Part

  1 1 |         öntudat.~Ez humanissime Jenőy Kálmán.~A tógátusok között három
  2 1 |        szelekbe.~Ez idő szerint Jenőy Kálmán volt a krónikások társulatának
  3 4 |               a „lepus” pedig gyalog.~Kálmán megtalálta ugyan zsebében
  4 4 |             első tekintetére megtudta Kálmán azt, hogy ő kicsoda? – Férfi.~
  5 4 |            lép; de rosszul számított.~Kálmán nem volt az az éretlen kedély,
  6 4 |               hogy öltözete kopottas.~Kálmán azt érezte, hogy szíve egészen
  7 4 |            előre is bocsánatot kérek.~Kálmán átadta a hölgynek a hozott
  8 4 |             hölgy tekintetétől!~Midőn Kálmán ismét föltekintett, már
  9 4 |               lebbent, s leült háttal Kálmán felé, s elkezdett levelet
 10 4 |            kinézett a levélírásból, s Kálmán úgy vette észre az átelleni
 11 4 |   hártyapecsét, egészen felvált róla. Kálmán a papírhoz szorítá azt hüvelykével,
 12 4 |            aki előbb arcul fog ütni!”~Kálmán semmi különös dolgot nem
 13 4 |              fiskális urat felkereste Kálmán, Biróczyt éppen útban találta.
 14 4 |          egyedül hagyta Korcza úrral.~Kálmán kissé el volt még fogulva,
 15 4 |            olyan nyájas képet csinált Kálmán felé, mint egy erdei manó.~–
 16 4 |               Nincsenek uram – felelt Kálmán, s most már nem pirult,
 17 4 |             szólt szelíd mosolygással Kálmán. – Híre van fiskális úr
 18 4 |     kézszorítást férfiasan visszaadta Kálmán, ami e szavakat kísérte.~–
 19 4 |               maga ezt a pénzt nálam.~Kálmán húzódozott a felelettől.~–
 20 4 |            mondta el Korcza úr, mikor Kálmán a két ajtó között volt,
 21 5 |             közelgett az ősi ház felé Kálmán.~Az ősi ház egy kisvárosban
 22 5 |        utánahalt, ezeknek a fiuk volt Kálmán.~A másik fia Bénjámin, vagy
 23 5 |           volt a természettől, mely a Kálmán gyereknek nagyon sok önfejűséget
 24 5 |             nem az! – Bizony csak az.~Kálmán öccse közeledett felé.~Hát
 25 5 |              édes urambátyám – mondta Kálmán –, hanem hazajöttem, mert
 26 5 |                két tenyere közé fogva Kálmán arcát, hogy jobban megnézhesse.~
 27 5 |              hogy jobban megnézhesse.~Kálmán visszacsókolta a leánykát.
 28 5 |             jókedvemből jöttem – súgá Kálmán. – Kitiltottak a kollégiumból.~
 29 5 |          Cilike kapja majd, a másikat Kálmán felesége, ha megházasodik.~
 30 5 |          dobva, ami a kezében volt. – Kálmán! Az én unokám!~– Közöttük
 31 5 |               hozta ezt neked?~– Maga Kálmán.~– Hát megjött? Hát csakugyan
 32 5 |            Hol van? Hadd tépem össze.~Kálmán belépett az ajtón.~– Itt
 33 5 |            Kedves anyám – szólt közbe Kálmán. – Ne nehezteljen bíráinkra.
