Part

 1 1 |       közé! A „vaskalapos”, az a vén pap népszerűsített elnevezése;
 2 1 |         A két forintos Tallér, a Vén Krajcár és Kajla Márjás
 3 1 |  kiáltott; hatan hallgattak.~Egy vén teológus azt a megjegyzést
 4 3 |   asszonyság. Képzelheted; én is vén fiú vagyok már. Annak van
 5 3 |          a huszár őrnagynak:~„Te vén labanc. Itt küldök neked
 6 6 |  mindenkit megnevettet; a gonosz vén intrikus a legbecsületesebb
 7 9 |        az ócska redőnyös hintó a vén szürke négyessel már ott
 8 20|       ütésétől szökell, mintha a vén, komor fenyő gyermekjátékkal
 9 20|         de elmenekült; egy másik vén mackó pedig az őt zavaró
10 20|        őserdőn át, ahol százados vén fatörzsek voltak keresztül-kasul
11 21|          azok mind kitörtek. Egy vén hím közülük (pedig alkalmasint
12 21|       közülük (pedig alkalmasint vén medve volt) kapott is négy
13 21|        No, kapott ezen a témán a vén rusznyák.~– Hjaj, kivált
14 21|         Jézus segíts! – kiálta a vén rusznyák. – Ez az ördöngös
15 21|         akárhol uram – dörmögé a vén rusznyák –, elkapja a golyót
16 21|        leverve; azért beszélte a vén rusznyák a meséket a boszorkányos
17 25|   megható van, lesz egy sápítozó vén banya; a parasztból, ki
18 31|       kesergő agg honfi sápítozó vén banya lesz, a panaszkodó
19 31|          el kell hagynotok azt a vén denevérfészket? Ha hozzákezdtünk
20 35|          nem requirálta Bénit, a vén gyereket.~Kálmán sietett
21 35|       itt a fejedet bezúzzam!”~A vén nőcseléd azalatt sonkát,
22 37|          A konyhában megölelte a vén szolgálót, a műhelyben Tseresnyés
23 37|         el vele valami kifestett vén banyát, hogy legyen, aki
24 37| beültették Bálvándyék magukhoz a vén gyereket, akin igen jól
25 40|        hogy szinte megszólalt. A vén szolgáló, mikor Kálmán kifordult
26 40|      volt. Minden nap egy nap; a vén cseléd egy nap azt jelenté,
27 40|        semmit.~– Pedig – monda a vén cseléd – ma is láttam az
28 41|      érte, világosítá fel róla a vén cseléd, hogy ez nekik nagyon
29 43|           az iparos házigazda és vén cselédje; a költő beszél
30 43|  kétségbeesetten borul nyakába a vén gyerek: mamám, ne hagyjon
31 43|        szíve megesik gyámoltalan vén gyermekén, s elodázza jövetelét:
32 43|      örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda, hogy előkészítse
33 43|         csirkét ölt, megmutatá a vén cselédnek, hogyan kell finom
34 43|     vannak; s csak azután hogy a vén cseléd kihozta az edényt
35 43|       elindult szállást nézni, a vén cseléd kísérte őket.~Végigmentek
36 43|          szegénynek – könyörge a vén cseléd –, mily szörnyű lázálmai
37 44|         Barkó Pál a lelkész, s a vén szolgáló a zokogó kíséret.~
38 44|         versbe már belevegyült a vén cseléd tört hangja is, és
39 45|           Néhány nap múlva meg a vén cselédnek még vénebb nénje
40 45|  mostohaapja, elvitte magával. A vén cselédért eljött a nénje,
41 45|   ígérete mellett. Hiába volt: a vén cseléd s az inasfiú nem
42 47|          a rég keresett nevet. A vén iparos kétszer látott már
43 47|     Himalája hegylánca alól, egy vén tudóstól, kiről már azt