Part

 1 1 |     koszorús rózsa,~Ha megsértett szíve a felfegyverkezett ~Nemes
 2 2 |       keserűsége, Foscari megtört szíve, Ovid könnyekkel hintett
 3 2 |           hitte, hogy csakugyan a szíve szakad meg.~Akkor aztán
 4 3 |       valahára kiénekelheti magát szíve szerint; mikor két esztendeig
 5 4 |           Kálmán azt érezte, hogy szíve egészen új, s lelki ereje
 6 7 |        Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~„Eppur si muove!”~– Igenis,
 7 8 |         virágnyelven kifejezhetné szíve alluvialis rétegeiben elrejtett
 8 8 |         ezek a színésznők!~S nagy szíve könnyebbségére szolgált
 9 8 |      bácsi olyan furcsát érzett a szíve körül. Boldog volt! Az ő
10 8 |         neki, a költőnek még elég szíve nincsen? Az már választott;
11 8 | fenyegetőzött és kacagott; majd a szíve szakadt meg, úgy kacagott.~
12 10|     értekezni.~Mekkorát dobbant a szíve, amint a hívatlan látogatót
13 10|        Bálvándy volt.~Kálmánnak a szíve arcába kergette a vért e
14 11|          látta; hogy szenved, azt szíve mondá.~Mily reszkető kíváncsisággal
15 12|        Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. Talán „ő?” Talán utána
16 19|        Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~Ez a kordicai statutio
17 20|        Egyikünknek csak ott van a szíve, ahol a másiké. Én sem vagyok
18 20|      látta, elfacsarodott rajta a szíve a szép hölgynek. Tudta,
19 21|        őnagyságának igen érzékeny szíve van, ő azt magához fogja
20 21|      mondaná, hogy „fejébe ment a szíve” – hanem azt, hogy „fejébe
21 21|      Kálmánnak lázasan dobogott a szíve.~Itt van tehát az alkalom
22 22|        Kálmánnak nagyot dobbant a szíve! Ez a meglepetés őrá nézve
23 23|        verítéke; mienk a népnek a szíve: a költőé, a színészé. Sivított-e
24 25|         dobogó magasztalása: az a szíve fölé rejtett kép még jobban
25 25|           egy kocsiban utazhassék szíve bálványával. Az egész úton
26 25|     tudósítsa.~Lázasan dobogott a szíve, reszketett a két keze,
27 25|         kezdte; s aztán elakadt a szíve dobbanása, leesett a két
28 26|           Kálmánnak úgy szorult a szíve mindezekre. Valami baljóslatot
29 27|        szép – mondá Kálmán, és ha szíve súgta ezt, nem is hazudott.~–
30 31|      akkor is ott leskelődnek-e a szíve közepén ezek a tűzszemű
31 32|      pillanatban nagyot dobbant a szíve.~Hanem aztán mikor a szemébe
32 32|           Hogy talán megtartott a szíve számára Absteigquartiernak.~
33 37|        Kálmánt kitagadta; ha a jó szíve engedte volna, amennyi esze
34 38|       annál jobban összeszorult a szíve.~Később táncolni kezdtek,
35 39|         egyszerre visszatért rá a szíve. – Furcsa vándorló szív
36 39|     Alapjában nagyon jó volt az ő szíve, csakhogy örökösen felügyelő
37 41|           elvetették.~És Dorothea szíve minden bántalmat kettősen
38 43|         kolerát. S az öregasszony szíve megesik gyámoltalan vén
39 43|      szólni nem tudott, el volt a szíve szorulva egészen.~– Szólj
40 45|          annak megsúgott annyit a szíve, hogy valahányszor a sír
41 46|           fog lenni; óh, be rossz szíve van önnek, asszonyom!”~