Part

501 26|             pazarlásig menő kegy miatt, de alig bírta visszariasztó
502 27|              pénzt kértek tőle kölcsön.~De különösen észrevehette lovaggá
503 27|                 a nagyot botlott ifjút.~De hiszen botlását eléggé igyekezett
504 27|             aludni.~Kálmán is lefeküdt, de nem jött szemeire álom.
505 27|                 elvesztett gazdagságát; de múzsáját soha!~Visszatér
506 27|                téve, hogy sötét legyen; de dolgozószobájában egy tábla
507 27|             fordult, mint aki neheztel; de lopva mégis visszapillantott
508 27|              hogy hibáit igazítsa ki.~– De hisz akkor ketten írnók
509 27|                lángjai nem lobognak át.~De a szerető szív nem kérdezte
510 27|             neki, hogy az anyja mindig, de mindig csak őrá gondol.~
511 27|               van egy óriási birtokhoz, de nem tudja végét érni, hogy
512 27|           fehérén meglátszanak az erek.~De még azt az alkalmat sem
513 27|        humoristicumát nem foghatja fel; de a kalocsai prelátus őméltósága
514 27|             nyugdíjért jött folyamodni. De hiába mondja azt! Sátory
515 27|           asszony egészen kétségbeesik.~De mikor juthat már be őfenségéhez
516 27|            Csinos arc, divatos viselet, de semmi kitüntető külsőség.
517 27|       külföldinek, az özvegyasszonynak; de hogy valamennyiünk előtt
518 28|                ez tőlük megtagadtassék. De mivel te nyújtottad be hozzám
519 28|                  akár itt a várudvaron; de mivel te szóltál fel mellettük,
520 28|               kísérték minden léptedet. De tudd, hogy minden léptedet
521 28|             többieknek mind igazuk van. De miért akar Magyarország
522 28|                 hogy célt érnek vele. – De ugyanezt a célt éri-e el
523 28|               mely senkit nem protegál, de nem is provokál. Klasszikus
524 28|              mételyétől. Ha szegény is, de nem adós. Nem áll magasan,
525 28|              nem adós. Nem áll magasan, de nem bukhatik. Nem küzd a
526 28|          bukhatik. Nem küzd a pálmáért, de nem is győzetik le. Alszik;
527 28|                 is győzetik le. Alszik; de él! S ti fel akarjátok őt
528 28|                most a béke nyugalmában; de nem a béke győzelmeiben.
529 28|        határaikon belül életet „élnek”. De mi alszunk. Növényéleten
530 28|                 van hajlama, tehetsége, de komoly kitartása semmihez.
531 28|                 Mindenki ért mindenhez, de egy tárgyat megragadni mindenki
532 28|            csináltok egy nagy fővárost; de amely nem lesz magyar, hanem
533 28|             bennünket; megérdemeltük.~– De én sírásótok lenni nem akarok.
534 28|            muzsikát, meg is fizet érte; de maga nem muzsikál senki
535 28|            Tapsol a kötélen táncolónak, de maga nem hány bunkfencet.
536 29|                mely csepp, amíg lehull, de ott egyszerre megfagy, s
537 29|      színészcsapat.~Örökké útra készen, de sohasem útra készülten.
538 29|                  s szívesen fogadta őt; de mindamellett nem titkolhatá
539 29|                rá, ha azokat venné fel. De nagyobb baj az annál, hogy
540 29|        nyomorultnak fogja magát érezni, de semmi komolyabb baja nem
541 29|              ezt akarta kérdezni őtőle, de amaz megelőzte.~Hát aztán
542 29|         leültette őt a saját helyére.~– De hát mért akart az orvos
543 29|      várszínházat becsukhatják előttem, de azért nem maradok az utcán!
544 29|         eszemmel, kezemmel, hűségemmel; de meggyőződésemet nem adtam
545 29|             nevetett rajta Bányaváry. – De én túljártam az eszeden.
