatá:~– Protestálok és óvást teszek, mint tekintetes
 588 22|                tekintetes nemes nemzetes és vitézlő Gödénylaki Csollán
 589 22|             úrnak, úgy is mint nagyságos és tekintetes sátoraljaújhelyi
 590 22|            asszonyság törvényes férjének és így gondnokának meghatalmazottja.~–
 591 22|                nyugalommal a főjegyző.~– És az én szavaimat is utánuk! –
 592 22|                  dézsma, robot, füstpénz és kocsmáltatási jog. Ez sokra
 593 22|              kiáltás asszonyi hang volt, és szemközt jövőtől eredt.~
 594 22|                önnek, ha most visszajön, és rögtön a bíróság előtt kinyilatkoztatja,
 595 22|             Csollán urat az én gondnokom és uram képében megnevezni,
 596 22|         megmagyarázta neki kézzel lábbal és pantomimikával, hogy vissza
 597 22|                tekintetes nemes nemzetes és vitézlő Csollán Bertalan
 598 22|            tiltakozásom csak tréfa volt, és így semmis.~Szegény jó becsületes
 599 22|                   ahol Katinka, Bálvándy és a lengyel földesurak beszélgettek
 600 22|              bűvösebben ragyogtak annál.~És Kálmán észrevette annál
 601 22|         szemeivel nem találkozott többé, és saját napja előtt valami
 602 22|                 valaki menjen oda hozzá, és kérdezze meg tőle, hogy
 603 22|                vágyát, minden egyéb édes és keserű után.~A cigányzene,
 604 22|               ruhákban egy csoport férfi és nő; kik a függöny felemelkedtével
 605 22|             rengeteg közepett. A lengyel és magyar határszélen, ahol
 606 22|                 határszélen, ahol magyar és lengyel urak és úrhölgyek
 607 22|              ahol magyar és lengyel urak és úrhölgyek összetalálkoztak
 608 22|           danolják egymás nótáit.~Magyar és lengyel. Két nemzet, aki
 609 22|                sem tudott afelől semmit.~És most Kálmán ott látta maga
 610 22|                  szemek.~Kálmán remegett és izzott, midőn Afanáziát
 611 22|              ragadtatva általa. A magyar és lengyel úrhölgyek, s a rusznyák
 612 22|              terem végében. Pedig magyar és lengyel úrhölgyek talán
 613 22|          egyszerre elfeledve Kamcsatkát, és Kotzebuet, örömrepeső mozdulattal
 614 22|               ismét uralg önmaga fölött, és folytatja panaszos magánbeszédét,
 615 22|               Kálmántól, mint jól nevelt és világban jártas ifjútól
 616 22|               bizony Aszályi is ott van, és mindent lát és hall, s bizonyos,
 617 22|                  ott van, és mindent lát és hall, s bizonyos, hogy mindent
 618 23|                szentképeket: festetteket és élőket? Magasan vannak azok.
 619 23|            Evő-ivóeszközt, s amiből étel és ital kitelik; vashegyű botokat,
 620 23|                 kell lenni, látni, merni és győzni. Hát mikor egyszer
 621 23|          nagyszerű alkalom aratni babért és húszasokat. Az ám, de egyet
 622 23|                barátok leszünk – mondék, és beállíték hozzájuk. Egy
 623 23|                 megtiltották a diákoknak és professzoroknak a színházba
 624 23|              egész országban – minden út és ösvény!~Akkor aztán rágyújtott
 625 23|             alattuk sötét, borongós erdő és mező. A magyar táj fölött
 626 23|                  testvércsók: a művészet és a poézis múzsacsókjai voltak
 627 23|                  sasoknak? A patakoknak?~És aztán egyik dal a másikat
 628 23|        discanttal kísérte mind a kettőt. És mind a három énekében melegség
 629 23|             három énekében melegség volt és értés. A sziklák, a sasok,
 630 23|                   S a másik fele is jön. És akkor következik az ország
 631 23|               belőle.~Reszketett a keze, és arca elhalványult.~Mi volt
 632 23|        szalonjaiban. Nem; ő velünk jött.~És elkezdték olvasni a művet;
 633 23|                 égnek, a sziklatömegnek!~És közbe kiálta: – Óh, mi szép,
 634 23|                   óh, mi égi gondolatok!~És mikor nem bírt magával,
