Part

 501 15|               délcegen, büszkén lejteni azt az úrnak való táncot.~Elragadó
 502 15|             aztán az orcáját.~És azután azt mondta neki, folyvást ragyogó
 503 15|               udvari bálban. – Ön látta azt hercegnő ugyebár?~A hercegnő
 504 15|        Veszedelmes egy tánc az.~– Mikor azt a táncot eljártam – folytatá
 505 15|              gyöngyökkel rakott órát, s azt mondá nekem: „viselje ön –
 506 15|               markába, nem érezte volna azt nehezebbnek, mint ezt, amit
 507 15|         szétoszlott a társaság, a néger azt mondá Kálmánnak:~„Nos, uram,
 508 15|                előtt; éspedig úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja,
 509 15|             megéljenezték érte. A sógor azt súgta neki: „Mi bajod van
 510 16|            kereste, levelet írt neki, s azt elküldte inasától Kálmán
 511 16|         kivitette maga elől a vacsorát. Azt mondta, hogy verjék a szakácsnak
 512 16|            nagyot az úrasszonyukon.~Óh, azt Katinka nagyon jól tudta,
 513 16|                 postára, maga adta fel. Azt ugyan senki ki nem találja,
 514 16|                 fölülmúl.~– Tudni fogom azt lakhatóvá átidomítani.~–
 515 16|                  ő nekem férjem.~– Hja, azt nem tudtam.~– Még többet
 516 16|               annyi hódolattal. Ariadne azt mondja magában: no ha Theseust
 517 16|            Dehogy lesz! Nem eresztem én azt be Pestre. Eleibe küldök
 518 16|             szállásról másutt.~– Hol?~– Azt nem mondom meg önnek.~Katinka
 519 16|           torkolata előtt egy ház, mely azt gondolta magában, hogy ő
 520 16|         korszaka világosan kimagyarázza azt. Ez a ház vendégfogadó,
 521 16|         akárhogy biztatják az ostorral; azt mondja a másik lónak, no,
 522 16|              nem akar indítani. Üthetik azt mindenféle ütőeszközzel,
 523 16|                 én németül többet, mint azt a szót, hogy „bezahl”; azt
 524 16|              azt a szót, hogy „bezahl”; azt is csak ritkán értem. A
 525 16|                a szobájából, mert akkor azt a másik szemét is kiüti.~
 526 16|           bolond jutott az eszébe, hogy azt el ne mondja. – Észrevette
 527 16|             gyere csak vissza, hozd ide azt a félszemedet, ez a kisasszony
 528 16|          sértett hölgy erre dühbe jött, azt mondta neki: „maga goromba,
 529 17|             hova lett belőle a kastély? Azt nem tudja senki. Talán nem
 530 17|              követve a figyelmeztetést, azt se mondta neki, hogy „ülj
 531 17|              imént pofon vízipuskáztak, azt a mulatságos bosszút szerezte
 532 17|                  E váratlan intervenció azt eredményezte, hogy két ellenséges
 533 17|                  Le kell onnan kergetni azt a macskát!”~Ez volt az általános
 534 17|                játszva, bolonddá téve, „azt a kutyát! azt a macskát!” –
 535 17|           bolonddá téve, „azt a kutyát! azt a macskát!” – ordította
 536 17|       hüvelyknyi magasságú aranykapuja, azt a talián egy csipetnyi acélkulccsal
 537 17|      szörnyetegeket, s elvégre felvitte azt szokás szerint az úri páholyba
 538 17|               nem tagadhatá meg magától azt a gyönyörűséget, hogy azt
 539 17|               azt a gyönyörűséget, hogy azt ne mondja:~„O tu Spitzbub!”~
 540 17|              veszedelmében. Berti vette azt észre, s menten barátja
 541 17|                hat vagy hét embert. Biz azt nem számlálta meg senki.
 542 17|               meg senki. Ki mit kapott, azt számította mulatságai közé.~
 543 18|                ismerte Csollán Bertinek azt a jó szokását, hogy kártya
 544 18|                 Kötelezvényt?~– Add ide azt a gyűrűt az ujjadról.~–
 545 18|                 száz forintot; ha pedig azt is elveszti, vesz másik
 546 18|               azután leveté a bekecset, azt felakasztotta a szegre;
 547 18|                 nem oda Buda! Nem ütjük azt azzal el! Ismerem én már
 548 18|                a bátorsága, aztán az is azt mondta, hogy ő csak tréfált,
 549 18|             embert felültetik. Az ember azt gondolja, hogy ami nyomtatva
 550 18|                forint.~– No hát megadom azt a tíz forintot, s aztán
 551 18|               Berti a világért sem meri azt tőle visszakérni; még inkább
 552 18|             Katinkához.~– Ne várja biz „azt” – mondá a szép asszonynak –,
 553 18|             lett a haragtól.~– Adja ide azt a gyűrűt azonnal!~– Dehogy
 554 18|                 vele?~– Felkeresem vele azt, akinek az ujján maga szép
 555 18|            látni. S annak adom.~Katinka azt mondta Bálvándynak, hogy: „
 556 19|                 csipkelődést Biróczy. – Azt a helyet érinték ajkaid
 557 19|               szép hegedűszóban, mondja azt, hogy „nagyon erős ez a
 558 19|        felebaráti szeretet diktálta reá azt a kötelességet, hogyha még
 559 19|              intézni: szállok az úrnak. Azt mondta rá: „állok elébe” –
 560 20|             hullámának nyugvóhelyet ad, azt úgy felékesíti nefelejccsel,
 561 20|            tündértáj fölött; az andaldó azt várja, hogy ott a szivárvány
 562 20|                 uradalmát, s végigjárta azt a hosszú sáros utcát annak
 563 20|             kellett a jó fogadtatással.~Azt gondolta ki, hogy egy szeles
 564 20|                minden kárpótlás nélkül. Azt nem mondta meg neki előre,
 565 20|             Bálvándy Kálmánnak. – Látod azt a hosszú nyakú mendikást?