546 29|                 kértem. Azt megengedte; de úgy, hogy semmit le ne írjak
547 29|              Egy menedéke maradt még.~– De hisz annak az előadását
548 29|                kérdést tolt maga elé.~– De hol hagytad Cilikét, hogy
549 29|              bele, vagy meghal utána.~– De akkor mi is felmegyünk Budára! –
550 29|            megett…~Csak egy ajtó volt…~…De minden ajtó volt!~
551 30|              Henry.~– Engedelmet kérek, de múlhatatlan szükségem van
552 30|             bálokban ő nem szalonképes, de a magántermekben korlátlan
553 30|                ne értse, miről van szó, de úgy tett, mint aki félreérti
554 30|                   A grófnő megijeszt.~– De kérem, ne mutassa azt. Nevelőnőmtől
555 30|                 is közelükben leszek.~– De kérem, ne ráncolja össze
556 30|                 a portugál követséghez. De ne vonja össze a szemöldeit.~–
557 30|           büszkén fölemelte homlokát.~– De nem maradok soká láthatatlan!
558 30|              márványlépcsők vezetnek.~– De ne szóljon ön oly fennhangon.
559 30|                   Meg akarsz menteni: – de elesve!)~Igaztalan volt.~
560 30|                 a szentekben, önben is; de legjobban hiszek – önmagamban.~–
561 30|           önmagamban.~– Pogány kultusz! De férfinak jól illik. Miután
562 30|          történetét?~– Ismerem, grófnő; de inkább azt mondom, hogy
563 31|             ahonnan a színpadra láthat, de ahol őt a közönség nem láthatja.
564 31|           Meglehet, hogy jól játszanak; de ő azt mind egész másképp
565 31|                 egyes költői helyeknek; de az egyetemes, megragadó
566 31|                a hangzatos mondatoknak; de az értelem maga a nagy közönségre
567 31|                közben hívták a szerzőt, de nem jelent meg; a rendező
568 31|             csak lump. Zseniális ember, de minden jellem nélkül, mindig
569 31|                 Kálmán ünnepi torára. – De arról bizonyos lehet Kálmán,
570 31|              tőle, ha szemébe dicsérik. De hiszen ebben a társaságban
571 31|                második jó borokat tart, de ha a meséiről beszél, elaltatja
572 31|               már olvasni fogja ekképp!~De mit bánta azt Kálmán, hogy
573 31|                ebből országos dolgot? – De az nem Jenőy volt, és nem
574 31|        megmaradt, anyja sem tagadta ki; de Kálmánra nézve megbukni
575 31|                 láttam magyar előadást; de meg kell vallanom, hogy
576 31|                Igaz – szólt Dorothea. – De azok borzasztó szépségek
577 31|                csak a gondolat szüli.~– De hogy szülhetik egymást az
578 31|                  hogy sírjak a szavára, de hogyan tud valaki egy gyűlölt
579 31|                 az ön ideálja? Szépség, de rettenetes! Bosszúálló féltés,
580 31|                 nagy fellegek tolulnak.~De a hercegnő nem hagyta őt
581 31|         elutazunk?~Már utaznak!~– Igen, de nem tudta a grófnő, hogy
582 31|               Becsülésre méltó emberek. De az a fiú! – itt önt értette –,
583 31|               minden fogalmat meghalad. De hogy lehetett olyan őrült
584 31|               Nem ezt. A másikat előbb. De mégis ezt!~– No, melyiket
585 31|                pattant fel Bányaváry. – De én holt emberré vagyok téve.
586 31|                 is az vagy, aki voltál; de én már senki sem vagyok –
587 31|            monda bosszúsan Bányaváry. – De olvasd már most ezt a másikat!~
588 31|             Bányavárynak is volt ereje; de ahol komoly volt a baj,
589 32|               mutatja magát a világban.~De egy dologban mégsem állta
590 32|                  hogyan ismerhet rájuk. De éjfél után álcát fognak
591 32|             bűbájos szép szemek voltak, de sötétek; de nem Dorothea
592 32|              szemek voltak, de sötétek; de nem Dorothea szemei.~– De
593 32|               de nem Dorothea szemei.~– De nem az a georgiai nő, akit
594 32|              öltözzék. Melege lehetett, de sok bámulója akadt.~– Ni!
595 32|            nevemre sem emlékszik többé. De hát csak most ismert rám?~–
596 32|                 nem vagyok szívbeteg.~– De lehet, hogy valaki más ha
597 32|               azt mondják: „jer ide!” – de akkor nem lesznek otthon;
598 32|           megérdemlem – monda Kálmán –, de nem rólam van szó. Nem is
599 32|             fordulok, nem is egyenesen; de egy barátom által.~– Ki
600 32|        elvergődöm a világban, mint más; de barátaimért, kik idáig követtek,
601 32|               Ez volt az egyedüli baja.~De végre előkerült a férje.
