Part

1001 35|                  sáros ruhában. Tudta ő azt mind igen jól.~Nem is kérdezősködött
1002 35|                 rumot töltött cukorral, azt meggyújtá, s a lángoló tálat
1003 35|                nevetett rajta mindenki.~Azt a meggyfa pipaszárt úgy
1004 35|        Valahányszor sokat iszik, mindig azt állítja magáról, hogy ő
1005 35|                  S ezek a lumpok tudják azt már, s csúfot űznek belőle.~
1006 35|              hogy régen összeaprították azt már; de csak azt erősítette,
1007 35|        összeaprították azt már; de csak azt erősítette, hogy nem jól
1008 35|             csapott végig Bányavárynak, azt egyúttal az ajtón is kisegítve.~
1009 35|               hajtva magam előtt, az őr azt mondá: te fickó, éppen olyan
1010 35|                  Csitt! El ne mondjátok azt valakinek. Meg ne tudja
1011 35|           megnézzük, hogy mi van rajta.~Azt biz elhitte az ittas ember,
1012 35|            könnyeket látnak a szemében. Azt mondják, hogy „érzi” a szerepét.~
1013 35|             bele a mindennapi életbe, s azt mutassam fel a közönségnek.
1014 35|              minden pórusán.~– Én tudom azt, hogy micsoda helyzetben
1015 35|                az a hóbortos ember, aki azt a szegény komédiás fejedelmet
1016 35|           Dunába. Azután elmondta nekem azt is, hogy miért haragszik
1017 35|                is nagyon megtetszettek, azt mondta, hogy nekem ad belőlük
1018 35|              azzal a bolondsággal, hogy azt a korhely, kártyás, részeges
1019 35|               ápolgassam. Én erre aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképpen
1020 35|            aztán azt mondtam neki, hogy azt semmiképpen nem cselekszem.
1021 35|             hazajön, és éppen úgy fogja azt a sárba esett igazgyöngyöt
1022 35|                magyar csizmadiacéhet, s azt mondta, hogy nem kell a
1023 35|           munkája mindig kenyeret ad, s azt kétfelé törjük. Talán ez
1024 36|          utcájában Bányaváry megtalálta azt a vályogból épült kicsi
1025 36|              férj. – Itt a hátam, fogja azt a légycsapót. Már megint
1026 36|                  hogy ne szökhessem el. Azt sem teszi? Hát magam verjem
1027 36|               magam verjem meg magamat? Azt akarja, hogy magam verjem
1028 36|            nincsen semmi bajod.~– De ha azt tudnád, hogy mit hoztam
1029 36|               ami az enyém és a tied, s azt mondtam volna, hogy „va
1030 36|                 jó lesz rám nézve; mert azt a régi bőrömet utálom és
1031 36|           megtaláltuk az igazi utat. Én azt hiszem, hogy ez a Kolumbus
1032 36|             mely szenvedélyét felkölté, azt a szenvedélyt, mely erősebb
1033 36|             eredete pedig az.~Bányaváry azt mondá: a színész akkor korhelyedik
1034 36|           kártyázni, kocsmázni. Ő ugyan azt a címet adta neki, hogy
1035 36|              ígérő parányi kezek közül, azt csókjaival halmozá el, esküdve
1036 36|             pápaszemével.~– De tegye le azt a pápaszemet, mert nem tud
1037 36|             emlékeztet, mintha az éjjel azt álmodtam volna, hogy szökött
1038 36|                 egy hosszú számadást, s azt parancsolta, hogy nézzem
1039 36|                parancsolta, hogy nézzem azt végig. Néztem, mert muszáj
1040 36|           színműveit előadjuk. Te eddig azt hitted, hogy e fölösleg
1041 37|               azóta, s megtudta magáról azt, hogy szép. Öntudatára jött
1042 37|               mosolyától boldog lesz, s azt a mosolyt irigyli mástól;
1043 37|             neki őt elveszteni.~Katinka azt mondta egykor neki: „én
1044 37|         beleszeretett egy énekesnőbe, s azt elvette. Azután Bálvándy
1045 37|         megerőltetése nélkül sikerülend azt a szerepet, amit Pozsonyban
1046 37|              kiesett családja kegyéből. Azt ugyan ő sem helyeselte,
1047 37|        egyszerre félbeszakította, hanem azt hitte, hogy nem tart ez
1048 37|             hallani sem akart másról. Ő azt állította, hogy eszére fog
1049 37|                 mondott mindjárt igent. Azt felelte, hogy őneki ebbe
1050 37|                a szónál „fiú”! – Míg ha azt kellene mondani, hogy „csak
1051 37|                 kivételes állapota van: azt nem tekintik úgy, mint más
