Part

 1 3 |         most mit fogtok kezdeni? – kérdé vacsora közben Csollán Berti
 2 4 |         testvéreinek?~– Micsoda? – kérdé a révész hüledezve.~– Kend
 3 4 |          tartá.~– Hát e micsoda? – kérdé a principális elbámulva
 4 4 |      diktandó tud-e audiat írni? – kérdé, hirtelen sarkon fordulva,
 5 4 |     fiskális úrhoz.~– Hol lakik? – kérdé Biróczy.~– Pesten – felelt
 6 4 |            előadni.~– Férjemtől? – kérdé félig bámulat, félig nevetés
 7 6 |        arccal.~– Kik vannak itt? – kérdé a nagyasszony.~– A theátristák!
 8 7 |              Hát mért nem jössz? – kérdé a nagyasszony.~– Nagyon
 9 7 |            főispán ezt a dolgot? – kérdé zavarodottan Bálvándytól.~–
10 8 |    Összeszedted már a könyvedet? – kérdé aztán egyszer.~– Igen.~–
11 9 |     uraságod a principálisomtól? – kérdé tőle Kálmán, mert már be
12 12|               Hát ezek micsodák? – kérdé rámeresztve a szemeit Kálmán.~– „
13 12|       kerti szobában.~– Kicsoda? – kérdé Kálmán.~– Ejh, hát ki no? –
14 20|              Átvigyem önt rajta? – kérdé Kálmán a hölgytől. Neki
15 20|            úgy ismeri a szokást? – kérdé Kálmán.~– Óh nagyon sokszor! –
16 23|      játszottatok a klastromban? – kérdé Kálmán.~– Ott bizony. A
17 24|  eredményét.~– Hol van az a ház? – kérdé Bálvándy.~– Itt mindjárt
18 24| tartóztatjuk is az asszonyságot? – kérdé a főispán.~– Nem biz’ engem.
19 24|          az ott önnek a birtoka? – kérdé Kálmán.~– Innentől kezdve
20 25|          utána.~– Nos, olvastad? – kérdé Kálmán, kíváncsian vizsgálva
21 30|         visszatértek, Dorothea azt kérdé Kálmántól legyezőjével hűsítve
22 32|       levegőt.~– És szívbetegek? – kérdé a szép hölgy.~– Azok nem
23 33|            neki valaki!~– Ki az? – kérdé, kezét kirántva Bányaváryéból.~–
24 33|      sokáig akar ön ott mulatni? – kérdé a csizmadia, miközben a
25 35|        pusztul el.~– Hát a neje? – kérdé Kálmán szorongva.~– Az tűr
26 36|            engem az én angyalom? – kérdé a férj. – Itt a hátam, fogja
27 37|          aki engemet elzáratott? – kérdé Bálvándy, egyik lábát a
28 37|          báró is.~– Miféle báró? – kérdé megdöbbenve Tóth Máté uram.~–
29 37|             amire szükség volna? – kérdé fanyar hangon Tóth Máté
30 38|         haza. „Nincs semmi baj?” – kérdé Cilike még a bezárt ajtón
31 38|           hazajutott-e az éjjel? – kérdé a bámulat közepett egy kíváncsi
32 39|           egy pofont adtam neki? – kérdé Biróczytól.~– Nem jól tetted. –
33 39|    foglalkozva találta.~– Mi ez? – kérdé Kálmán szorongó kebellel.~–
34 41|           vele, sőt egyszer meg is kérdé tőle, hogy hát ő nem házas-e
35 42|          leveleit.~– Leveleimet? – kérdé Katinka fülig elvörösödve. –
36 44|         látsz magad előtt, uram? – kérdé tőle nagysokára Tseresnyés
37 46|        bennünket ezek a paripák? – kérdé húzódozva a félelmetes bárkától.~–