Part

   1 El|              nyughatatlan emberek, akik azt gondolták, hogy ez a mély
   2 1 |            szukáról való ingerkedés; de azt nem fűzik messze, s nemegyszer
   3 1 |               sem; a másik fele meg nem azt jelentené, mi a szótárban
   4 1 |               szótárban van: hát inkább azt teszem, hogy mindjárt idemellékelem
   5 1 |               Ez a szubskribálás megint azt teszi, hogy engedelmeskedni
   6 1 |           palást: onnan jön, hogy mikor azt felveszi az illető, tehát
   7 1 |                   étel –, tehát jelenti azt a szíves gondoskodást, mely
   8 1 |           régiójába tartozik. – „Potya” azt teszi, mikor alkalom adatik
   9 1 |            fehér kenyeret; „dárdás”-nak azt a kicsi tanulót, aki a nagyobb
  10 1 |               ad arma!” – fegyverre!” – azt jelenti, hogy valahol a
  11 1 |             szabad.~A diákok úgy hívják azt egymás között: hogy a „sacro
  12 1 |             debreceni szem”-nek nevezik azt, mikor valaki nem akar valamit
  13 1 |             csittvári krónika”.~„Csitt” azt teszi, hogy „legyünk némák!”~
  14 1 |        kedvezőtlen adatot jegyzett fel, azt híresztelték el felőle,
  15 1 |                hogy az ördög készítette azt neki.~Ott voltak a sejtelmes
  16 1 |             melyik odújából került elő, azt Nagy uram maga sem tudja
  17 1 |             közt pedig sohasem nevezték azt „Csittvári króniká”-nak,
  18 1 |              jelenkor szégyenleni fogja azt, s a jövő kor átugrik rajta.
  19 1 |             rajta. Azért nem vettük fel azt a „Koszorú”-ba. Most az
  20 1 |                  ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint tudjuk, maga szerzette,
  21 1 |             gonoszabbra is képes. Azért azt indítványozom előttetek,
  22 1 |               nem! nem ily színnel kell azt az isteni, ~Szívben lakó
  23 1 |          felébressze.~Azok érdemlik meg azt a nevet, akik ~Közt a halhatatlan
  24 1 |                archeolog értekezését, s azt is átvették a krónikába.~
  25 1 |                a fején. Az angelus, aki azt hozta, nem valami angyal;
  26 1 |          szíveket is. Éppen, mint mikor azt kell hallani, hogy ezt a
  27 1 |              tovább ne adja senki.~(Biz azt ki is nyomtatták már azóta.)~
  28 1 |               részét; ő szavalni szokta azt könyv nélkül is kiállva
  29 1 |               tornyokat, templomokat, s azt meri mondani, hogy egy cifra
  30 1 |             csillagfény volt körülte. – Azt mondják az ilyenre az igazhivők,
  31 1 |            hallgattak.~Egy vén teológus azt a megjegyzést tevé rá, hogy
  32 1 |           kalamárisa födelét, s elrejté azt a tóga zsebébe hátul. Az
  33 1 |           Bercsényi!” indulót – s aztán azt a másikat: „Őszi harmat
  34 1 |        emlékezet van abban! Aki hallja, azt képzeli, hogy élt már akkor,
  35 1 |              volt az az Ocskay?~Tanítja azt valaki? Tudja azt valaki?~
  36 1 |               Tanítja azt valaki? Tudja azt valaki?~A harmadik nótának
  37 1 |                 paniperda Borcsay tehát azt a hadi fortélyt találta
  38 1 |            orrával, hogy szinte betörte azt.~Akkor aztán megijedt; hátrahőkölt,
  39 1 |          iskolai törvény, de nem veszik azt szigorúan: amit a büntetés
  40 1 |        prelegáljon; hanem hogy adja elő azt a krónikát, hol van?~– Ilyen
  41 1 |               közt Koszorúnak nevezitek azt. Hol van a Koszorú?~Jenőy
  42 1 |                megmagyarázni, mi okozza azt, hogy ez a hordó alul kong,
  43 1 |                mindjárt analizáljuk hát azt a semmit. Nyissa ki kegyelmed
  44 1 |            ajtót.~Glarissime Muskotályi azt sem várta, hogy a jurátus
  45 1 |                 szerencsésen kirántotta azt a hordóból – s mi vala az –
  46 2 |               hangja, hogy meg lehetett azt hallani még Balmaz-Újvárosban
  47 2 |                A cívis tudja már, mikor azt a hangot meghallja, hogy
  48 2 |            menjen az? Mely kert fogadja azt be többé?…~…A tegnapi kihágás
  49 2 |                háromszor fog szólni, az azt jelenti, hogy el vannak
  50 2 |              ördögöt idéztek. Azért sem azt tették, hanem összeesküvést
  51 2 |              fejében van.” Értve alatta azt a diónagyságú szemölcsöt
  52 2 |               egyszerre megint lehunyta azt a félszemét, s csak a másikkal
  53 2 |         leestében a szegény diák.~Hanem azt az egyet el kell ismerni
  54 2 |                 kriminális esetből, hát azt nem tudta meg.~Ilyen intézkedés
  55 2 |              Nehogy végig elmondja kend azt az anekdotát az egyszeri
  56 2 |                 fel a vállát.~– Én csak azt mondom, amit tudok.~– S
  57 2 |              arra, hogy nagyon szeretné azt a nótát meghallani, mert
  58 2 |                E mondás perzsául van, s azt jelenti: „Aki az emberek
  59 2 |                  Nagyon jól tudják önök azt. Nemzedékről nemzedékre
  60 2 |           homlokkal beszéltél előttünk. Azt sem titkolom, hogy azon
  61 2 |                 visszavádolod bíráidat. Azt mondod, amaz emlékezetes
  62 2 |              hogy álomháborító gondolat azt tudnia valakinek, hogy egyszer
  63 2 |      olvashattátok, mert én is olvastam azt, hogy Bónis Ferenc alispán
  64 2 |                 midőn a kassai kapitány azt kívánta tőle, hogy küldjön
  65 2 |               iratokkal terheltétek meg azt a könyvet, melynek eddig
  66 2 |              utáni élet örök élet! S ti azt akarjátok, hogy levessük
  67 2 |                  s ti most előálltok, s azt mondjátok: minek a papnak
  68 2 |                processio volt az, mikor azt visszahozták az országba!