1052 37|              látott még kisgyermeket, s azt hihette, hogy annak is kilencednapra
1053 37|            mindjárt megtalálom én nálad azt, ahol fáj!”~A keresztanya
1054 37|      cukorvirágokkal. Katinka maga adta azt át neki, kérve, hogy tekintse
1055 37|                   Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog pár
1056 37|              iratot vett elő Katinka, s azt szétbontva odanyújtá Bányavárynak.~–
1057 37|           milyen nagy ez emberek öröme, azt Kálmán arcáról láthatá legjobban
1058 37|         Zebedeus áldottát! Most meg már azt kérdi, hogy mi lesz meg?~–
1059 37|             processzusa van nálam, hogy azt sem tudom, melyiket sürgeti.~–
1060 37|                 járok önhöz, jól tudja. Azt mikor készíti el már? Erre
1061 37|                 a lángeszűt, kitagadja, azt, aki nekem csak egy évig
1062 37|      összekötött aktát, s anélkül, hogy azt mondaná, hogy „tessék”:
1063 37|                 annak adom. Hogy hívják azt a sántát?~– A sántának neve
1064 37|         kicsúszott a többi közül, mikor azt fel akarta venni, a többi
1065 37|          elválnék Bányaváry uramtól, és azt magától elhagyná, akkor
1066 37|            záradékból.~– No, én meg hát azt mondom önnek, s erre én
1067 37|                 távozót. Jeles ész! Még azt is megtanulta tőlem, amit
1068 37|            kocsi mellett, de fenntartva azt az elővigyázatot, hogy félkezével
1069 37|              nehogy egyszer a postillon azt a perfidiát kövesse el,
1070 37|         állandóul grófnak címezte, mert azt a gorombaságot csak nem
1071 37|                 hölgy fülébe, – mire az azt mondta, hogy „yes”.~– Hát
1072 37|                 abban van a passzusa, s azt majd előkérik.~A hegyhátra
1073 37|                  amennyi esze volt, még azt is megtette volna, hogy
1074 37|       kifejezéseket ne használjon, mert azt nem tűri el senkitől.~Olyan
1075 37|            strázsáljon engem mindig; én azt tehetem, amit akarok, oda
1076 37|                 pedig egész hidegvérrel azt mondá neki, elvéve tőle
1077 37|             hogyan nyerik el az emberek azt a tömérdek sok pénzt. Ő
1078 37|                 játszani, s a grófnő is azt mondta, hogy ő is próbál
1079 37|           Bálvándy akárhányszor ismétlé azt a bravúrt. Béni bácsi mikor
1080 37|              bácsi mikor már nőni látta azt a káprázatos halmazt aranytekercsekből,
1081 37|              Homburg. Egyszer meg aztán azt a manoeuvret csinálta Bálvándy,
1082 37|           hatvannégyezer frankot nyert, azt azután beseperte, s azt
1083 37|                 azt azután beseperte, s azt mondta, hogy ez a vacsora
1084 37|                 mindig maga előtt látta azt a fényes termet, azokkal
1085 37|            kukoricát. Ha pedig elaludt, azt álmodta, hogy ő maga is
1086 37|                 őrajta esett volna meg? Azt csinálná, hogy borotválkozás
1087 37|               el ne lopják?~De egyúttal azt is tapasztalá, hogy a sánta
1088 37|             vele, rá sem nézett. Ha még azt sem érti el, ugyan vastag
1089 37|             fejébe sehogy. Mert tudta ő azt, hiszen törvénytudós volt,
1090 37|                 másik embernek tartozik azt a pénzt ugyanazon penészes
1091 37|                amin se tanú, se pecsét: azt megmutassa egy idegen embernek,
1092 37|              megnézte az aláírásokat, s azt mondta, hogy minden rendben
1093 37|                 csak a chatouille-jáig; azt kellett felnyitnia. Belemarkolt,
1094 37|                 bankjegyekben, s átadta azt a bárónak anélkül, hogy
1095 37|                róla egy giróm. Tehát ha azt a szívességet meg akarnád
1096 37|                papírra írhatja a nevét. Azt már megtanulta tőle, hogy
1097 37|                írná alá magát az ember; azt akárki megteheti, akárkinek
1098 37|              egyéb nem kívántatik tőle. Azt sem nézte meg, mennyi az
1099 37|               egy soha nem látott úr, s azt kérdi tőle, hogy van kedve
1100 37|              életében.~A kellemetlen úr azt kérdezte tőle, hogy nem
1101 37|                  Minek íratta velem alá azt a „girót” – bömbölt Béni,
1102 37|            sírása közepébe, hanem aztán azt kérdezé súgva:~– De nem
1103 37|        kiszolgáltatott früstököt; ahogy azt a vármegyeháznál látta otthon.