 566 20|                hogy mi jogon protestál, azt fogja felelni, hogy okait
 567 20|            különben ez utóbbi teszi meg azt a tréfát, hogy szétriasztja
 568 20|                ott ő magának tartja fel azt a szerencsét, hogy a hölgyek
 569 20|              társaságában. Úgy rendezte azt Bálvándy, hogy mindenki
 570 20|                 van, s a belenyúló csak azt a nevet húzhatja ki belőle,
 571 20|                 kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki:~– Ha én most
 572 20|         puskáját, s felállt egy kőre, s azt hitte, hogy most neki az
 573 20|           szabad voltam. Amit kívántam, azt tehettem. Szabad volt minden.
 574 20|           jobbágy leány is szabad, hogy azt választhatja férjül, akit
 575 20|                 ezt a vállalatot. Én is azt tettem volna amit Éva, hogyha
 576 20|               fejét. Katinka észrevette azt.~– No, hiszen ön ismeri
 577 20|             jegygyűrűmet, s elvesztette azt. Azzal hazament, nekem azt
 578 20|              azt. Azzal hazament, nekem azt se mondta: „jó éjszakát”.~
 579 20|                adni.~– Igenis, Bálvándy azt nekem visszaadta. Semmi
 580 20|              rossz menekülés volt, mert azt a világ nekem meg nem bocsátja
 581 20|                 én magam megbocsátottam azt magamnak. – Megfizettem
 582 20|          pápistává? – Még nem? – No, én azt hallottam.~Katinka e beszéd
 583 20|                 lett-e még pápistává, s azt felelé „még nem”.~Eközben
 584 20|          folytatása az volt. Az istennő azt mondta imádójának: „én el
 585 20|           gondolok rá. Ha végig hagyják azt álmodnom, talán azon végződik,
 586 20|                hátha az is gyönyör. Még azt senki sem jött vissza elmondani,
 587 20|          vagyont, se ragyogást; dobd el azt; vesd végét válóperednek,
 588 20|        visszaadta a kölcsönvett pénzt – azt is tudom, és egészen helyeslem.
 589 20|                 félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem
 590 20|             Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták megnevezni.~„
 591 20|       felfogadták, mind megindultak már azt a göröngyös utat törni:
 592 20|              mondhattam semmit: egyedül azt, hogy „éltem az életet”. –
 593 20|               emelte föl ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat
 594 20|               hivatás. De hát ki mondta azt önnek, hogy én e hivatásának
 595 20|             jönni velem? Amit ön akart, azt kívánhatta tőlem. Ha azt
 596 20|                azt kívánhatta tőlem. Ha azt kívánta volna, hogy döntsem
 597 20|          színházat, megtettem volna; ha azt akarta volna, hogy játsszam
 598 20|                talpig szív? – De nehogy azt gondolja ön, kedves barátom,
 599 20|             felől. – Ön tőlem elfutott, azt mondja, mert barátait akarta
 600 20|            zuhatag örök moraja elnyelte azt, nem zengett azon keresztül
 601 20|                 szökni készül; mint aki azt mondja: „engem olyannak
 602 20|         részecskét a szívéből, s Kálmán azt őrzi, mint a kincset. Tanulnak
 603 20|  szenteltvíztartót, mikor imádkoznak, s azt hiszi, hogy mármost szeretik.
 604 20|             szeretik. Óh, én nem mondom azt, hogy önnel játszanak! Meg
 605 20|                 félvilágért azzal, hogy azt lehetőnek tartsam. Én hiszem,
 606 20|                  Mikorra jut el ön oda? Azt hiszi ön, hogy azok a főurak
 607 20|                 kedvesének oltára; mert azt csak nem hiszi ön, hogy
 608 20|                 kurucot fogja játszani? Azt ám: Palatínus Pistának a
 609 20|           hévvel, és nem bocsátá.~– Tán azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok
 610 20|                 hölgy szívig sérti önt: azt mosolyogva kell önnek fogadni,
 611 20|          mosolyogva kell önnek fogadni, azt eltitkolni és hízelegni
 612 20|                Kálmán ránézett, s aztán azt felelte:~– Megnyirkosodott
 613 20|           puskájáért.~Kálmán egy percig azt hitte, hogy védelmére lesz
 614 20|          viháncolt fel, s szájába kapta azt és felemelkedett vele, mintha
 615 20|           értelme volt. Lehetetlen volt azt a sírást nem érteni.~– „
 616 20|              mikor aztán kénytelen volt azt szájából kiereszteni, mert
 617 20|           medvekölyköt, s karjára vette azt; azután bal lábát az elejtett
 618 20|             visszhang százszorosan adta azt vissza.~És e percben, tán
 619 21|          nehezen a rusznyák is. Ő ugyan azt állította, hogy nem mulasztott
 620 21|                kérdés volt, hogy viszik azt el innen. Azon az egy szál
 621 21|                 lesz a bőréből. Katinka azt ágya előtt szándékozik tartani.
 622 21|              igen érzékeny szíve van, ő azt magához fogja venni; jobb
 623 21|                számára helyet. Felhúzta azt a kis medvebocs egyik ujjacskájára.