602 32|           szerelmet: barát, ara, szülő. De mért is tennének másképp,
603 32|                annak lenni igazad volt. De nem akarom megtudni soha,
604 32|            éppen az nem tetszett.~– No, de azért kár volt leköszönni.
605 32|                 veté utána Korcza úr.~– De arra vagyok – viszonzá Kálmán. –
606 32|              ellenszenv még legyőzhető. De a másik tilalma már asszonyi
607 32|                ki vagyok tagadva.~– No, de mindenből nem lehet ön kitagadva;
608 32|           követelheti a nagyanyjától.~– De a tulajdon nagyanyám ellen
609 32|                folyik.~– Mások tehetik, de nekem elviselhetetlen volna
610 32|            mintha bosszantaná valami.~– De hát nem is védelmezi magát?
611 32|            érdekében tudnék könyörögni; de a magam ügyében csak bíró
612 32|                  hogy olvastam volna.~– De miután ön nem Cagliostro,
613 32|              meggyűlölhetem kedvesemet; de nagyanyámat nem akarom gyűlölni.~–
614 32|                hogy én szakítottam fel; de ha más van benne: akkor
615 32|            világ iránt és vajmi méltán. De ne légy leveretve. Mutasd
616 32|           mindazt, ami idehaza bántott; de emlékezzél meg a te mindig
617 33|            mikor már a lapja megjelent. De azonnal intézkedett, hogy
618 33|                 neki az ötven forintot, de kérte, hogy ne nyomasson
619 33|                 Még hátrább van azután, de már csak fából, egy kamra,
620 33|         cinkanál, semmi más: olcsó érc, de becsületes jellemű.~A tisztaszobában
621 33|               apróbetűs sorai képezték.~De íme nyílik az ajtó, s belép
622 33|             ezen változtatni nincs mit. De nehogy azt higgye ön, mintha
623 33|               osztogatták a vetőmagját, de senki sem akarta azt elvetni.
624 33|              növényeivel ültessenek be. De így is nehezen akart az
625 33|               nagy úr nem lesz belőled, de koldus sem lesz belőled;
626 33|            belőled; ragyogni nem fogsz, de pironkodni sem; híred nem
627 33|         pironkodni sem; híred nem lesz, de kenyered, borod, becsületed
628 33|            akart mondani a mesternek.~– De bizony híre is van Tseresnyés
629 33|               És azután hazajöttem ide. De azt, amink most itthon van,
630 33|             amik annak a helyén vannak, de legalább granáriumok. A
631 33|                  mi annak a helyén van, de legalább utca. – Innen egy
632 33|              Bécsben, Párizsban láttam, de legalább hajóhíd. A városház
633 33|              sincsenek díszes épületek, de legalább nincs ott már a
634 33|               ifjú koromban ott láttam. De talán untatom is önöket
635 33|              még ugyan kevés van benne, de egyszer még szűk is lesz,
636 33|                 kis részem; csekélység, de valami. Egy tégla, egy fa,
637 33|              mind? Csekélység, porszem. De porszemekből áll a piramis.
638 33|                 mint amennyit elmondok, de aminek idejét látom, hogy
639 33|           biblia helyett fogom olvasni. De hogy elő nem adják többször,
640 33|            ezeket jegyezd fel magadnak.~De Kálmán egészen komolyan
641 33|            összeszorítá sokig az ajkát; de aztán csak mégis kinyitotta
642 33|              más virágon jár az esze; – de hát mit tudhat arról ez
643 33|                s visszaadva a tárcát. – De el ne mulassza ön meglátogatni
644 33|             fölkeresd ám.~– Okvetlenül. De mire példálózott az öreg,
645 34|                 ott volt ugyan szállva, de tegnapelőtt elutazott; s
646 34|            semmi össze, csak egy eszme; de az erősebben összetartja,
647 34|              hagyja magát széjjeltépni, de senkit el nem árul; s akik
648 34|               másnak csak festői minta; de neki nemcsak modell, hanem
649 34|                   másnak csak szép táj, de neki panaszkodó haza. És
650 34|                a teremtőt magasztalják. De jaj, háromszor jaj annak
651 34|                 a magyarországi hírlap? De annak is volt egy szegletke
652 34|            amikhez a cenzor nem értett, de már azokat elejétől végig
653 34|                a világ odahaza most is.~De senkire nézve sem olyan
654 34|          hazalátogat, itthonára leljen. De itthon ne maradjon!~„Rossz
655 34|              várnak itthon mindenkire.”~De a költőre nézve még mások
656 35|                  aztán mehet Florencbe, de mikor aztán Rómába eljut,
657 35|           apostasia szellői kerülgetik. De nagyon jól értette. Az öreg
658 35|           valamit, amit otthon hagyott.~De az nem feledte el azt a
659 35|             Tehetné ugyan a kávéházban, de oda a mamát nem viheti magával,
660 35|             utcáról a vígan füstölőnek, de annak más járt akkor a fejében,
661 35|              festékkel festi azt, ugye? De a pipát is oda fogja festeni?