  69 2 |    szentségtörést a tudatlansággal, még azt is kétségbe hozza, hogy
  70 2 |          emlékezetes könyvet: tagadja-e azt kend vagy bevallja?~Jenőy
  71 2 |         krónikát? És ha megkaphatnók is azt, ugyan őrizkednénk benneteket „
  72 2 |               szigort alkalmazni. Azért azt tanácsolom tinektek, adjátok
  73 2 |              megátalkodva eltitkoljátok azt, legyetek készen, hogy azért
  74 2 |                 öntestökkel védelmezték azt meg az összeégés ellen.”~„
  75 2 |                öntestével védelmezé meg azt a megsemmisülés ellen, és
  76 2 |                 már.~A rektor felolvasá azt a vádlottak előtt.~Öten
  77 2 |          szakadoz”, „maradoz”, az ember azt hitte, hogy csakugyan a
  78 2 |             foltos volt már a csizmája; azt nem eresztették végig a
  79 2 |               beutazhatja vele. Jó volt azt a koszorút elfogadnia, mert
  80 2 |                téríté őket, hogy de már azt nem okosan teszik; nekik
  81 2 |                éppen csak azért hordták azt egyszer oda, hogy a juhásznak
  82 2 |          világba. – Talán ha elkezdenék azt széthányni, ezernyi ezer
  83 2 |                megzendíté a dombtetőről azt az üldözött nótát, a Kurucok
  84 3 |            menni? Van-e pénzük az útra? Azt még nem is kérdezték egymástól.~
  85 3 |                jó szokásodat. Aztán meg azt a tisztességes helyet az
  86 3 |               vele: az is kitért nekik: azt hitte stafétát visznek vagy
  87 3 |            abban van valami őriznivaló. Azt nem fizethetné meg Bertók!~
  88 3 |                 a kondás be sem jelenti azt, hanem visszalopja. Mennyi
  89 3 |               aratnak róla? Isten tudná azt megmondani: az ispán ugyan
  90 3 |            tanácsolták neki, hogy bízza azt valami értelmes építőmesterre;
  91 3 |                csakhogy annak is, mikor azt az emeletes úri lakot építette,
  92 3 |                 be sem vakoltatta többé azt kívülről, hanem beleköltözött
  93 3 |               el, amint sulyokkal törik azt a mozsárban. No, az igaz.
  94 3 |             mozsárban. No, az igaz. Még azt sem tudtam, hogy ez is harang. –
  95 3 |             cselédség közül.~Látták biz azt a kutyairamodást innen is,
  96 3 |              valami birkát, s úgy viszi azt az előcihelődött gazda és
  97 3 |             szeme elé kellene kerülnöm, azt kellene megengesztelnem,
  98 3 |             volt jobb.~Jenőy meg akarta azt köszönni; de nem hajlott
  99 3 |                Aztán meg abszurdum volt azt elhinni, hogy Csollán Berti
 100 3 |                  Elveszem én. Aztán ide azt a cartas pictas! Hadd emlegesse
 101 3 |             égett a szekéren, mert most azt is elvesztenéd.~– Keverj!
 102 3 |           letette maga elé a kártyát, s azt mondta Biróczynak:~– Te?
 103 3 |                amiért megitattad velünk azt a sok rossz bort, s most
 104 3 |              egy fekete táblás könyvet, azt Biróczy kezébe adták, kit
 105 3 |        gyönyörűen beszélt! Mit beszélt, azt ki tudná elmondani; hanem
 106 3 |              ebéd után kérődzni kezdek. Azt hiszem, hogy nincs már annyi
 107 3 |                Hanem azért csak elvette azt a diák. Szükség lesz arra:
 108 3 |                Jenőynek adott levélben, azt már nem áruljuk el, mert
 109 3 |       tapasztalatlan diák nem sejthette azt.~Majd meglássuk, mi lesz
 110 3 |              esztendő múlva visszahozta azt szerencsésen, mikor már
 111 3 |          emberré lett; akkor visszaadta azt köszönettel Csollán Bertinek.
 112 3 |                  Köszönettel visszaadom azt most önnek. Adjon Isten
 113 4 |              talpára papirost kötnek, s azt meggyújtják.)~Barkó Pali
 114 4 |             csigahurokra, úgy tolták át azt a révészek a kötélbe kapaszkodva.~
 115 4 |          valakit a Tiszán. Kiváltképpen azt az öt legátust, aki negyednapja
 116 4 |                kötélnél fogva odacsapta azt a parthoz, ott mind belefordultak
 117 4 |                fogadná el tőle a pénzt; azt a pénzt, amit ő is, csalót
 118 4 |                 az első délelőtt, mikor azt végigjátszották az utcán,
 119 4 |        kigondolni.~Hogyne ismerte volna azt Csuka Feri. Vitéz Sátory
 120 4 |   személyleírásában, ugyan igyekszik is azt kibányászni; – szemével,
 121 4 |            bekacsázva az ajtón s betéve azt a hátával.~– Itt e? Quo
 122 4 |                a professzorodtól. Hanem azt kérdezem: mit vétettél Csollán
 123 4 |            széked.~Biróczy nem mondatta azt magának kétszer. Még öt
 124 4 |             tud-e audiat írni. Le tudja azt híven másolni, amit írtam?