 34 5 |            azt is rázárta. Félt, hogy Kálmán ismert egyeneslelkűségéből
 35 5 |            volt a helyzet.~A főbűnös, Kálmán uramöcsém, ott ült mellette
 36 5 |        tisztes úrnak, hogy minekutána Kálmán unokámat oly irgalom nélkül
 37 5 |              írhatná meg ezt inkább a Kálmán öcéckém?~– Ugyan legyen
 38 5 |            adjanak jó testimoniumot a Kálmán öcémnek, vagy elveszi tőlük
 39 5 |          ameddig tetszett neki, amire Kálmán hazajövetele óta kettős
 40 5 |      rendkívüli esetnek, hogy Jenőyné Kálmán kitiltatása után alapítványát
 41 5 |         Tanácsban sem volt szűk, hogy Kálmán úrfi ott tegye majd le a
 42 5 |     emlékezzél, amit mondtam.”~      ~Kálmán úgy érzé a lecke után magát,
 43 6 |                vége tíz óra után”-ig.~Kálmán figyelemmel hallgatott oda
 44 6 |              magában itthon.~– Ugye a Kálmán öcém isz eljön?~– Én nem
 45 6 |             Tanulnom kell – válaszolt Kálmán.~– Aj, de kár. Pedig milyen
 46 6 |              darab! Abban isz van egy Kálmán, mégpedig herceg. Az magának
 47 6 |       zártszéket.~– Miért nem négyet? Kálmán öcémnek is.~– Ő még fiatal,
 48 6 |          fogok ráérni az idén – mondá Kálmán. Azzal föl is kelt az asztaltól,
 49 6 |            Kivált az a Bányaváry! Aki Kálmán herceget adta. Az tetszett
 50 6 |   approximatív calculusa. – Kár, hogy Kálmán öcsém nem volt ottan.~Kálmán
 51 6 |          Kálmán öcsém nem volt ottan.~Kálmán öcsémnek aztán egész a lefekvésig
 52 6 |             hamis volt minden hangja.~Kálmán nem bírt magának nyugalmat
 53 6 |                Az újdonatúj redingót!~Kálmán ugyan megvigasztalta, hogy
 54 6 |              Nem jön e! ma sem kedves Kálmán öcsém a teátrumba?~Azt hitte,
 55 6 |               a teátrumba?~Azt hitte, Kálmán majd csak beviszi őtet is
 56 7 |          aztán másszor.~Egy este a mi Kálmán barátunk már azon vette
 57 7 |               az egész vacsora alatt.~Kálmán még a philosophiae professzorától
 58 7 |              ebédlőből eltűnni, s míg Kálmán leült az asztalhoz a Tripartitumot
 59 7 |            foghatott hozzá a dolgához Kálmán, amint egyszer felugrik
 60 7 |         oldalait fogta a tenyereivel.~Kálmán már csak végigvárta, hogy
 61 7 |          nagyon.~– Nevetett! – kiálta Kálmán, nagyot ütve öklével a Tripartitumra.~
 62 7 |              ő jutalomjátéka. Ebédnél Kálmán kifejezé azon óhajtását,
 63 7 |        hallott abban a szobában, ahol Kálmán öcsémet hagyta a Werbőczi
 64 7 |  függönynyílás alatt: vajon mit művel Kálmán öcsém?~Az bizony eléggé
 65 7 |            mintha egy emberfej volna. Kálmán öcsém arra az urnára feltette
 66 7 |              herceget adták volna is!~Kálmán valósággal gyűlölte ezt
 67 7 |       valóságos nemzetiségi gyűlölet!~Kálmán azzal a föltett szándékkal
 68 7 |         lézengő csoport, úgyhogy mire Kálmán visszakerült, a hölgyeket
 69 7 |            Jenőyné széke mellett ült. Kálmán ráismert ez öreg úrban a
 70 7 |            hozzá sietett.~– Jó estét, Kálmán barátom – monda neki, mintha
 71 7 |             akarja önt látni.~S ezzel Kálmán csak azon vette észre magát,
 72 7 |          vitte magával egy szegletbe. Kálmán meg volt főve.~– De honnan
 73 7 |       Hamletet nem szabad megzavarni.~Kálmán csodálatos érzések között
 74 7 |                 megtisztelő kiáltást, Kálmán akadozó találékonysággal
 75 7 |            hogy hová viszi a kisfiát.~Kálmán felvilágosítá felőle, hogy
 76 7 |            akkor is dühös volt, mikor Kálmán odalépett eléje barátságos
 77 7 |     koszorúknak örüljön jobban.~Pedig Kálmán nagyon örült, hogy barátját
 78 7 |       izgatottság vegyült. – Szervusz Kálmán. Valahára te is eljöttél.~–
 79 7 |             álnév alatt – menté magát Kálmán.~– Nem tudtad? – (Ez egy
 80 7 |         hallgatója szemében: az egyik Kálmán volt, a másik – Cilike.~
