Part

  1 El|             boldogtalanabbak hátrafelé, de valamerre mindnyájan csak
  2 El|                összetört, semmivé lett, de mégsem tett le a hitről,
  3 1 |               szukáról való ingerkedés; de azt nem fűzik messze, s
  4 1 |        nagybotos, előre a gerundiummal!~De hogy kétségbe ne ejtsem
  5 1 |                 kókvia” konyhát jelent, de kollégiumit; a „semper”
  6 1 |            teremtést – mely nem férfi – de nem is asszony; hanem nem
  7 1 |             tudja! Biz ez rossz szokás, de talán majd kimegy a divatból.~
  8 1 |             humanissime Biróczy Sándor.~De annál délcegebb alak a másik
  9 1 |       kellemetlen, ragyaverte és veres, de szemei tüzében, arckifejezésében,
 10 1 |             helyette választottak újat, de annak mind a tizenegy tag
 11 1 |             ellene fordíták nézeteiket; de már azok hiába keresték
 12 1 |                 a Nagy uram pincéjében. De hogy annak melyik odújából
 13 1 |             méltók márványba vésetésre; de ha Marsyas trágárkodik,
 14 1 |                        Én Nemes vagyok; de nem tudom a nagy Nem ~Fényétől
 15 1 |                felvétetett a krónikába, de utána lőn jegyezve, hogy
 16 1 |               ez a költemény igen szép; de egy századdal korán született,
 17 1 |               írásnak e napra vége van.~De még valami van hátra.~Csuka
 18 1 |                  Olyan mint a klarinét, de rokon a trombitával: fa
 19 1 |            komámasszony? Keresztúrban!” De úgy is vették hasznát. Mert
 20 1 |             fényes csillagai! ~Ocskay ?~De ennek a nótája már a kétségbeesés
 21 1 |               ugyan az iskolai törvény, de nem veszik azt szigorúan:
 22 1 |                igazán tudós ember volt. De szerencsétlen termete miatt
 23 1 |             fizika szabályában rejlik: „de impenetrabilitate corporum”
 24 1 |                fenekét, ott már kong; – de még olyan eset nem fordult
 25 1 |            hangszer felül csak koppant, de alul döngő szózatot adott.~–
 26 1 |        ördögének; nem ugyan fennhangon, de legalább pantomiában; mind
 27 1 |              felrántotta a szemöldökét, de ha elfordult, megint csak
 28 1 |           clarissime.~Igen: a diákokat; de nem a csittvári krónikát.
 29 2 |               égő torony: azon tüzesen, de olvadatlan zuhant le az
 30 2 |                 a nagyerdőn verekedtek. De bizony nem verekedtek, hanem
 31 2 |              benne az „ördögök dudája”, de nem a „Szentek hegedűje”.~–
 32 2 |               saját lelkétől válik el”. De mármost feleljen meg kend
 33 2 |               már perzsául felelt neki. De ő is bírt e fegyverrel,
 34 2 |        társaságba nem keveredett volna. De még jókor a megtérés. Valljon
 35 2 |            megőrzék. Ez nem lehetetlen. De amik abban a ti időtökig
 36 2 |            tanít, csak szóból taníthat, de könyvet nem szabad gyermekeink
 37 2 |                 nem lehetett mentség.~– De még nincs vége a bűnök lajstromának –
 38 2 |           vagytok, meg vagyok győződve. De tanúbizonyságaim nincsenek
 39 2 |            lészen már most tibelőletek?~De kettészakította az egész
 40 2 |               őket? A gézengúz Aszályi.~De nem is volt tanácsolva Aszályinak,
 41 2 |               eszükre téríté őket, hogy de már azt nem okosan teszik;
 42 2 |                út gyanánt használtatik. De legalább addig a pásztorhalmig
 43 2 |              gondolat ütött a fejébe.~– De halljátok-e, nem cepelem
 44 3 |         mindezen nagyon sokat nevettek, de még többet azon, hogy az
 45 3 |          Bikalakán nemcsak házakat önt, de még a templomot is ő építette;
 46 3 |             százezer forint benne volt: de nem lehetett benne lakni.~
 47 3 |                Nem kaptok mákos csíkot? De hogy őnekik nemcsak mákos
 48 3 |              onnan is a mellékházakból; de mikor az olyan mulatságos
 49 3 |              báránykát?~– Ejnye, öcsém; de hatalmas tolvaj lenne belőled! –
 50 3 |         juhtokány volt: kozmás is volt; de azért elfogyott az utolsó
 51 3 |                meg akarta azt köszönni; de nem hajlott meg hozzá a
 52 3 |            hogyne ismerném a kártyát?~– De a hátuljáról is ismered
 53 3 |               így jobb lesz, ha iszunk.~De ott sem boldogult Biróczyval,
 54 3 |                látszott ki a hombárból, de tartott azért egy hosszú
 55 3 |             félne, hogy kiszalad alóla, de annál nagyobb volt az az
 56 3 |     elkönyörögte a mindennapi kenyeret; de hát az is jó szegény embernek,
 57 3 |                mert nem lehetett nekik, de hallgatták azért ájtatos
 58 3 |                 jött a szószékbe Jenőy.~De ez már olyan szépen beszélt
 59 3 |                 ennek van hangja hozzá. De bizony elhallgatták volna
 60 3 |                 csákós ökör két szarva. De minden ember örült neki,
 61 3 |             hatodik pap onnan hátulról.~De pedig még hátra volt a szent
 62 3 |           fungált e hivatalban egyszer; de ha nem fungált volna is,
 63 3 |                 hogy mit tanultatok ma.~De úgy szétmentek erre a szóra,
 64 3 |                meg egy kis útravalóval. De bizony nem eresztelek el
 65 3 |           dédapámról maradt el odahaza; de nem tudom, hogy hívják.