 635 23|              percben, amelyben születik, és csoda élvezetet nyújtott
 636 23|                 világ megtelt velük fenn és alant.~S a napsütötte alak
 637 23|                  a művésznőt, az Olympot és a megnépesült temetőt. Üdvezült
 638 23|             Eliást a paradicsomba viszi!~És mikor az a költő tudja azt:
 639 23|               már napvilágos lesz az ég. És mikor igaz az, amit magának
 640 23|                  az, amit magának jósol.~És amikor bizonyos, hogy a
 641 23|                 ki most előtte áll, érzi és érti mindazt, ami lelkében
 642 23|                 s az olympi fényes arcok és sírelhagyó szellemalakok,
 643 23|                 alakok az égen nem Zeusz és istenudvara, hanem tolongó
 644 23|               szellemalakok nem Bánk bán és Csák Máté és háborgó társai,
 645 23|                nem Bánk bán és Csák Máté és háborgó társai, hanem záporterhes
 646 23|          sziklákat, hogy azok ordítottak és reszkettek, mint óriás,
 647 23|           mindhármukat. Aztán futottak – és nevettek.~S micsoda diadaluk
 648 23|                  tar gallyat keres össze és tüzet gyújt; azt körülülik
 649 24|                 el az új bohózatot este, és ami ünnepély és bohózat
 650 24|          bohózatot este, és ami ünnepély és bohózat a kettő között esik,
 651 24|            odalenn a földön, amíg Kálmán és társai az égben jártak,
 652 24|                  jártak, az asszonyságok és kisasszonyok négy óráig
 653 24|               németül, latinul, magyarul és franciául és ásított sokat,
 654 24|           latinul, magyarul és franciául és ásított sokat, amiből mind
 655 24|                sebespostával, előfogatot és esetleg szállást rendelni;
 656 24|               kocsisok hátán; könyörgött és káromkodott annyit, hogy
 657 24|                   A „Fehér Ló”, a „Bika” és ami kisebb-nagyobb hotel
 658 24|            tagból álló hercegi családnak és kíséretének.~Szóba sem álltak
 659 24|                    Ez nem vendégfogadó.” És valamennyi háznak volt már
 660 24|         elkövettem, amit ember megtehet.~És azzal elmondta Kálmán a
 661 24|              volt ott, a legtöbb kaszáló és legelő. Nyájgazdaság volt
 662 24|          formájától a kedve.~Minden ülő- és fekvőhely fehér gyolccsal
 663 24|                 arca. Kartonruhát viselt és bodros főkötőt. A vendégei
 664 24|       grófkisasszonynak új volt ez mind, és nagyon tetszett.~Sára asszony
 665 24|           öltözetéért, azt akarja, hogy…~És azzal olyat ütött a tenyerével
 666 24|             elvárni a végét. Annyi étel, és minden jónál jobb, hogy
 667 24|                felőlük a sors?~A főispán és a hercegnő is tetszősen
 668 24|      ellátásukról. Annyi a pelyhes dunna és vánkos a háznál, hogy akár
 669 24|                    Innentől kezdve odáig és körös-körül – felelt a földész.~
 670 24|                fennhangon gondolkozni.~– És ilyen roppant birtok ura
 671 24|              birtok ura a földön alszik, és gyermekei asztagot raknak,
 672 24|             szakmányos látja, hogy magam és fiaim versenyt dolgozunk
 673 24|                  eszik; különben fitymál és követel. De mikor azt látja,
 674 24|           mindenik zsoltárt könyv nélkül és ének szerint; a katekizmust
 675 24|              ének szerint; a katekizmust és a bibliai történeteket.~–
 676 24|                De igen, a kalendárium.~– És semmi egyebet nem kell nekik
 677 24|                 utcát a selyemviganóval. És az lett a vége, hogy a dőzsölő
 678 24|                  fölemelkedni a földről, és az igaztalanul mostoha hazát
 679 25|        narancshéj, amitől zöld ragyogást és illatos keserűséget kapott
 680 25|                az életét a zöld asztalok és a kék szemek, akkor jöjjön
 681 25|                 itt az Isten szép mezeje és az Isten szép ege újra kibékíti
 682 25|                 kibékíti azzal, ami zöld és ami kék. Ezt mondd neki,
 683 25|               ismét Béni bácsi valóságos és autentikus disznóival találkozik.