 81 7 |            oly merengve néz maga elé. Kálmán és Cilike. – Vajon miről
 82 8 |            búcsút vettek és elmentek.~Kálmán egész lakásáig kísérte barátját,
 83 8 |            ágyához közelítenek, hanem Kálmán öcsém íróasztalához, ki
 84 8 |              vetve a nyitott levelet.~Kálmán elolvasta azt, s szomorúan
 85 8 |       visszájáról szedett fel magára.~Kálmán elmélázott mélyen. Olyan
 86 8 |          szolgáltat?~– Nincs – felelt Kálmán.~– No, hát a mennydörgő
 87 8 |             sem tette volna különben.~Kálmán lehajolt a földre, hogy
 88 8 |              bámult maga elé mereven.~Kálmán azzal foglalkozott, hogy
 89 8 |           megtartom. Erre emlékezzél!~Kálmán odament nagyanyjához, annak
 90 9 |            Egy hét múlva már ott volt Kálmán Korcza úrnak tintaszagtól
 91 9 |             Az aztán még jobban örült Kálmán megérkeztének.~– Hahá, domine
 92 9 |      Megérkezett? Letette az exament?~Kálmán sietett a kivívott testimoniumot
 93 9 |   bizonyítvány?~– Igenis.~– Volt ott?~Kálmán szörnyű sértett arcot csinált
 94 9 |               le ne itassa mindennap.~Kálmán hagyta ezt a szép instrukciót
 95 9 |             kenyere van.~Végre elérte Kálmán azt a boldogságot, ami után
 96 9 |              pereket nemigen szerette Kálmán; mert neki kellett rendesen
 97 9 |        igazságszolgáltatásnak e nemét Kálmán, s mikor az úritörvényszéken
 98 9 |            mogyorófáért.”~Mikor aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a
 99 9 |      diurnumot kevesellnék.~De hiszen Kálmán nem volt szorulva az accidentiákra.
100 9 |               azután nemsokára kapott Kálmán hazulról egy ötpecsétes
101 9 |          szegény nagyanyád~Erzsébet.”~Kálmán mit csinált ezzel a pénzzel?~
102 9 |             gyönyörűségére ki nem ad.~Kálmán meg akarta lepni nagyanyját.
103 9 |               sorok kíséretében kapta Kálmán:~„Te csúf ember!~Azt gondolod,
104 9 |             gorombasággal és pénzzel.~Kálmán válaszai pedig annál rövidebbek
105 9 |         emberi idegeknek: – a múzsák.~Kálmán lázadó volt nagyanyja parancsai
106 9 |              elszámlálta eléje, miket Kálmán sorba följegyzett naplójába.~–
107 9 |           ment el Korcza úr hazulról, Kálmán még jóformán hozzá sem fogott
108 9 |         Szabad már, no! – kiált eléje Kálmán türelmetlenül.~Azzal lassan
109 9 |             megvárom a fiskális urat.~Kálmán mérgesen csapta le a tollat
110 9 |           Köszönöm kegyes jóakaratát.~Kálmán csengetett a hajdúnak; az
111 9 |           valami szükséges iratokért.~Kálmán jelenté neki, hogy itt volt
112 9 |            Tóth uram csak mosolygott. Kálmán pedig igen okosan képzelte
113 9 |           egész Csongrád vármegyében?~Kálmán meg akarta mutatni, hogy
114 9 |             csomagot, odahelyezve azt Kálmán elé.~– Ennek kétezer darab
115 9 |          Számlálja meg domine frater.~Kálmán sorba rakogatta a bankókat
116 9 |              tizedik csomót számlálta Kálmán, aggódva tekintett a bűvös
117 9 |             százas.~Ötvenezer forint.~Kálmán izzadt a pénzszámlálásban.
118 9 |               Addig is, domine frater Kálmán, fogalmazzon egy ügyvédi
119 9 |           tehát az a „kis pénz”, amit Kálmán nyugtájára nem akart átadni
120 9 |        eltávozott, akkor kezdett csak Kálmán papirosaiból felnézni. A
121 9 |            díjt a patvarista számára.~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos
122 9 |           igazán két garasra becsülte Kálmán hivatalos karakterét?~Most
123 9 |            szegény szolgája az úrnak.~Kálmán okulva a legközelebbi felsülésén,
124 9 |            tekintetes fiskális úrhoz?~Kálmán pedig mind a két tenyerét
125 9 |        principálisomtól? – kérdé tőle Kálmán, mert már be szerette volna
126 9 |           alázatossággal.~No, biz ezt Kálmán hamarább is kitalálhatta
127 9 |           ajtón kívül is hálálkodott. Kálmán utánanézett az ablakon.
