Part

1001 36|                  mikor érthetően beszél.~És mily bámulatos munkaerő
1002 36|               szülemlett minden helyzet. És közbe-közbe aztán egy-egy
1003 36|                   s a magvas jámbusokkal és a magvas sarkú tragikus
1004 36|            közönséget Tseresnyés uramnak és a hozzá hasonló buzgó embereknek
1005 36|               kiegészítették a ruhatárt, és ami fődolog volt Cilikére
1006 36|            legtöbbet Kálmán diadalaiból.~És Kálmán?~Ő pedig esténként
1007 36|                  dolga, vagy nagyon jól. És nem mondta hiába. Mert amint
1008 36|                 Kálmán nagyot sóhajtott, és nem szólt neki többet, sőt
1009 36|              fajának. Mesésen ragaszkodó és bámulatosan háládatlan,
1010 36|                 mindenki iránt nagylelkű és generosus; csak az iránt
1011 36|            esküdve égre-földre, pódiumra és szuffitákra, hogy ilyen
1012 36|                 a szokott bőrkötényével, és az orrán nagy kerek ablakú
1013 36|              feltárta a corpus delictit, és meg kell vallani, hogy az
1014 36|                  Bányaváry is felugrott, és egymás nyakába borultak
1015 36|                  egymás nyakába borultak és nevettek, vagy sírtak! –
1016 36|                  barátunk, ki a művészet és irodalom ügyéért mindenét
1017 36|    Nyugtatványozd, s vidd el neki magad, és aztán hozz nyugtatványt
1018 36|                   add meg te is magadat, és vedd fel, amit küldött,
1019 37|             feledve lett a magyar beszéd és költői zsengék. A grófkisasszony
1020 37|                 meg a tekintetes karokat és rendeket.~Bálvándy volt
1021 37|               Mert tud előttük ragyogni, és meg nem hódol nekik. Ő az
1022 37|             örökké derült kedély, büszke és bátor, bőkezű és szerencsés.
1023 37|                  büszke és bátor, bőkezű és szerencsés. A szívében ugyan
1024 37|                  boldog vőlegény kezébe.~És erre a százezer forintra
1025 37|                 erre a százezer forintra és a később az egész millióra
1026 37|          egymillió mindent helyrehozhat. És végül még egy körülmény
1027 37|            rendelet, hogy minden lehetőt és lehetetlent elkövessenek
1028 37|              mint akárki más. A megyében és városban akkor ez volt az
1029 37|                  pedig mindig van pénze, és sok pénze. Százezer forint
1030 37|             nélkül az ő háza soha sincs. És az a pénz mind az unokáinak
1031 37|              több kedve van a százezrein és millióin jószágot venni
1032 37|                 hogy milyen lesz a férj? És e tekintetben az öreg úr
1033 37|        személyesen elmenni Korcza úrhoz, és tudakozódni a történtek
1034 37|       kastélyából kimozdulni. A hercegnő és unokái jártak tetszés szerint
1035 37|                 nagyapa előtt józan volt és takarékos.~Elmondta az öreg
1036 37|             beleszólása. Amit a hercegnő és a főispán parancsolnak,
1037 37|              híres, nevezetes keresztapa és keresztanya kell!~– Cilikém
1038 37|            aranybetűk tudatták a Decséry és Bálvándy családok minden
1039 37|          egymással. Ma esküdtek Bálvándy és Dorothea grófnő.~Katinka
1040 37|            tettetni fogja, hogy nem fáj, és ügyetlenül? Vagy bort fog
1041 37|                 Katinka ajkába harapott.~És Kálmán még olyan tréfás
1042 37|               láthatá legjobban a delnő. És amidőn Kálmán megszorítá
1043 37|              Erre feleljen nekem kereken és egyenesen.~– No, hát felelek
1044 37|                  kívánja, triangulariter és hexaéder alakban és minden
1045 37|       triangulariter és hexaéder alakban és minden geometriai forma
1046 37|             dolog az én kezem által soha és semmiképpen nem lesz meg.~
1047 37|                maradni a maga haragjával és büszkeségével.~– Jól van,
1048 37|                  urat, ki csak állt ott, és kíváncsi volt meghallani,
1049 37|              elválnék Bányaváry uramtól, és azt magától elhagyná, akkor
1050 37|            hosszú útra megyek, ki Bécsbe és Párizsba.~– Mi a gutát?