1104 37|                 Biróczynak. Hej, csak ő azt a sánta Biróczyt el ne cserélte
1105 37|                 frank a váltóadósság.~– Azt tudom. De most pénzem nincs.
1106 37|                A jámbor földműves pedig azt hitte, hogy a világon minden
1107 37|              csapta be a ládáját, mikor azt a szót hallotta, hogy a
1108 37|             egész domíniumnak az ára.~– Azt hiszem, hogyha a nagyasszony
1109 37|                 Bénit vele.~– Ejh, mit? Azt nem adhatom el; az ősi birtok;
1110 37|                aztán fogta a kilincset, azt mondá Biróczynak: – Azért
1111 38|             dicsőség csábjai nem bírták azt innen kitépni; részvétlenség,
1112 38|              Csollánnéhoz, amire Kálmán azt felelte, hogy ha lehet,
1113 38|                neki csak egy nyaka van, azt pedig nem kockáztatja. Nem
1114 38|                volt még jelen, az pedig azt a tanácsot adta neki, hogy
1115 38|             életveszélyben mentőszerül; azt a csónakot Kálmán odahúzta
1116 38|             hogy ő meg is tudná nevezni azt a nagyon jó helyet.~Kálmán
1117 38|                nagyon jó helyet.~Kálmán azt gondolta, hogy mindez az
1118 38|            mulató társaság közül valaki azt mondta: most indul a jég.~
1119 38|           mondta: most indul a jég.~Más azt felelte rá: ugyan jó, hogy
1120 38|               képtelenség volt. Katinka azt a szeretetreméltó indítványt
1121 38|              csupán Kálmán köszönte meg azt a maga részéről: neki Pesten
1122 39|            ámbár az elsőbbiről mindenki azt mondja, hogy haszontalan
1123 39|                aztán mindig hazudik: de azt mulatságosan adja elő. Jenőy
1124 39|                kedvetlen arcvonással is azt mutatni, hogy őrá vagyonának
1125 39|           Bányaváryt is, a sógorodat?~– Azt az éjt mi együtt töltöttük –
1126 39|             arra a mi barátunk, Aszályi azt felelte: „De hisz az jó
1127 39|                ez a mi „közös barátunk” azt híreszteli, hogy báró Bálvándy
1128 39|         reszketett, mint a hangja. – Ön azt állította, hogy azon az
1129 39|                magyaroktól eredt; tehát azt a jó öregurat rohanta meg
1130 39|               fickóról. Hanem kérdezzük azt, hogy miért híresztelte
1131 39|              engem mozgásra.~– Ki az?~– Azt is megtudod, ha Bányavárynéval
1132 39|               Mikor Cilikéhez belépett, azt úti bőröndjeinek bemálházásával
1133 39|                Ő mást szeret.~– Kit?~– „Azt az asszonyt!”~És ahogy a
1134 39|              művésznőnek udvarol. Tudja azt felőle minden ember.~Cilike
1135 39|                 ami az én fájdalmam. Én azt eltűröm valahogy. Azt mondják:
1136 39|                Én azt eltűröm valahogy. Azt mondják: ez a mi sorsunk;
1137 39|                  Tehát tudd meg éntőlem azt, amiért sohasem fogsz megbocsátani
1138 39|               megkérdezted. Te ismerted azt az embert, aki veled együtt
1139 39|              letaszították; te ismerted azt az embert, aki azután rajongó
1140 39|             kettőt büszkén; te ismerted azt az embert, ki szülőid csöndes
1141 39|         visszatérésre soha; te ismerted azt az embert, akivel kezet
1142 39|         elhagyott kedvesed; te ismerted azt az embert, aki ama felejthetetlen
1143 39|                 nő ügyvédje beszélte el azt nekem. Bányaváry gyakran
1144 39|                a mi barátunk, aki nekem azt elmondta, fölfedezte előttem,
1145 39|              fog letelepedni. Az ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt, védencnője
1146 39|               haza?~„Hogy mit teszek? – azt nem tudom. Reggel leütöttem
1147 39|          vadállatot tudja szíven lőni.”~Azt gondolta, hogy a szépasszonynak
1148 39|                démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen fájó részt a
1149 39|                ott meg kellett találnia azt, akivel beszéde van.~Nem
1150 39|                 A színháznál tudták meg azt leghamarább; nagyon természetesen.