128 9 |              az ablakban megpillantá.~Kálmán azután leült a hivatalos
129 9 |               Elutasítottam. – Felelt Kálmán, fel sem nézve az írásból.~
130 9 |             az iménti kopott öreg úr.~Kálmán bosszúsan csapta le a tollát,
131 9 |               leülni excellenciádnak! Kálmán fráter; adjon egy zsámolyt
132 9 |            munkáját a generose domine Kálmán.~Kálmán szeretett volna
133 9 |               generose domine Kálmán.~Kálmán szeretett volna kiszaladni
134 9 |              szerette volna már aztán Kálmán a fejét a falba verni! Hisz
135 9 |               az ügyvéd urat kereste.~Kálmán az ökle hegyével kommantgatá
136 9 |               szedegesse ki a dugóit.~Kálmán ugyancsak haragudott magára.
137 9 |    megszólalni. Ha latinul szól hozzá Kálmán első találkozásukkor, bizonyosan
138 9 |           hangulatba hozta az urakat, Kálmán is engedelmet kért, hogy
139 9 |       quiproquo, amibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése folytán került.~–
140 9 |         Korcza úr futott fidibuszért. Kálmán látta, hogy irónnal a vékony
141 9 |     principális a gróf háta mögött.~– Kálmán fráter! Gyújtsa meg őexcellenciája
142 9 |               őexcellenciája pipáját.~Kálmán a neki nyújtott fidibuszon
143 9 |           nevezni; az oda van építve.~Kálmán kezdte érteni Korcza urat;
144 9 |      háládatlan e nagy szívességeért.~Kálmán most már többet kezdett
145 9 |      pipázószobából az irodába, ahová Kálmán kikísérte. Korcza urat nem
146 9 |          irodában szépen felöltözteté Kálmán a hétgallérú köpönyegbe;
147 9 |          szegény szolgája marad.~Mire Kálmán visszatért az irodába, már
148 9 |               Tóth Mátétól 1000 frt.”~Kálmán összeharapta az ajkait;
149 10|             bele a magasztos pályába.~Kálmán is ehhez a tizedik fajtához
150 10|           legtöbbször kölcsönbe esik.~Kálmán mindent megkísértett, amit
151 10|         hiányzott neki még. Az ideál.~Kálmán nem tudta még, hogy mi az
152 10|       hatalmas kopogtatásra riadt fel Kálmán szétterített aktái közül
153 10|          Csollán Berti sógora – hanem Kálmán még csak ezután fogja megismerni.~
154 10|              Itthon van-e a fiskális?~Kálmán hivatalos készséggel s amellett
155 10|           íródeákját? Ezt a mamlaszt.~Kálmán erélyesen remonstrálni készült
156 10|              amilyen a principálisod.~Kálmán kővé volt meredve erre a
157 10|          pivotból ki fogja mozdítani.~Kálmán most érzé még csak magát
158 10|               egy hét múlva jön haza.~Kálmán arra a bölcs expediensre
159 10|            valahára! Szervusz fiskus!~Kálmán kíváncsian tekinte hátra,
160 10|         Sátory főstrázsamester, uram!~Kálmán megtudta hát, hogy ki ez
161 10|          csúnya nagy gorombaságoknak. Kálmán, ki a néma veszekedésnek
162 10|            szokni a prókátorembernek.~Kálmán csodálkozva rázta tejét.~–
163 10|               fogok belenézni – monda Kálmán.~– No ezt legjobban teszi.
164 10|            átvigye a Fehér Farkashoz.~Kálmán ismét egyedül maradt a háznál.~
165 10|         reggel bezárkózott az irodába Kálmán azzal a feltett szándékkal,
166 10|       megnyugodtak benne.~Mikor tehát Kálmán a benyíló ajtó felől nagy
167 10|       sürgetősen.~– Ejnye! – évelődék Kálmán –, hogy mármost félbe kell
168 10|             nem látogatott meg azóta.~Kálmán vörös lett, mint a rák,
169 10|      lekönyökölt, és maga elé bámult.~Kálmán most volt még csak kegyetlenül
170 10|        válóperem.~No ez szép kelepce.~Kálmán elhatározta magát, hogy
171 10|          akart ön most nekem hazudni.~Kálmán erre nagyobb zavarba jött.