 125 4 |               tollat félszárig, úgyhogy azt azután nem lehetett csak
 126 4 |              nincs jól, mi nincs jól?~– Azt audiat dolga kitalálni.~
 127 4 |            semmit, nincs híven másolva.~Azt is kétfelé repesztette.~–
 128 4 |         patvaristájától.~– Bizony tudok azt is.~– No, hát írjon!~Azzal
 129 4 |                 szót sem. Egyszer aztán azt kérdi tőle:~– No, hát leírta,
 130 4 |           kigúnyolta volna csúnyául, ha azt hallja tőle, hogy hát mit
 131 4 |           audiat semmit se tud, ha csak azt tudja leírni, amit fennhangon
 132 4 |                a tollát az asztalhoz, s azt felelé egész készséggel: „
 133 4 |          szemöldökömet, audiat tartozik azt látni, s mikor én így teszek
 134 4 |          rántotta a szemöldökizmát), az azt jelenti, hogy keljen fel
 135 4 |        serteszemöldeit összevonva –, az azt jelenti, hogy nem váltok.~–
 136 4 |             teknősbékáról és a nyúlról.~Azt elfeledte hozzátenni Phaedrus
 137 4 |             honnan jön, s vissza akarta azt neki küldeni. Az az ember
 138 4 |                Még jobban is megértette azt néhány perc múlva.~A komornyik
 139 4 |             tekintetére megtudta Kálmán azt, hogy ő kicsoda? – Férfi.~
 140 4 |               öltözete kopottas.~Kálmán azt érezte, hogy szíve egészen
 141 4 |             lelki ereje gazdag. – Hanem azt vette már észre, hogy valami
 142 4 |                levelet.~Az sietve bontá azt fel, s látszott finom ujjain
 143 4 |             férjem ajánlatát fogadta.~– Azt gondoltam, hogy nagyságodnak
 144 4 |               ajánlhatna.~Már eltagadta azt, hogy éppen nála akart magántitkári
 145 4 |               fejével.~– S elfogadná ön azt bárminő körülmények mellett?~
 146 4 |               delnő egy borítékba tette azt a férjétől kapott levéllel,
 147 4 |               Kálmán a papírhoz szorítá azt hüvelykével, hogy jobban
 148 4 |            illendő is volna megcsókolni azt a jóltevő szép fehér kezet;
 149 4 |                kezet; hanem azután csak azt mondta magában: „majd csak
 150 4 |         ajánlólevelet Csollán Bertitől. Azt mondta, hogy az neki családi
 151 4 |             hogy mi van most a fejében, azt szépen leolvashassa a vonásairól.
 152 4 |              mindenki, ha egy ügyvédnek azt mondják, hogy két gazdag
 153 4 |                a férj levele volt első, azt olvasta előbb végig.~Mikor
 154 4 |                a delnő levelét, s amint azt olvasni kezdte, mind a tíz
 155 4 |                 ajkát az orráig, mintha azt a fél bajuszát okvetetlen
 156 4 |                 Hogy miért küldtek ide, azt nem tudom; hogy miért jöttem
 157 4 |                  hogy miért jöttem ide, azt tudom.~– Én – megmondom.
 158 4 |                magukat.~– Mind tudom én azt – szólt szelíd mosolygással
 159 4 |                 él a patvarista.~De már azt a kézszorítást férfiasan
 160 4 |                csempészte. Visszahoztam azt. Idáig nem költöttem el
 161 4 |               semmit, magamnak is volt, azt ő nem tudta, s egy nap alatt
 162 4 |                 ne most, ne úgy, hogy ő azt megtudja, hogy én azt visszahoztam;
 163 4 |                 ő azt megtudja, hogy én azt visszahoztam; ridegségnek
 164 4 |            ketten élünk. Én ugyan élek, azt tudom; én száz esztendeig
 165 5 |                  mindjárt meglőne vele.~Azt sem tudod, melyik szögletében
 166 5 |                  s oly megvetőleg tudja azt kimondani. Az asztalhoz
 167 5 |      tányérváltást sem bízzák rád, mert azt is eltöröd.~Ha köhögsz,
 168 5 |               mártott végű lúdtollat, s azt egy fehér papírlapon hol
 169 5 |                  Nota Rákóczianá”-ról?, azt felelte neki, hogy „a szövegét
 170 5 |               jelmondata mellett.~Vette azt észre a jó öreg asszonyság,
 171 5 |               de amihez nem volt kedve, azt, ha elöl-hátul „szamarat”
 172 5 |          indokol azon kor divatja, mely azt követelte, hogy kilenc rőf
 173 5 |         redingótot csináltatott neki, s azt ígérte, hogy azt a legelső
 174 5 |                neki, s azt ígérte, hogy azt a legelső ünnepnapon felveheti;
 175 5 |            tudom, hogy mit mondok. Csak azt, ami igaz; ami itt van.
 176 5 |                 hogy haza ne hozd nekem azt a csuhát, amiben olyanok
 177 5 |                mikor elolvasta.~– Ez is azt mondja. Ez is igazat ad
 178 5 |                az oldalszobácskába, még azt is rázárta. Félt, hogy Kálmán
 179 5 |              ami napkeleti virágnyelven azt jelenti, hogy szívesen látott
 180 5 |           fölöttébb szeretvén. Szerette azt Béni bácsi is nagyon; s
 181 5 |                s ha valami eszükbe jut, azt leírják! Milyen jó dolga
 182 5 |                Arra gondolt, hogy amint azt a levelet elolvassa az a
 183 5 |               igenisz. (Nem értette biz azt.) Hát azt írjam ugye Járai
 184 5 |               Nem értette biz azt.) Hát azt írjam ugye Járai Jeremiász…~–
 185 5 |                 nap a te haragoddal.”~– Azt ugyan nem a „kis káté” mondja.