 684 25|                közepéből kimaradt betűk. És aztán fele, sőt kétharmada
 685 25|                egy ajtót kell kinyitnia, és mindennap láthatja azt,
 686 25|                divatos; az öltöny fekete és halványsárga, kezében a
 687 25|          láncolni, hogy azok minden időn és távolságon keresztül egymással
 688 25|                az ő istenei s azok papja és papnője társaságában töltött,
 689 25|       keresztyének Istenének megdicsőült és „élő” szentjei iránt a „
 690 25|                 szentjei iránt a „Credo” és az „Amo” reá róttak.~Még
 691 25|                feszengéssel.~– Lássuk. – És azzal Biróczy elkezdé Kálmánt
 692 25|                ily lenézőleg a versekről és komédiákról.~– Akkor még
 693 25|             panegyriseit, névnapi ódáit, és mindennap eljár a tányéraidat
 694 25|   vándortruppokkal sógorságba keveredni. És végtére, ha kitudódik, hogy
 695 25|                dolgát nem bízza többé.~– És mégis azt fogom tenni –
 696 25|         decretumok; a mérnök csak léniáz és cirkalmaz; az orvos csak
 697 25|                irodalom terére hurcolta. És igazolva van mind e keserűség.
 698 25|                 nem kellene; mely koldul és olcsó szerelmet árul: az
 699 25|                  mint ők! S az én leszek és akik velem jönnek. – S ha
 700 25|                senki sem tudott, csak én és a hallgatag papír. Szerény,
 701 25|                  kezdeni. Maguk a főurak és úrhölgyek lépnek föl legelőször,
 702 25|              róla azontúl, hogy az oltár és nem pellengér. Bányaváryék
 703 25|               most végeztem el. Vedd át, és olvasd végig. Másnak meg
 704 25|             végig. Másnak meg ne mutasd. És akkor aztán, ha elolvastad,
 705 25|           elolvastad, jöjj vissza hozzám és mondd meg igazán: őrültségnek
 706 25|                 mindenütt, hol tisztelet és szerelem osztja a rangot.~–
 707 25|          utolérni röpte nincsen. Kukacok és alvó pupák országa ez. Camoëns
 708 25|                 mikben lábuk elbotlik. – És végül még hátra van egy
 709 25|                  olvas. A minden élőknek és holtaknak ura. Nem az „Úr”;
 710 25|              szereti azt. Sokat hadonász és minden indulatot apróra
 711 25|                  Akkor tollam lesz anyám és kedvesem. Nem én leszek
 712 25|               leszállj s a Tripartitumot és a Kövyt végiglapozgasd,
 713 25|                  laudabilét (dicséretes) és sufficienst (elégséges).~
 714 26|             rohanni.~– Óh, Minos, Aeacus és Rhadamanthus! A pokol drámabírálói!
 715 26|            műkritikusnak! Legyetek áldva és dicsőítve örökké! Barátom,
 716 26|                 nyert, s két hét múlva ő és Cilike játszani fogják benne
 717 26|                 elsápadt erre a hírre.~– És velem nem tudatta ittlétét.~–
 718 26|                  benne kártyázóasztal is és pipaállvány nagybecsű tajtékpipákkal;
 719 26|                  mikor körülnézte selyem és maroquin bútorait, leveté
 720 26|                magát ruganyos kerevetére és – sírt keservesen.~Tehát
 721 27|                  Mi a különbség az ember és az úr között?~Az egyik lovon
 722 27|               mikor lóra ül: miniszterek és delegációk elismerik róla,
 723 27|                  megjelenő: Szent Márton és Szent László; – eleget is
 724 27|         beszédeknek, melyek a tapintatos és lojális hazafiúi politika
 725 27|         keresztanyja, s mostohagyermekei és saját szülötte együtt játszottak
 726 27|             tartott. A lakoma vidám volt és költséges. Kálmánra mindenki
 727 27|                  lenni. Van az üvegesnél és a porcelánárusnál még elég.~
 728 27|               mind legyőzte, Kálmán volt és Bálvándy.~„Ne mennénk ki
 729 27|     damasztfüggönyein a cifra virágokat, és azt gondolá:~„Hogy csalom
 730 27|                 hivatása, mint szenvedni és elveszni. És mégis az vagyok.