172 10|             no, hozza ide azt a pert!~Kálmán úgy érezte, hogy az a bűvalak
173 10|     paksamétát.~– Hisz ez diákul van.~Kálmán megnyertnek vélte a játszmát.~–
174 10|             nekem felolvasott belőle.~Kálmán úgy érzé, hogy ez a hölgy
175 10|            ott van. – Azzal odalépett Kálmán mögé s vállán keresztülhajolva,
176 10|            összeköttetésben?~Utoljára Kálmán megbosszankodott; azt mondta,
177 10|         kegyetlen dolgok voltak írva. Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn
178 10|     liliomfehér két fogsorát mutatva.~Kálmán csodálkozva és remegve tekinte
179 10|                  kérdezé aztán, mikor Kálmán elvégezte a felolvasást.~–
180 10|          támlájára nyugtatva, amelyen Kálmán ült, szemébe mélyeszté mély
181 10|           szól ön ehhez a védirathoz?~Kálmán zavarodottan felelt:~– Főnököm
182 10|             fogom tartani, amit mond.~Kálmán úgy találta, hogy a tortúrázó
183 10|            tárgyról. Gyöngéden érinté Kálmán vállát ujjai hegyével, és
184 10|          sincs a titkolózásra – mondá Kálmán. – Főnököm azon bizalommal
185 10|                A szép hölgy távozott. Kálmán a főajtón bocsátá ki, s
186 10|           azzal a szép asszonysággal!~Kálmán sértett érzékenységgel tekinte
187 10|            önvédelme egy üldözöttnek.~Kálmán kifőzte, mint védené ő e
188 10|             az ördög, a nő az angyal.~Kálmán egészen meg volt elégedve
189 10|      Csollánné peréért nem jöttek el?~Kálmán kikerülte, hogy Katinka
190 10|                hogy mit beszélhetett!~Kálmán a forró levesre fogta, hogy
191 10|              a szép kliensnőt. Amivel Kálmán ugyan meg is lett volna
192 10|                s olvassa fel előttem.~Kálmán végigolvasta azt s gyakran
193 10|             készen volt, simítá végig Kálmán fejét, visszafelé borzolva
194 10|          mondá neki:~– Óh maga poéta!~Kálmán ingerelve volt azáltal,
195 10|         férjétől menten elválasztják.~Kálmán egyik bámulatból a másikba
196 10|     kibonyolítást lehetetlenné tegye.~Kálmán rázta a fejét, mint aki
197 10|             kettőnek közös ellensége.~Kálmán még most sem értett a dologból
198 10|             egy levelet iratai közül. Kálmán a Csollán Berti által Katinkának
199 10|            férjet terhelé az a levél.~Kálmán ismét lesütötte szemeit,
200 11|                             A cáfolat~Kálmán még nem volt húszéves, midőn
201 11|               húszévessé lett volna.)~Kálmán ismeretlen vágyaktól hevülve
202 11|             hol legelőször fölkereste Kálmán.~A vállzsinóros inas most
203 11|              terembe bejelentéstelen.~Kálmán kissé feszengett: talán
204 11|              védirattal – menté magát Kálmán.~– Talán már készen is van? –
205 11|            fedeznünk, hogy Katinka és Kálmán között a társalgás rendesen
206 11|       letelepedett hozzá a kerevetre.~Kálmán egy költő ihletével s egy
207 11|              aztán, hogy mellette ült Kálmán, jobban meg tudta őt óvni
208 11|         könyörgő hangon szólítá meg: „Kálmán!”~A fiatalember megdöbbenve
209 11|            ablakfüggönyfára.~Legalább Kálmán elolvashatta háborítatlanul
210 11|              írásba láthasson; karját Kálmán háta mögé tette a kerevet
211 11|            tette a kerevet támlájára. Kálmán érzé az arcára hulló fürtök
212 11|             ajk mondta ajknak.~      ~Kálmán ezen a napon lett húszéves.