 186 5 |              ujja mindjárt tintás lett; azt beletörülte a sárga nanking
 187 5 |                akkor az is tintás lett; azt azután letörülte a fehér
 188 5 |           papirost maga előtt, hogy hát azt hogy tintázza be.~– Hát
 189 5 |                 nyírd körül a papirost; azt úgy illik, mikor levelet
 190 5 |                De bizony csak felnyalta azt onnan Béni bácsi. Most aztán
 191 5 |               két szót! Ne szakítsd meg azt a szót a közepén! Annak
 192 5 |                  kolon, sehol sem volt; azt mind bele kellett foltozni.~
 193 5 |             tudomány. Nem árulták akkor azt százszámra a papirosboltban.
 194 5 |       tintájánál fogva. Úgy, hogy mikor azt a nagyasszony végre készen
 195 5 |           szobában háltak, s Béni bácsi azt állította, hogy nem tud
 196 5 |           szájába rokkakíséret mellett:~Azt mondják, hogy nem illik ~
 197 5 |                  hogy „cucának” nevezik azt az apró kendergombolyagot,
 198 5 |                félhomályban is el tudta azt olvasni a nagyasszony.~Ez
 199 5 |                főiskolától visszavonta. Azt is helyeslé, hogy azt a
 200 5 |      visszavonta. Azt is helyeslé, hogy azt a pataki kollégiumnak kívánta
 201 5 |                este kíváncsiak lesznek. Azt el kell nekik mondani. Senki
 202 5 |        kisleánynak is olyan jól illett.~Azt szokták szememre vetni, ~
 203 5 |        alapítványomat. Miattad történt. Azt hittem, hogy igazságtalanság
 204 5 |              állt közöttem és közötted, azt még az őriző angyalod sem
 205 5 |             hozzá való szeretetemet. Ha azt tudom, amit most tudok,
 206 5 |              ahogy fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged:
 207 5 |                 hogy mit tégy. Te tudod azt magad legjobban. Fényes
 208 5 |              egy ábrándozó Kazinczy. Én azt akarom, hogy okos és tekintélyes
 209 6 |                 leteltével nem hallotta azt a nevet, amelyet várt, nem
 210 6 |         Elmegyünk. Ha szomorújáték van, azt én is szeretem.~Béni bácsi
 211 6 |     visszahordták a már kivitt tálakat. Azt sem tudta most, hogy mit
 212 6 |            legyen a nagy gyereknek, még azt is megengedte neki a nagyasszony,
 213 6 |               De alig is várhatta, hogy azt a hetet harangozzák.~Milyen
 214 6 |               volt! Le sem akarta vetni azt a sárga gombos redingótot.~
 215 6 |             igen jeles aktoraik vannak, azt már meg kell adni.~– Kivált
 216 6 |              mikor rázendíté a társaság azt a szomorú nótát, hogy:~Hunnia
 217 6 |                Béni bácsi levetkőzéskor azt a gyászos felfedezést tette,
 218 6 |     faggyúgyertya; mert éppen kikereste azt a helyet, ahova senki más
 219 6 |              hogy majd reggel kiveszi ő azt mindenféle kémiai szerekkel,
 220 6 |               volt a redingóthoz kapni, azt hivé, hogy csak álmodta
 221 6 |                 hivé, hogy csak álmodta azt a rettenetes álmot, arról
 222 6 |              darabot is kerítenek (írja azt valaki; de nem teszi ki
 223 6 |               nem állhatott. Béni bácsi azt szerette volna, hogy bár
 224 6 |                 kardját hóna alá kapva; azt hitte volna az ember, hogy
 225 6 |               Kálmán öcsém a teátrumba?~Azt hitte, Kálmán majd csak
 226 6 |             valaki megfogja a karját, s azt kérdi, hát maga hogy jött
 227 6 |                ide. Ha valaki ránézett, azt hitte, most mindjárt elő
 228 6 |             Sganarella ha felé fordult, azt várta, hogy rá fog kiáltani: – „
 229 6 |           Húzassa fel egy kicsit megint azt a kurtinát.~A súgó azt hitte,
 230 6 |           megint azt a kurtinát.~A súgó azt hitte, valami megtiszteltetés
 231 7 |             tartozik neked valamivel, s azt akarod tőle megkapni, pörre
 232 7 |        brachiummal se veszed meg rajta, azt is visszaveri.~Bejárta a
 233 7 |               jó színtársaságot megtud, azt messzeföldről elhozatja
 234 7 |               direktor úr, hagyják abba azt az unalmas darabot. Nem
 235 7 | kedélyállapotban volt pedig Béni bácsi. Azt meg valami állkapcagörcs
 236 7 |                 s otthagyta a vacsorát; azt mondta, lefekszik. Cilike
 237 7 |                 Lucretia Borgiát adták, azt a híres méregkeverőnét.