 731 27|              mint szenvedni és elveszni. És mégis az vagyok. Semmi sem
 732 27|                  még eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk egy
 733 27|             tollról. Rossz szájíze volt, és azt képzelte, hogy a hajszálai
 734 27|            teljes érzéketlenség a mérték és a cezúra iránt, dissonáló
 735 27|              Nagyon szép – mondá Kálmán, és ha szíve súgta ezt, nem
 736 27|                  a magas ruhájú kedveli; és a többi…~Ezek folytán Dorothea
 737 27|             farsangra, s két hangverseny és műkedvelői előadás; az elsőbbek
 738 27|              toalettek fölött, s a bécsi és pesti művészek előre meg
 739 27|                rendezői Dorothea grófnőt és Kálmánt meg sem kínálták
 740 27|            Azonban mind ez édes terveken és ábrándokon egy fekete keresztet
 741 27|             csókolgatta őket, s hízelgés és csókok közben arra kérte
 742 27|                 fisharmonica mellett ült és zsoltárokat énekelt az orgonahang
 743 27|       papírszőnyegek boríták, nem atlasz és márványozás, mint most;
 744 27|                  főpapok, a küldöttségek és a diplomaták.~Valamennyinek
 745 27|                  a jelenlevő septemvirek és tabularis assessorok!~Hadd
 746 27|         törvénnyel foglalkozó farizeusok és írástudók, akiket ő most
 747 27|             ahogy ez Törökországban van, és úgy van nagyon jól.~A szegény
 748 27|                azon violaszín-palástosan és aranykeresztesen, homéri
 749 27|          mindenét elharácsolták ügyvédek és assessorok; amitől aztán
 750 27|                  a kihallgatási terembe, és a várakozóteremben maradtak
 751 27|          megjártam Párizst ezredem élén; és Nápolyt és Szmolenszket.
 752 27|                 ezredem élén; és Nápolyt és Szmolenszket. Tizenhat ütközetben
 753 27|               szakállú suhanc, aki senki és semmi, és azt előttem bocsátják
 754 27|              suhanc, aki senki és semmi, és azt előttem bocsátják be
 755 28|               cserzővargák, vászonfestők és halászok házai foglalják
 756 28|            Kálmán belépett hozzá.~Komoly és szelíd tekintetű, nyúlánk
 757 28|          nyújtottad be hozzám a kérvényt és ilyen ügyben: föltettem
 758 28|             csoport histrio, citharaedus és pantomima fel akarja ütni
 759 28|                gyöngéd összeköttetéseid. És mindezen erős hatalmak nem
 760 28|                 hamarább itt is – vassal és lánccal gyógyítottak volna
 761 28|                 a világharc dicsőségében és áldozataiban, részesül most
 762 28|                 hermetice a külvilágtól, és semmit be nem fogad, amit
 763 28|       szövőszékeket, másképpen, mint mi; és azzal, amit alkottak, kivívják
 764 28|                 Én ismerem azt minden jó és rossz tulajdonságával. Te
 765 28|              Mivel küzdötök?~– A szellem és tudomány minden fegyverével;
 766 28|                szóval, gyaluval, vésővel és ecsettel. Mindenre van köztünk
 767 28|                 mentek a világliteratúra és művészet olympi versenyébe,
 768 28|            olympi versenyébe, s szégyent és lenézést fogtok hazahozni.
 769 28|           Sprachmeisternek, mint a német és a francia, ki az idegen
 770 29|                 iparos osztálynak a hecc és a cirkuszi látványok tetszettek,
 771 29|         monumentális épület, belül pompa és deszkáin valódi művészi
 772 29|            sétalovaglás az – jó lovasnak és szerelmesnek.~Csakhogy –
 773 29|           bekandírozza az ember ruháját. És mindenből, ami leesett,
 774 29|             enged a főhercegnő elé jutni és csak olyan embereket, akiknek
 775 29|                 eltanácskozik vele földi és földöntúli fájdalmakról.~
 776 29|               kedvéért északi szél fújt, és hó esett.~Amint az útféli
 777 29|                  jó gazdasszony felesége és hét gyermeke: apróbb, nagyobb.~
 778 29|              helyéből minden királyaival és vicekirályaival együtt.~–
 779 29|                 nem eheti egyszer magát. És lásd, ez a derék ember nem
 780 29|                 az úttól. Kutya idő volt és disznó út hozzá. Ő pedig
 781 30|                körül gyűjteni. Offenbach és Strauss ennél nagyobb csodákat
 782 30|       Olaszországban vagy Portugálban?~– És ha Afrikában fogják is tölteni,
 783 30|             engem látni többé.~– „Látni” és „meglátni” két különböző
 784 30|                  volna: „igen! terád!” – És akkor nagyon igazságtalan
 785 30|              Tehát ismeri ön Szent Bruno és Szent Hedvig történetét?~–
 786 30|            angyaloknak való szerelemmel. És azt megtartották holtig.