 624 21|            oldalára, ott dorongra vette azt négy izmos orosz, s vitte
 625 21|            látta ránk jönni. Bizonyosan azt gondolta, hogy ha kilövi
 626 21|             azzal körültekintett, talán azt nézte, a többi hölgyek nem
 627 21|    virágocskákkal van bevonva, odanyomá azt Kálmán kezébe, s előretuszkolta
 628 21|                egész arcát megláthatta; azt eléje tartá s durcás szemrehányással
 629 21|                lenni, más embernek mind azt kellene mondania, hogy „
 630 21|             elkapatott hölgyek szeretik azt fitogtatni, ha valaki fölött
 631 21|           mulattassa vele.~Kálmán tűrte azt mind szelíd kedéllyel. Aminél
 632 21|           Kálmán nyakig elvörösödött.~– Azt megpróbálhatja velem akármiféle
 633 21|            fejébe ment a szíve” – hanem azt, hogy „fejébe ment a bor”.~
 634 21|            puskáját felvette.~– Dobd el azt a rossz dióverőt, pajtás:
 635 21|             akit akkor elöl-utol talál, azt mind összetépi.~– Annak
 636 21|       parittyával; s akit eltalál vele, azt sem mondja többet, hogy „
 637 21|               kék áfonya terem özönnel: azt sem szedi senki.~Mikor a
 638 21|                Itt jön!~De hogy honnan, azt nem lehetett a sok csalóka
 639 21|                 s nagyot ordítva hajítá azt a vadász felé. A következő
 640 21|                volt egy vadrózsa bozót, azt megúszta kegyetlenül, s
 641 21|             elvisz.~– De hiszen lőheted azt akárhol uram – dörmögé a
 642 21|                 a medve fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy:~„Doszta!”~„
 643 21|              tréfába; csak Aszályi nem. Azt is azért ijesztgették agyon,
 644 21|             fejének kellett megszerezni azt a pszichológiai tanulmányt,
 645 21|                 valódi bátor vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem igazi
 646 21|              ezer ember közül egy teszi azt meg veled, hogy a medvét,
 647 21|               bajusz oda volt száradva, azt a száraz zsebkendő le nem
 648 22|             dobta el magától. Ne higgye azt soha a kegyetlen ifjú, hogy
 649 22|                korbácsnyelével ütögetve azt az átkozott protocollumot.~–
 650 22|              Bálvándynak, mert mindenki azt mondja: hátha te nem vagy
 651 22|               pedig – hogy mit jelent – azt tudják, akik próbálták.~
 652 22|                s hogy meg fogja-e adni, azt még ön sem tudja. Én tehát
 653 22|           óvástétele csak tréfa volt, s azt meghatalmazója nevében visszavonja. –
 654 22|                 szakította félbe, mikor azt mondta: „dacára annak, hogy…~–
 655 22|             szerette, az ütleget. Hanem azt is felvette, ha hasznát
 656 22|                 taszítva a közeledőt, s azt mondá neki:~– Nem tudom,
 657 22|               azután véglegesen eltűnt.~Azt mégis kitalálták sokan,
 658 22|          Félrehúzódott egy szögletbe, s azt várta volna, hogy valaki
 659 22|                valami határozatlan vágy azt mondá neki, hogy ha ő abba
 660 22|                felemelkedtével rákezdik azt a szívgyújtogató kardalt
 661 22|             Kálmán ott látta maga előtt azt az embert, akit anyai átok
 662 22|          mondott neki valamit. Csakhogy azt, amit a szív mond, olyan
 663 22|          figyelme között fecsegni kezd, azt az egy embert meglátja a
 664 22|               nem találkozol. Tudtam én azt. Csak az kell, hogy Cilikét
 665 22|              veled. – Ugye kedvesem: te azt parancsolod Kálmánnak, hogy
 666 22|               ifjútól más választ, mint azt, hogy „valami távoli rokonom”.~–
 667 22|                 historicum, hogy a súgó azt mondta, hogy „előbb egyet
 668 22|              előbb egyet iszok”; amiből azt kell sejtenem, hogy ennek
 669 22|                     S a súgó cselekedte azt; s a közönség olyan jól
 670 23|               templom nem illett volna. Azt mondják, hogy kétszázezer
 671 23|            felmegyünk az Oltárra. Látod azt a sziklaormot, amit a kelő
 672 23|                 hadvezér a számításból: azt, hogy tisztújításkor minden
 673 23|              pajta meg egy sóraktár; de azt meg az egyiket elfoglalta
 674 23|           tollas párt kortestanyának. S azt ide nem adja a herkópáternek
 675 23|              még a körmünk hegyét is, s azt mondja: „Kedves magyar!”~
 676 23|                kép ez! Az a bolond báró azt hiszi, hogy ez a messze
 677 23|              Nem törődöm vele. Nézd meg azt a gyönge virágszált ott
 678 23|            hármunkat betölt: ha ismered azt.~– Ismerem. Ennek a neve:
 679 23|           roppant óriási mindenség áll, azt mondani neki: enyém vagy,
 680 23|              lépett a meredély szélére: azt hitte, leszökik onnan. Kálmán
 681 23|                természetesebb, minthogy azt a dalt, mely akkor végigzengte
 682 23|                  mi lenn a földön. S mi azt hittük, hogy eltért tőlünk.