662 35|           szavaidra tagadólag felelnem; de kénytelen volnék vele. Tudom,
663 35|                 súlyát fel tudom fogni, de erős vagyok azt elviselni.
664 35|           imáimba foglallak ezentúl is, de téged kérlek, hogy felejts
665 35|                estére végignézegetni. – De különben semmi baj sincs?~–
666 35|                sem ismert már rá. Pedig de sokszor tisztelgett neki
667 35|                 küzdött a félhomállyal, de hamar megadta magát, s vörös
668 35|              mellett még volt egy hely, de oda senki sem telepedett
669 35|                 Már bizonyosan itt van; de ilyenkor még egy zárt szobában
670 35|                összeaprították azt már; de csak azt erősítette, hogy
671 35|             hagyá helyben a csizmadia – de mármost siessünk Bécs kapuja
672 35|           eszébe jutott a gyanakodás.~– De hát ti kik vagytok, „csiribiri
673 35|                ráállt, hogy hazamenjen.~De nagy mesterség volt az,
674 35|                elegyedett vezetőivel.~– De hová haza? Fel budai királyi
675 35|               én nagyon tisztelem őtet; de tudjátok, hogy Mátyás király
676 35|             szárát, nekiiramodott vele, de nem Holubárnak, hanem saját
677 35|                   óh, kedves bajtársam; de közel vagy hozzá, hogy ezzel
678 35|       tragédiámon három évig dolgoztam. De ennek több sikere lesz.
679 35|            mindvégig ez odúban maradni. De ez biztos odú. Házam rongyos,
680 35|              biztos odú. Házam rongyos, de adósság nincs rajt, két
681 35|               nevét mindenki elfeledte; de vendége nevénél örökkön-örökké
682 36|                 csak vereslik és bűzöl, de nem világít. Az asztal mellett
683 36|              hogy megszemléli a dolgot; de a kertajtóban majd feltaszította
684 36|            Iszom, hogy ne gondolkodjam. De most már másképpen lesz
685 36|               és nincsen semmi bajod.~– De ha azt tudnád, hogy mit
686 36|         zokogott a sokat szenvedett nő.~De nem zokogott a fájdalomtól,
687 36|                 kész volt megbocsátani; de mit? Megbocsátani? Hisz
688 36|               még Pesten játszhatnának! De hát ott már nincs arra való
689 36|            Budán van helye a magyarnak.~De hiszen megtelt a színház
690 36|          vezettette magát a szállására; de az is igaz, hogy rendesen
691 36|                egyszer e visszaesésért; de ugyan pórul járt vele. Bányaváry
692 36|            befecskendezni a bőre alá.~– De hát mit iskolamesterkedel
693 36|                 No, ugyan mi történt?~– De engedd meg, hogy Tseresnyés
694 36|            kerek ablakú pápaszemével.~– De tegye le azt a pápaszemet,
695 36|               is ébren várakozott reám. De ezúttal, mint valódi arkangyal.
696 36|               kimenekülni a keze közül; de nem bírtam a fejemet kiszabadítani
697 36|        nevetnivaló – mondá Bányaváry –, de most következik a komoly
698 36|               Néztem, mert muszáj volt; de nem tudtam, mit lássak rajta.
699 37|                 tartogatta az arcképet; de az arckép rég nem emlékezett
700 37|                 van, mint a Szaharában, de ez – férfierény! Ezt szeretik
701 37|          főispán családja nagy birtokú; de birtokaik egy része majorátus,
702 37|               hogy adóssága is sok van, de egymillió mindent helyrehozhat.