 787 30|                rongyaiban nem ismert rá, és holtáig nem mondta meg neki,
 788 30|            fülébe súgott:~– Aztán „Bruno és Hedvig” legendáját el ne
 789 31|                 találta a régi emelvényt és gerendázatot, melyet egy
 790 31|             Akadt ember, aki kölcsönzött és dolgozott szívesen.~A társaság
 791 31|                létezett, mindent a dogma és a tradíciók szempontjából
 792 31|                nő ne legyen, az etikáról és illemtanról saját fogalmai
 793 31|              fogalmai voltak. Az „Isten” és „Szent” szavakat, ha kisbetűvel
 794 31|            átváltoztatta „szerzetes”-re.~És azután mindig otthon ült,
 795 31|                  ügyelő. Segít rendezni, és szaporítja a zavart. Könyörög
 796 31|                  verseit el ne forgassa „és”-eket ne rakjon a szavak
 797 31|              türelmetlen emberek, iparos és cselédféle nép. Kezdenek
 798 31|                 medias res…~A szerző néz és hallgat.~Óh, az nem emberi
 799 31|              odajön Biróczy a páholyába, és elkezdi neki dicsérni a
 800 31|         várakozáson felül jól játszanak. És meg is lehet, hogy jól játszanak,
 801 31|            amiknek ő élő szavakat adott. És az egész költői remek alkotást,
 802 31|                az eszményi szépségeknek. És óh, a költő érzi azt büszkén,
 803 31|          földfölötti szépeket álmodott – és látni kénytelen, hogy álmait
 804 31|                   felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg a többiek?~– Csak
 805 31|              volt, amellett, hogy verset és prózát írdogált, tisztességes
 806 31|             hivatalra, csupán egy divat- és szépirodalmi lap szerkesztője
 807 31|            szerelmes levél, díszbillikom és emlékgyűrű. A humorista
 808 31|                  nem színész, tehát tűz- és vízmentes.~– Eredj már haza,
 809 31|     megjelenhessen.~– Csak maradj te itt és mulass tovább, a bérkocsi
 810 31|                    De az nem Jenőy volt, és nem az ő színműve. Óriási
 811 31|           lángész, ki ha bukik, a gyávák és törpék egész légiója örömünnepez
 812 31|                állítását. Halovány volt, és szeme félve találkozott
 813 31|            nézete szerint minden regényt és drámát legelőszőr is egy
 814 31|              legelőszőr is egy férfiúnak és egy nőnek kellene együtt
 815 31|           zsugori.~– Valóban azt hiszem. És úgy is van. A férfi költő
 816 31|                 Kálmán meghajtotta magát és távozni készült.~– Nem megy
 817 31|        megköszönte szépen a nagy kegyet, és a mellékfolyosón átment
 818 31|                  Decséry-palotából haza.~És aztán útközben elgondolkozott
 819 32|              hercegnő Dorothea grófnővel és egész cselédségével együtt
 820 32|            járásáról, feje hordozásáról, és – szemeiről. – Óh, milyen
 821 32|              mutatni, hogy még mindig él és tud a világ szeme közé mosolyogni.~
 822 32|                  Az idén különösen népes és elegáns volt a redoute-bál;
 823 32|                    Szerencsés utat neki, és jó útitársakat.~– Egy útitársának
 824 32|             mellbetegek langy levegőt.~– És szívbetegek? – kérdé a szép
 825 32|                több okom lehet egynél.~– És én talán minden okát ismerem.~
 826 32|                 ne válaszoljon „igen”-t.~És mégis valami hideg borsózott
 827 32|                utasítá, hogy hova menjen és mi tárgyban végezzen. Aznapra
 828 32|              tökéletesen. Házának termét és mellékszobáit az egész idényre
 829 32|                  aztán Cilikét megölelte és hazament.~Otthon találta
 830 32|          Jövendőre pedig iparkodom munka és erőfeszítés által megérdemelni
 831 32|            irántam, én holtomig szeretni és áldani foglak.”~Ebbe a levélbe
 832 32|           alakokhoz, mennyi lélekbódítás és gyakran mennyi merész ajánlattétel
 833 32|             fényes nevet fog ön kivívni, és halhatatlan lesz.~Kálmán
 834 32|                Tudom, hogy szavai mérget és haragot tartalmaznak; nem
 835 32|               testvérek, rokonok, szülők és gyermekek között folyik.~–
 836 32|                    Uram, egy dolog szent és örök szívemben: a szülőim
 837 32|                most az egész világ iránt és vajmi méltán. De ne légy
 838 32|                pedig kacagott féktelenül és a könnyei hullottak mellette.~–
 839 32|               földhöz tapadó helyzetből, és utazás Olaszországba, hová
 840 32|                 fog találkozni Cilikével és csábítójával.~A nagyanya
 841 33|               adni, hogyan kellett volna és hogyan lehetne még tökéletessé
 842 33|             benne feltalálni Shakespeare és Aristophanes műveiből; tizennegyediknek
 843 33|                  dynasticus színezetű… – és végül valamennyi színész,
 844 33|             engedte magán a beneventatio és kritika minden műtétét alkalmazni.~–
 845 33|               egy különös patronusunkhoz és Maecenásunkhoz.~Kálmán nagyon
 846 33|            konyhaajtónak vezette Cilikét és Kálmánt, ahol az öreg szolgáló
 847 33|            fiókos szekrény, pohárszékkel és egy könyvtár, melyben nem
 848 33|       talárráncait a miatyánk, hiszekegy és tízparancsolat apróbetűs
 849 33|                mi páncélunk a bőrkötény. És addig nem lesz Magyarországból
 850 33|              volna, ha odamenne a magyar és megnézné, mit csinál az
 851 33|          megnézné, mit csinál az anglus, és tanulna tőle, mint hogy
 852 33|                  a föld forog körülötte, és semmi ló azt nem húzza,
 853 33|              titkos erők, melyek a hajót és szekeret is vontatni képesek.~–
 854 33|                ki szakácsné, gazdasszony és szolgáló volt egy személyben,
 855 33|                ugorkát vagy veres céklát és burgonyát, mint Erdélyben
 856 33|                  Tseresnyés uram sok jót és rosszat tapasztalt már e
 857 33|                 az angol gyolcs finomabb és olcsóbb lesz, mint a szepesi
 858 33|                 kenyérrel a drága máslás és négyputtonyos átalagok mellett.