1051 37|               tetszés szerint leszálltak és gyalog ballagtak a szép
1052 37|             kocsiját, s ahogy tyúkszemei és a botosok engedték, kitárt
1053 37|                derék emberhez ment nőül, és sajnálta, hogy nem tisztelheti
1054 37|              alól bukott volna fel vele.~És tartotta a haragot. Prágába
1055 37|       hidegvérrel mondá: „mille francs”, és tette az aranytekercset
1056 37|               négyszer egymás után nyert és parolit tartott; hatvannégyezer
1057 37|                 akik franciául beszélnek és szinte játszanak. Vajon
1058 37|               Béni bácsit, úgy megfázott és megizzadt Bálvándy játékának
1059 37|              bácsit. Hazament szobájába, és lefeküdt azzal a meggyőződéssel,
1060 37|            szarvasgomba pástétomot hozat és sherryt iszik hozzá. No
1061 37|               időztek tovább Bálvándyék. És így Béni bácsi is ment velük
1062 37|              neki különösen, hogy a báró és a grófnő nem tesznek úgy,
1063 37|                  szállítsa el őt rögtön, és vissza is hozza. Az a bankár
1064 37|           meghalnia ez idegen országban, és gyalog hazamenni Magyarországba,
1065 37|             fizetni? Nem az ő gondja az.~És aztán el is felejtette az
1066 37|                áll, követni a bérkocsiig és onnan tovább: mert a személyfogság
1067 37|       elfelejtett franciául, ríva fakadt és diákul beszélt.~– Tamen
1068 37|                zokogva a nyakába borult, és azon kezdte a könyörgését,
1069 37|               Béni bácsi; ő nem gyilkol, és még kevésbé ereszkedik le
1070 37|             Szarvasgomba pástétom is van és sherry. Jaj, ha ez még itt
1071 37|                 szarvasgomba pástétommal és sherryvel él, akkor mégis
1072 37|                 Aztán elővette a köhögés és prüsszögés, hogy nem tudott
1073 37|             dactól piruló istennői arcba és gondolta magában: „én tudom,
1074 37|                Ez volt az öreg véleménye és nem más. Semmi könyörgés
1075 37|                  jut el, ahova elindult: és így nem is képzelt egyebet,
1076 37|            biztosítékot ígért; nemcsak ő és unokája fogják aláírni a
1077 38|                 meleg szoba, meleg étel.~És ti mégis törtétek az utat:
1078 38|              fázva, pirulva a szégyentől és pirulva a dicsőségtől, és
1079 38|                és pirulva a dicsőségtől, és pirulva a hideg téli széltől.~
1080 38|            pirulva a hideg téli széltől.~És az újságok nem voltak tele
1081 38|             látják (kik látják; a partőr és a csillagok), hogy botorkál
1082 38|             sziporkázó havat. – Királyok és királynék azok, kik a hónuk
1083 38|             nyomaikat hóval, s másnap (– és negyven év múlva) nem tudja
1084 38|               senki, hogy ők itt jártak.~És mégis itt jártak! És örömmel
1085 38|             jártak.~És mégis itt jártak! És örömmel várták a keserves
1086 38|                  hogy még „él a magyar”.~És mily fényes bizonyságot!~
1087 38|         biztosított szerződések mellett. És volt tehetségük hozzá, hogy
1088 38|              bírták kiszárasztani innen.~És ők minden pénteken áthozták
1089 38|             áthozták kopott palástjaikat és fényes tehetségeiket a jég
1090 38|                  átjött magyar színészek és színésznők öltözőszobáit,
1091 38|                Bányaváry csak menjen oda és mulasson. Majd őtet elkíséri
1092 38|                  órák tizenegyet vertek; és ő el volt szánva, hogy egyedül
1093 38|             voltak feltalálva), s az idő és az út nem volt ez öltözethez
1094 38|          szerencsétlenség: visszamegyek.~És azzal beerőlteté Cilikét
1095 38|                  gellérti ágyúk villámai és dördülései voltak azok,
1096 38|            nyitva voltak a hazai tudósok és művészek számára. Nem is
1097 38|             udvarmester, kukta, felszelő és kulcsár volt Katinkánál.~–
1098 38|                van most! – monda Aszályi és Kálmán szemébe vigyorgott.~
1099 38|               kísérte énekét a zongorán.~És Kálmán gondolta magában:
1100 38|                vigasztalá meg Bányaváry.~És még egyszer eszébe jutott
1101 39|                  falépcsőkkel. A mostani és az akkori „Csiga” között
1102 39|                 a fővárosi írók, tudósok és művészek gyűlhelye.~Abban
1103 39|                  el. Az irodalom grófjai és hercegei pedig, akik a Magyar
1104 39|                  volt Isten kegyelméből, és gyönyörét találta abban,
1105 39|             hazai jogelveket bírálgatni.~És aztán, akit a napnak minden
1106 39|                   minden pesti uraságnak és asszonyságnak a házától
1107 39|                nem kapott, csinált maga; és azokat oly mulattatóan tudta