 66 3 |             fogja majd az én kedvemért. De magad vidd el hozzá a levelet.
 67 3 |                vidd el hozzá a levelet. De ne dugd a levelet a csizmád
 68 3 |              meglássuk, mi lesz belőle.~De hát a Barkó Palinak adott
 69 4 |        várakozást, maga is utánanézett, de sehol sem talált írmagnak
 70 4 |                 volt. Hívta a kutyákat, de egy sem jött elő. Utoljára
 71 4 |                körül járnak azok már. – De a kutyák nagy sokára jelt
 72 4 |              partra ezt az öt diákot.~– De hátha utánunk jön a gazda –
 73 4 |             hogyan nem; az nem tudódik, de megesik akárhányszor véletlenül,
 74 4 |                 Biróczy is elég csúnya; de Korcza úr nem engedi neki
 75 4 |                  ahogy Biróczyé volt. – De mármost hát felelj nekem
 76 4 |            nekem igazán erre a „punctum de utri”-ra. – Nem kérdezem
 77 4 |              olvasni – monda Biróczy –, de megfordítva. – S azzal felfordítva
 78 4 |             azután egy húzó muzsikához, de amelyet diákkoromban csak
 79 4 |                 látták egymást először; de máris értették egymást.~–
 80 4 |             amit fennhangon diktálnak”.~De ahelyett Biróczy kiverte
 81 4 |            nevettében.~– No, nem bánom. De közbe iktatandó: az első
 82 4 |            előtt.~– Ez a hajdú dolga.~– De biz audiat dolga. A hajdú
 83 4 |              Sándortól odalopott pénzt; de nem vette hasznát. Tudta,
 84 4 |            ebédelni a vadkörtefa alatt; de az ingyent csakis a vadkörtefától
 85 4 |               meg emberlehúzó komondor; de már az bizonyosan fogadja;
 86 4 |             felfelé hajló szegletekkel, de ez is oly igézővé tette,
 87 4 |             tartott homlokára szorítva.~De mit gyémántcsillag e két
 88 4 |              ezek elé a szemek elé lép; de rosszul számított.~Kálmán
 89 4 |                ön sorsáról?~– Én sem.~– De valamit mégis gondolt ön,
 90 4 |            iskolából ki vagyunk tiltva; de ha magántanulmány útján
 91 4 |                különös, nagyon különös: de hát jól van. Hát csak jöjjön
 92 4 |                rosszul él a patvarista.~De már azt a kézszorítást férfiasan
 93 4 |             elfogy a fráternek a pénze. De hát vallja meg, miért hagyja
 94 4 |                 hordani? Furcsa gyerek. De furcsa egy gyerek.~A fiskális
 95 5 |             nekik semmit; csak magadat.~De milyen nagy darab kincs
 96 5 |                mert a jobbal nem lehet. De még ellenfeled most is fekszik.
 97 5 |              jár; a haja már fehéredik, de az arca még most is piros.
 98 5 |                legcsendesebb éjszakája; de már Béni bácsinak rájár
 99 5 |                 szövegét nemigen tudom, de elfütyülöm, ha tetszik”.~–
100 5 |                nevelés a kisebbik fián; de már nem segíthetett rajta.
101 5 |                nem mondták, hogy tegye; de ha mondták, nem tette meg.
102 5 |               tette meg. Lángesze volt, de amihez nem volt kedve, azt,
103 5 |             egész a tarkójáig tart már, de azért védve van jól, télen
104 5 |                mintha ismerné. Ez az! – De bizony nem az! – Bizony
105 5 |                volt változva az arca; – de azért csak mégis ráismert
106 5 |           legelső ünnepnapon felveheti; de hamarább nem. Szörnyen örült
107 5 |               nem volnék most itthon.~– De hát ez iszonyú szörnyűség!
108 5 |               én beszélek vele előbb.~– De mit fogsz neki mondani?~–
109 5 |               maskara lesz benne.~– No, de ezt hát így viselik mások –
110 5 |               kirakott vászonneműket. – De hát az már micsoda gondolat
111 5 |               elfakadtam ríva.~– Az ám. De csúnya szerzet volt. Meg
112 5 |                 bizony, kedves nénikém, de nagy baj lett ám abból.
113 5 |               téged! Nem téged! Azokat! De valakit összetépek.”~Csitt!
114 5 |                  Ez is igazat ad benne. De hisz ez rettenetes dolog!