1151 39|                 egész társaság számára. Azt az esetet mindenki úgy adja
1152 39|                magát Kálmánnal szemben. Azt neki kellett volna megtenni
1153 39|                Borcsay! Én ma megtudtam azt, hogy te el akarod hagyni
1154 39|          hazádat egy nagyobb hazáért. – Azt, hogy nődhöz hűtlen lettél,
1155 39|               rimánkodom előtted; hanem azt mondom neked, hogyha te
1156 39|               szerződését, s megmutatta azt Kálmánnak – és azután négy
1157 39|                 négy darabra szakította azt és a háta mögé vetette.~–
1158 39|                  De Kálmán nem viszonzá azt.~– Te nem nyújtasz nekem
1159 39|          vétettem, s ki soha nem hányta azt szememre.~– Vissza fogsz
1160 39|                Mit kívánsz még tőlem?~– Azt, hogy engemet felejts el!~
1161 39|         játszott, mint a gyermek.~Estig azt hitte magáról, hogy egészen
1162 39|          publikumhoz, megköszönve annak azt a rettenetes nagy hazafiúi
1163 39|           egyebet, mint teát, hát akkor azt meg is tartja. Igaz ugyan,
1164 39|            szolgáltattak bor helyett, s azt ő nagy tüntetéssel iszogatta;
1165 39|            Bányaváry! – Mindig érezte ő azt, amit beszélt; csak az az
1166 39|             csak vesz, de nem ad. Plato azt mondta, mikor kérdezték
1167 39|               Plato bölcs volt; ki meri azt mondani, hogy nem volt bölcs?
1168 39|                  hogy Pestről elmegyek, azt megtartom; hogy Cilivel
1169 39|                magyar komédiás maradok, azt is megtartom. De azt egy
1170 39|           maradok, azt is megtartom. De azt egy szóval sem fogadtam
1171 39|                 Óh, majd elszoktatom én azt szép módon – vállalkozott
1172 39|           legszebb módon elszoktatom én azt innen.~Bányaváry tehát nagy
1173 39|           Valami kopogó szellem odabenn azt mondta neki, hogy de bizony
1174 39|     fenyegetései a carbonari bosszúval. Azt hitte szentül, hogy most
1175 39|              megcsókolni az alvó arcot. Azt hitte, hogy az a gitár utánajött
1176 39|                 egyszer a fejéhez fogja azt vágni!~      ~Másnap nem
1177 40|              neked sikerült. S te akkor azt gondoltad magadba: megmentem
1178 40|            harmadik által elkergettetem azt a színészt, akiért magát
1179 40|           elérni, amit én, és szenvedni azt, amit én. Én elképzelem,
1180 40|                elég. Nem fogadhatnám el azt. Nevezz bolondnak: talán
1181 40|                faggyú neki. Én szeretem azt a világot, amelyben senkim
1182 40|            adósságok terhe is nyomja, s azt tudja, hogy amit most erre
1183 40|          töprengéseinek okát. Egy napon azt mondta neki:~– Nagy jó uram.
