Part

 1 1 |                    Fujdogál a téli szél. ~Zöld erdő árnyékát, ~Piros csizmám
 2 1 |                  zengték a tárogató után:~Zöld erdő árnyékát,~Piros csizmám
 3 2 |                  világ végéig. Itt a szép zöld asztal: a gyep; csapjunk
 4 2 |                szomorú dallam az erdőből:~Zöld erdő árnyékát, ~Piros csizmám
 5 4 |                 szemközt álló nagy bolond zöld mázas gömbölyű kályhához
 6 5 |                fiatal gömbölyű leányarcok zöld levelű virágcserepek közül.
 7 9 |                 miknek szirma rózsaszínű, zöld szegéllyel s sötét csokoládészín
 8 10|                  állt egy martiális alak; zöld huszárdolmányban, karmazsin
 9 11|                  hanem én nem eszem meg a zöld levelét – szurdalódék tovább.~
10 11|                mint egy kis ördög, akinek zöld leveles szarvai vannak.~–
11 11|                  az asztalra, azzal a két zöld levelű szarvval mintegy
12 13|                   őrlék, s ott egy hosszú zöld posztóval bevont asztal
13 16|                 sárga sár Hatvan körül, a zöld sarat Cinkota alatt szedte
14 20|           növényzet telepszik le, a fülfű zöld rózsái, a szaka sárga koszorúi
15 20|                   róla, s ahol más nincs, zöld moha folytatja a tarka hímzést.~
16 20|                  azzal leborult zokogva a zöld fűbe, könnyeivel szaporítva
17 21|                   vadászlakomának. A szép zöld pázsit volt ülőhely és terített
18 22|              kedvezett a szertartásnak. A zöld pázsiton hosszú asztal volt
19 22|                hogy mutatóujja hegyével a zöld posztót megbökhesse. – Kérem
20 23|              enyém! A havas hegylánctól a zöld hasábos rónáig. S a tornyosuló
21 23|           villámcikázva jő elverni a szép zöld vetést, nekem az is gyönyör;
22 23|             fényes hősök, kik feltörték a zöld mohát sírjaik fölül, a kristálytiszta
23 23|               tündérnő, kinek hajfürtjeit zöld fényű csillagdiadém köríti.~
24 24|          ködmönömnek a tudománya, úrfi. A zöld mezőn, nem a zöld asztalon
25 24|                 úrfi. A zöld mezőn, nem a zöld asztalon szerezzük vissza
26 24|            országot, úrfi.~– Nem, uram. A zöld asztalnál alkotmányunkat
27 25|                dióhéj, narancshéj, amitől zöld ragyogást és illatos keserűséget
28 25|           találják keseríteni az életét a zöld asztalok és a kék szemek,
29 25|                  újra kibékíti azzal, ami zöld és ami kék. Ezt mondd neki,
30 25|                  következett.~A mező szép zöld volt, az esők után bársonnyal
31 25|             beszélni a parasztlegénnyel a zöld mezőkről.~Hanem ebben az
32 25|               Kálmánnak a kék égtől is, a zöld mezőtől is.~Lám, milyen
33 27|                 fehér mázzal fényesítve s zöld bőrrel bevonva. S amilyen
34 33|               vegyen hozzá, s a mártáshoz zöld ugorkát vagy veres céklát
35 34|             zárpontjai mennyiben terhelik Zöld Marci árva fejét. – Néha
36 36| keresztben-hosszában megrakva vörös, kék, zöld vonásokkal, amilyent csak
37 37|            vadakkal; megterítve előttük a zöld etető, amin úgy szórják
38 40|                  anélkül; csupán egy nagy zöld levélkoszorúval körös-körül,
39 40|                   kell lenni kősziklának, zöld, sárga és veres levelű fáknak,
40 43|                azalatt megbarátkoztatja a zöld fűvel, mely alatt olyan
41 44|               bámult maga elé a szemközti zöld mohos tetejű rongyos házakra.