115 5 |             volna be, verték volna meg; de ne tették volna egész életükre
116 5 |                Hallotta ezt Béni bácsi; de olyan jól eltette magát
117 5 |                adtál, áldd meg kérünk!” de alig fogott hozzá fennhangon,
118 5 |                egyszer ebből vennem?” – de mikor rátekintett, elment
119 5 |           székét s iparkodott kiosonni.~De el lett vágva visszavonulási
120 5 |                    Ülj le, és írj.~Jaj, de sehogy sem vette a nyaka
121 5 |               pataki kollégium számára.~De ettől meg éppen borsózott
122 5 |                visszaveszem. Punctum!~– De hátha még helyrehozzák a
123 5 |       naplemente előtt nyélbe süssed.~– De ne haragudjék, no, édesz
124 5 |             balra. Én itthon maradok.~– De ne haragudjék édesz asszonyanyám,
125 5 |               isz megbotlik.”~– Ló! Ló! De egy egész istálló! – kiálta
126 5 |                 helye. Ez a te címered.~De bizony csak felnyalta azt
127 5 |              aludni, míg a gyertya süt. De nem volt igaz.)~„Csak hadd
128 5 |                cselédek, míg megvirrad. De reggel nem mesélnek, hanem
129 5 |             trezőmbl-szervitőrös posta; de azért a félhomályban is
130 5 |           Kicsiny vagyok még szeretni. ~De tudom őket nevetni! ~Hiszen
131 5 |                fogom őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha,
132 5 |                sincs, még egyedül vagy; de ha egyszer lesz, akit szeretsz,
133 5 |           vagyonomat megtízszereztem. – De amilyen bizonyos vagyok
134 5 |                 Most tedd, amit akarsz; de rá emlékezzél, amit mondtam.”~      ~
135 6 |               Az aztán a direktor! Jaj, de szép ember. Akár egy vicispán.
136 6 |               személyzet neveit olvasá; de miután a sok – „úr” – „ifjasszony” – „
137 6 |                 válaszolt Kálmán.~– Aj, de kár. Pedig milyen szép darab!
138 6 |              elkíséri őket a színházba.~De alig is várhatta, hogy azt
139 6 |        meginvitálja az együttmenetelre; de az csak otthon maradt.~Igen
140 6 |            Sohasem látott többet ilyet, de nem is fog látni soha K*
141 6 |                sárga gombos redingótot.~De még a nagyasszony is meg
142 6 |                heveskedék Béni bácsi.~– De az igazgató a legjobb színész –
143 6 |         bácsinak is legjobban tetszett, de nem merte elárulni.~A színház
144 6 |              valósággal igen szép ária; de az a maleficiuma van, hogy
145 6 |        szerekkel, hogy meg sem látszik; de csak mégis elmetszette ez
146 6 |            egyúttal a társaság szabója; de már másodnap minden embert
147 6 |              Szepesből, vagy Sopronból; de bizonyosan alispánfi!~Játékrendjük
148 6 |             kerítenek (írja azt valaki; de nem teszi ki a nevét), mint
149 6 |              megy most valakit levágni.~De bizony az volt a baja, hogy
150 6 |            csont nőtt a sok tanulástól.~De Kálmánt csak ez a fenyegetés
151 6 |       megmagyarázza e betörés indokait, de az sem volt ott; az is elment
152 6 |              áll, aki nem fizetett be.”~De föltette magában, hogy ez
153 7 |              Mindez nagy impertinencia; de Bálvándynál szeretetreméltó
154 7 |                 estére illetménye volt; de bevágta a visszavonulás
155 7 |                cak a köhögész jött rám.~De meg-meg elővette valami
156 7 |                 letette magát az ágyba.~De alig foghatott hozzá a dolgához
157 7 |           Bálvándy! Az a báró Bálvándy, de bolondos egy ember az! Igazán
158 7 |               Bruhehehe. Ühühühühü! Jaj de nevetett minden ember! Én
159 7 |               mama rákiáltott a báróra; de fennhangon ám, mint ahogy
160 7 |                 nem is vacsorálsz ma?~– De addig talán elmúlik.~Dehogy
161 7 |       valahogyan, még nem tudja hogyan, de meg fogja mutatni, hogy
162 7 |               tör nekik a zártszékekig.~De mindjárt az első szándékánál
163 7 |                  bécsi mintakép: fehér, de göndörített hajjal.~Kálmánnak
164 7 |              megszólalt őkegyelmessége; de akkor sem őhozzá szólt,
165 7 |                 Kálmán meg volt főve.~– De honnan tudhatja a főispán
166 7 |                  Hja, én mindent tudok. De most legyünk csendesen,
167 7 |            fiatal Telemachját.~– Ejnye, de hamar visszakerültek – mondá
168 7 |              amíg fiatal és szeretik, – de hát mikor megvénül?”~– De
169 7 |               de hát mikor megvénül?”~– De hát nem vénül meg.~– Hát
170 7 |            bajának vége lesz, s meghal. De megvénülni nem engedi magát.
