Part

 1 1 |          a rendre. Biróczy Sándor barátom van feljegyezve első előadásra.~
 2 4 |         is én vagyok az oka. Ez a barátom most önnél joggyakornok.~–
 3 4 |           megkérjem, midőn Sándor barátom gyakornoki éve lejár, s
 4 4 |            monda. – Ez az én bohó barátom Sándor, mikor legutoljára
 5 5 |               Az édes otthon~Ifjú barátom, ki e sorokat olvasod, hidd
 6 5 |         sem kér még tőled semmit!~Barátom, ifjú legény, örülj ez interregnum
 7 7 |       sietett.~– Jó estét, Kálmán barátom – monda neki, mintha legrégibb
 8 7 |     kedves.~– No majd játék után, barátom. Most sietek. Agyiő!~Azzal
 9 10|       mint az saját maga.~(Pedig, barátom, az asszony egyedül az,
10 18|          a mesterségről.~– Kedves barátom – kezdé Berti könyörgésre
11 18|         Hagyjon nekem békét, édes barátom.~Ezt az indokolást pedig
12 18|     forintot, s aztán menjen édes barátom Isten hírével.~Wasztl nagyon
13 19|           te a feszületet, kedves barátom, mikor a püspök odanyújtotta
14 20|           szirénnek a trónjára.~– Barátom! – szólítá meg Kálmán csípős
15 20|          nem sajnálja. Úgy. – Óh, barátom. Az mind nem igaz, amit
16 20|       mindig jönnek utánuk. Egyik barátom megindult új világot hódítani
17 20|           azt gondolja ön, kedves barátom, hogy én itt most önnek
18 21|           hát ki üt meg?~– Kálmán barátom! – kiálta Bálvándy. – Tessék
19 21|         elrontotta a sikert.~– De barátom, Kálmán, ha a hímét láttad
20 21|           medvére menni.~– Máskor barátom, ha vadászatra mégy, saját
21 23|        nem haltunk meg éhen? Hja, barátom, a színésznek élelmesnek
22 25|         De tegyük félre a tréfát, barátom. Minden életnek céljai vannak,
23 25| kínálkozik eléd?~– Hallod, kedves barátom! Jól tudom én azt, hogy
24 25|         te e halhatatlan művedet, barátom, fiókod fenekére…~– Nem
25 26|        áldva és dicsőítve örökké! Barátom, bírálóidban ismerd fel
26 29|         együtt az ördögökkel: ez, barátom, a legerősebb idegrendszert
27 32|         művelt férfi, ki nekem jó barátom.~– Ah, azt hittem, hogy
28 32|          nem is egyenesen; de egy barátom által.~– Ki az ön barátja?~–
29 32|         Hahó! Itt jön az én poéta barátom! – kiálta, nyakába ugorva
30 32|          ez a prókátorság, kedves barátom. Mert ha még csak abból
31 32|       megnyeri a processzust! Ön, barátom, nem abból a fából van faragva:
32 32|      fogok pert kezdeni!~– Kedves barátom, a processzusainknak fele
33 32|         bizony mások így tesznek, barátom.~– Én nem fogom azt másoktól
34 32|       nincs igazam.~– Hja, kedves barátom, ha azok akik tudják, hogy
35 36|          a kis szelíd teremtés!~– Barátom – folytatá Bányaváry a bámuló
36 36|             Így beszélt az velem, barátom: mint egy filozófus, mint
37 37|          aztán e szókat rebegi:~– Barátom! Apa vagyok!~Csak olyan
38 37|             Mit csináljak, kedves barátom?~Balvándy hasztalan tartott
39 37|      szerencsés alkalom.~– Kedves barátom – monda Bálvándy –, hirtelen
40 39|     silány fráter vagy te, kedves barátom” – monda a „jó ember” a „
41 40|       pusztából visszatérek. Nem, barátom. Nem fordít engem innen
42 42|         kis praeservativa, kedves barátom, hogy valaki ide ne hozza
43 42|       Aszályinak:~– Jól van, édes barátom; a szépasszony meg akarja
44 42|          Azt nem tudhatod, kedves barátom. Az asszonyok szeszélyei
45 42|   életmaximának találta.~– Kedves barátom, őszinte akarok hozzád lenni.