 683 23|                 A művésznő kezébe vette azt, s csodálatos ihlettel szavalta
 684 23|               És mikor az a költő tudja azt: lelkének jóstehető ereje
 685 23|              még érzéke sincs megérezni azt, amit neki nyújtani fog;
 686 23|        látogatóba Magyarországra.~De ők azt nem veszik észre. Fölötte
 687 23|              népednek a sötétben. Ha te azt a világot elrejted, ha te
 688 23|                 eltagadod a világ előtt azt, hogy költő vagy, ha te
 689 23|                 Bánták is azok!~Érzi is azt az ember, hogy megázik,
 690 23|                keresztet hányni magára; azt hiszi, ördögösökkel van
 691 23|             keres össze és tüzet gyújt; azt körülülik jó kedvvel, s
 692 23|             körfény virágaiból fonva, s azt Cilike fejére tette. De
 693 24|               bajtárs! Előkerültél? Már azt hittem, hogy megszöktél
 694 24|                 áll a staféta, hanem én azt hiszem, hogy az ötlovas
 695 24|                a főispán mit parancsol; azt fogom tenni – válaszolt
 696 24|              egy általános búcsú; hanem azt kivívta, hogy másnap estére
 697 24|               urak a földi számításból.~Azt, hogy akkor éppen országos
 698 24|         belétett bankjegycsomagot; mert azt a pénzt a háza még részvénytársulatok
 699 24|               csak aláírta.~Akkor aztán azt mondá neki Bálvándy:~– No
 700 24|                nem vehetvén!~– Én pedig azt az utcára kirakatván.~De
 701 24|           igazságért. Ott természetesen azt mondták neki, hogy ha sürgős
 702 24|           elfintorította rá az arcát, s azt mondta: „Pfuj!” – hanem
 703 24|               tanulni tőle, ha az ember azt akarja, hogy az ökör megértse: „
 704 24|                 szólnak az ökörhöz, még azt hiszi, valami úr ül a szekéren,
 705 24|            kisleány bátor személy volt; azt mondta nekik, csak jöjjenek
 706 24|            lehajolt a hercegnő kezéhez, azt megcsókolni, saját két kezét
 707 24|    grófkisasszony, hogy hívják ezt, ni?~Azt biz’ a grófkisasszony nem
 708 24|                 fogaskerék. Nem ismerik azt Magyarországon túl, az idegennel
 709 24|             grófkisasszonynak; Dorothea azt meg nem engedte, inkább
 710 24|             kendet a gányó öltözetéért, azt akarja, hogy…~És azzal olyat
 711 24|             előkeríthető. Nem érdemli ő azt a magas leereszkedést.~Annál
 712 24|               akarnak külön étkezni, ők azt akarják, hogy Tóth Máté
 713 24|               hercegnő nagyon követelte azt a bátor tekintetű kicsikét,
 714 24|              jegyzé meg rá a főispán.~– Azt mondta a nagyasszony, hogy
 715 24|                 családja, engem aztán – azt mondta ez a rossz ember –,
 716 24|          embernek mások előtt az urának azt mondani, hogy „lelkem”. –
 717 24|         karácsony szombatján arattuk le azt a búzát, amit augusztusban
 718 24|          amennyiből tisztesen megélhet. Azt tartom, nem is bánja meg,
 719 24|                 elveszi.~A főispán csak azt hibáztatta, hogy az a „leányom”
 720 24|             majd ha neked leányod lesz, azt én elvetetem az unokámmal!” „
 721 24|                az feleségül.” Én mondom azt; – igaz a!~Sára asszony
 722 24|  Félbeszakította a felvett tárgyat, ami azt legjobban illusztrálta,
 723 24|        franciául.~S erre Tóth Máté uram azt mondá:~– Beauté paysanne…~
 724 24|              vette a köpenyét.~– De biz azt meg nem engedem – erősködék
 725 24|           háziasszonyt; megszokta ő már azt; a kollégiumban a hideg
 726 24|              örülnek a gyermekek, mikor azt mondják nekik: ma a földön
 727 24|                 ég – kezdé Tóth uram. – Azt hiszem, hogy ha a föld nem
 728 24|                 kell érteni: a földhöz; azt pedig megtanítja neki maga
 729 24|            fitymál és követel. De mikor azt látja, hogy a saját fiam
 730 24|       nyomorúság tanítja meg az embert, azt megtanulja. Engem nem instruktorok,
 731 24|                 biz én. Az újságba csak azt írják, amit a felsőbbség
 732 24|                megenged. Minek olvasnám azt? Annál sokkal jobb tudósításokat
 733 24|            nagyon cifrák.~– Az urak meg azt mondják, hogy nagyon póriasak.~–
 734 24|           bolondos meghívóját. – Én már azt hiszem, hogy minden poétában
 735 24|           tanulni valamit. – Látja úrfi azt az égést ott a láthatáron
 736 24|            német. Ahol az megtelepedik, azt nem bírja senki kimozdítani.