171 8 |           nagyon szereti a színészeket; de ez az indítvány mégis a
172 8 |                 hogy ritkította párját. De hát minek az? Az ő férje
173 8 |              irult-pirult, vonakodott: „de hát melyiket?”~Béni bácsi
174 8 |         rétegeiben elrejtett hódolatát; de íme, tél van.~Voltak azonban
175 8 |          kézszorítással jutalmazá.~Jaj, de még ha csak a forró szavaknál
176 8 |            kézszorításnál maradt volna!~De annál többet is tett. Amit
177 8 |                közrebocsátá a magáét:~– De milyen természetes formájú
178 8 |             egyedül maradt a színpadon, de az epilógnak mégsem volt
179 8 |           Fidelim, Lillám”-at énekelte! De nem ám.~– Isten átkozta
180 8 |           kicsapva maga előtt az ajtót.~De nagy meglepetéssel vevé
181 8 |            Élhetnek, halhatnak miattam. De neked megtiltom, hogy velük,
182 8 |                 koldulni fognak egykor. De ha én megtudom, hogy te
183 8 |              kérem, én nem esküdtetlek. De te tudod jól, hogy amit
184 9 |               az szerénykedett elvenni; de a principális csak a markába
185 9 |                a diurnumot kevesellnék.~De hiszen Kálmán nem volt szorulva
186 9 |                  az ő büszkesége eddig. De tavaly óta, hogy a főispán
187 9 |             Wellington kelyhéből.) Hej, de kevély vagy! Az apádtól
188 9 |                 oda hátul a fakamrában; de maga ott legyen, mert különben
189 9 |                 hogy megkapta. Értette? De aztán valami poétaság ne
190 9 |        mosolygott az állát simogatva.~– De már azzal a kis pénzzel
191 9 |         alázatosan lépett be a szobába; de akinek láttára Korcza úr
192 9 |                  Hát csak adja kend ki; de ne üssön kend nagyon, mert
193 9 |         szeredásra, vajon adja-e még. – De már lappadni kezd.~A következő
194 9 |               Elégszer megszidtam érte, de nem fog rajta. Már most
195 9 |                 úr fontoskodó képpel. – De az nehéz dolog, nagyon nehéz
196 9 |         motyogott valami köszönetfélét, de ez nem is nézett felé. Restellte
197 9 |                 hajlandó azt elfogadni, de pláne egy kétgarasost! Egy
198 9 |        szerényebben:~– Nagyon sajnálom, de most nincsen idehaza.~A
199 9 |                  már megint itt van!” – de Korcza úr átváltozása elég
200 9 |                hajtva meg magát, finom, de mindig alázatos nyájassággal.~–
201 9 |            volna kiszaladni a szobából; de nem lehetett. Korcza úr
202 9 |             aztán osonhasson valamerre.~De pedig nem adatott meg neki
203 9 |                a két garasra a sor.~No, de miután ez a tréfa olyan
204 9 |              Dehogy értette! A poéta!~– De talán ideadná azt Tóth Máté
205 9 |              semmi hasznát sem veszi.~– De igenis veszi hasznát. Azon
206 9 |           tündöklő Tóth Máté uramnak.~– De meg is szolgálom az úrnak –
207 9 |                uram megküldé a malacot; de biz az is csak olyan nyársra
208 10|                amikre az ördög se kért! De alig várom, hogy kihúzd
209 10|                 a históriai bonyolulat; de ezek mind azt taníták neki,
210 10|           nyelvváltságot) kell fizetni; de legtöbbször kölcsönbe esik.~
211 10|          kivonatokat a hosszú perekből; de azért mégis azon vette észre
212 10|              törvénysértések ellenében.~De nem készülhetett el vele.~
213 10|            Korcza úr moderálta magát.~– De nem az úr kezére.~Az őrnagy
214 10|          titeket összeaprítalak kuty – (de már ez nem fért oda).~Minthogy
215 10|              félek én a császártól sem.~De már erre a mondásra megszűnt
216 10|                 itt leszek a patrollal! De el ne szökjék addig. Jövök
217 10|                 akkor meg fogja érteni. De most még nem látom idejét.
218 10|           olvassa el, még jobban teszi. De ha hozzáfog ön az olvasásához,
219 10|            tetszés szerint védbeszédet. De akkor ismét azt tanácsolom:
220 10|                egyedül maradt a háznál.~De a szép asszony perével csak
221 10|                    Én eresztettem be.~– De hát minek eresztette be?~–
222 10|       gyakornokánál, attól elvétetheti. De ugyan mondja meg, miért
223 10|              meg –, a per kezemben van; de főnököm azt bizonyos utasítások
224 10|                Hát persze diákul van.~– De hát én ebből most hogy értek
225 10|                 könyörgött Kálmánnak.~– De lássa ön, legyen olyan jó,
226 10|                  azalatt ne csak ruhát, de kezet, lábat is mást adjon
227 10|           törvénytudós lehet sok ember, de aki e tudományt plasztikai
228 10|                 unalmas az elaltatásig; de amellett oly furfangos,
229 10|               felelt:~– Főnököm műve.~– De azért szabad önnek véleményt
230 10|             Megálmodta már az asszonyt; de még nem ébredt föl rá, hogy
231 10|                 azt védelmezni fogja.~– De hát mi vétke az én védiratomnak
232 10|          feleket elválasszák?~– Hohohó! De nem ám. Az a feladata alperesi
233 10|            világra nézve, úr! Nem úrnő, de úr! Így nevelték. Atyja
234 10|         juhnyájakat visz a fiú-leány. – De még jobban meg volt kötve
235 10|               hibásabb, melyik a bűnös. De eközben itt jön a fejünkre
236 10|              válópernek lenne vége. Úgy de a két prókátor, a férjnek
237 11|           észrevételeit:~„Schau, schau!~De hisz így lehetetlen kívánni,
238 11|         kergetnék. Kálmán szaladt elöl. De Korcza úr mégis utolérte,
239 11|              nem az, kinek ő bemutatja; de mert a védelem a védencre
240 12|                a zsibói ház történetét. De nem érzett elég erőt soha,
241 12|           kacagott. Ez tetszett neki.~– De hisz az nagyon sok pénzbe
242 12|              kellene. Nagyanyám gazdag; de e célra nem ad. Nem érti,
243 12|                addig meg találok halni. De ha élve maradok, bizonyosan
244 12|              megijedt ettől a szótól.~– De uram, én nem kívánok olyan
245 12|                    Hát jól van – monda, de a fogai vacogtak, s tagadták,
246 12|           gavalléros nagylelkűséggel.~– De kérem: megszámláljuk. Pénzt
247 12|                   Ön elmés fiatalember! De hát arra nem gondolt ön,
248 12|          elhagyott férje anekdotáin is, de csak nem olyan nevetés volt