 238 7 |              kit kinek hívnak; az egyik azt mondja: én vagyok Maffio
 239 7 |           vagyok Maffio Orsini, a másik azt mondja, én vagyok „Holoferno
 240 7 |                ahogy én most kiáltok. S azt mondta neki: „Hallja az
 241 7 |        bilétszedőnétől a kis zsámolyát, azt kitette oda a középre, arra
 242 7 |              mit csináltam volna?~– Hát azt csinálta volna, hogy odamegy
 243 7 |                 megfogja a gallérját, s azt mondja neki: „Ott az úrnak
 244 7 |                A nagyurak gondolják meg azt, hogy már az első megjelenésüknél
 245 7 |             töprengek, hogyan juttassam azt kezébe, azalatt ez régen
 246 7 |                 A nagyasszony ijedtében azt mondta:~– Kérem alássan.~
 247 7 |              gyakoroltak.~– Ki hozhatta azt elő?~– Azt biz én tettem.~–
 248 7 |                  Ki hozhatta azt elő?~– Azt biz én tettem.~– Hát ön
 249 7 |             akkor, mikor Hamlet elkezdé azt a monológját, amelyben így
 250 7 |                 lábával.~„Megölöm akkor azt a súgót! Megölöm!” – ordíta
 251 7 |            ember királyfi! És művész, s azt sem tudja, hogy a dán király
 252 7 |            arcát befehéríteni.~Bálvándy azt az észrevételt bátorkodott
 253 7 |                 A dán királyfi, mielőtt azt a sok embert, ki most a
 254 7 |          annyian szerelmesek belé. És ő azt tudja jól. Dicsőséggel él
 255 7 |               főispán kedvéért megtegye azt a juxot, hogy az „O du lieber
 256 8 |          házánál. (Már csak hagyjuk meg azt a nevet, amit maga választott
 257 8 |               időben a társadalmi illem azt hozta magával, hogy aki
 258 8 |            katonatiszt, pap és mágnás.”~Azt tartotta, hogy egy köznemesi
 259 8 |                 hogy választott neki.~– Azt, hogy: „Von der Alpe tönt
 260 8 |              der Alpe tönt das Horn.”~– Azt én nem tudom.~– Dehogynem.
 261 8 |            ábrándokat érzett. Mármost ő azt sohasem fogja többé látni.~
 262 8 |          megrabolni, abból köt bukétot, azt ajándékozza az igazgatónénak.~
 263 8 |                énekelt, mintha ő érezné azt legjobban, amiről az a dal
 264 8 |                 az imádat tárgyánál, ki azt forró szavakban köszönte
 265 8 |             Béni bácsi sem kívánt tőle.~Azt tette, hogy mikor a színpadra
 266 8 |            vehetné! Bárcsak letenné már azt a bukétot.”~Hanem az bizony
 267 8 |               alatt. Még a szolgálók is azt énekelték odakinn a konyhában.
 268 8 |            éneke „Fidelim, Lillám!” Már azt várta, hogy a bakter is
 269 8 |                 várta, hogy a bakter is azt fogja az éneke végén a „
 270 8 |               levelet.~Kálmán elolvasta azt, s szomorúan csüggeszté
 271 8 |                 családja száműzöttének. Azt írta meg nagynénjének abban
 272 8 |              felkapá a nagyasszony maga azt a könyvet, s úgy vágta a
 273 8 |                patvariára Korczához; ha azt elvégezted, jurátusnak a
 274 8 |         felejtve. Ha a neveiket hallom, azt mondom rá: ki volt az? Nem
 275 8 |             elprédálod öröködet, hagyom azt tenni; bírói zár alá nem
 276 8 |              jól, hogy amit én fogadok, azt megtartom. Erre emlékezzél!~
 277 9 |                fogja kiszolgálni: hanem azt már kérem, hogy le ne itassa
 278 9 |                aztán ő is megismertette azt a maga szokásaival.~Először
 279 9 |                van.~Végre elérte Kálmán azt a boldogságot, ami után
 280 9 |             leskelődik utána senki, aki azt kérdené: megbolondultál-e?~
 281 9 |               szép leányt. Mai világban azt a diurnumot kevesellnék.~
 282 9 |            körülményt patvaristáinak, s azt ajánlá nekik, hogy majd
 283 9 |                 azután, mikor Kálmántól azt hallá, hogy majd leírják
 284 9 |                hallá, hogy majd leírják azt ők maguk ketten Sándorral;
 285 9 |                 Kálmán:~„Te csúf ember!~Azt gondolod, nem kitaláltam,
 286 9 |        legmagasabb mértéke, ha valamire azt mondta, hogy poétaság!~Alig
 287 9 |          egyezség szerint. Hanem hát én azt abszurdumnak találom kiszolgáltatni,
 288 9 |                csak fizesse kend még le azt a kis pénzt; aztán elmehet
 289 9 |               bele sem nézett az írásba azt mondta: jól van.~– Hanem
 290 9 |               rohant Tóth uram nyakába, azt kérlelgetve ölelvén összevissza: „
 291 9 |              kijött nemzetes Tóth uram, azt mondá nekem: „Jöjjön kend
 292 9 |     nyugtatványt huszonöt botról; ha én azt meg nem kapom, vagy nekem
 293 9 |          Decséryvel való ügyben jött-e? Azt mondta: „igen”. Fizetni
 294 9 |                  igen”. Fizetni jött-e? Azt mondta: „igen”. Kapnia kell-e
 295 9 |                  Kapnia kell-e valamit? Azt mondta: „igen”. Kérdeztem,
 296 9 |               huszonötöt kell-e kapnia. Azt mondta: „köszöni szépen”.~
 297 9 |              nagy csomagot, odahelyezve azt Kálmán elé.~– Ennek kétezer
 298 9 |           jószágomról a maguk jószágára azt a tiszteletre méltó szentképet.
 299 9 |                 együtt jár a jószággal. Azt bizony nem tudom, hogyan
 300 9 |        ajándékoznak, mikor nem hajlandó azt elfogadni, de pláne egy
 301 9 |           deficitet. Arcának soványsága azt látszik hirdetni, hogy íme
 302 9 |                nyelve hegyén volt, hogy azt kiáltsa Korcza úrnak: „már
 303 9 |                 Maga leölté a köpenyét, azt összehajtva letette egy
 304 9 |               Pontos volt. Méltóztassék azt rögtön átvenni.~Tóth Máté!
 305 9 |            pénzt; a gróf összeszámlálta azt, s azután még negyven darab
 306 9 |            előkerülni a pincéből.~Aztán azt a nagy hirkust még csak
 307 9 |            akkor is meggyőződtem. Hanem azt jegyzem meg uramöcsémnek,
 308 9 |                 latin idiómában előadja azt az előzményt, mely a fatális
 309 9 |               poéta!~– De talán ideadná azt Tóth Máté uram szépszerével?
