Part

 1 5 |         viselték. Nem olyan foszlány ám ez, mint a mostaniak.~–
 2 5 |           majd elfakadtam ríva.~– Az ám. De csúnya szerzet volt.
 3 5 |            nénikém, de nagy baj lett ám abból. Éppen most tudtam
 4 5 |       asszonyanyám, olyan jó emberek ám azok a professzor urak.~–
 5 5 |              csinálni hozzá.~Jaj! Ez ám még a nagy tudomány. Nem
 6 6 |                Bizony nem is hagyjuk ám magában itthon.~– Ugye a
 7 6 |            Súgó pedig nem hallatszik ám az előadás alatt.~Tömve
 8 7 |              a báróra; de fennhangon ám, mint ahogy én most kiáltok.
 9 8 |          Lillám”-at énekelte! De nem ám.~– Isten átkozta nyomorult
10 9 |            tekintetes úr. Nem leszek ám érte háládatlan.~– Megpróbálom.
11 10|             volt idehaza. Ugyan volt ám szép látogatója: a Csollánné
12 10|        elválasszák?~– Hohohó! De nem ám. Az a feladata alperesi
13 12|             adomája.~Hanem fennmarad ám egy nehézség! Azt természetesen
14 17|            másik percben ugyan fogta ám már a talián Bertinek a
15 18|         alatt hadonászva. – Nem megy ám az: így akarni kibújni a
16 18|           kell állni a gyepre.~– Áll ám a kutyád, meg magad. Én
17 18|      forintot ígért, de nem engedtük ám; hanem ki kellett neki állni
18 18|              Hanem majd mindjárt jön ám a Krautsuppen Tóni, a Kilencveklis
19 18|            azokat majd nehezebb lesz ám lerázni a nyakáról, mert
20 18|           fejének.~– Azokkal nem fog ám az úr olyan könnyen elkészülni,
21 20|          kurucot fogja játszani? Azt ám: Palatínus Pistának a lovát!
22 21|              Mikor az jön, nem várja ám, hogy a vadász lőjön: ő
23 23|             babért és húszasokat. Az ám, de egyet kifelejtett a
24 24|          Ugye, nem emlékszik rá? Nem ám. Ott voltam én a maga öreganyjánál
25 24| életepárjához: „Aztán ne csámcsogjon ám kend, mikor eszik!”)~Ez
26 24|              Hja, jó iskolába jártam ám én! – monda Sára asszony,
27 24|  vándordiákoktól. De azért ne tessék ám valami rosszat gondolni,
28 25|          belső konstitúciót.~– Ilyen ám a parasztfrüstük – monda
29 26|              tudatta ittlétét.~– Nem ám! Én is Korczától tudtam
30 29|             tuszkolták befelé.~– Van ám itt még más vendég is!~No,
31 32|              ember neve. Mert nem az ám a jó prókátor, aki jó replikát
32 33|      majsztere fiának. Azt fölkeresd ám.~– Okvetlenül. De mire példálózott
33 35|     kigyógyítaná a bajából. Mert baj ám ez, nyavalya, mint a lunatikusság,
34 37|            sánta.~– Mert sánta?~– Az ám. Aztán ha zsiványok találnak
35 37|          hanem ott azután nem szabad ám sem pipázni, sem elaludni
36 39|              ne valami goromba módon ám! Nem szeretném, ha megsértene,
37 40|              szolnoki vásárra…~– Nem ám. Akkor kellett éppen kificamodni
38 40|        házamnak az ajtaja nyitva van ám! – De megálljon, még mást
39 41|              hívni délre.~– Hívtalak ám „délre”, de nem „ebédre”.
40 43|             is. Úgy ni! Azért hoztam ám magammal, hogy segítsen,
41 43|               Mert hát azért jöttünk ám ide, hogy elvigyük magunkkal.