 737 24|                 vonva a földész. – Csak azt tudom, hogy valahányszor
 738 24|              Aztán ő is csak elaludt, s azt álmodta, hogy maga is szűrdolmányban
 739 25|          ráköszöntötte az úrfira. Abból azt úgy kell kotyogtatva kiszívni,
 740 25|                formát. Mondd az úrfinak azt, hogy ha egyszer megkeseríti
 741 25|               cum reverentia”, különben azt hinné a postás, hogy valami
 742 25|                aki írás közben megbánta azt, amit írt, de azért mégiscsak
 743 25|            valami olvasható sor, amiből azt lehetett kivenni, hogy mindamellett
 744 25|            alatt.~A táncmestertől pedig azt tudta meg, hogy a hercegnő
 745 25|        kinyitnia, és mindennap láthatja azt, akit imád. Egyszer csak
 746 25|                 neki is el kell hagynia azt a házat, s akkor azután
 747 25|                az öreg úr számára fogja azt lemásolni; – hanem a saját
 748 25|        lefestethetné a grófkisasszonyt? Azt is tudhatta, hogy egy hét
 749 25|                természetbúvár, mint aki azt feltalálta, hogyan lehet
 750 25|            végezni járt fel az irodába. Azt adta indokul, hogy ügyvédi
 751 25|                jurátusi pajkos viselet. Azt külsőleg is kellett jelezni.~–
 752 25|           prókátor vagyok.~– Ahá! Tehát azt jelzik azok a vatermörderek
 753 25|                 Béni bátyádról van szó, azt elképzelheted. Az okát is
 754 25|               gazdag ember fogsz lenni, azt nem bánja; akkor neked fogja
 755 25|           vehettél észre. Minek mondtad azt, hogy Bányaváryné testvérhúgod,
 756 25|        testvérhúgod, mikor nem is igaz? Azt gondolod, a Decséry grófnőknek
 757 25|                 bízza többé.~– És mégis azt fogom tenni – felelt Kálmán.~–
 758 25|            kedves barátom! Jól tudom én azt, hogy miről van szó. Értem,
 759 25|               fejére az az anya, akinek azt hozzák hírül, hogy gyermeke
 760 25|                 a székét az ősi házból, azt természetesnek találom. –
 761 25|                 nem egy, de sokan, akik azt mondják: „Ide! én nem szolga,
 762 25|       kérdezendik, büszkén álljak elő s azt mondjam: „én vagyok az!”,
 763 25|                 én vagyok az!”, s mikor azt bevallom, ne féljek sem
 764 25|          őrültségednek szisztémája van. Azt látom. El fogom olvasni
 765 25|          számíts. Annál inkább, mert én azt látom, hogy nagyon beteg
 766 25|                 lélegzettel figyelt.~– …Azt a célt, amelyet te magad
 767 25|               rend háta borsózni fog, s azt mondja: rettenetes eszmék
 768 25|             vidéki közönség így szereti azt. Sokat hadonász és minden
 769 25|             hősödet egészen eltorzítja. Azt a jellemet, melynek csak
 770 25|              melynek végén minden ember azt fogja kérdezni: hát ez volt
 771 25|               sértett nagyanyjához, még azt visszafogadhatja a Decséry
 772 25|            némán.~Mikor elváltak, akkor azt mondá Biróczy Kálmánnak:~–
 773 25|             diplomára szükséged lesz.~– Azt fogom tenni – ígérte Kálmán.~
 774 25|               vizsgát kellett letennie, azt is folyvást drámája során
 775 25|           borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta.~A pályadíjat
 776 25|         aprópénze sem járt neki érte. – Azt figyelembe sem vették!~
 777 26|                mert kimenni szobájából. Azt hitte, bukását minden ember
 778 26|               Bányaváry e levél helyett azt küldi, hogy drámád pályadíjt
 779 26|              Különösen neked nem szabad azt megmondanom. Nem is mondom
 780 26|            sietett neki kezet csókolni. Azt engedte; de arcát meg nem
 781 26|             diplomád?~Kálmán előkereste azt szekrényéből, s átnyújtá
 782 26|             hogy kérdené tőle, akarja-e azt?~– Vedd át kulcsaidat –
 783 26|           nagyanyja keze után nyúljon s azt ajkához emelje.~A nagyanya
 784 26|                kemény szorítással rántá azt vissza, s e szót mondá:~„
 785 26|                Hogy ne sírna az, akinek azt mondják, hogy légy „semmivé”!~
 786 27|                meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e
 787 27|          alkalommal előhozta a hercegnő azt is, hogy a kis főhercegnek
 788 27|          üdvözlő költeményt szerezne, s azt a magas szüléknek megküldené.~
 789 27|          harapott. Nem elég az embernek azt tudni, hogy szerencséjét
 790 27|                 a nagyanyja parancsolt, azt tartsa is meg. Én csak kértem.~
 791 27|                 a víkardokat a falon, s azt indítványozta, hogy csináljanak
 792 27|               mint egy viador!~Bálvándy azt bizonyítá, hogy még keményebb
 793 27| damasztfüggönyein a cifra virágokat, és azt gondolá:~„Hogy csalom én
 794 27|                odavilágított asztalára.~Azt képzelé, hogy lelke ott
 795 27|          szárnyához köti, s annál fogva azt fölemeli! Gondolá magában,
 796 27|                  Rossz szájíze volt, és azt képzelte, hogy a hajszálai
 797 27|            odaadott verset, s odanyújtá azt Kálmánnak.~Dorothea az ablak
 798 27|               együtt érez, hogy szereti azt, amit ő. Hogy vetélytársnéjára,
 799 27|               szerető szív nem kérdezte azt, hogy minő versek, csak
 800 27|                  hogy minő versek, csak azt, hogy versek.~Áldozatgalambok
 801 27|               Hajh, ha egyszer te fogod azt megérezni, ahogy az én lángom
 802 27|            beteg gyermek van a faluban, azt meglátogatta mindennap:
 803 27|      sajátkezűleg írt levélben köszönte azt meg a költőnek. Azt ígérte
 804 27|            köszönte azt meg a költőnek. Azt ígérte neki levelében, hogy
 805 27|             valamennyi dicasterium van, azt mind valamennyit egy Strafkompániába
 806 27|            meglátszanak az erek.~De még azt az alkalmat sem akarja elszalasztani,
 807 27|             ilyen nyomorúságra.~Nem biz azt, mert az szegény egy kis
 808 27|             folyamodni. De hiába mondja azt! Sátory őrnagy biztosítja
 809 27|                  aki senki és semmi, és azt előttem bocsátják be kihallgatásra.
 810 27|                  Kívánsága beteljesült.~Azt a golyót, mely a fején átfúródik,
 811 27|          egyenruha – majd megmagyarázza azt az orvosi látlelet, hogyan
 812 27|              nem zavarta meg. Legtöbben azt hitték, hogy csak elájult,
 813 27|                rögtöni halálával együtt azt is bejelenteni, hogy ő a
 814 28|                 folyamodást, egyszerűen azt mondom neki rá, át fogom
 815 28|              akarja ütni sátorát Budán, azt mondanám: tessék, akár itt
 816 28|     művészetünket; saját maguk teremtik azt; nyomtatnak könyvet, másként,
 817 28|              városa hazánknak, amelyről azt mondhassuk: ez Magyarország
 818 28|               saját népedet! Én ismerem azt minden jó és rossz tulajdonságával.