 310 9 |                hogy a kegyelmes asszony azt minden áron vissza akarja
 311 9 |   tízszerannyival sem elégszik meg. Óh, azt csak én tudom, milyen furfangos
 312 9 |                úrra, hogy kerülje körül azt a furfangos parasztot, s
 313 9 |              saját költségén elhordatja azt onnan.~– Nehéz dolog volt
 314 9 |                malacot; a gróftól pedig azt a kétgarasost, amit a patvaristája
 315 10|              történt, hogy a patvarista azt mondta magában erre a nagy
 316 10|                 mindig kedvence maradt; azt jurátusnak is olyan helyekre
 317 10|                bonyolulat; de ezek mind azt taníták neki, hogy őbelőle
 318 10|                 fehér és fekete előtte.~Azt hiszem, Ádám apánk lehetett
 319 10|             Hanem amit én mondok neked, azt te meghallod. No, hát azt
 320 10|               azt te meghallod. No, hát azt mondom neked, hogy a te
 321 10|                a principálisod hazajön. Azt pedig kifordítom akkor a
 322 10|        corollariumokat; végezendő levén azt egy erélyes tiltakozással
 323 10|                  Most következett, hogy azt is megtudja, hogy hát Korcza
 324 10|            fülét a szájához tarthatá, s azt mondá neki:~„Hán?”~A vitéz
 325 10|                 a derekát s elbámult.~– Azt mondom, hogy én vagyok Sátory
 326 10|               kréta hevert az asztalon. Azt felkapta, az ajtóhoz sietett
 327 10|                 Írta aztán a választ. – Azt, amit major úr: nyugszik.~
 328 10|             tanúja volt, minden percben azt várta, hogy amint az egyik
 329 10|       helyzetben éppen nem a feje, hogy azt süketen is meghallja. Az
 330 10|               törölje addig onnan az úr azt a blasphemiát. Le ne merje
 331 10|             letörülnék arról az ajtóról azt az írást; azért hát csak
 332 10|          fülemre, s fújd el nekem rajta azt a nótát, hogy ne szomorkodj,
 333 10|        gyakornokai kezébe. Én oda merem azt önnek adni: ön komoly ember.
 334 10|                ön az olvasásához, akkor azt a tanácsot adom: ne olvassa
 335 10|             védbeszédet. De akkor ismét azt tanácsolom: ne a lobbanékony
 336 10|                egy szobában megmaradni. Azt bezárta az irodába, s maga
 337 10|             valami jelentenivalója van, azt megtehesse.~Jutka asszony
 338 10|             mennyit hozott belőle haza. Azt nem cselekedte soha, hogy
 339 10|                ifjú úr van itthon. Arra azt mondta, hogy az mindegy.
 340 10|                kezemben van; de főnököm azt bizonyos utasítások között
 341 10|                sem pillantottam abba.~– Azt nekem hiába mondja, mert
 342 10|               jobb, akkor együtt fogjuk azt olvasni. No, én akarom! –
 343 10|                    Menjen no, hozza ide azt a pert!~Kálmán úgy érezte,
 344 10|              nyugtalan mohósággal kapta azt el tőle, s sietve oldá fel
 345 10|               hogy értek meg valamit?~– Azt én nem tudom.~A hölgy bosszúsan
 346 10|                soha senkinek megmondani azt, hogy ön nekem felolvasott
 347 10|               valahova valakit megölni, azt titokban elásni, sohasem
 348 10|            történetnek. Hiszen teheti ő azt, hogy megkímélje a szép
 349 10|               Ah, ön engem csal! Ön nem azt olvassa magyarul, ami diákul
 350 10|                Kálmán megbosszankodott; azt mondta, hogy: tessék hát
 351 10|              nőre, ki unja magát, mikor azt hallja, hogy mily szörnyen
 352 10|                 volt keveredve e pörbe, azt oly kegyetlenül megfésülte,
 353 10|              kivallanom, hogy rettegtem azt elolvasni.~– Mitől rettegett?~–
 354 10|              védiratot.~– És megmutatja azt nekem?~– Előbb közölni fogom
 355 10|              elment a nyelvelési kedve. Azt hitte már, hogy afölötti
 356 10|           Mintha lehetne az! Látni kell azt és érezni és üdvözülni és
 357 10|                 oldalról is, hogy tegye azt. Hiszen csak jogászi tanulmány
 358 10|                tanulmány volt.~Elővette azt a pert, végigolvasá nagy
 359 10|                adták volna védiratát, s azt mondták volna a kritikusnak,
 360 10|              egy nagyobbszerű drámából, azt mondta volna rá, hogy remekmű!