703 37|           visszaadhassa neki a milliót.~De ha a leány nem szereti már?~
704 37|         felfáradni Bécsbe a menyegzőre, de az ígért nászhozomány bizonyosan
705 37|            családfő nagy húzódozva bár, de csak mégis kezükbe adta
706 37|                 pedig valami titka van; de mi?~Hol van neki az érzékeny
707 37|                a kapu alá kijutottak.~– De édesz mama, hiszen igazat
708 37|                 Béni bácsin könnyítsen; de azért mégis annyi maradt
709 37|                 fintorgatta az orrát.~– De ne tessék pedig úgy venni
710 37|                 Csak úgy mulatságból?~– De egyrészt Béni bácsit kísérem,
711 37|              ballagjon a kocsi mellett, de fenntartva azt az elővigyázatot,
712 37|               is Párizsba mennek?~Ejnye de megörült Béni bácsi ennek
713 37|                kísérőnek egy fiskálist, de én attól félek.~– Miért
714 37|               csak mondta, hogy szalad, de inkább megállt s megvárta,
715 37|            venni?~– Egészen az.~– Ejnye de bolondul tette Kálmán öcsém,
716 37|          mostani állapotját elbeszélje, de olyankor mindig elszorult
717 37|           szobába került össze hálni.~– De hát nem veszi maga észre –
718 37|                ahol nekem dolgom van.~– De én most éppen Homburgba
719 37|          homburgi fürdőt is útba ejtse; de mivel kedves barátja olyan
720 37|              pénze pedig váltókban van, de szeretné látni, hogy miképpen
721 37|                rouge et noir asztalhoz.~De már ezúttal tökéletesen
722 37|             feltenni a báró kártyájára. De hátha el találná veszteni.
723 37|                 szétrobbantja a bankot. De világért sem tudott elaludni;
724 37|               módon fogja magát elölni?~De hátha nem igaz az egész
725 37|              hogy az úton el ne lopják?~De egyúttal azt is tapasztalá,
726 37|           kezébe jutott volna útközben. De sebaj, arra valók a váltók.
727 37|              mindig pénzzé lehet tenni. De mi úton-módon lesz abból
728 37|                 processus vallja kárát; de hogy valaki Ázsia széléről
729 37|           fejébe. Ő inkább meghal éhen, de alá nem írja a nevét semmi
730 37|                akarta volna Béni bácsi? De örült neki nagyon, hogy
731 37|             urat, hogy tudja ő ezt jól, de miután az acceptans nem
732 37|               scio; iste Bálvándy scit…~De biz annak a mosziőnek „scio” – „
733 37|              aztán azt kérdezé súgva:~– De nem visznek bennünket innen
734 37|                leereszkedünk lepedőkön.~De ez ellen meg határozottan
735 37|                magát innen más szobába; de ilyen merényletnek bűntársa
736 37|           csapják-e meg itt az embert?)~De aztán elbámult, mikor meglátta,
737 37|              volna önnek ide iparkodni; de mármost ha itt van, hát
738 37|                kiszabaduljak rögtön?~(– De velem együtt! – kiálta közbe
739 37|              váltóadósság.~– Azt tudom. De most pénzem nincs. Birtokaim
740 37|                  vagy fogva marad ön.~– De mikor kétszer annyit ígérek
741 37|             kell neki semmi nyereség.~– De hát ki az ördög az a hitelező?~–
742 37|                 felugrott a székéről. – De már így értem a dolgot.
743 37|           Mondjon el mindent a mamának, de ne szóljon neki semmit arról,
744 37|                 kacagott fel Katinka –, de hát még akkor milyen gonosz
745 37|        Bálvándyval végbement házassága, de annyi pénze senkinek sem
746 37|               Dorothea már asszony. Jaj de milyen sápadt!~A hercegnő
747 37|                  miket ki kell fizetni; de nagyatyjától nem akarnak
748 37|             amíg Bálvándyt kiváltják.~– De hisz ez iszonyú szégyen,
749 37|               ha egyszer én meghalok.~– De mit törődik a nagyasszony
750 38|               Budáról áthordjon Pestre; de meg lánchíd sem volt, melyen
751 38|          előttük a világ minden ajtaja.~De a szívük volt ide nőve ebbe
752 38|         elmaradt Csollánné teaestélyén; de Cilike annak is örült, hogy
753 38|                  hogy ha lehet, elmegy.~De hát nem lehetett.~Mert az
754 38|              ahol senki sem kószál már.~De Cilikének pedig haza kellett
755 38|               várunk – mondá Katinka.~– De hisz az nem is jön ma el.