1108 39|       mendemondának, mint melyet tudósok és művészek taposnak.~Ezért
1109 39|              monda neki reszkető hangon, és egész teste úgy reszketett,
1110 39|            felcsapta a kalapját a fejére és elhagyta a termet. Akkor
1111 39|                 minden hajdankori perzsa és asszíriai császár nevét
1112 39|                meg. Kálmán aztán megállt és bevárta.~– Jól tettem, hogy
1113 39|                 tőled, az ingó jégen oda és visszairamodni, s még az
1114 39|                 hogy te voltál a kísérő, és mégis Bálvándyt híresztelé
1115 39|                át szép csendesen Budára, és keresd fel Bányavárynét,
1116 39|              egyenesen, de most mindjárt és sietve; mert ha hirtelenében
1117 39|               Mindazokat, akiket gyűlölt és szeretett, mindenképpen
1118 39|            szenvedélyeket, a lehetségest és a képtelent; de nem bírt
1119 39|                piros volt a fáradságtól, és szemei a sírástól.~– Hová? –
1120 39|                Kit?~– „Azt az asszonyt!”~És ahogy a könnyeken keresztül
1121 39|            szívét. Ő most már szép, deli és boldog. Én pedig el vagyok
1122 39|                tőlem hallottál, az való. És nem az a legszomorúbb benne,
1123 39|                 meghallani? Eredj innen; és hagyj engem innen futni!
1124 39|                  nőt, hogy üljön melléje és tegye forró homlokát vállára.~–
1125 39|             életutak legáldatlanabbjára, és szerzett ott babérkoszorút,
1126 39|            babérkoszorút, töviskoszorút, és viselte mind a kettőt büszkén;
1127 39|           magával, s aztán jártak együtt és osztoztak nyomorban és dicsőségben,
1128 39|            együtt és osztoztak nyomorban és dicsőségben, és nem gondoltak
1129 39|                nyomorban és dicsőségben, és nem gondoltak a visszatérésre
1130 39|                 a világ minden részéből; és ő annyiféle nyelven volna
1131 39|                kárára fogja eldönteni. – És Bányaváry el fog hagyni
1132 39|          Bányaváry el fog hagyni minket, és menni fog annak a szépasszonynak
1133 39|       leghamarább; nagyon természetesen. És ott örültek neki legjobban.
1134 39|             mindjárt elsápadt a színész, és sejtette, hogy mi következik
1135 39|                  el akarod hagyni nődet, és el akarod hagyni a magyar
1136 39|                  az oltárhoz, melynek jó és balsorsban hűséget esküdtünk,
1137 39|            Oltárkövön Kálmánnak mondott. És egyszerre visszatért rá
1138 39|               megmutatta azt Kálmánnak – és azután négy darabra szakította
1139 39|              négy darabra szakította azt és a háta mögé vetette.~– Vége
1140 39|                mögé vetette.~– Vége van, és nem lesz többé…~S azután
1141 39|           rokonok többé, csupán két adós és két hitelező, akik egymásnak
1142 39|                Vissza fogsz hozzá térni, és utazol, ahová ő.~– Mikor
1143 39|               Mikor kívánod?~– Holnap.~– És társaságom?~– Ma tartja
1144 39|              éjjel összeszedi sátorfáit, és vándorol tovább.~– S amit
1145 39|              alóla.~– Tehát menekülök.~– És soha Budapestre többet vissza
1146 39|                egy ütésétől összeomlott, és hullott saját fejére.~Bányaváry
1147 39|                  Cilikét boldoggá tette, és nemes elhatározására kezdett
1148 39|            szerződést tépett ma széjjel. És mindezt az imádott Cilike
1149 39|             hazamentek az úthoz készülni és kipihenni magukat, mert
1150 39|               mulasson, ameddig tetszik, és igyék a többi jó barátokkal.~
1151 39|                  s mást, mikor közel van és beszél vele.~Mikor Bányaváry
1152 39|              ember a feleségét tiszteli, és azon van, hogy keserűséget
1153 39|                 nem tartozom megtartani. És elvégre is minden restellni
1154 39|                  maga mámor filozófiája.~És Bányaváry egyet vetett az
1155 39|                 ha felöltözöm magamat. – És azután rendesen tizenegy
1156 39|                  mindig éjjelkor énekel, és addig hosszú énekel, míg
1157 39|                ragyogott, s az a jácint- és nárciszillat, melyet a kertfalon
1158 39|          elkezdünk prózai emberek lenni, és mindennapi kenyérrel élni.”~
1159 39|                 városban átélt: diadalai és keserűségei. És azok a hívek,
1160 39|                 diadalai és keserűségei. És azok a hívek, akik mindkettőben
1161 39|             mindkettőben osztoztak vele.~És eszébe jutott, hogy mindaz
1162 39|           gyermek úgy nevetett álmában.~…És Bányavárynak nem volt bátorsága
1163 40|                  hogy Bányaváryéktól így és ily örökre megváltam. Biróczy!