 361 10|                 ön?~– Elolvastam.~– No, azt előre mondtam. Hát aztán
 362 10|                mellett?~– Igenis.~– No, azt is előre tudhattam. No,
 363 10|                  Jutka asszony ki fogja azt pletykázni mindjárt.~Persze
 364 10|                 az ábrázatját.~Még csak azt sem tette, hogy megkérdezze,
 365 10|                No, domine frater, hozza azt a védiratot, s olvassa fel
 366 10|            előttem.~Kálmán végigolvasta azt s gyakran nézegetett principálisa
 367 10|          visszafelé borzolva a haját, s azt mondá neki:~– Óh maga poéta!~
 368 10|                  s elszánta magát, hogy azt védelmezni fogja.~– De hát
 369 10|               védencnője mellett, akkor azt a férjétől menten elválasztják.~
 370 10|           frater, tudja meg legelőbb is azt, amit hogy még eddig nem
 371 10|                már gyermekkorában tudta azt, hogy ő családjának leendő
 372 10|                 még nagyobbak legyenek, azt csinálta ki egymás között,
 373 10|                 vidám, csevegő gyermek. Azt persze senki sem mondta
 374 10|               csomó. – Az öreg úr tudta azt, hogy van Erdélyben, Zsibón
 375 10|                 is jól ismerte, s azért azt a megkötést tette végrendeletében,
 376 10|                    Igazán?~– Én most is azt állítom, hogy az én védiratom
 377 10|         kezdeném a pert, hogy megvenném azt a zsibói házat.~– S elválasztatná
 378 10|                 szép özvegynek. S ha az azt fogja rá mondani, hogy ez
 379 11|                ébrenlétté alakul; midőn azt mondja a férfi: „ma vagyok
 380 11|                 aki szenved.~Hogy szép, azt látta; hogy szenved, azt
 381 11|                azt látta; hogy szenved, azt szíve mondá.~Mily reszkető
 382 11|             egyik topánka szalagjának s azt kezdte kioldozgatni; a sül
 383 11|       elkergette, jött a másik, s mikor azt akarta mutatni, hogy mindjárt
 384 11|            mindjárt megharagszik rájuk, azt nyerte vele, hogy még a
 385 11|             amit aztán nem evett meg.~– Azt mondta, hogy igen szép…~–
 386 11|                mondott a – replikára?~– Azt mondta rá, hogy nagyon szép.~
 387 11|           leveles szarvai vannak.~– Hát azt mondom én magának, Kálmán
 388 11|               valamit arra a replikára. Azt mondta magának, hogy: mind
 389 11|             vallatott rab.~– Nem mondta azt.~– Nem mondta? – ismétlé
 390 11|           kérdést.~– Dehogynem. A poéta azt mondja: én védelmezem ez
 391 11|              Ekkor jön a prókátor, s ez azt mondja: a poétának nincs
 392 11|             ragyogó; tehát én beiktatom azt, amit a poéta szerkesztett.
 393 11|               olyan jó, trancsírozza el azt a kappant.~Amíg a kappant
 394 11|            gyakorolja magát. Mármost én azt tanácsolnám magának, hogy
 395 11|         hetvenkedő készséggel Kálmán. – Azt is megkísérthetem.~– Mert
 396 11|           átgondolnia, hanem ugyanakkor azt is ki kell főznie, hogy
 397 11|              ellenfél volna.~Kálmán már azt hitte, hogy egészen absztrakt
 398 11|                  hanem ön használja fel azt a maga jogászi stílusgyakorlatához.
 399 11|               úr –, most vesse ön egybe azt a kettőt. Azt, amelyet Csollán
 400 11|            vesse ön egybe azt a kettőt. Azt, amelyet Csollán Berti küldött
 401 11|               mostan korán volna. Hanem azt mindjárt előre megmondhatjuk,
 402 12|                 szép asszony után volt, azt kísérte a táncvigalmakba,
 403 12|             táncvigalmakba, estélyekre, azt őrizte a színházban. (Csak
 404 12|                 Jobb most, mint később.~Azt is megtudta, hogy Kálmán
 405 12|             Kálmánt napestig nem látta; azt tehette a konyhapénzzel,
 406 12|              hogy nem vette észre, hogy azt a titkot csak az nem tudja,
 407 12|                kapott, s aztán nem meri azt egyszerre elfogadni, csak
 408 12|                hogy elmondja Katinkának azt a zsibói ház történetét.
 409 12|               kincs-e maga a férfi, aki azt mondja?~Az egész világ az
 410 12|         segíteni a bajból. Hogy miként? Azt mindjárt meglátjuk.~Kalender
 411 12|                 mesterség a világon.~Ha azt én mondanám, mindenki kinevetne
 412 12|                 Széchenyi István mondta azt, hogy semmi sem könnyebb
 413 12|             percentnyi kamatfizetéssel. Azt viszi a középső szobájába.
 414 12|             pénznek dehogy mondaná meg. Azt pedig a mi emberünk hogyne
 415 12|                 s igen nagy az ára. Óh, azt a földesúr igen jól tudja,
 416 12|              fennmarad ám egy nehézség! Azt természetesen nem lehet
 417 12|              szépen vette a kalapját, s azt mondta, hogy köszöni alássan
 418 12|              bírtál boldogulni, s majd, azt hiszed, hogy két asszonyon
 419 12|           nagyon kacagott.~Kálmán eddig azt hitte, hogy a szép hölgy
 420 12|             porcikája megmozdult. Berti azt hitte, hogy a föld esett
 421 12|                Most is megszólította. – Azt mondta neki: „te szamár!”~
 422 12|                föltehette volna magának azt a kérdést, hogy miből áll
 423 12|      találkoznak a szép asszonynál, ott azt fogja mondani Bálvándynak:~„
 424 12|                 beleugrott.~– Felveszem azt a pénzt – rebegé fuldokolva.~–
 425 12|                tárcát. Még el sem zárta azt helyére. Tudta, hogy visszajönnek
 426 12|            megint visszavonulnak; hanem azt észreveheti Kálmán, hogy
 427 12|       megakadályozhatta volna, megrágta azt és lenyelte.~– No hát, ez
 428 12|                nagykorúvá lesz, tehetné azt, hogy tőlem vett tartozását
 429 12|                levéllel jelenjek meg, s azt már nem nézi el a kiskorúaknak
 430 12|                a kötelezvényét, s azzal azt mondta, hogy „alászolgája”.~–
 431 12|                kötelezvényt, s átnyújtá azt Kalender úrnak.~Kalender
 432 12|                úrnak.~Kalender úr pedig azt tette a kötelezvénnyel,
 433 12|      nyájasságával igyekezett kifejezni azt az örömet, amit magával
 434 12|               Szívta magába cseppenként azt a mámorító mérget, mely
 435 12|             bennük a vigasztalást, s ha azt megtalálta, kereste az elkeseredést,
 436 12|      megnevezhetetlen látás. Alig bírta azt elszórni magáról.~Eh mit?
