Part

 1 2 |     tudomány lakik kendben. Egykor tán velünk együtt ülhetne katedrát,
 2 3 |           rá Csollán Berti.~– Majd tán bolond vagyok, hogy tüzes
 3 8 |           későre ébredett fel.~Még tán akkor sem ébredt volna fel,
 4 10|     megtudna belőle mégis valamit, tán egyes szavakat? Nem ment
 5 10|         kérdőleg nézett a hölgyre. Tán véleményét várta.~– Unalmas
 6 10|       vizitszobába. No, csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán
 7 11| felolvasottakat, odahajolt föléje; tán hogy az írásba láthasson;
 8 12|           örök visszasugárzásával; tán ha egy férfi kettőjük kőzött
 9 13|           Talán hallá? Talán érté? Tán attól pirult el? – Ha úgy
10 13|          és méltóságos s ki tudja, tán még excellenciás urak is
11 13|        emlékezem önnek szavaira, s tán tapasztalni fogja, midőn
12 16|          nagyon fájt benne valami. Tán a szív? Nem: csak a hiúság.~
13 18|  visszanyeri a pénzét, meg is adja tán a száz forintot; ha pedig
14 20|          aztán hová menekült ön? – Tán ment azoknak a tudósoknak
15 20|          megtörténhetik, hogy majd tán tíz év múlva ismét összetalálkozik
16 20|          hévvel, és nem bocsátá.~– Tán azt hiszi ön, hogy ezek
17 20|          azt vissza.~És e percben, tán a soha nem hallott hangra,
18 22|           Nos, ugye eljössz? Nincs tán valakid ezek között a –
19 27|       pártfogójának halála.~Érezte tán, hogy több gyermekmeséket
20 29|           a társaság előkelőbbjei; tán az igazgató, a primadonnák,
21 31|       éppen Dorothea grófnő előtt? Tán azt akarja keserűvé tenni
22 31|         Kálmánt e szép művésznéhez tán nem annyira rokonság, mint
23 33|           kétfülű réz masinából.~– Tán egypár évig.~– Egypár évig?
24 36|           hagyá el. Első eset volt tán férfi korában, hogy nevetett.
25 37|           szemei vannak „már”!~(Ez tán sohase látott még kisgyermeket,
26 38|      gondolta magában: Cilike most tán éppen ezt a dalt dúdolja
27 39|           Segéded? Csak nem hiszed tán, hogy az a fickó téged párbajra
28 40|            szép madonnakép lakott; tán most is ott lakik. Az ablakon
29 42|           és pohárcsörgés. A halál tán fel sem meri ott ütni a
30 45|           nála: azt hitte, egyszer tán jobb kedvében találja. Megkísértett
31 45|  otthonlakó sárga virágokból, amik tán a halottak nefelejcsei,