 819 28|               nem szerzitek meg számára azt, amire vágytok. Nyelvújító
 820 29|                 a társaságával, melyben azt az elhatározását tudatja
 821 29|           amelyben kisgyerek jön elő, s azt nem lehet kölcsönkérni.~
 822 29|              megbetegszik a környékben, azt az orvosnak rögtön be kell
 823 29|              nem szabad késni.~Az orvos azt mondta neki, hogy csak várjon
 824 29|                  s azzal magára hagyta.~Azt meg kell vallani, hogy egészen
 825 29|                akarta őket „így” látni.~Azt is mentségéül fogadta, hogy
 826 29|                 hát hiszen nem tartozik azt senki tudni, hogy hóban,
 827 29|             szabad-e? Megyek! Szeretném azt a potentátot látni, aki
 828 29|                elkomorodva Bányaváry. – Azt is tudom, hogy már maga
 829 29|                derék ember nem kérdezte azt előbb, hogy mit fog majd
 830 29|             szólt Kálmán elkomorodva.~– Azt én jobban tudom.~– Ha arra
 831 29|             hogy a képtelen ítélet után azt fogod tenni, hogy tollat,
 832 29|               ide. Csak olvasni kértem. Azt megengedte; de úgy, hogy
 833 29|               bír benne. Meg nem tiltja azt nekem senki. Egyedül te
 834 29|                 tilthatod meg. Teszed-e azt?~Kálmán válasz helyett egy
 835 30|                    Tükre nem jól mutat, azt én jobban tudom.~– Tehát
 836 30|              helyeikre, Dorothea grófnő azt mondá Kálmánnak:~– Tudja
 837 30|                tett, mint aki félreérti azt.~– Ah! tehát nem lesz az
 838 30|                    De kérem, ne mutassa azt. Nevelőnőmtől tudom, ki
 839 30|                  Nevelőnőmtől tudom, ki azt a lelkésztől hallotta, hogy
 840 30|             akkor még többet is mondok. Azt is megtudtam ugyanezen az
 841 30|               meg, ami önt érdekelheti. Azt, hogy önt a nagyanyja ki
 842 30|               ezt megmondtam?~Ha Kálmán azt mondta volna, amit gondolt,
 843 30|             mondta volna, amit gondolt, azt felelte volna: „igen! terád!” –
 844 30|               igazságtalan lett volna.~(Azt akarod, hogy a rám célzó
 845 30|            ismét visszatértek, Dorothea azt kérdé Kálmántól legyezőjével
 846 30|              Ismerem, grófnő; de inkább azt mondom, hogy nem ismerem,
 847 30|               az ön ajkairól hallhassam azt.~– Jegyesek voltak, összekeltek,
 848 30|        angyaloknak való szerelemmel. És azt megtartották holtig. Együttlétük
 849 30|               eggyé lett. Így ismeri ön azt a legendát?~– Így. Hanem
 850 30|               ideje maradt azalatt, míg azt fölemelte, a szemeit megtörülhetni.~
 851 30|             után a lenge bajadért, mely azt a meghűléstől megóvja.~Szokás
 852 31|                a köröndben összetákolt: azt csak ki kellett tatarozni
 853 31|                 hogy milyen patrónusok, azt meglátjuk később.~Amint
 854 31|               ha a csata előtt való nap azt mondják neki, hogy a béke
 855 31|              szótárában meg nem talált, azt kitörölte s felcserélte
 856 31|               éppen nem engedte leírni, azt kiigazította „feketé”-re;
 857 31|                 elég figyelemmel fogják azt megvizsgálni. Fiatal ember
 858 31|              megvesztegetni; azután meg azt a sok új szót belerakják
 859 31|           vadászta, azalatt elszalasztá azt a mély morált, mely abban
 860 31|              életének szikláját képezé. Azt a sziklát, melyen hajója
 861 31|                hogy jól játszanak; de ő azt mind egész másképp képzelte.