213 11|              nem hozta elő a tárgyat.~Kálmán nagyon el volt foglalva
214 11|               mondott még rá valamit.~Kálmán úgy tett, mint akinek semmi
215 11|         levelét – szurdalódék tovább.~Kálmán pedig nem akarta magát engedni,
216 11|            Hát azt mondom én magának, Kálmán öcsém, hogy az a szép asszony
217 11|           hanem – hanem – „nem igaz!”~Kálmán földre ejté a villáját,
218 11|             mintha egymást kergetnék. Kálmán szaladt elöl. De Korcza
219 11|         pokoli kedvre deríté az, hogy Kálmán a saját poharát sem ismeri
220 11|              helyett betenni a perbe.~Kálmán most már ijedten tekinte
221 11|             mond maga, domine frater?~Kálmán igen könnyűszerrel akarta
222 11|               a kappant szétszeldelte Kálmán, addig csak békét hagyott
223 11|           szólt hetvenkedő készséggel Kálmán. – Azt is megkísérthetem.~–
224 11|           most, ha az ellenfél volna.~Kálmán már azt hitte, hogy egészen
225 11|         nélkül convincálni a feladat.~Kálmán kíváncsivá volt téve.~Ebéd
226 11|            levelet, s odanyújtá neki.~Kálmán a levél külsejéről ráismert
227 11|               volt az, melyet Katinka Kálmán által küldött Korcza úrnak.~–
228 11|              levelével összeolvasásra Kálmán kezébe adja? Tréfának vette-e
229 11|             előre megmondhatjuk, hogy Kálmán nemcsak az ellenfél ügyvédi
230 12|           mikor tudomására jött, hogy Kálmán unokája elkezd egy idő óta
231 12|       hitelező.~Most már nem lehetett Kálmán ellen panasza.~Nem poétázott
232 12|             legjobb kedvvel fizeté ki Kálmán adósságait. Jobb most, mint
233 12|         később.~Azt is megtudta, hogy Kálmán egy szép hölgynek udvarol.
234 12|            konyhapénzzel, amit akart.~Kálmán holdjává szegődött a ragyogó
235 12|              részesíték egymást, hogy Kálmán regényt olvasott Katinka
236 12|               való olvasmányok.~Tehát Kálmán áldotta a németeket, amiért
237 12|               szóval fogadta: „Kedves Kálmán!” – amire nem taníthatta
238 12|         elutazom Ostendébe, fürdőkbe.~Kálmán úgy érezte, mintha a fejét
239 12|           hölgy, lágy bársony kezével Kálmán mutatóujját megszorítva. –
240 12|               ugyanabban a hullámban.~Kálmán már úszott.~– Én elmegyek
241 12|              jön velem.~Itt már ismét Kálmán büszkesége volt érintve.~–
242 12|             az oldalába lőtt nyíllal.~Kálmán ki volt forgatva minden
243 12|            gondol a visszafizetésről?~Kálmán szorongva foglal helyet
244 12|            volna szükségem – folytatá Kálmán, nekibátorodva –, őszinte
245 12|            forintot; hanem tízezeret.~Kálmán maga is megijedt ettől a
246 12|               énrám többet ne járjon.~Kálmán furcsa tréfás embernek találta
247 12|             megnyugszom benne – szólt Kálmán gavalléros nagylelkűséggel.~–
248 12|           Sohase számlálom én – szólt Kálmán bosszúsan; most már jól
249 12|           kérdé rámeresztve a szemeit Kálmán.~– „Értékpapírok” – biztosítá
250 12|               Hadik-féle partiálisok.~Kálmán mérgében elnevette magát.~–
251 12|              fontot.~Most értette már Kálmán a dolgot. Kalender úrnak
252 12|               az adós sem tagadhatta.~Kálmán szépen vette a kalapját,
253 12|      szolgálatjára állok.~– Köszönöm.~Kálmán bizony nagyon kedvetlenül
254 12|              furcsa székben, amelyben Kálmán szokott mindennap felolvasni
255 12|             az olyan nagyon kacagott.~Kálmán eddig azt hitte, hogy a
256 12|              baráti öleléssel szaladt Kálmán elé.~„Szervusz pajtás!”~
257 12|               elé.~„Szervusz pajtás!”~Kálmán ezt egy kicsit furcsának
258 12|             egy szélmalom. Láthattad, Kálmán, mikor ott jártál. A malom
259 12|           hogy itthon van-e a gazda?”~Kálmán Katinka arcára figyelt.
260 12|              megjelenni kegyeskedjék.~Kálmán kérdőleg tekinte Katinkára.