249 12|           vitatkoznak egy tárgy fölőtt. De ha jogos szerzeményről van
250 12|            Kárpátok közé.”~Igen bizony; de Ostendéhez pénz kell, s
251 12|           nagykorú, mint maga is mondá, de magam is látom. Törvényeinkből
252 12|              törvényesen megsemmisítse; de sohasem teszi, mert akkor
253 12|                törvényesen visszavonni; de nem jöhet kedve a becsületszavára
254 12|    megengesztelje. Kitelik tőle az.~No, de ugyan szépen rá hagyta magát
255 12|               jurátus lenni mellette.~– De nem falun kezdeni a jurateriát.~–
256 12|                 kastély és angolkert.~– De miután én se kertész nem
257 12|             kánikulára való mulatság.~– De hallod-e, lesz ott egyéb
258 12|                 már haragba jött.~– No, de hagyj nekem békét a te főispánoddal,
259 12|             látlak, ha itthon kaphatsz. De kár az excellenciás úrhölgyeknek
260 12|             Jenőy álmaiban egy női arc; de az nem volt sem az ismerős,
261 12|         Találkozott is vele nagy hamar; de nem veszhetett belé. Bálvándy
262 12|                lovas ember. Egy huszár. De az csak gyalog érkezett.~
263 12|             haza, s Pestet útjába ejté.~De annak még tovább is ragyogott
264 12|       viharlepte tóba minden öltözetét, de megmentette táskájában minden
265 13|              vagdal hozzá, ha rászorul; de erősen idegen kiejtéssel
266 13|              csak égi malaszttal élnek?~De bizony beszélni is használja
267 13|            éjjel nem hagyták őt magára. De pedig már fölösleges volt
268 13|               sed cerebrum non habet.” (De nincs veleje.) Kálmán emlékezett
269 13|                itt. Talán rosszul lett? De nem lehetett kérdezősködnie.~
270 13|         Kálmánnak nemcsak nem lehetett, de nem is volt szabad; éppen
271 13|              titkolni akarta remegését; de arca elárulá. Nem bírta
272 13|            Leányokra nem számítottak. – De hát én mégis igazat adok
273 13|           senkinek a nevét megtanulni), de attól feleletet nem kapott.
274 13|                minden, az öreg Decséry; de az senkinek sem parancsol.
275 14|              írhatja, ami neki tetszik; de nehéz a történetírónak,
276 14|          szerelem” megengedtetik ugyan, de a genezisére nézve alapos
277 14|               vannak; nem domíniumokra, de egész országra terjednek
278 14|                 nagy adag takarékosság; de a jurátusi rendszer őnála
279 14|              magával azt a láthatatlan, de elszakíthatatlan fonalat,
280 14|             egész országot átváltoztat. De hátha ez a szív, mely az
281 14|                   Ezek római emlékek.”~„De ez a cifra buzogány csak
282 14|             kvádok harcoltak azokkal.”~„De legalább ezek a kőbalták.”~„
283 14|                  Itt van egy, rézből.”~„De hisz erre is latinul van
284 14|                  a csehnek, a németnek; de annak a népnek, mely ezt
285 14|          Szénégetőnek tőkén a szeme!”~– De én komolyan beszélek.~–
286 14|          pavilon termében.~Így jó lesz.~De nem vesztett volna el egyet
287 14|               nyelvtani órákból Kálmán!~De még csak egy másodpercet
288 14|                 nők mindent kitalálnak. De bárgyúság is lett volna
289 14|         négerrel, a magyar magántáncot.~De az valóban eszményi szép
290 14|                feje egy egész könyvtár, de táncolni nem tanították,
291 14|             ócsárolták, azt megbocsátá; de ha a táncát paródiázták,
292 14|                minden jó tulajdonságát; de aki már még a magyar magántáncot
293 15|        átnyújtotta a pater familiasnak. De sem római szóval, sem írásban
294 15|          keblére, s már nem mosolygott, de ahelyett elpirult, mintha
295 15|             akarná ajándékozni Kálmánt. De miután Kálmán nem mozdult
296 15|              amivel tartozik, pontosan; de ajándék, borravaló az ő
297 15|      zárjelenete a családi ünnepélynek; de mielőtt a magas uraságok
298 15|             óráját adta oda az öreg úr; de ha engem meglátott volna
299 15|                 Még a főispán hátravan.~De elkövetkezett az idő, hogy
300 15|         csinálni. Kínjába került ugyan; de mit meg nem tesz az embernek
301 16|            fiatalság ácsorogni szokott, de ott nem látta meg Kálmánt;
302 16|                  lesz-e koszorú belőle; de ezúttal se négylevelű lóherét
303 16|              hogy föfedezze akit keres, de ott sem látta, mint szoká,
304 16|                attól még betegebb lesz; de ha egyszerre bolond fővel
305 16|          hajtani – hát meggyógyul tőle.~De hisz ő nem akarta Kálmánt
306 16|               férjükbe beleszeressenek. De Bertiről nem teszem föl
307 16|                elnevette magát Katinka; de egyszerre megint komoly,
308 16|               hogy szerette a bort. No, de én meg Neptunus leszek,
309 16|                 vagy a „Vörös Ökörhöz”. De hát csak megtette az asszony
310 16|          madzaggal, hogy ki ne nyíljék. De mind nem tesz az semmit;
311 16|             Csollán Berti nem is ugrik, de repül ki a hintóból, s úgy
312 16|                micsoda? Kutyakomédia?~– De az is van. A Kerepesi úton,
313 16|                  Egy tízes a belépés.~– De már oda elmegyek.~Berti
314 17|             kerítésnek ajtaja három is, de az mind be van szegezve;
315 17|             színlap szerint fizetnek. – De bizony még a főtisztelendő
316 17|       nehezebbnek látszott, erősebbnek, de a csíkos gyorsabbnak ígérkezett.~–
317 17|                mind a ketten nekiestek.~De a macska is fel volt fegyverkezve;
318 17|            kergette a kutyákat a fától; de azok csak megint oda futottak
319 17|                egész skatulya bolhát.~– De fizetsz érte háromszáz forintot –
320 17|              többet huszonöt forintnál.~De a talián bebizonyította,
321 18|                 vakapád, hogy itt vagy. De hát mért vagy itt?~Wasztl
322 18|              bolonddá tette a várost.~– De nem oda Buda! Nem ütjük
323 18|           dolgot; ötven forintot ígért, de nem engedtük ám; hanem ki
324 18|                 többet Pestre birkózni! De majd az urat is elszoktatom
325 18|            találta Wasztl pajtás.~– Üm, de ez már furcsa. Az embert
326 18|        tuszkolta aztán kifelé az ajtón. De Wasztl csak nem mozdult.