1164 40|                Nem, Biróczy. Szeretem őt és tisztelem. De arra az útra,
1165 40|                 akarják elérni, amit én, és szenvedni azt, amit én.
1166 40|          fáradalom. Akarok szegény lenni és dolgozni abban a munkában,
1167 40|          sírjainkra sem fog már találni; és tudjuk jól, hogy össze kell
1168 40|                elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő ember
1169 40|               költő étere. A jóllét zsír és faggyú neki. Én szeretem
1170 40|              magamat: nem kívánok senkit és semmit. Lehet, hogy szenvedek,
1171 40|                   Bajtárs! Eredj vissza. És többé hozzám ne jöjj.~Biróczy
1172 40|               könnyű erkölcsöt, asszonyi és férfiúi hiúságot s a pongyola
1173 40|          elszánva fáradni jutalmatlanul, és ott halni meg a szellemek
1174 40|             politizál, mely egyedül nagy és nemes eszmékkel akar hatni.~
1175 40|                Kálmán nemcsak novellákat és esztétikai értekezéseket
1176 40|            poétát a költésben, ha éhezik és fázik; hanem ha még tetejébe
1177 40|                    még ma veszek vásznat és festéket, próbáljunk más
1178 40|           próbáljunk más mesterséget is.~És azután úgy tapasztalta Kálmán,
1179 40|              inkább egészen mente nélkül és csizma nélkül akarnám magamat
1180 40|              mahumed ember csak nevetett és könyörgött: „de hát legalább
1181 40|               szégyenelnünk a bőrkötényt és semmiféle becsületes munkát,
1182 40|                önt tiszteljük, bámuljuk, és én inkább két órával dolgozom
1183 40|                 kősziklának, zöld, sárga és veres levelű fáknak, vízesésnek,
1184 40|              lehessen betétetni, mely üt és muzsikál. Az ilyenre aztán
1185 40|               hollandus sipkás Magdolnák és pulideres Pilátusok. Azokat
1186 40|                 Csimborasszó akkor, száz és még nem tudom hány forint!
1187 40|              jelen lehettek volna rajta.~És ez aztán nagy baj volt.
1188 40|               hegyében teremtő művészet, és mégis rongy! Semmi sem,
1189 40|              baja. Mankóval fogok járni.~És nem hagyta magát lebeszéltetni,
1190 40|                nem akart hinni szemeinek és füleinek. Soha Tóth Máté
1191 40|               jobban belehevült a kötött és kötetlen költeményekbe.~
1192 40|                 a kulacsból a bor; gazda és vendég azon vették észre,
1193 40|         feleségem meg én, meg a nagyfiam és a nagyleányom, meg a kisfiam
1194 40|             között. Milyen pusztaság az!~És e pusztaságban ő egyedül
1195 40|               csak egy rongy.~Leskelődik és hallgatózik.~A műhely közepén,
1196 40|                 arccal énekli:~„Szeretem és áldom az Úristent! Mert
1197 41|                             Kortesdolgok és családi bajok~Senki sem
1198 41|             szolgáltat némi kontingenst, és legvégül ideparancsolhatók
1199 41|              székvárosba megyegyűlésekre és pártértekezletekre, szörnyen
1200 41|       belenyugodott e megtiszteltetésbe, és rá hagyta magára nyomni
1201 41|             holott ő soha lovon nem ült.~És végtére a latin szónoklat!
