Part

 1 3 |        illőt. Rászánt vagy százezer forintot. Akik jóakarói voltak, tanácsolták
 2 3 |       visszanyerte a diáktól a húsz forintot; még csak egy éjjel se melegedhetett
 3 4 |         pénzt, minden főemberre egy forintot, minden tisztviselőre 3
 4 4 |              minden tisztviselőre 3 forintot; ha pedig önmaga szalasztaná
 5 4 |             száján, saját magára 12 forintot szabott bírságul! Hejh,
 6 9 |            nevében. Tóth fizet húsz forintot, én pedig csapatok rá huszonötöt,
 7 9 |         mégis nagy parasztság. Húsz forintot nem merni az ő kezébe letenni.~–
 8 9 |        Átadok önnek e célra egyezer forintot. Talán ennyivel megelégszik?~–
 9 12|             Nagy munka az első ezer forintot kölcsönkérni! – Ezer forintot,
10 12|       forintot kölcsönkérni! – Ezer forintot, mikor még az ember ezer
11 12|             fog kinőni. Nem is ezer forintot; hanem tízezeret.~Kálmán
12 12|          van –, fölveszem a tízezer forintot.~– Átadjam mindjárt?~– Nem
13 12|                Ez a csomag itt ezer forintot tesz ötforintos bankjegyekben.~–
14 12|            Mondtam, uram, hogy ezer forintot kérek. „Ezt” a tízezer forintot
15 12|     forintot kérek. „Ezt” a tízezer forintot nem használhatom.~Kalender
16 12| odaszámlálták az asztalra a tízezer forintot. Megvan. Négyötöd része
17 17|           De fizetsz érte háromszáz forintot – kiáltá most egy másik
18 17|             rablás, ezért háromszáz forintot kell fizetni.~Bálvándy ezalatt
19 17|       dolgot.~– Ejh, mit, háromszáz forintot? Hiszen egy nemesembernek
20 18|        kölcsönkért Bálvándytól száz forintot. Bálvándy pedig ismerte
21 18|              meg is adja tán a száz forintot; ha pedig azt is elveszti,
22 18|         csak el is vesztette a száz forintot is. Ilyenformán elmulatott
23 18|            őtet földhöz vágja, száz forintot ad neki, mikor aztán meglátta
24 18|        alkura fogta a dolgot; ötven forintot ígért, de nem engedtük ám;
25 18|             volna. Nekem az úr száz forintot vesz ki a zsebemből, ha
26 18|            No hát megadom azt a tíz forintot, s aztán menjen édes barátom
27 18|          Berti markába nyomta a tíz forintot, s tuszkolta aztán kifelé
28 20|            s felvettem tőle kétezer forintot, lekötöttem érte tízezret,
29 22|            jobbnak találjon kétszáz forintot veretlenül, mint négyet
30 22|             Eszeveszett ember. Ezer forintot dobott ki azért, hogy itt
31 24|            grófnak száznyolcvanezer forintot fizet le egy jószágért,
32 33|             megküldte neki az ötven forintot, de kérte, hogy ne nyomasson
33 33|           veszté miatta. Ha ma húsz forintot nem kap, hogy a kosztadóját
34 33|        Kálmán megküldte neki a húsz forintot, s levelével pipára gyújtott.~
35 34|        tette, s nyert rajta tízezer forintot. – Egyebet nemigen lehetett
36 35|          majd az év végén. Nyolcvan forintot csak megkeres odáig valahogy.~
37 37|        foghat be egyszerre húszezer forintot a hintaja elé, mikor a saját
38 37|      kezükbe adta az ígért százezer forintot. A többit aszerint fogják
39 39|       mindenkitől kért legalább egy forintot kölcsön; – hanem azért mindenki
40 39|          egy pofonról, hogy akár öt forintot vehetett volna rá fel a
41 40|             alatta az esedékes húsz forintot.~– Ez bizony nem is rossz
42 40|          sajnálom magamért az ötven forintot.~Kálmánnak kellemesen hangzott
43 40|             tárgyakban, mikor ötven forintot kínálgatnak a kezébe.~Tehát
44 40|           ki nem adott, s most száz forintot nem sokall két képért.~De
45 40|          van, uram, ezért adsz négy forintot, aztán Isten áldjon meg.