327 18|                 egyszer nagyot ijedt.~– De hát mik azok?~Wasztl megmagyarázta.~–
328 18|                Sokszor mérkőztem velük; de énvelem egyik sem bír. A
329 18|             rossz tréfa, akárkitől jön!~De hát kitől jön?~Törte rajta
330 18|                 Bálvándyra fogta volna; de az merőben lehetetlen. Tegnap
331 19|             kifejezett malasztot.~– No, de valljuk meg, hogy örömest
332 19|            volna ott a két csók között.~De már ezért Kálmánból kitört
333 19|                 hogy az még mind semmi, de van egy harmadik testvérük,
334 19|                felé emelték a kalapját, de mikor a harmadik is előállt,
335 19|                 hogy nem fog bort inni; de aztán csak lehetetlen volt
336 19|              elébe” – s tölte poharába. De miután a szónok tósztja
337 19|               derék ifjút az igaz útra.~De már ez ellen a tiszteletes
338 19|              Ott ugyan nincs Parnassus, de van más. Szépen lépegetsz
339 20|                ami még rémesebbé teszi.~De kincs ez a természetbúvárnak;
340 20|           valamennyi között legnagyobb, de egyúttal legrongyosabb,
341 20| meghatalmazottja.”~Találkozott is vele: de nem állt vele szóba; pedig
342 20|               közül egyet megpuskáztak, de elmenekült; egy másik vén
343 20|                viszi az ő fegyverét is, de Katinka nem fogadta el.~„
344 20|               Lőttem is nagy vadakat.~– De igen kérem kegyedet, ne
345 20|                No, hiszen ön ismeri őt. De az egész világ ismeri, hát
346 20|                meg nem bocsátja soha –, de én magam megbocsátottam
347 20|             mondá magában mind a kettő, de fennhangon mondani nem merte:
348 20|               régen készült már Kálmán; de még most sem volt rá készen.
349 20|               és aztán visszagondol rá, de nem beszél róla. Az álom
350 20|                 egymás után következik. De hát édes álmában az embernek
351 20|               megérem, hogy megőszülök. De folytatása ennek nincs. –
352 20|                ember számára elég nagy; de asszonyom – három ember
353 20|                Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták megnevezni.~„
354 20|                hogy már mást szeretek!”~De Katinka nem hagyta őt menekülni
355 20|            fizetett, és elfutott előle.~De már ezt erős dolog volt
356 20|                merész, örjöngő hivatás. De hát ki mondta azt önnek,
357 20|         bolondok házába nem kerülünk! … De hát szólt ön énhozzám ilyen
358 20|          szemben tetőtől talpig szív? – De nehogy azt gondolja ön,
359 20|                  amelyen nem göröngyök, de sima parkettek fogadják
360 20|             amazt. Hogy tagadhatná meg? De mikor az egész emberről
361 20|       nevezhetik, büszkék lesznek arra. De az, ami magasan van, az
362 20|             ajándékot? Mindenével ugye? De hát ön nem tudja még, hogy
363 20|            keresztül-kasul szavaival.~– De ez mind nem lesz így. Ne
364 20|             uralkodó herceg özvegye. No de azért még mindig igen szép
365 20|                akart felkelni helyéről.~De a hölgy megragadta kezét
366 20|                nem hazudom, nem ámítok. De ha én vétek ön ellen, ha
367 20|             megszán: újra megbocsáthat; de ha az a magas hölgy szívig
368 20|             könnyen agyonlőhette volna, de nem tette. Tudja Isten,
369 21|             most sovány a szoptatástól; de a talpai fejedelmi asztalra
370 21|                 hajtásba négy medve is, de azok mind kitörtek. Egy
371 21|               négy különböző vadásztól, de nem jól találták; elvitt
372 21|                 fel tudjon kapaszkodni. De éppen ott talált emberére,
373 21|         megérdemlette a „bajuszt”.~– No de legalább lőttek – szólt
374 21|            Katinka nekihevült arccal –, de az én vitéz kísérőm még
375 21|                magát a medve ellen.~Jaj de nevettek rajta. Szegény
376 21|                lőni is elég nagy vétek; de éppen nem lőni, az már főbenjáró
377 21|              nyakát átölelte karjaival, de fejét nevetve hátrafordítá.~–
378 21|                hallja, akibe szerelmes.~De mégis volt egy ember, aki
379 21|            pártját fogta a jurátusának. De abban meg éppen nem volt
380 21|             hiszen kezében van a bot.~– De hát önnek hiában van fegyver
381 21|                  nem futottam meg tőle, de amint megláttam, hogy a
382 21|     közbeszólása elrontotta a sikert.~– De barátom, Kálmán, ha a hímét
383 21|                is a puskádat a medvére, de nem sült el, s mentve van
384 21|                gondolt valamit magában, de még csak végiggondolni sem
385 21|               medvére ismerni.~Itt jön!~De hogy honnan, azt nem lehetett
386 21|                 mind a két sárkányát.~– De bajtárs, aztán jól célozz –
387 21|                kemény sebeket elvisz.~– De hiszen lőheted azt akárhol
388 21|                Eleget integettem önnek; de nem vette észre, hogy jöjjön
389 21|              akkor olyan nagyon fejbe.~(De bár agyoncsaptam volna,
390 22|      haszonvételét kimerítette. Fa van, de út nincs, sem vevő hozzá.