 862 31|            órájában az író clairvoyant: azt is megérzi, hogy mit gondolnak
 863 31|          alkotást, a tragikum fenségét, azt nem fogja fel senki. Hiszen
 864 31|       szépségeknek. És óh, a költő érzi azt büszkén, hogy milyen földfölötti
 865 31|             hogy meg lesz lepetve, hogy azt a sok dicséretet olvassa
 866 31|             maradt jókedvű pályatársak, azt másnap, mikor későn reggel
 867 31|                 sűrű oldalon végig.~– S azt az ő nagyanyja holnap már
 868 31|              fogja ekképp!~De mit bánta azt Kálmán, hogy Kovászos úr
 869 31|            dicséri ez most olyan nagyon azt a színésznőt éppen Dorothea
 870 31|              Dorothea grófnő előtt? Tán azt akarja keserűvé tenni Kálmán
 871 31|               tenni Kálmán iránt, midőn azt a gyanút hinti el, hogy
 872 31|                Ez titok előttem. Hiszen azt értem, ha a szenvedő szerelmes
 873 31|               kellene együtt írni, mert azt egyikünk sem tudhatja, hogy
 874 31|               csak a zsugori.~– Valóban azt hiszem. És úgy is van. A
 875 31|         Borzasztó eszménykép ez!~Kálmán azt vette észre, hogy az ő napja
 876 31|       indulatosnak nem láttam a nádort. Azt mondta, a színészekre nem
 877 31|         bővebben a balhírt, megköszönte azt a főispánnak, s sietett
 878 31|                másikat!~A másik írásból azt olvasta Kálmán, hogy a rundellában
 879 31|                  hogy el kell hagynotok azt a vén denevérfészket? Ha
 880 32|               kitöréséhez kell egy nap. Azt az időt valahogy agyon kell
 881 32|         Meglepetés várt rá. A házmester azt mondta, hogy ma korán hajnalban
 882 32|               el is utaztak!~Tegnap még azt mondá a hercegnő: ne búcsúzzunk
 883 32|                 még, van elég időnk rá. Azt akarta, hogy búcsúzás nélkül
 884 32|                látta annak gondolatait. Azt mondá neki, hogy ha beszélni
 885 32|         cédulácskát nyomott a markába s azt súgta: „tedd el, – majd
 886 32|           mindent kigyógyított. Eltette azt a kedves arckép mellé, s
 887 32|              nyomja a bűntudat, mihelyt azt tudja, hogy megbocsátottak
 888 32|           készítőjének, az elárusította azt, s aközben elbeszélte boldognak-boldogtalannak,
 889 32|            ismert! – súgá az nevetve. – Azt hittem, hogy a nevemre sem
 890 32|                 nekem jó barátom.~– Ah, azt hittem, hogy ön maga. Hogy
 891 32|        eltitkolják gondolatjaikat; akik azt mondják: „jer ide!” – de
 892 32|                nem lesznek otthon; akik azt mondják: „örökre” – s utána
 893 32|           csepegtetnék sebeibe. Én csak azt keresem, hogy önnek hogyan
 894 32|        okozhassak valami bosszúságot.~– Azt én megérdemlem – monda Kálmán –,
 895 32|            egykor így szólt hozzám: „ha azt kívánta volna, hogy döntsem
 896 32|                 a szép hölgy –, hogy ön azt fogja mondani magában: „
 897 32|                nyakkendőjét. Szegényke! Azt sem tudta, hogy mi a féltés;
 898 32|                 a spieszburger már most azt az ócska denevérkastélyát;
 899 32|            hazament.~Otthon találta már azt, amit kimaradhatatlannak
 900 32|             levelet nagyanyja írásával. Azt tette vele, hogy nem bontotta
 901 32|            Mintegy kétezer forint volt. Azt magához vette, azzal a szándékkal,
 902 32|                a levéllel együtt átadja azt Korcza úrnak. Attól a perctől
 903 32|                ember visszaszolgáltatja azt annak, akinek joga van vele
 904 32|             dolgot, hogy mikor az ember azt látja, hogy most már gyilkolni
 905 32|           szorgalmas dolgozáson.~Kálmán azt várta, hogy Korcza úr szét
 906 32|              szét fogja tárni karjait s azt mondja: „gyere hát egyenesen
 907 32|              képet csinált.~– Bűn volna azt tenni! Azt a gyönyörű poétai
 908 32|                    Bűn volna azt tenni! Azt a gyönyörű poétai tehetséget
 909 32|             vagyok – viszonzá Kálmán. – Azt tudja ön, hogy nagyanyám
 910 32|            kedvencét, nevelt leányát. Ő azt a megfertőztetés legutálatosabb
 911 32|             világot, s gyönyörűség neki azt hallani, hogy azok itt-amott
 912 32|                 milyen nyomorban élnek. Azt tiltotta meg nekem átok
 913 32|         öregasszonyság szerzeményeiből. Azt ön jól tudja, mint ügyvéd,
 914 32|            volna az a gondolat, hogy én azt a jámbor kegyes arcot, ki
 915 32|                 küldjek, s utoljára még azt az apai hajlékot, amelyben
 916 32|                 barátom.~– Én nem fogom azt másoktól megtanulni.~– Hát
 917 32|                 Hát mit fog ön tenni?~– Azt megmondom. Visszaküldöm
 918 32|            vételétől fogva nem tekintem azt magaménak. Arra akartam
 919 32|                 vagyok az ügyvédje, nem azt fogom-e kiáltani: én apellálok
 920 32|              önt, hogy olvassa el előbb azt a levelet, amire felel.~–
 921 32|             okos, jeles munka. Tudom én azt. Nyomtasd ki, s küldd meg
 922 32|          megbuktatták szántszándékosan, azt elhiszem annak a cudar kritikusnak.
 923 32|                tapasztalás. Szerezd meg azt is. Eredj el utazni. Most
 924 33|              tudtán kívül csempészte be azt a piszkos bírálatot a lapjába,
 925 33|                  vadállatok hecce” után azt felelte, hogy oda okos ember
 926 33|           higgyék a bolondok”. Én pedig azt mondom, hogy jobb volna,
 927 33|            forog körülötte, és semmi ló azt nem húzza, tehát miért ne
 928 33|                 melynek minden szavánál azt mondám magamban: ezt, ha
 929 33|        változtatni nincs mit. De nehogy azt higgye ön, mintha én jóízű
 930 33|                új tápláló növény iránt. Azt híresztelték felőle, hogy
 931 33|         vetőmagját, de senki sem akarta azt elvetni. A királyi bálokban,
 932 33|                 terjedni. A tiszttartók azt mondták felőle, hogy a sertések
 933 33|          kézműves akarok lenni. Az apám azt mondta: jól van, legyek
 934 33|                az oroszok tökéletesítik azt, nálunk is kezdi megismerni
 935 33|               azután hazajöttem ide. De azt, amink most itthon van,
 936 33|               ha egyet külön kaphattak, azt halálra verték. Az egész
 937 33|                hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk
 938 33|                ha új könyv jelenik meg, azt megszerzem, sorba állítom
 939 33|           idejét látom, hogy kimondjam, azt kimondom. Önök, uraim, nagyon
 940 33|          hírnevük van, nem is gondolják azt, hogy egy-egy ismeretlen
 941 33|                 elő nem adják többször, azt nem bánom. Ön, uram, magának
 942 33|                  Ön, uram, magának írta azt a darabot, meg még tíz embernek,
 943 33|                 korban? Ki beszéli most azt a súlyos, gondolatokkal
 944 33|          Génovában a citromfán kívül, s azt önnek jó lesz megtudni.~
 945 33|                a régi majsztere fiának. Azt fölkeresd ám.~– Okvetlenül.