756 38|            módon kellene letörülni.~No, de azután igen jól mulatott
757 38|              hogy mi nem vagyunk rajta.~De hát arra, aki pár óra előtt
758 38|             felsóhajtani Bálvándy után.~De hisz az most nem jöhet.~
759 38|         Bálvándy mért nincs most itt.~– De hisz az most nem jöhet ide! –
760 39|                hallották volna a nevét.~De Kálmánt mindez nem bántotta.
761 39|                   aztán mindig hazudik: de azt mulatságosan adja elő.
762 39|         barátunk, Aszályi azt felelte: „De hisz az jó helyen van!” –
763 39|                munkájában párbajsegéde; de mire a békeszerető öreg
764 39|            utána: Biróczy. Úgy sietett, de mégsem érhette utol a sánta
765 39|             fodroztattad volna azalatt. De erről majd máskor beszéljünk.
766 39|               eredj át hozzá egyenesen, de most mindjárt és sietve;
767 39|             lehetségest és a képtelent; de nem bírt világot deríteni
768 39|            ittasan jött haza, rút volt, de az enyém volt. Szégyenlettem
769 39|           Szégyenlettem magamat miatta; de szeretett! Most már józan;
770 39|              szeretett! Most már józan; de másé. A borcimborák csak
771 39|              pedig el vagyok temetve.~– De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol –
772 39|                nem vénülnek meg együtt. De a késen, amellyel így megszúrtak,
773 39|               magát arccal a kerevetre; de már nem tudott sírni.~–
774 39|               megölhetek egy másikat. – De kit? – Talán magamat, hogy
775 39|            örültek neki legjobban. Ajh, de nagy az öröm Izraelben,
776 39|            botnak még ma valami dolga – de lesz!~Oda igazították Kálmánt
777 39|              mendemondát ő is hallotta, de még csak nejének sem szólt
778 39|                 vezette félrelépésemet; de nem érdemli az a silány
779 39|                 nyújtá kezét Kálmánnak.~De Kálmán nem viszonzá azt.~–
780 39|              lett egymás keze szennyes; de most mind a kettő az lesz.
781 39|                 férje „csak” iszik.~No, de Bányaváry erős volt abban,
782 39|            bizony puncsnak is beillett; de az mégis csak egészen másnemű
783 39|               asszony, szép asszony is; de az a másik hölgy mégis csak
784 39|              nagy művésznő a színpadon; de odahaza, a férje előtt nem
785 39|                neki; szereti is örökké; de a szép hölgy nem kíván örökkévalóságot,
786 39|                meg. Az ember csak vesz, de nem ad. Plato azt mondta,
787 39|                 a hal sem szeret engem, de azért én szeretem a halat.«
788 39|              maradok, azt is megtartom. De azt egy szóval sem fogadtam
789 39|                csak nappalkor énekelne. De mindig éjjelkor énekel,
790 39|           vállalkozott rá Csuka Feri.~– De ne valami goromba módon
791 39|           odabenn azt mondta neki, hogy de bizony mégis legalább hárommal
792 39|             rossz embernek van fölénye: de reggel bizonyosan a jó ember
793 39|                durch die Nacht zu dir…”~De alig vegyült forró ábrándja
794 39|              ostromlépésekké lassítani; de folyvást nagy bölcsen az
795 40|               Szeretem őt és tisztelem. De arra az útra, amelyen én
796 40|             lehet, hogy szegény vagyok; de a természet olyan gondos,
797 40|               nagyasszony csak hagyján, de ahogy Csollánné szidta!~
798 40|             nemes eszmékkel akar hatni.~De mégis hatott.~De mégis mozdult
799 40|                 hatni.~De mégis hatott.~De mégis mozdult tőle a föld!
800 40|                 akkor! Most csak kövek: de akkor Csimborasszók!~A szerkesztő
801 40|            haszon maradt volna a lapon, de száz egész forint a hiány
802 40|              nemhogy szaporodtak volna, de sőt inkább azon körülménynél
803 40|                 folytatni a vállalatot, de akkor bizony baj lesz. S
804 40|                 zsinóros mentédet is.~– De sőt inkább egészen mente
805 40|              hanem Kálmánhoz fordult.~– De hát szokás ez a bolond pozitúra?~–
806 40|              uram csak a fejét rázta.~– De hát mi a hét kőnek teneked
807 40|                nevetett és könyörgött: „de hát legalább a csizmámat
808 40|               még szóba álltunk vele.~– De pedig kár volt elkergetni –
809 40|                 fokon alul leszállni.~– De hisz ön maga mondta, hogy
810 40|              munkát, nekünk többieknek. De ön nem jön velünk egy kategóriába.