 859 33|                  földön a hazai művészek és írók buzgó pártolásáról.~
 860 33|             tudom jól, hogy mennyi szebb és jobb van annál, ami a mienk.
 861 33|                   bámultam művészetüket. És azután hazajöttem ide. De
 862 33|          templomaikat kezdik fölépíteni. És én láttam az időket, mikor
 863 33|           mindennek az ellenkezője volt. És én nem estem kétségbe soha.
 864 33|           pártfogója a hazai művészetnek és tudománynak. Van is jó híre
 865 33|     kötelességeit, amelyek nagyok. Hinni és tenni. Én öreg ember vagyok
 866 33|              tenni. Én öreg ember vagyok és csizmadia. Mégis hiszek
 867 33|                  csizmadia. Mégis hiszek és teszek. Önök fiatalok és
 868 33|                 és teszek. Önök fiatalok és lángelmék. Önök csüggednének
 869 33|                 Ön nagyon le volt verve. És lássa, nem volt igaza. Én
 870 33|                  kardcsörtető szájhőst – és a tudálékoskodó csizmadiát,
 871 33|                  ő virágjára céloz az.~– És sokáig akar ön ott mulatni? –
 872 33|                  legénykedtem; a lakását és nevét följegyzem önnek a
 873 33|                 az, belejegyezve a nevet és lakást, s visszaadva a tárcát. –
 874 34|               utánuk érkezendő leveleket és csomagokat hová küldjenek
 875 34|             Palermót, a pyraeusi kikötőt és Ciprust érintve, Alexandriába
 876 34|                  akár a két Szicília fél és egész szigetein, akár az
 877 34|             szerződések, mint az Alkorán és az Evangélium, mint a szent
 878 34|                   mint a szent fogadalom és chrisma, mint a rokoni kötelék,
 879 34|           fanatizmus.~Tagjai annak ifjak és vének, férfiak és nők, hercegek
 880 34|                  ifjak és vének, férfiak és nők, hercegek és kézművesek,
 881 34|                 férfiak és nők, hercegek és kézművesek, papok és katonák,
 882 34|            hercegek és kézművesek, papok és katonák, diákok és tanárok,
 883 34|                 papok és katonák, diákok és tanárok, utazók és foglyok,
 884 34|                diákok és tanárok, utazók és foglyok, gazdagok és szegények,
 885 34|              utazók és foglyok, gazdagok és szegények, tudósok és írást
 886 34|           gazdagok és szegények, tudósok és írást nem ismerők, orvosok
 887 34|               írást nem ismerők, orvosok és betegek – honfiak, idegenek
 888 34|              betegek – honfiak, idegenek és száműzöttek. Ott vannak
 889 34|                Ott vannak a kezei, fülei és szemei a Vatikánban s a
 890 34|              palotájában, a kazamatákban és a bagnókban, a mólók néptömkelegében,
 891 34|                 a vízen, s a föld felett és a föld alatt, mindenütt! –
 892 34|                 föld alatt, mindenütt! – és a szemek mindenütt látnak,
 893 34|          hallanak, a kezek cselekszenek. És amit egy látott, hallott,
 894 34|                 hallott, azt tudja mind; és amit egy tesz, azt teszi
 895 34|                 való regényben beszélni.~És ebben a szövetségben azután
 896 34|               Vecchiánál. Ott kiszálltak és elmentek Rómába.~Rómában
 897 34|              Innen azután a grófi család és a báró a Bellerophon angol
 898 34|                   az iparost, aki éhezik és rongyban él, hogy fillérét
 899 34|               egy eszméért élnek-halnak; és aztán a költőt, kinek minden
 900 34|              sugárokkal, melyek feketék. És ez a minden erőszakkal elnyomott,
 901 34|                  ot éneklő egyes, kettős és hármas koronák egész kórusát!~
 902 34|                 de neki panaszkodó haza. És ő már tudja azt, hogy a
 903 34|              egyszer valamikor eljönnek, és azt mondják: „reggel van”.
