Part

 1 5 |                    Kérdezgetik tőled, hogy csizmadia akarsz lenni vagy lakatos?~
 2 17|               jurátus; hetyke nyíri pajkos csizmadia legény, fiatal diák, nyárspolgár,
 3 17|                    miként ez a derék ember csizmadia.~– Ugyan hallja kend, majszter –
 4 28|        tisztviselőnek megválasszák. Minden csizmadia azon végzi, hogy szőlőt
 5 33|              Apelles csizmadiái s az igazi csizmadia~Kálmán valódi költői lélek
 6 33|                     S nem szégyellte, hogy csizmadia. Amaz őseinek érdeme, ez
 7 33| Jártomban-keltemben vegyest mind a kettőt. Csizmadia vagyok, az apám is az volt.
 8 33|                    mondta: jól van, legyek csizmadia. Az okát is feltárta előttem,
 9 33|                 kimegy a módiból; – csak a csizmadia mestersége nem megy ki a
10 33|               mondta az apám; „légy, fiam, csizmadia”, nagy úr nem lesz belőled,
11 33|                    kell, annyira figyelt a csizmadia beszédére.~– Csak az tudja,
12 33|                    Én öreg ember vagyok és csizmadia. Mégis hiszek és teszek.
13 33|                    uram – szólt komolyan a csizmadia. – A magyar nem boldog,
14 33|                      monda elgondolkodva a csizmadia, s összeszorítá sokig az
15 33|                  hát mit tudhat arról ez a csizmadia?~Hiszen nem is az ő virágjára
16 33|                  ön ott mulatni? – kérdé a csizmadia, miközben a feketekávét
17 33|              Egypár évig? Hm, hm – szólt a csizmadia elgondolkozva. – Akkor merem
18 33|           Kálmánnak. – Valóságos politikus csizmadia! S milyen érzékeny dolog
19 35|                  ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia arca csakolyan komoly volt
20 35|                 kezét.~– Ugyebár – monda a csizmadia – most már ketten majd csak
21 35|                könnyebben vigyázunk reá?~A csizmadia nem kérdezte sem azt, hogy
22 35|            fölséges uram – hagyá helyben a csizmadia – de mármost siessünk Bécs
23 35|                     esedezék nyájaskodva a csizmadia.~– Ahán! te vagy a cinkotai
24 35|                 fölséges uram – szabódék a csizmadia. – Én csak az a bizonyos
25 35|                  belőle csinálni rögtön.~A csizmadia csitította, hogy hiszen
26 35|                  No, hát jól van – monda a csizmadia. – Menjünk a várba. A felséges
27 35|                  akit Kálmán felsegített a csizmadia vállaira. Tseresnyés uram
28 35|                  felőle győződve – monda a csizmadia –, hogy ön az egyedüli ember,
29 35|                szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia kezét. – Lássa ön, én minden
30 35|                   van ön most – folytatá a csizmadia –, s urát is adom, hogy
31 36|                    hatás titka?~Az, amit a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt.~
32 40|                  Megtanulhatnám-e én még a csizmadia mesterségét? Beállok önhöz
33 40|               nagyobb szükségem. Egyszer a csizmadia segíti ki a hínárból a művészt,
34 40|               csizma nem csizma, s amelyik csizmadia ilyen habdákat csinál, az
35 40|                Tóth uram –, mert maga csak csizmadia; de a piktor majd megérti.
36 40|               közepén, a tőke mellett ül a csizmadia; de előtte nem fekszik a
37 44|                    Én eljöttem Tibetből.~A csizmadia le akarta venni a kalapját