 946 33|               nyílik, mint a citromé, s azt meg fogom az olasz vargától
 947 33|            gúnyos ötletének.~Kálmán nem azt a virágot gondolta.~Az a
 948 34|               történt volna közöttük, s azt sejtesse vele, hogy ő egyenesen
 949 34|      feljegyeztek a velencei fogadóban, azt tudta meg tőle, hogy a hercegnő
 950 34|            tegnapelőtt elutazott; s sem azt nem hagyta hátra, hogy hová
 951 34|              hátra, hogy hová megy, sem azt, hogy mikor jön vissza.
 952 34|               amit egy látott, hallott, azt tudja mind; és amit egy
 953 34|                 mind; és amit egy tesz, azt teszi mind.~Hogy Kálmán
 954 34|           titkok nem léteznek.~Megtudta azt, hogy a Santa Barbarával
 955 34|               látható fejénél. Megtudta azt, hogy mi indoka volt e kihallgatásnak.~
 956 34|                 Kálmán maga előtt látta azt a népet, mely egykor olyan
 957 34|         velencei nyelv nélküli oroszlán azt mondta neki, hogy ő a vallomást
 958 34|         panaszkodó haza. És ő már tudja azt, hogy a földműves, mikor
 959 34|          egyszer valamikor eljönnek, és azt mondják: „reggel van”. És
 960 34|            mindezt nem tudhatta. Ő csak azt tudhatta, hogy unokája a
 961 34|              anya, akinek a fia (ha már azt mérte rá az Isten, hogy
 962 34|               varga leveleiből megtudta azt, hogy mi történik távolabb
 963 34|                Ave! Ave!~Kálmán átlátta azt, hogy neki a madonnából
 964 34|                volt abban az országban, Azt járatta is magának Kálmán,
 965 34|        megyegyűlésekről íratott valami, azt a cenzor mind kitörülte;
 966 34|            balesetekről íratott valami, azt a cenzor megint kitörülte;
 967 34|               dolgokról íratott valami, azt a cenzor éppenséggel kitörülte;
 968 34|      zsenialitástól: „Egy bolond anglus azt állítja, hogy ő a répából
 969 34|        diplomáciai egyetértésben élünk) azt akarja, hogy ő a levegőt
 970 34|               anglus, ki itt átutazott, azt mondta, hogy ha angol lord
 971 34|               hazai hírlapokból Kálmán, azt megtudta nagyanyja egyszerűen
 972 34|           valódi szerelemmel: elkötözte azt rózsaláncokkal, aranyfonalakkal,
 973 35|              lenni, nekem ott lerajzold azt a híres képet: Krisztus
 974 35|                pápát viszik a trónusán! Azt nekem majd apróra mind leírd.”~
 975 35|              asszonyság szándékait, még azt hihette volna, hogy annak
 976 35|                 sem elég távolság neki. Azt hiszi, hogy ha ezer mérföldnyire
 977 35|           hagyott.~De az nem feledte el azt a valamit.~A két darab újdonatúj
 978 35|             szobájában pipázott.~No, ha azt a nagy ragyogó fejet azzal
 979 35|                szokott tiltakozni, hogy azt a szép hímzett ablakvánkost
 980 35|                 az a Kálmáné: Kálmánnak azt bizonyosan valami szép kisasszony
 981 35|                 kisasszony hímezte; hát azt ne kuszpitolja. – Béni bácsinak
 982 35|                amint Kálmánra ráismert, azt hitte, hogy no, ez most
 983 35|              kell; azért iparkodott hát azt hirtelen ledobni a földre.
 984 35|            pipát az ablakon kívül, mert azt behúzni most sem szabad,
 985 35|                  s agyba-főbe csókolva, azt a kérdést intézte hozzá,
 986 35|        uramöcsém. Arany festékkel festi azt, ugye? De a pipát is oda
 987 35|          festőakadémiából is kicsapták.~Azt bizony jól sejté. Az öreg
 988 35|               jöttél, s itt maradsz? Én azt írtam neked azokban, hogy
 989 35|               én ahelyett hazajöttem.~– Azt írtam neked, hogy légy művész.~–
 990 35|             tudom fogni, de erős vagyok azt elviselni. Ma és ez órában
 991 35|          könnyebben rájuk akadhass, hát azt is megmondom, hogy hová
 992 35|         kártyázni, aki legtovább iszik, azt várd meg, s mikor az kitántorog
 993 35|            ajtón, s végigesik a sárban, azt emeld fel, s csókold meg
 994 35|              Azok is.~– Ejnye! Pedig én azt gondoltam, hogy milyen szép
 995 35|                 mama kijött a szobából. Azt pedig megtudta abból, hogy
 996 35|                 megnézte ön már magának azt a címert ott a kapu fölött?~
 997 35|               volt még egy üres asztal. Azt nemigen szeretik, mert minden
 998 35|                 az úr, akit hívnak. Már azt sem akarta hinni, hogy az
 999 35|              csizmadia nem kérdezte sem azt, hogy miért látja most is
1000 35|              látja most is Kálmánt, sem azt, hogy miért látja ily kopott,