1184 40|                 arckép, Tseresnyés uram azt mondá:~– Erre tehát lehajlik
1185 40|                 csizmát, s ott meglátta azt a képet. Ejh, az neki nagyon
1186 40|               került? – Tseresnyés uram azt hazudta, hogy ötven forintba.
1187 40|         Tseresnyés uramat.~Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra,
1188 40|         förtelmes figura, Wasztli? Hisz azt kidobja a feleséged a szobából.~–
1189 40|                 hiszen nem is viszem én azt a szobába.~– Hanem eldugod
1190 40|       szemtelenségre.~– Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az úr olyan
1191 40|            titkos gondolatjait.~– Igaz, azt mondtam. Nem szabad szégyenelnünk
1192 40|               boltcímereket fest!” Nem, azt meg nem engedem. Tudok én
1193 40|              két művel. Tseresnyés uram azt mondta, hogy nagyszerűek;
1194 40|            mindenféle fancsali képek; ő azt mondja, németalföldi iskola,
1195 40|            földhöz vágta az ecsetjét, s azt mondá Tseresnyés uramnak:~–
1196 40|               lesz; majd visszakapom én azt öntől, mikor meg nekem lesz
1197 40|                 kidolgozhatta a fejében azt az elbeszélést, amit majd
1198 40|            akart felvirágozni. Dicsérte azt minden ember. Remek dolgok,
1199 40|               tudom hány forint! Honnan azt előteremteni? Kálmán feje
1200 40|               aki helyre tette a lábát, azt mondá, hogy ez veszedelmes
1201 40|             cipőben jár; itt nem veszik azt a ráncos torkú, fontos talpú,
1202 40|               nap; a vén cseléd egy nap azt jelenté, hogy az egyetlen
1203 40|            találta a kosztot; másik nap azt jelenté, hogy Jenőy tensúr
1204 40|             feketekávét inni ebéd után, azt mondja, hogy az nem jót
1205 40|                visszahozta; dehogy adta azt a zálogházba: volt egypár
1206 40|    megtakarított forintocskája magának; azt szedegette elő, hogy se
1207 40|           necromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában: „elmegyek,
1208 40|            magában: „elmegyek, lefestem azt a boltcímert.”~Akárhogy
1209 40|        művészetet nem látja senki, csak azt látja, ami kívül van: a
1210 40|             Csizmát is húzhat rá.~– No, azt húzhatok rá, akár ötven
1211 40|                nap, hogy meg ne érezze. Azt mondják, hogy a csizma csak
1212 40|                kitörik az oldala, s aki azt akarja, hogy fel ne törje
1213 40|           tisztaszobába, s meglátja ott azt a felakasztott két tájképet,
1214 40|            mondanám a nevét. Nem ismeri azt Tóth uram.~Tóth Máté ravaszul
1215 40|          tudniillik, ha eladó. Én ugyan azt a piktort nem ismerem, hanem
1216 40|             lenne ezen a képen?”~– Hja, azt maga nem érti, mester –
1217 40|             házam ajtaja be van csukva. Azt akarom megmondani a piktornak,
1218 40|          nincsen becsukva… Majd megérti azt az a piktor.~Tseresnyés
1219 40|           elmúlt, Kálmán nem jött haza; azt pedig se gazda, se vendég,
1220 40|               meg neki; majd megérti az azt.~Tseresnyés uramnak még
1221 41|             bécsi udvari kancelláriában azt határozták el, hogy minden
1222 41|             egymással: de arra Bálvándy azt felelte neki, hogy „Kein
1223 41|                 s okos dolognak tartják azt, amit ő beszél.~Az ekként
1224 41|                 Béni bácsi kedvét. Ejh, azt a megtiszteltetést nem lett
1225 41|               Mert hátha mármost a mama azt találja mondani, hogy ő
1226 41|              díszparipa számára.~No még azt is! Hogy Béni bácsinak lóhátról
1227 41|              végtére a latin szónoklat! Azt ugyan elkészítette számára
1228 41|       tiszteletes, s Béni bácsi tanulta azt éjjel-nappal, s egyszer-kétszer
1229 41|              abban a hitben, hogy tudja azt könyv nélkül; de mindamellett
1230 41|                 akit midőn meglátott, s azt látta, hogy az nem olyan
1231 41|            házas-e még; mire Béni bácsi azt felelte, hogy „non, sum
1232 41|           gerjesztett: a herceg eltette azt magának örök emlékéül.~A
1233 41|                miatta.~Ilyenkor szokták azt mondani, hogy „oportet,
1234 41|                 nem „ebédre”. Ki mondja azt, hogy délben enni kell?