 437 12|             magáról.~Eh mit? Álom!~Álom azt jelenti, hogy aludtunk.~
 438 12|        találkozni gyalog járó embernek. Azt mindenki meglátja; szemével
 439 12|             régi pajtásával s nem nézte azt, hogy ő huszár, az pedig
 440 12|                 el belőle.~– Mit?~– Hát azt a nekünk szóló levelet.~–
 441 12|                Kálmán, nem is láttad te azt a Tudományos Gyűjteményt.~
 442 12|            irkafirkához?~– Látod, pedig azt a levelet jó lesz elolvasnod;
 443 12|                jó lesz elolvasnod; mert azt utazó barátunk írja hozzánk,
 444 12|           pajtásainak. Tudod még, mikor azt a krónikát írtuk?~Kálmán
 445 12|                maradt vissza. Röstellte azt, hogy íme, ez a lószagú
 446 12|               katona figyelemmel kíséri azt, amivel már ő nem is törődik;
 447 12|                 a háta mögött veszi fel azt, amit az neki kölcsön, használat
 448 12|            hagyott.~Tehát csak fölvette azt és elolvasta.~Egy fiatal
 449 12|       szerzeményekkel gazdagítsa, miről azt a nagy világ majd megemlegeti.~
 450 12|               hogy fájt; ha nem találta azt, amit elérni akart, nem
 451 12|               barbárabb magyar nem adta azt az orosznak; hanem megkérte
 452 12|                a leveleket haza? Óh, ha azt nem értenéd meg!~Az a véghetetlen
 453 13|             megsajnálta, mikor beszélt: azt kellett hinni, hogy az neki
 454 13|                 ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle:~– Comtesse,
 455 13|             egész. Gonosz álom, amelyre azt mondjuk: jó, hogy csak álom
 456 13|                 kezdeni. Kálmán magában azt kívángatta, hogy bárcsak
 457 13|                 ki hozzá, egyszer aztán azt vette észre, hogy az elefántcsontra
 458 13|                  A hercegnő régen tette azt. Az egész úton mindig szunyókált.~
 459 13|              suttogni álmában: óh, hogy azt meghallani nem lehetett!~
 460 13|                 kihúzva belőle, elkezdé azt fennhangon olvasni. Latin
 461 13|              volt.~Kálmán nem hallgatta azt az okmányt, hanem rettegésteljesen
 462 13|                éles felfogással.~Kálmán azt érzé, hogy forog vele az
 463 13|               pedig átkozta magában még azt is, aki legelőször diák
 464 13|                e szóra.~Erre a hercegnő azt mondta neki:~„Jól van.”~
 465 13|               leendsz.” Az ifjonc pedig azt felelte: „éspedig lesz idő,
 466 13|             magyar férj neje lesz. – Ön azt mondta, hogy meg fogja őt
 467 13|              magyar nyelvtanból.~Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség
 468 13|             hogy el ne árulja e percben azt a gyönyört, ami szívét betölti.
 469 13|              lépett be a főúri terembe. Azt hitte, otthon van abban.~
 470 13|              háznál előre akarsz menni, azt tanácsolom, hogy járj a
 471 13|            ennek a szerecsennek.~Kálmán azt felelte neki rá, hogy „nagy
 472 14|                 a regényírónak, mert ez azt írhatja, ami neki tetszik;
 473 14|              történetírónak, mert ennek azt kell írnia, ami igaz. A
 474 14|              valósággal megtörtént; még azt is megkívánják, hogy felvilágosítást
 475 14|              öntudatlanul vitte magával azt a láthatatlan, de elszakíthatatlan
 476 14|               Decséry hercegnő valamire azt mondta: ennek így kell lenni,
 477 14|            túlsó végén feláll valaki, s azt mondja, hogy a pátenst kihirdetni
 478 14|              Farkas vagyok”, a harmadik azt mondja: „én Medve vagyok”,
 479 14|              ifjúságnak, monsieur Henry azt a maliciózus kérdést ejté
 480 14|                 Biróczyval.~A szerecsen azt mondta:~„A magyar csak kalendáriumot
 481 14|                 csinálni való.”~Biróczy azt kívánta Kálmántól, hogy
 482 14|               Kálmán ehelyett nyugodtan azt mondá:~– Vous avez raison,
 483 14|               antagonisták: a szerecsen azt állította, hogy a magyar
 484 14|               úr lesz, akkor meghálálja azt nekem. Mert higgye el ön,
 485 14|          néger-francia nevetett s aztán azt mondá:~– No, hát tanuljunk
 486 14|                emlékében tartotta? Hogy azt a hibát, amiért egyszer
 487 14|                 Talán ez magyarázza meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel
 488 14|                 kellett hozzá. Ah, akik azt most a színpadról látják,
 489 14|              táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől bámulva,
 490 14|           vissza.~Kálmán maga is érezte azt. A délceg tánclépés nagy
 491 14|                 Ha a versét ócsárolták, azt megbocsátá; de ha a táncát
 492 15|              zárvák a kapuk, s a portás azt mondja az érkező idegennek,
 493 15|             felköszöntést. A tibicennek azt mondá: „ago gratias dilectissime
 494 15|                  a szerecsen táncmester azt súgá Biróczynak, hogy így
 495 15|                gróf ránézett a fiára, s azt mondá:~– Tapasztalom.~A
 496 15|              antik óra volt a zsebében, azt kivonta oly tekintettel,
 497 15|             mennyi az idő s visszadugta azt a zsebébe. – No, Jenőy úr,
 498 15|              titulálta; a parasztnak is azt mondta „uram”, a tisztviselőnek „
 499 15|              eresztett magához, ahonnan azt lehet neki mondani: Te! –
 500 15|                hercegnő mopszlijának is azt mondta: „Herr von Kutya”.~