Part

 1 2 | társainak arcán. Egy sem süté le szemeit előtte.~– Uraim. Nagytiszteletű
 2 2 |       megbotránkozottan emelgeté szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva,
 3 4 |         trombita szólt, lehunyta szemeit, s akárhogy titkolta, meg
 4 4 |          volt a sor elpirulni és szemeit lesütni.~Amint a hölgy végigolvasta
 5 4 |      ifjú, aki elpirul és lesüti szemeit egy szép hölgy tekintetétől!~
 6 4 |      ajkát behúzta a fogai közé, szemeit a lehetségig kimeresztve,
 7 5 |          aztán szépen behunyta a szemeit, mert úgy szükség az, ha
 8 5 |        hogy nem alszik ő, csak a szemeit hunyja be.~A hét rokka rokonszenves
 9 5 |    mentek. Hanem a nagyasszony a szemeit sem hunyta le ez éjjel.
10 7 |        az inge ujjával törülni a szemeit.~– Ugyan, Béni bácsi, mi
11 9 |      zsebkendőjével törülgetni a szemeit, oly pompás derültségben
12 10|             Én úgy tudom – szólt szemeit lesütve –, hogy ez a főnökömnél
13 10|      szemébe mélyeszté mély tűzű szemeit.~– Mit szól ön ehhez a védirathoz?~
14 10|           Kálmán ismét lesütötte szemeit, s visszagondolt az első
15 12|  micsodák? – kérdé rámeresztve a szemeit Kálmán.~– „Értékpapírok” –
16 12|           mintha vér volna; – ha szemeit lehunyja, mintha a meghalás
17 12|      forró, mintha vér volna; ha szemeit lehunyja, mintha meghalás
18 13|        Dorothea pedig felnyitá a szemeit és mosolygott. Mint ahogy
19 13|          arca elárulá. Nem bírta szemeit a hercegnőhöz fölemelni.~
20 13|          azután fel merte emelni szemeit Kálmán.~– Lássa ön; én az
21 13|          viszont fel nem emelé a szemeit soha a tányérjáról, s fejét
22 15|          szólt Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek
23 20|         mely egész alakját födi, szemeit is betakarja, az alul piroslanak
24 25|        ölébe, víz borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta.~
25 27|      Dante.~Ez nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni, álmodni.~„Meddig
26 30|    azalatt, míg azt fölemelte, a szemeit megtörülhetni.~Az átkozott
27 31|      látja azokat a beszélő nagy szemeit: szeretetreméltó tünemény.~
28 34|         levél felnyitotta Kálmán szemeit.~Tehát azért volt az ő útraküldetése,
29 36|         megdörzsölte vele arcát, szemeit, a fejét körös-körül; hanem
30 37|         hogy sütné le az ember a szemeit, hogy húzná hosszúra a képét.~
31 39|       szikráztak a szemei Kálmán szemeit keresve; ahogy arca lángvörössé
32 42|     könnyezni elvált neje szelíd szemeit, fájt neki, ha visszagondolt
33 43|       arcát. – Azután lehunyta a szemeit. – És nem is nyitotta fel
34 44|         és úgy állt ott mereven; szemeit az alabástrom arcra függesztve.~