1202 41|              kezdé, hogy:~„Alászolgája!”~És folytatá azzal a praktikus
1203 41|                   s azzal robogott hintó és bandérium a Jenőy-kastély
1204 41|               ebéddel fogadta a herceget és kíséretét, hogy csakugyan
1205 41|                így tud komázni grófokkal és hercegekkel.~Voltak azonban,
1206 41|                 nagyhamar, csak síp kell és repedt serpenyő: ember akad
1207 41|               ismeri egymást; s az inast és diákot hamar fülön csípi
1208 41|             hamar fülön csípi a majszter és a professzor; felnőtt ember
1209 41|                restell az utcán nyávogni és rikoltozni.~Hanem hát annak
1210 41|               szekér, megrakva a borsodi és hevesi kortesek legválogatottabb
1211 41|                 ki valami nyolcvan lovat és másfélszáz jól evő és még
1212 41|              lovat és másfélszáz jól evő és még jobban ivó embert.~Bálvándy
1213 41|            szétnéztek a háznál, hogy kit és mit kaphatnának meg – mert
1214 41|                  mindent, ami mozdítható és megehető, elszállított előlük
1215 41|              akkor fogadva a hivatalosak és káptalanok üdvözlő küldöttségeit;
1216 41|                  a kárörömöt saját férje és vendégei arcán mindennap.
1217 41|                  mosolyra kényszeríteni, és hallgatni az egymás után
1218 41|                  történik most az utcán.~És Dorothea tudta jól, hogy
1219 41|            Hiszen honszeretetből teszik.~És azután visszagondolt arra
1220 41|        publikumot csinálna vele magának. És ha azt tenné, igazolva volna
1221 41|               lapot, amelybe Kálmán írt, és amelybe Aszályi piszkolt.
1222 41|       figyelemmel kísérte mind a kettőt, és mindig jobban kezdte bámulni
1223 41|                 a két forintja ott vész.~És Dorothea tudja jól, hogy
1224 41|             hagyva saját családjától is. És mégsem átkozza azokat, akik
1225 41|              azokat, akik őt elvetették.~És Dorothea szíve minden bántalmat
1226 41|                  egy tagja kitér hitéből és protestánssá lesz. Minő
1227 41|              útja az elválásnak nincsen. És aztán ha elvált is férjétől,
1228 41|               áttérni Dorothea kedvéért, és íme megfordítva történik:
1229 41|          felségáruló, rebellis, emigráns és protestáns; vagy ilyennek
1230 42|         fővárosában ismét összejöjjenek.~És adjuk meg nekik az igazat:
1231 42|                 volt közülük: Barkó Pali és Borcsay. Az előbbi világhírű
1232 42|               angol Geographical Society és a Club of Travellers tagja,
1233 42|               angol kormány pártfogoltja és Tibet előkelő tudósa. A
1234 42|             Jenőy Kálmán, Biróczy Sándor és Csuka Feri.~Az akkori hírlapoknak
1235 42|                  Megtudta ezt Biróczy is és Bányaváry.~Biróczy Triesztben
1236 42|            kimondott nevétől megrettenni és meghalni. A csodálatos pusztító,
1237 42|                 az érkező truppot puskás és vasvillás emberek, le sem
1238 42|                  valamennyi a „cucumis”- és „pepo”-fajhoz tartozó kopasz
1239 42|                mégis beteg lett valaki – és az éppen Cilike volt. Valószínűleg
1240 42|               volt. Valószínűleg meghűlt és görcsöket kapott. – Ő titkolni
1241 42|                meg volt miatta rettenve, és sietett az orvost elhívni.
1242 42|                  a halálozás a városban; és nem volt ellene gyógyszer
1243 42|          kámforos, ecetes zsebkendőjével és odább ment.~Másnap halva
1244 42|              Cilike pedig kialudta magát és fölkelt épen.~– – – Ketten
1245 42|            találkozón Kálmánnal; Biróczy és Borcsay…~A halálvész rémhíre
1246 42|             fiatalság, a német színészek és a helyőrség.~Azazhogy maradt
1247 42|                  a cigányzene, víg kacaj és pohárcsörgés. A halál tán
1248 42|             egyedül maradt.~Egyedül maga és kedvenc állatjai: a fertelmes
1249 42|            gondolat, hogy senkije sincs. És hogy egyedül neki nincs
1250 42|             gyűlölt férj foglyává teszi. És azután nem álland közöttük
1251 42|              gorombaságon keresztülmenni és mindannyiért jól megfizettetni.
