Part

 1 5 |  megtörténhetik; hanem azért, mert a mama odabenn a szobában nem tűrheti
 2 5 |           kössék. Mert még most is a mama köti fel a nyakravalóját;
 3 5 |           örült olyan nagyon, mert a mama egy új redingótot csináltatott
 4 5 |        mulatságot.~– Mit írjak édesz mama?~– Levelet tiszteletes tudós
 5 7 |         komoly volt.~– Nem én, édesz mama, nem nevetek cak a köhögész
 6 7 |              megint?~– Nem én, édesz mama, cak a pecenyét fújom.~–
 7 7 |          kedve volt. Én nem tudom, a mama nem szereti, ha a teátrumban
 8 7 |           arra való. Egyszer aztán a mama rákiáltott a báróra; de
 9 8 |          szerencsétlenné van téve; a mama tehát oda fogja adni a szobakulcsot,
10 8 |             az utca felé fordítja, a mama nem fogja észrevehetni a
11 8 |             kihozza ide a pikétre! A mama meglátja, s menten ráismer,
12 8 |           darabról.~Nem vett észre a mama semmit!~Az utolsó felvonás
13 8 |       végdalnál ismét szerepelt, s a mama nem látszott ráismerni a
14 8 |            felett, úgy látta, hogy a mama nem egy virágcserepet tart
15 8 |               odarohant mamájához.~– Mama! Édesz mama! Az Isztenért.
16 8 |             mamájához.~– Mama! Édesz mama! Az Isztenért. Ne haljon
17 9 | Wellingtonokat titokban ültesse el a mama tulipános virágágyába.~Béni
18 9 |          volt, nem félhetett, hogy a mama meglepi a kertben; maga
19 24|            ha megengedi a méltóságos mama, hát én megmutatom.~Dorothea
20 25|             Jaj, kedves uramöcsém. A mama ugyan nagyon…~Itt ki volt
21 27|            miben töri a fejét?~– Ah, mama – szólt a grófnő szégyenkezve.~–
22 35|        egyedüli baja csak az, hogy a mama még most sem tűrheti a dohányfüstszagot
23 35|       beszélni. Annyit beszél neki a mama egész nap Taliánországról
24 35|           meg az a története, hogy a mama, aki hallgatag elnézéssel
25 35|            arra rezzent fel, mikor a mama kijött a szobából. Azt pedig
26 35|         pedig megtudta abból, hogy a mama úgy csapta be maga után
27 37|           állva akart maradni, míg a mama rá nem rivallt: „Ülj le,
28 37|           alá kijutottak.~– De édesz mama, hiszen igazat mondott;
29 37|                Mert, tudják, az édes mama küldött velem kísérőnek
30 37|          otthon keményen meghagyta a mama, hogy semminemű papirosnak
31 37|          újra sírva fakadt.~– Jaj! a mama! Az édes mama, ha megtudja,
32 37|                 Jaj! a mama! Az édes mama, ha megtudja, hogy a fia
33 41|          hozzá. Mert hátha mármost a mama azt találja mondani, hogy
34 41|        szívvel leste, hogy mit fog a mama erre mondani.~Hát mit mondott
35 41|             hogy „köszönteti az édes mama, szívesen látja egy kisz