811 40|               mondta, hogy nagyszerűek; de eszébe jutott Apelles csizmadiája,
812 40|              takarva a műárushoz.~Hejh! de szomorúan hozta őket vissza.~–
813 40|           Azokat a műárus lemásoltatja, de ott kell nála dolgozni,
814 40|               maradást. Nagyot mordult, de nem szólt semmit.~– Pedig –
815 40|         Láthattad Béni urat kocsikázni; de az eleibe nem szükséges
816 40|                a Fidzsi-szigetet.~Hajh, de úgy tapasztalá, hogy amíg
817 40|                 csak a rajtalevő rongy!~De hát akinek belül, e rongyok
818 40|         visszajönnek, vigasztalá magát. De még a műhelyajtó is be van
819 40|                 Inkább törött volna el; de utána egy héttel.~– De már
820 40|                  de utána egy héttel.~– De már most semmi baj sincs,
821 40|                 sántikálva a kamrába. – De ördögöt sántikált. Egészen
822 40|              van adva egy fiatal úrnak; de az most nincs itthon, bemehetnek
823 40|                azokat, mint akárki más? De nézd csak, még a tarka macska
824 40|         forintot nem sokall két képért.~De nem is százat, hanem kettőt
825 40|                meggyőződött róla, hogy: de már ez nem tréfa.~– De már
826 40|                  de már ez nem tréfa.~– De már most meg kell hát ismerkedni
827 40|               mert maga csak csizmadia; de a piktor majd megérti. Az
828 40|              Máté uram fölkerekedett.~– De már tovább nem várom a maga
829 40|            dolgok vannak ebben.~– Igen, de mit csinál Tóth uram negyven
830 40|            szekerére.~Gondolta magában: de már végefelé közelít a világ;
831 40|                 ajtaja nyitva van ám! – De megálljon, még mást is mondok.
832 40|             légyen, nem is gyaníthatom, de az ilyen piktor nagy furfangos.
833 40|                 mellett ül a csizmadia; de előtte nem fekszik a munka,
834 41|                gyűlésben a kormánypárt, de ő mint elnök csak nem veszekedhetett
835 41|                 egyenesen számított is; de a párizsi fatalitás miatt
836 41|                 az csak az ő magánbaja, de sokkal nagyobb kár az, hogy
837 41|               csúnyául bánni egymással: de arra Bálvándy azt felelte
838 41|         megalakul, ha nem is egy tábor, de legalább egy falanx, mely
839 41|                 küldöttség csak megvan; de hát ki fogadja el?~Hiszen
840 41|               ami a szónoklatot illeti; de miután az elfogadás alatt
841 41|              voltak ugyan vértolulásai, de őszintén megvallva, nincs
842 41|                 elég módja az utóbbira, de az meg a szónoklattartástól
843 41|               egy kicsit kérette magát; de elvégre belenyugodott e
844 41|               ilyen nagy tisztelet éri! De bizony elszánta magát, hogy
845 41|                 tudja azt könyv nélkül; de mindamellett is, mikor a
846 41|           kirepedt a karmazsin öltözet, de viszont az a haszon lett
847 41|                    Hívtalak ám „délre”, de nem „ebédre”. Ki mondja
848 41|             lesz, ha lerántják a bőrét. De nem találtak ők Berti házánál
849 41|              éhes hadak, hogy megverik; de akkorra Berti úgy elinalt,
850 41|                akarta gyújtani a házát; de a kolomposok elcsitították
851 41|                 tanácsos, sötét is van; de hasztalan megy oda kémlelődni
852 41|              eltaszították őt maguktól. De az nem szól ellenük soha.~
853 41|             egész lelkével az övé volt! De követelte, hogy úgy szeressék,
854 41|          nejének csak szívét kapta meg, de kincseit még nem.~Ah, amaz
855 41|               terhére vannak egymásnak; de a hölgynek akarta engedni
856 41|       világraszóló sérelmekkel illeté – de az eszközök, melyek e válást
857 41|        örömtelen ifjúság lesz rá nézve; de a család ősi hagyománya
858 42|              hegyes vidéket kikerüli; – de Bányaváry csak menni akart,