1252 42|            kolera idejében négy vármegye és három városi municipium
1253 42|                   a parázsra köménymagot és fenyőmagot hintenek, s Aszályit
1254 42|                 meg a belső házból; inas és komornyik; hoznak Aszályi
1255 42|           kerülve, kinek iszonyú kámfor- és otkolonszag tölté be a szobáját.~
1256 42|                  szokta nyitni a száját. És az a tulajdonsága volt,
1257 42|                  azt tudom, de rögtön.~– És férjhez akar menni rögtön.~–
1258 42|             azután is élni akar; mulatni és minden társaságban részt
1259 42|                nyakon-fülön csókolta azt és sírt. – Melodrámai jelenet
1260 42|             tulajdonképpen kicsoda is ő, és mit visz most magával a
1261 42|            melyet leendő nejének egykori és talán még visszakerülendő
1262 42|                volna saját háza, kocsija és cselédje, akin tekintélyét
1263 42|                 esve a magány, az unalom és a rémület miatt.~Mindennap
1264 42|             következett. Ünnepélyes lett és gyöngéd.~– „Barátunk” mindent
1265 42|           beleegyezett mindenbe.~– No! – és? – kiálta fel ragyogó arccal
1266 42|          helyesli nagysád elhatározását, és azontúl semmi sem áll boldogságunk
1267 43|              mellbeteg volt. Ez a költők és művészek és szeretők kiváltságos
1268 43|                  Ez a költők és művészek és szeretők kiváltságos betegsége.
1269 43|           fájdalmainak boldog édességet; és aztán szépen, csendben,
1270 43|         elaltatja.~Ez a költők, művészek és szeretők kiváltságos halála;
1271 43|             beteget: az iparos házigazda és vén cselédje; a költő beszél
1272 43|                 igazán? Jönne már hozzá. És bizonnyal el is fog jönni;
1273 43|                 itt marad ezen a helyen, és itt sem sokáig marad már.~
1274 43|                szenvedők nagyon makacsak és bosszankodók. Ha erőltetik,
1275 43|                aztán Kálmán hogylétéről, és a szolgálónak, hogy nagyon
1276 43|                volt a váci úti, kerepesi és ferencvárosi.~Kálmán betegségében
1277 43|              Hanem Kálmán philosoph volt és természetbúvár. Őt a halálangyal
1278 43|                valaha, szemei ragyogtak, és minden idege új életre látszott
1279 43|          feszület talapzatára, az iparos és cselédje odatelepedtek a
1280 43|           porkődben elmosódva. Néztek rá és nagyot hallgattak.~– Miért
1281 43|            helyen?~– Ki? – szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé
1282 43|                  egykor város fog lenni, és porainkat összekeverik a
1283 43|              csak külországok beszélnek. És lesz népünk, amely hazájának
1284 43|                 mint még sohase voltunk, és az utókor írójának nem kell
1285 43|             hosszú utcán, mely üres volt és nesztelen.~– Nézzétek –
1286 43|                 hadd jöjjön be friss lég és meleg napsugár.~Olyan volt
1287 43|          felnyitott levelet kezébe fogja és olvassa.~„Kedves, örökké
1288 43|                szenvedek! Óh, várj reám, és fogadj megbocsátva~örökkön-örökké~
1289 43|             Azután lehunyta a szemeit. – És nem is nyitotta fel többé. –
1290 44|           keresne valamit, arcbőre barna és cserzett, mint a pergamen,
1291 44|                  Jenőy Kálmán itt lakik, és bizony tereád vár.~Azzal
1292 44|                 két kezét egymásba téve, és úgy állt ott mereven; szemeit
1293 44|             Mikor aztán sokáig állt ott, és egy szót sem szólt, akkor
1294 44|                  A másikra a halott neve és az évszám.~Tseresnyés uram
1295 44|                  ez némán ingatta fejét; és Tseresnyés uram tudta már
1296 44|             nyelven.~Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék az ott
1297 44|               vén cseléd tört hangja is, és Barkó Pál zúgó basszusa.~
1298 44|                cselédeim, menjetek haza.~És azután Tseresnyés uram felállítá
1299 44|               visszadugta a bot üregébe.~És azután két kezét összefonva,
1300 44|                  én hiszem, hogy vannak.~És azzal, ahelyett, hogy elváltak
1301 44|              neki a kezét kézszorításra.~És akkor viszont az utazó tudta
1302 45|                                  Keresik és nem találják~Ugyan pusztán
1303 45|                senkinek hozzájuk nyúlni.~És idestova nem is lesz senki,
1304 45|          öltözött öreg asszonyság jő be, és leül vele szemközt a pamlagra.