 904 34|               azt mondják: „reggel van”. És hogy a szentjánoskenyér-fának
 905 34|          gyümölcse van, hanem tövise is, és az is szent.~Persze, hogy
 906 34|                ülő emberek, szorgalmasak és józanok; nem lázítanak,
 907 34|                  békében élnek főurakkal és papokkal; megbecsültetnek,
 908 34|             kartonok, mily gyönyörű tus- és szépiarajzok, mily eleven
 909 34|         erőteljes gyöngédséggel, őszinte és goromba kifejezéseivel a
 910 34|                neki pénzt kéretlenül is.~És aztán amíg nagyanyja levelei
 911 34|              szívesen fogadja a „tömjént és mirrhát”. – Ave! Ave!~Kálmán
 912 34|               követségben; hogy a softák és a mamelukok, valamint a
 913 34|          mamelukok, valamint a palikárok és a fanarioták nagy aggodalmat
 914 34|                  világra, három szarvval és csak egy szemmel; hogy Znió-Várallyán
 915 34|                 az olvasó ily tanulságos és épületes észrevételeket
 916 34|              Ezeket olvasta Kálmán ismét és ismét nagyanyjának minden
 917 34|                  példákban felmutogatva.~És aztán olvasta nagyanyjának
 918 34|                  ki csókjaival elhalmoz. És egy kedvesebb múzsa.~Óh,
 919 34|                 elnémul, élőhalott lesz.~És Kálmánnak választása volt
 920 34|             nyomorultak! Mindennap látom és hallom balsorsukat. A világ
 921 34|                  A komédiás had részeges és csapodár! Az asszony szemei
 922 34|                 Mindenki ócsárolja őket. És méltán. A kontárok, akik
 923 34|                mint hogy elpusztuljanak. És mezítláb, rongyosan fognak
 924 34|                 Ezt még meg akarom érni. És aztán egy marok sárt hajítani
 925 35|            ruháiból, s művészi kartonjai és vázlatai gyűjteményéből.
 926 35|                korából a gyalogoláshoz – és ahhoz, hogy semmi málha
 927 35|             ragasztva barátságos méhesek és kendertiloló színek, ahova
 928 35|         kényelmében, tulajdon szobájában és papucsaiban, arra a leleményes
 929 35|                   a szobájában pipázott, és mégsem a szobájában pipázott.~
 930 35|                egész nap Taliánországról és kivált Rómáról.~Azonban
 931 35|        díszruhában, mind a taplósipkával és a pipával a szájában; akkor
 932 35|             következtében jöttem vissza. És most már itt maradok.~Jenőyné
 933 35|             azokban, hogy menj Rómába.~– És én ahelyett hazajöttem.~–
 934 35|                  szülőjüknek szolgálnak. És én azért jöttem haza, hogy
 935 35|                jövendőben, legyen nyomor és gyalázat, velük megosszam.
 936 35|                 vagyok azt elviselni. Ma és ez órában látsz magad előtt
 937 35|                 felejts el; mert én élni és halni akarok úgy, ahogy
 938 35|                 Te választottál közöttem és azok között, akiket gyűlölök.
 939 35|              öregasszony. – Tied az már. És tied már minden. Magad vagy
 940 35|                  ágyba egész öltözötten, és tovább sírt.~Béni bácsi
 941 35|                  Ez a kapu ismerős volt. És az emeleten egy ablak nyitva
 942 35|        zongoradallama hangzott le hozzá. És neki úgy rémlett, mintha
 943 35|                olyan szépen zongoráznak, és kiállni a fényes társaság
 944 35|           társaság elé a sima parkettre, és sarkantyús bokáit összeütni,
 945 35|            hírhedett barlang az országút és hatvani kapu szegletén.