391 22|       kocsmáltatási jog. Ez sokra megy. De most az a huszonkét falu
392 22|            jövedelme a kútba van ejtve.~De futott is a tett színhelyéről
393 22|               vitt ő magával védelmére, de a gyorsaságban bízott.~Jól
394 22|                 jutalmul, éppen négy. – De mégis úgy hozta magával
395 22|                 nyeregkápában hevertek, de ez az asszonyság tud lőni!!
396 22|          egyáltalán nem kellemes dolog; de asszony által megveretni
397 22|         elhegedülik ősi szokás szerint. De hát csak engedelmeskedni
398 22|            ezzel kiesett a feneke. Hej, de szidták minden oldalról.~
399 22|                 megvan-e mind az ötven?~De hogyan számlálja meg annyi
400 22|         cigányzenekar erődített állása. De hát kinek jutott volna eszébe
401 22|                olyan kifordított kedve?~De biz ilyen valaki most nem
402 22|              fütyül, ahogy maga akarja, de ő csak egy nagy vonását
403 22|                 nem látta volna őt meg.~De majd mikor jön az a másik,
404 22|          kilépni látta. Cilike volt az.~De alig ismert rá.~Az egy ihlett
405 22|                csengő hanggal megáldva. De ki adta neki az ihletet,
406 22|            Kálmán.~Csak unokahúga volt; de jól esett szívének, ha egy
407 22|                 öregasszonynak odahaza.~De hát arra nem gondol senki.~
408 22|          Társaságból kiteszik a szűröm; de már egyszer historicum,
409 23|                Hallod, már harangoznak! De odakinn az erdőkben is szól
410 23|            tréfás nehezteléssel.~– Hah! de negyednap már bandériummal
411 23|            babért és húszasokat. Az ám, de egyet kifelejtett a hadvezér
412 23|                  Az még a kisebbik baj; de nagyobb fejvakarás az, hogy
413 23|                 pajta meg egy sóraktár; de azt meg az egyiket elfoglalta
414 23|             dolog ugyan az üres gyomor; de az üres szív még rosszabb.~
415 23|              dörgése nem hangzik idáig, de alattuk sötét, borongós
416 23|              egyszer engem is meglepne! De nem félek tőle. Engem az
417 23|            Hiszen csak poétázás volt.~– De mint megijesztettél! – monda
418 23|                s akkor is a miénk lesz. De nem esünk le! Nem lesz mindig
419 23|              csak adófizető publikum.~– De ne felejtsd el, hogy csak „
420 23|                 jobban is elfelejtesz!”~De nem úgy van.~Kálmán szótlanul
421 23|              látogatóba Magyarországra.~De ők azt nem veszik észre.