1305 45|           kaszált rendben, ha a sírkövek és keresztek meg nem mondják
1306 45|              Azok pedig nem mondták meg.~És Tseresnyés mester keserű
1307 45|                 talál rá… Majd visszajön és sírni fog itten!…”~E napokban
1308 45|                 láb mélyen a föld alatt: és vele együtt azok a száraz
1309 45|             szalaggal voltak összekötve; és az a levél, amin utolsó
1310 45|        nyugosznak, azt vele sem tudatta.~És nemsokára megjött ismét
1311 45|                  felébressze. Süketeknek és némáknak beszélt. Következzék
1312 45|                  egész nép keresse őtet, és legyen az ő sírja is olyan
1313 45|                az ő sírja is olyan süket és olyan néma. Én nem vezetem
1314 45|                  olcsón adták azt akkor.~És azután maga mindennap végtől
1315 45|                    Volt. Nincs. Lesz.” – és nem tudott meg belőle semmit.~
1316 45|                tudott meg belőle semmit.~És e bolyongásaiban többször
1317 45|                  hogy „Volt.” – „Nincs.” és „Lesz.”~
1318 46|              nejét minden rangjához illő és uraságától kitelő dísszel
1319 46|                uraságától kitelő dísszel és fénnyel hazavinni – s azon
1320 46|             kezébe jutott, mint Bálvándy és Aszályi, az rongyokra tépve
1321 46|           bizottság kinevezve, mely a nő és férj vagyonát külön szabályozza.~
1322 46|             vásárolta meg saját magának, és a frakk fölé a legfinomabb
1323 46|       zsidópiacon: az volt az ő bazárja.~És mikor így teljes parádéban,
1324 46|                 mikor nem volt megmosdva és megfésülködve.~Ily készülettel
1325 46|              ítélet által rászabott dísz és pompa kifejtése körül.~Nem
1326 46|              hospodárnak nyújtani kezét.~És Csollán Berti megmutatta,
1327 46|            hintót, fehér parókás kocsist és a bakonálló szerecsent,
1328 46|                   hogy mi a kötelessége.~És azzal megindult a csodálatos
1329 47|         világkereskedelem jár keresztül, és alattuk gőzhajók serege
1330 47|           részéből megtérő vasútvonalak. És élet pezsg kívül és belül.
1331 47|        vasútvonalak. És élet pezsg kívül és belül. Nem koldusbot többé
1332 47|               koldusbot többé a tudomány és művészet; nem martyrium
1333 47|               fogadják.~Nem vakszerencse és istenkísértés többé a földművelés,
1334 47|              földművelés, hanem tudomány és finomított ipar.~A gyáripar,
1335 47|           aranykort idéznek elő e földön és a föld alól.~Idegen ha jő
1336 47|              jelszava megy teljesedésbe.~És azokra az előharcosokra
1337 47|             sírját nem háborgatja senki.~És a hírlapokban nagy értekezés
1338 47|             jajszóval kiáltja, hol vagy.~És a halottak oly makacsok;
1339 47|               meghalt.~Barkó Pál még élt és tudatta, amit olyan nagyon
1340 47|                  áttéve, elszállíták pór és por tanyájából a fényes
1341 47|              Minő lelkesült szónoklatok!~És midőn a szobrot leleplezik,
1342 47|                 keretbe – kezében a lant és az írás, mely örökké él,
1343 47|                 az írás, mely örökké él, és arcán a művésztől megörökített
1344 47|             város kiált! Az ország zeng, és szava elhallik az égi szférákig.~
1345 47|              gyászruhás úrhölgy, agg már és megtörött. Haja hófehér,
1346 47|                 megtörött. Haja hófehér, és vonásaiban hajdani madonnaszépség
1347 47|                 egy-egy hírhedett művész és művésznő közülük, itt-ott,