 946 35|          ablakoknak mély fülkéik vannak, és mindazok az alakok, akik
 947 35|            Kálmán tenyerébe hajtá fejét, és úgy érezte magát, mint akit
 948 35|                  megfogja valaki a kezét és a fülébe súg:~– Jenőy úr.~
 949 35|                  Ott ül ő már bizonyosan és játszik. Meglátjuk rajta,
 950 35|                 én dolgom őt karon fogni és hazavezetni.~– A nejéhez?~–
 951 35|              hozzám. A neje Budán lakik, és odáig nem volna hatalom,
 952 35|                csorda közepett elnökölt, és verte az ütenyt valami utcariasztó
 953 35|               valami utcariasztó dalhoz.~És aztán ivott mindenkivel
 954 35|                  a hasonlatosságot közte és a nagy király arcképe között;
 955 35|                  lázadás támadt; a Garák és Ujlakyak letaszították őfelségét
 956 35|               mire aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak az asztal
 957 35|                  még egynéhány igazságos és megszolgált ütleget jobbra-balra
 958 35|                  viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át a neki
 959 35|               menjen.~A hátát tapogatta, és büszke arcot csinált.~–
 960 35|               Derék asszony, jó asszony; és én nagyon tisztelem őtet;
 961 35|                 őt a porba! Lovamat ide!~És azzal csibukja meggyfa nyelét
 962 35|            nyelét dárdául kapva hóna alá és a jobb markába, készült
 963 35|               Kálmán szorongva.~– Az tűr és hallgat. Az egy szent, egy
 964 35|                 tesz neki szemrehányást, és senkinek sem engedi, hogy
 965 35|            támláját szorongatta markával és mondá magában: „óh, kedves
 966 35|                kenyeret tett az asztalra és két kést mellé.~– Mi ketten
 967 35|               tanácsát megfogadtam önnek és köszönettel tartozom érte.
 968 35|                 forintért önnek szállást és ellátást adok. Fizethet
 969 35|               Kálmán összeszorítá ökleit és fogait; valami fájdalmas
 970 35|              semmiképpen nem cselekszem. És óvtam a nagyasszonyt, nehogy
 971 35|              vágja a festékeit, hazajön, és éppen úgy fogja azt a sárba
 972 35|               járni fog ezentúl cipőben, és hogy mármost azért is meg
 973 35|             késit, hanem mehet az utcára és tanulhatja a nyomorúságot;
 974 35|                  iparkodtam ki a házból. És íme bekövetkezett, amit
 975 35|                messze útról gyalog jött; és így gazdag nagyanyjának
 976 35|                 kézműves nyakába borult, és érzelmei túlömlöttek ajkain,
 977 35|              zokogott.~Volt már otthona!~És ebből a szűk odúból, ebből
 978 36|                    A hősnő~Kálmán tollat és tintát kért házigazdájától,
 979 36|                nőtt kanóca csak vereslik és bűzöl, de nem világít. Az
 980 36|              arcával két karjára borulva és álomtól elnyomva.~Ez nem
 981 36|                  alak hogyan került ide, és ki fia, arról mentől jobban
 982 36|            kertben, valamit olvas, kacag és táncol, ugrál, s ami fődolog,
 983 36|            alvónak: „Te vagy az, Kálmán!~És aztán összevissza csókolta.~
 984 36|            készen áll a szalonna, kenyér és szilvórium.~– Nem iszunk
 985 36|             fővárosban. Tengődés volt az és nyomorúság. Százszor megszöktek
 986 36|                   megölelte a hazatérőt, és szelíden súgá fülébe:~–
 987 36|                    Csakhogy itthon vagy, és nincsen semmi bajod.~– De
 988 36|              volna mindent, ami az enyém és a tied, s azt mondtam volna,
 989 36|                 van az, „kedves Kálmán!” És nem elég, hogy ő maga jött;
 990 36|                 két nap alatt betanuljuk és előadjuk, s aztán megint
 991 36|                azt a régi bőrömet utálom és levetem. Majd meglátod,
 992 36|           múzsáknak fogunk ezentúl élni, és teneked. Majd meglátod.
 993 36|                 hozzád való szerelemtől.~És mindezt térden állva deklamálta
 994 36|                 nyomorúsága miatt. Tűrt, és abban volt a hősnő. Mint
 995 36|              játék, a művészet rovására.~És férje mindezt tudja jól.~–
 996 36|          keressük, ahol van, körülöttünk és a mai napon. Feszítsük meg
 997 36|               leszek az új színművemmel; és így folytatjuk tovább. Óh,
 998 36|                  Tehát kezdjünk hozzá ma és rögtön.~Bányaváryra mindig
 999 36|                  az új színműre készült.~És a siker tökéletes volt.~
1000 36|        másodikkal, azután a harmadikkal, és egyre szórta magától a kincseket,