Part

 1 1 |           Azok érdemlik meg azt a nevet, akik ~Közt a halhatatlan
 2 4 |    hártyapecsétjéről olvasta le a nevet, mely aranybetűkkel volt
 3 6 |     leteltével nem hallotta azt a nevet, amelyet várt, nem ügyelt
 4 7 |       egyiknek, hol a másiknak, s nevet mind a kettő rovására.~Bálvándy
 5 8 |        Már csak hagyjuk meg azt a nevet, amit maga választott magának.
 6 8 |        pályára adta magát, idegen nevet vegyen fel; nehogy családját
 7 10|            s gyermekei mind a két nevet örökölik. Sátory Katinka
 8 13|      Csokonai gúnyhőskölteménye e nevet oly csihéssé tette; ámde
 9 16|       tudta, hogy őrajta mindenki nevet. Imádói, védőügyvédje és
10 20|          előtt egy rég elfeledett nevet látott meg: – Aszályiét.
11 20|          s a belenyúló csak azt a nevet húzhatja ki belőle, amelyet
12 20|       rendező akar.~Katinka ezt a nevet húzta: „Korda-fő.” Mikor
13 21|       nézni; gondolta, hogy az is nevet.~Rosszul lőni is elég nagy
14 22|           Ez az óriási arc akként nevet, akként sír, akként figyel,
15 23|       napsugáros mélységbe.~– Adj nevet, „költő” ennek az érzésnek,
16 24|     mindegyike „százhúsz személy” nevet viselt.)~– Hja, annyi személynek
17 24|    legnagyobb szoba érdemlé ezt a nevet. Igaz, hogy tiszta volt,
18 25|           jól kitörölve, hogy egy nevet ki ne lehetett volna belőle
19 25|           tagja az ősi becsületes nevet az irodalom terére hurcolta.
20 27|            s mutatja neki a leírt nevet.~– Ah, a török követ. Nagyon
21 27|         elsőbbség. Hát még ki?~Új nevet mutatnak.~– Ah. A jászkun
22 27|   elsőbbsége van. Hát aztán?~Több nevet végighúz ujjával.~– Septemvir,
23 28|   magunkat dicsérjük, s az idegen nevet rajtunk, vagy nem ismer
24 28|       helyre. A magyar szeme közé nevet annak, ki szép nyelvét idegen
25 28|           csúffá tétetni a magyar nevet Buda várában nem hagyom.~
26 32|           ön poétának: ott fényes nevet fog ön kivívni, és halhatatlan
27 33|          szólt az, belejegyezve a nevet és lakást, s visszaadva
28 41|         lehetne ismerni!~Most egy nevet kezdenek kiabálni.~„Fújjad,
29 42|           Ki parancsolta így?~Egy nevet mondtak neki, melyet akkor
30 42|        hagy annak, aki szeme közé nevet, s átlép azon, aki dacol
31 46|         hagyja ott, hogy mindenki nevet rajta.~Arra pedig számíthatott
32 47| felfordított kövön a rég keresett nevet. A vén iparos kétszer látott