1235 41|                mikor delel.~A nemesurak azt hitték, hogy ez csak valami
1236 41|            macskazene név alatt ismerik azt.~A förtelmes zaj a főispán
1237 41|         vendégei arcán mindennap. Mikor azt a híres macskazenét adták
1238 41|                Dorothea tudta jól, hogy azt a botrányt férje rendezte.~
1239 41|             dolgot ritka nő bocsát meg: azt, ha a férj az ő szülőit
1240 41|          Dorothea bálványozta atyját, s azt a legtökéletesebb embernek
1241 41|       pártgyűlölet; hogy mikor valakire azt mondják, hogy „országos
1242 41|                Mind a két fél használja azt. Hiszen honszeretetből teszik.~
1243 41|              pedig hivatása volna, hogy azt tegye, pedig divat volna,
1244 41|            csinálna vele magának. És ha azt tenné, igazolva volna érte,
1245 41|            mindig jobban kezdte bámulni azt az embert, aki a sors csapásai
1246 41|         piszkolódásaiból pedig megtudta azt, hogy minő sorsa van Jenőynek.
1247 41|                ezt olvasni Dorotheának.~Azt is jólesik a silány polémaírónak
1248 41|          Nemcsak a nő, a férj is érezte azt jól, hogy ők terhére vannak
1249 41|                 hitre megint; ön szinte azt teheti; hogy családját kiengesztelje.~–
1250 41|          Ismerem.~– Tehát kívánja, hogy azt a házat megvegyem?~– Le
1251 41|           anélkül, hogy annak szemeiben azt ne lássa, hogy az most egy
1252 41|               családra nézve.~Decséryék azt hitték, mikor Jenőy Kálmán
1253 42|           lehetett volna hallgatni róla azt a hírt, hogy veszélyesen
1254 42|            dacára Kálmán tilalmának, ki azt mondá neki: „te nem jöhetsz
1255 42|                fogták körül kocsiját, s azt mondták, hogy szálljon le;
1256 42|              előtt, s diadallal vezette azt be az elfoglalt városba.
1257 42|            nevetésre vették a dolgot, s azt mondták, hogy csak tréfáltak
1258 42|                 nem maradt más.~Katinka azt vette a fejébe, hogy ő ezekben
1259 42|             lehetnek egymáshoz.~Hiúsága azt hízelgé fülébe, hogy az
1260 42|            Bálvándyt, hogy adja el neki azt a bizonyos zsibói házat;
1261 42|                a levelet, hogy vigye el azt maga személyesen Bálvándynak.~
1262 42|                szerencsésen Aradra; ott azt tudta meg, hogy Bálvándy
1263 42|                könyörögni az oláhoknak, azt hiszi, hogy a görög hitűek
1264 42|              hiszi, hogy a görög hitűek azt csak megértik. Azok pedig
1265 42|       illatoznak az otkolontól, s akkor azt mondják neki, hogy hozta
1266 42|                 elő a teins úr zsebéből azt a levelet, aztán kéngyertyafüst
1267 42|       válogatott nyelven lehetett írva, azt elhihetjük, hanem a klórmésznek,
1268 42|                bolond ötlete támadt, az azt elmondatlan vagy végrehajtatlan
1269 42|               párizsi letartóztatásért. Azt nem feledhette el, mert
1270 42|              ötlet azon kezdődött, hogy azt mondá Aszályinak:~– Jól
1271 42|      szépasszony meg akarja tőlem venni azt a bizonyos zsibói házat.
1272 42|                El akar válni Bertóktól, azt tudom, de rögtön.~– És férjhez
1273 42|           nagyon komoly arcot öltött.~– Azt nem tudhatod, kedves barátom.
