Part

 1 2 |  clarissime domine maga kért fel bennünket arra, hogy nagyon szeretné
 2 2 |          második vád pedig, mely bennünket terhel az, hogy mindezen
 3 2 |         dicsőségben részeltet is bennünket a nemzet, s ti most előálltok,
 4 2 |        ez az a varázsgyűrű, mely bennünket együvé tart. És most egy
 5 3 |         sok, ami sok, eressz már bennünket odább.~– Óh, édes fiaim;
 6 4 |      gazdája meg erővel itt akar bennünket holnap is tartani, hogy
 7 4 |    utánam szépen; mert ha megkap bennünket Csollán Berti s visszavitet,
 8 4 |           Kivéve, ahol megvernek bennünket; mert ott én szaladok elöl.~„
 9 7 |        Gyurkát, aztán eresszenek bennünket haza!~Ez bizony általános
10 10|       Ezért aztán az őrnagy szid bennünket, mint két tolvajt, s fenyeget
11 13|        utazunk; ott lesz az, aki bennünket véd és ápol.~Kálmán el volt
12 22|          A magyarok már ismernek bennünket; ideértve tótokat, rácokat,
13 23|         nagyságtok mentsenek meg bennünket a haza számára.” Hah! micsoda
14 24|         kezdtek, mindig levertek bennünket. A császár csak császár.
15 25|       egyszer majd meglátogasson bennünket megint. Ugye, meglátogat?~–
16 28|          rajtunk, vagy nem ismer bennünket. Legszegényebb népe vagyunk
17 28|          nem fegyver fogyaszt el bennünket, hanem az alvás. Főnemességünk
18 28|     sivatagban; míg el nem takar bennünket a homok, s oda nem jutunk,
19 28|       hibája lesz; temessenek el bennünket; megérdemeltük.~– De én
20 29|       derék ember maga fogott el bennünket az úton; úgy hozott ide
21 31|      lenne, ha ott is felkeresne bennünket.~Kálmán keserűen mosolygott: „
22 33|          derék úr maga volt itt, bennünket meghívni egy kis barátságos
23 36|           Mi bajod? Szeretsz még bennünket? – No, ne nézz hát rám ilyen
24 37|      Aztán ha zsiványok találnak bennünket megtámadni az erdőben, ez
25 37|          súgva:~– De nem visznek bennünket innen a guillotine-ra!?
26 37|    kényelembe, mert az, aki most bennünket egy lepkefogóval elcsípett,
27 39|   szépasszony szemeiért elfelejt bennünket, elhagyja hazáját, s elmegy
28 39| oltárképet. Önnek nem elég, hogy bennünket élve eltemessen; még a neveinket
29 41|          Hát hiszen ide tetszett bennünket hívni délre.~– Hívtalak
30 43|          Óh, uram! Ki háborgatna bennünket e csöndes helyen?~– Ki? –
31 43|         föld szívdobogását, mely bennünket ébren lenni készt. Terjeszkedni
32 46|      burkolta.~– Nem ragadnak el bennünket ezek a paripák? – kérdé