859 42|             négy nap előtti barátságra; de senki sem akart már arról
860 42|                szomszéd Zsolcán van!”~– De hiszen mi az ellenkező irányból
861 42|               jövünk! Eger délnek esik!~De nem lehetett azokat a geográfiával
862 42|          kiütött, Zsolca felől jött be. De még nagyobb szerencséjük,
863 42|                Ő titkolni akarta baját, de Bányaváry meg volt miatta
864 42|              amit Aszályi, nem francia, de görög nyelven értvén, a
865 42|      külvilágtól egészen elzárja magát.~De Aszályi híven utána kocsikázott
866 42|               szép szemeket fölkeresni; de amióta utólszor látta könnyezni
867 42|             gőze ki nem megy a fejéből; de másnap már megint csak újrakezdi
868 42|            magát a szépasszony. Azám!~– De hát tudod-e, hogy mit írt
869 42|             válni Bertóktól, azt tudom, de rögtön.~– És férjhez akar
870 42|         legtitkosabb ügyeibe is beavat; de ezt a szerencsét mégsem
871 42|                 Pátyodra rektornénak.~– De már akkor inkább én megyek
872 42|             palást”. – „Palást” biz ez; de meleg van alatta.~Aszályi
873 43|           meglátogatni!~– Ő akar jönni; de nem lehet. A halálharangszó
874 43|        epemirigy. Ő maga nem fél attól, de fia kétségbe van esve. Szegény
875 43|             magával a vészes légkörből; de olyankor kétségbeesetten
876 43|              oly egyedül távozik innen!~De nem. Egy napfényes délután
877 43|                ragyogó arc. Nem is egy; de kettő.~Tóth Máténé asszonyom
878 43|                 szép eszmeterhes fejét; de szólni nem tudott, el volt
879 43|               ebben a nagy zűrzavarban; de azt írta, hogy nem jöhet:
880 43|            Kálmántól Erzsikével együtt; de a konyhában állomást tartottak.
881 43|              hely itt – monda Kálmán. – De még ez is nagyon közel van.~
882 43|                   Itt lesz nagyon jó. – De még ez is nagyon közel van.~
883 43|              beteg vagy. Sietek hozzád; de feltartóztat az országos
884 44|             kalapját e szóra a fejéről; de miután azt nem találta a
885 44|                telt a végtisztességhez, de e tisztesség őszinte volt.~
886 44|                sír elé a márványkockát, de nem úgy, ahogy más síremléket
887 44|              Még nem találtam meg őket; de én hiszem, hogy vannak.~
888 44|            sokáig.~– Nem találom őket – de én hiszem, hogy lesznek.~– „
889 45|               otthon csak tehernek van; de már mégis ilyen veszedelmes
890 45|                lakik valami falu végén. De ott csendes a világ; nem
891 45|          lelkész ugyan már felgyógyult; de Jenőy Kálmán temetéséről
892 45|                valóban el lett temetve; de hogy hová, arról már nem
893 45|            Legyen a grófnő megnyugodva.~De hogy hol nyugosznak, azt
894 45|               Látja én nem tudok sírni. De a szívem akar megszakadni.~–
895 45|                  s megdicsőíti hamvait. De én nem mondom meg senkinek
896 45|          hölggyel, aki még fiatal volt; de akinek madonnaarcán a szenvedés
897 45|              igét: „Volt. Nincs. Lesz.” De annak megsúgott annyit a
898 46|               Csollán Bertit megugassa; de nem volt már hozzá hangja,
899 46|                akart ugrani a kocsiból; de nem lehetett, mert nem bírta
900 46|              mint egy dühöngő asszony); de menekvésre nem volt mód,
901 46|           háromszorosan vonta arca elé; de mégis hallani kellett azt
902 47|           kortársak is agg emberek már; de az ő alakja örökké ifjú
903 47|           Szobrot emeljetek e sír fölé!~De hol van e sír?~De ki tud
904 47|                 fölé!~De hol van e sír?~De ki tud arra rávezetni?~Rég
905 47|                távolság, hogy eljöjjön: de annak a nevét sem mondta
906 47|           nyugalomra int; – csend lesz. De mikor már mindenki eltávozott,
907 47|                most is fájna nekik.~No, de minden jó lesz. Ha meghaltak,