1274 42|       barátjának, nyakon-fülön csókolta azt és sírt. – Melodrámai jelenet
1275 43|              mikkel azokat vigasztalja. Azt mondják rá: igaz, úgy van
1276 43|             Nézze meg az ember! Hisz mi azt olvastuk az újságból, hogy
1277 43|            Szaladj mindjárt, feleség! – azt mondja az uram – hozzátok
1278 43|       dobbanását, a leány átkarolva őt, azt mondá neki:~– Legyen ön
1279 43|            ebben a nagy zűrzavarban; de azt írta, hogy nem jöhet: az
1280 43|             utolsó ecsetvonást, s akkor azt mondá Tseresnyés uramnak:~–
1281 43|                 azokat bejárták, Kálmán azt mondá gazdájának:~– Ez nagyon
1282 43|                gyógyulva.~Másnap megint azt mondá házigazdájának:~–
1283 43|                próféta beszél!… Ő látja azt mind, amiket mond!”…)~Mikor
1284 43|            temetőből hazamentek: Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek
1285 43|          Kálmánnak.~Kálmán kezébe veszi azt, s amint a címiraton meglátja
1286 44|         paplakról érkezett vissza, ahol azt adták tudtára, hogy az egyetlen
1287 44|               kérdést, hogyan mondhatja azt valaki, hogy „itt lakik-e
1288 44|              szóra a fejéről; de miután azt nem találta a kopasz tarkóján,
1289 44|           jövevény kezéhez, megcsókolta azt, s azt mondá neki:~– Szelim
1290 44|             kezéhez, megcsókolta azt, s azt mondá neki:~– Szelim aleikum;
1291 44|               egy szót sem szólt, akkor azt mondá Tseresnyés uram, hogy
1292 44|                 ez a tagadó fejcsóválás azt jelenti, hogy „jól van”.~
1293 44|             mellett, ahogy ő kiválasztá azt magának. A halotthordók
1294 44|            fejét; keleti szokás szerint azt jelezve, hogy igen jól van.~
1295 45|                gyereknek a mostohaapja; azt mondta, hogy hazaviszi a
1296 45|                 úgy beléjük merül, hogy azt sem tudja, e világon van-e?~
1297 45|                 tudja, e világon van-e?~Azt sem veszi észre, hogy valaki
1298 45|                 felkerekedett helyéről, azt mondta, hogy „majd megkérdezem
1299 45|                 tehát mástól” – s azzal azt sem mondta fia ápolójának,
1300 45|      elefántcsontra festett női arckép, azt ő drága kincsek árán megváltaná
1301 45|                 De hogy hol nyugosznak, azt vele sem tudatta.~És nemsokára
1302 45|        Időközönként meg-megjelent nála: azt hitte, egyszer tán jobb
1303 45|                hasztalan fáradság volt: azt se pénz, se harag, se könny
1304 45|              haltak. Olyan olcsón adták azt akkor.~És azután maga mindennap
1305 45|               lehet az a boldog, akiről azt mondja a kő, hogy „Volt.” – „
1306 46|           igyekeztek megérdemelni, mint azt, hogy „szép asszony”. Ez
1307 46|                 egy év rá, hogy bámulói azt kérdezzék tőle: „talán beteg
1308 46|           frakkot talált a zsibvásáron, azt vásárolta meg saját magának,
1309 46|           hiányzott: a kalap a fejéről; azt világért föl nem vette volna,
1310 46|       cilinderét térde közé fogva, mert azt a bárkában föl nem tehette.~
1311 46|             Csollán Berti mindenre csak azt felelte változatlan hidegvérrel,
1312 46|           változatlan hidegvérrel, hogy azt őneki a törvény parancsolta
1313 46|                de mégis hallani kellett azt a vidám hujjahót, mely kísérte,
1314 47|                 s a tudósok ünnepe, kik azt művelik, országos ünnep.
1315 47|                mely elég nagy már, hogy azt megértse, hogy azt bámulni
1316 47|                 hogy azt megértse, hogy azt bámulni tudja.~Hová lett
1317 47|               titkáért esengett előtte. Azt mondá, hogy nem jó barát,
1318 47|          halálvész, a vesztegzár miatt, azt felelé nekik, hogy volt
1319 47|                 vén tudóstól, kiről már azt hitte mindenki, hogy meghalt.~
1320 47|               Jenőy Kálmánnal?~Ki tudja azt?~Talán elhaltak mind.~Talán
1321 47|            jótékonyságából élnek? Talán azt is büszkék elfogadni? Talán