422 23|           eszméidről, amikkel betöltéd. De nekem visszaadd mindazt,
423 23|         birkózom medvével a vadászaton, de megöllek orozva, hátulról
424 23|                bohó fenyegetés volt ez.~De jó szerencse, hogy egy prózai
425 23|                 véleményezé a kalauz –, de ha a felhő ellepi a hegyet,
426 23|                szél mindenütt járhatja.~De pompás dolog onnan a zivatart
427 23|              lehet az erdők sötétjében; de hát minek is? Nem vagyunk
428 23|                azt Cilike fejére tette. De a körfény minden virágkelyhébe
429 24|            bevergődött Debrecenbe.~Jaj, de egyet kifelejtettek a nagyméltóságú
430 24|               ne jöjjenek Debrecenbe.~– De uram, hogy lehet ön oly
431 24|               megtámadták a komondorok, de egynek olyat ütött a korbács
432 24|              szájából; elbámult nagyon: de le is kapta a kalapját,
433 24|                  Kérdésben a felelet.~– De csak holnapig itt maradhatok
434 24|               azt az utcára kirakatván.~De már erre Mák uramnak kezdett
435 24|                egyéb summus pontifexet; de azok nem biztattak senkit,
436 24|                 itt hagynám a szénát.~– De ha én kívánom?~– Nekem csak
437 24|                 nehéz diófa bútorokkal: de semmi fölösleges fényűzési
438 24|                 van a két ablak között, de abba is megbánja, aki belenéz,
439 24|                lesz: utána küldtem már, de biz annak egy kicsit ki
440 24|             lányom, végzi az helyettem. De már csak németül tudnék,
441 24|           grófnő bizony nemhogy magyar, de semmiféle konyhát sem látott
442 24|       pirospozsgás volt, mint az anyja, de kétszerte pirosabb a fazékérlelő
443 24|             csak olyan csepp volt. Ejh, de rossz gyerek volt. De makacs
444 24|              Ejh, de rossz gyerek volt. De makacs egy mérges gyerek
445 24|                díszöltözetnek tartanák; de nálunk vendégeket elfogadni
446 24|             kezet akart vele szorítani, de Tóth Máté uram keze sehogy
447 24|          odahaza ezüsttányérról esznek; de minálunk csak cintányér
448 24|        gyereknek a jó életet megszokni.~De a hercegnő nagyon követelte
449 24|            tányér az asztal szegletére; de biz az nem fog ott megülhetni,
450 24|                fogta Dorothea grófnőt. „De iszen volna csak énnálam
451 24|                  amiből pedig a kicsike de egy falatot sem evett, úgy
452 24|                  holmi vándordiákoktól. De azért ne tessék ám valami
453 24|                kicsi gyerek volt akkor; de sokszor eltépte a kötényemet;
454 24|           sokszor eltépte a kötényemet; de megtépázta a hajamat, mikor
455 24|               egymással szemközt ülnek.~De Tóth Máté uramnak megbotránkozott
456 24|             hogy megszűnjön néma lenni; de ha egyszer megszólal, akkor
457 24|               volt az ítéletmondás.~No, de ki tudja, mit végzett felőlük
458 24|                ő is vette a köpenyét.~– De biz azt meg nem engedem –
459 24|            tudja – sóhajta Tóth uram. – De hát parasztnak nem való
460 24|               félig-meddig tud valamit; de egészen semmit sem. A parasztnak
461 24|               nem szidom én a cselédet; de látom minden tettét. Nem
462 24|            különben fitymál és követel. De mikor azt látja, hogy a
463 24|         bölcsesség a meggazdagodásra.~– De az életnek gyönyörűségei
464 24|                 semmi könyv a háznál?~– De igen, a kalendárium.~– És
465 24|      istentagadó, pörlekedő, lázongó.~– De hisz önmaga cáfolja meg
466 24|                aztán az édes itthont.~– De hát azóta nem érdekli önt
467 24|             akkor maga is részt vett?~– De igen is: hogyne érdekelne!
468 24|             tömlöcben veszett el; pedig de cifrán ki tudta rakni a
469 24|               ne papoljanak fölöttem.~– De hát a mi magunk magyar nemzetiségének
470 24|             igen is, hogy annak tartom. De az nem megy könyvvel meg
471 25|               lesz, miránk sose szorul. De ha egyszer mégis meg találják
472 25|                kezét nyújtva Kálmánnak; de szemét fel nem emelte hozzá;
473 25|                 megbánta azt, amit írt, de azért mégiscsak úgy küldte
474 25|                ki volt törülve a többi. De mégsem volt oly jól kitörölve,
475 25|                másnap rögtön elutazott; de kísérőül Biróczyt vitte
476 25|              volt. Bölcsőjében nem egy, de két múzsának csókja érinté.
477 25|           keresve keresik, amik egykor… De ne vágjunk az események
478 25|                 készült. Ugyanazon arc, de egy szende mosoly s az ég
479 25|            eredetivel összehasonlítá; – de Kálmánt jobban ittasítá
480 25|                 fejemben lesz minden.~– De hát mit csinálsz te az egész
481 25|             vatermörderek a nyakadon.~– De tegyük félre a tréfát, barátom.
482 25|          Daloljon, akinek dal van adva. De őrá volt, aki hallgatott.
483 25|              nemzet. Énekelhetett neki. De kinek énekelünk mi? Nem
484 25|           Valamennyit!~– Büszke mondás. De hátha egyiket sem? S ha
485 25|              látja e rongyosan, éhesen, de annál inkább szomjasan,
486 25|               mely pirosra festi képét, de pirulni nem tud; mely arcfintorgatással
487 25|               természetesnek találom. – De mit, ha jön egyszer valaki,
488 25|                egyszer valaki, nem egy, de sokan, akik azt mondják: „
489 25|           mondják: „Ide! én nem szolga, de király vagyok itten; arcomat
490 25|               arcomat nem éri el a sár, de eléri a napfény! Amit én
491 25|                 Se férfit, se asszonyt! De tudd meg már most, hogy
492 25|                  Harmadik eset nincs.~– De van még egy harmadik is,
493 25|                pálmát elragadja előled, de nem lesz soha; ezután sem
494 25|     visszafogadhatja a Decséry kastély; de az olympi győztes el van
495 25|            leszek az első, aki így élt. De én így fogok élni.~A két
496 25|                benne e három szó közül; de már Kálmánt mégis nagyon
497 25|                 Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök között volt egy
498 26|            kisvárosban szokott viselni; de nem azzal a családszerető
499 26|            kezet csókolni. Azt engedte; de arcát meg nem csókolá, meg
500 26|             volt a hálószoba, egyszerű, de kényelmes berendezéssel.