Part

 1 2 |               vallásos hit ellen!~Jenőy arcát elhagyta a vér.~„Jaj nekünk –
 2 5 |               tenyere közé fogva Kálmán arcát, hogy jobban megnézhesse.~
 3 5 |        erőszakkal; összecsókolta fejét, arcát, homlokát, sírt, érthetetlen
 4 7 |         merészen, s rákvörösre gyulladt arcát fölemelte vakmerően.~– Áh! –
 5 7 |         tükörnek fordult, s elkezdte az arcát befehéríteni.~Bálvándy azt
 6 7 |              fehérítse már be jobban az arcát, mert úgy fog kinézni, mint
 7 20|           Katinka eltakarta két kezével arcát.~Kálmán félt, hogy most
 8 20|                érte.~És aztán eltakarta arcát kezével és zokogott.~Kálmán
 9 20|     félrenézéssel.~– Fordítsa vissza az arcát felém, kérem, ha nem sajnálja.
10 20|          lelkesülten emelte föl ragyogó arcát. Azt hitte, hogy most szárnyakat
11 21|               szabódék pajkosan, nevető arcát felé fordítva Katinka.~Ne
12 21|              torzképpé fogja mázolni az arcát azzal a marék puskaporral.~
13 21|                amiben az ember az egész arcát megláthatta; azt eléje tartá
14 22|              adta neki az ihletet, mely arcát körülragyogja, arcvonásainak
15 24|            először elfintorította rá az arcát, s azt mondta: „Pfuj!” –
16 24|            festette egy pár embernek az arcát, akik az asztalnál egymással
17 25|                 verik bele egymásnak az arcát a sárba, s akkor aztán hogyan
18 26|               csókolni. Azt engedte; de arcát meg nem csókolá, meg nem
19 27|          Dorothea grófnő nem engedte az arcát udvari bálok alkalmával
20 28|            szemébe, s látta, hogy annak arcát e szavakra nem a megrettenés
21 29|                Rinaldó-kalap takarja el arcát, s bőr övébe két rekvizitum
22 29|         eltakarta legféltőbb részét, az arcát.~Akiknek az ekhós szekér
23 30|          Kálmántól legyezőjével hűsítve arcát:~– Hisz-e ön bennem?~– Grófnő,
24 31|        Félelem-e az, bámulat-e az, mely arcát elmerevíti; vagy mind a
25 32|              egyszerre ijedtté formálva arcát a fiskális –, s mi oknál
26 32|                 S nem akartam nagyanyám arcát látni e pillanatban. Tudom,
27 35|             emeld fel, s csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred,
28 36| vászontörülközőt, jól megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül;
29 36|          folytatta, újra komollyá tette arcát; hanem ujjával előre bökve,
30 37|                 vánkosaiba rejté zokogó arcát. Ez volt az ő vágyaiknak
31 37|             kilibbenő úrhölgynek, kinek arcát kék selyemfátyol födte,
32 39|                 undorával fordítá félre arcát. Ez volt az igenlő válasz.~–
33 41|         fényénél kellett szégyentől égő arcát mosolyra kényszeríteni,
34 41|                közel lépett hozzá, hogy arcát érinté, látta a megdöbbentő
35 42|                 az ajtót, megtörülte az arcát kámforos, ecetes zsebkendőjével
36 43|                    szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. –
37 43|                 körül dicsfénybe boruló arcát. – Azután lehunyta a szemeit. –
38 45|               meg nem változtatta volna arcát, talán mindjárt rá is ismerne