261 12|        alázatos audiencián élőszóval. Kálmán barátomat majd nagy pecsétes
262 12|              hívjad!” – mondá magában Kálmán; – „hol leszünk mi már akkor?”~
263 12|             mondta neki: „te szamár!”~Kálmán föltette magában, hogy addig
264 12|         kettőnek kezeit a csókolásra.~Kálmán érezé a gyöngéd szorítást
265 12|          múlva a kordicai vadászaton.~Kálmán egy rózsaszínű álom közepett
266 12|               maguknak törvényszéket.~Kálmán folytatta a rózsaszínű álmot
267 12|          Miben lehetek szolgálatjára?~Kálmán egy ideig nézett, nézett
268 12| visszavonulnak; hanem azt észreveheti Kálmán, hogy az iroda üvegajtajának
269 12|             nekem meg fog téríttetni.~Kálmán ijedten ugrott fel Kalender
270 12|         kényes természetű levelet is.~Kálmán csak elszörnyedt.~– Eszerint
271 12|               csak ne heveskedjék ön.~Kálmán nem is heveskedett, csak
272 12|            jönni.~– Soha ide! – mondá Kálmán, s kalapot ragadva sietett
273 12|            kalapomért – szólt röviden Kálmán.~Azután nagyon meg volt
274 12|           olyan levelet. Itt a pénze.~Kálmán megdicsérve érezte magát.
275 12|      megtagadni. Mármost alászolgája.~Kálmán most már igazán felmagasztalva
276 12|          szobában.~– Kicsoda? – kérdé Kálmán.~– Ejh, hát ki no? – szólt
277 12|        gyönyörűséges szép asszonyság.~Kálmán bizony örült is, nem is,
278 12|             óta nem találkoztál vele.~Kálmán most már haragba jött.~–
279 12|             az arcával fogsz álmodni.~Kálmán bezárta az ajtaját, amint
280 12|          Vajon kinek a képe lehet az?~Kálmán nehéz verítékből izzadtan
281 12|               Úgy, igaz!~– Valld meg, Kálmán, nem is láttad te azt a
282 12|           mikor azt a krónikát írtuk?~Kálmán lelkében egyszerre elborult;
283 12|           voltál.~A trombitás letette Kálmán asztalára a gondosan papírba
284 12|               mérve végig a folyosót.~Kálmán úrfi érzelmeiben valami
285 12|      közrebocsátott.~És azután, amint Kálmán beletévedt ebbe a rengetegbe,
286 13|              e finom ajkakat, s midőn Kálmán azt kérdi tőle:~– Comtesse,
287 13|            aki bennünket véd és ápol.~Kálmán el volt ragadtatva e csodaszép
288 13|               examenből megszabadult; Kálmán pedig egészen fel van magasztalva.~
289 13|          cipelte utánuk útitáskáikat. Kálmán és Biróczy a hintó ajtajánál
290 13|              ajtajánál vártak reájuk. Kálmán fringia kardját tartotta
291 13|            bánta akármit felelnek rá. Kálmán serényen nyújtá eléje kezét,
292 13|         rózsaszínű álomnak vége volt. Kálmán nem érzé többé sem a szenvedélyt,
293 13|               ad új beszédet kezdeni. Kálmán magában azt kívángatta,
294 13|  előállítására kényszeríteni. Ezekben Kálmán szokatlan erélyt fejtett
295 13|             bárka. Az idő meleg volt. Kálmán egy ideig magyarázta a comtesse-nek
296 13|            támlányára s elszenderült.~Kálmán ott maradt „egyedül”, néma
297 13|               mosolyogtak egy kicsit.~Kálmán folytatta bámulatát az „
298 13|            habet.” (De nincs veleje.) Kálmán emlékezett a folytatásra,
299 13|               egyszerre elakadt a szó Kálmán ajkán. Elhűlt egy látománytól.
300 13|      elfogadni. Volt egy feszes szava Kálmán számára is; utasító, hogy
301 13|          széles márványlépcsőn eltűnt Kálmán elől az idáig bámult tünemény,
302 13|              az estén nem látta többé Kálmán a grófnőt. A hölgyek fáradtak
303 13|         excellenciás urak is lesznek.~Kálmán úgy aludta át első álmát
304 13|         alázatos fejhajtással üdvözlé Kálmán barátunkat; ki nem bírt
305 13|          háznál a hercegnő parancsol.~Kálmán ugyan hozzá volt szokva,
306 13|           olvasni. Latin okmány volt.~Kálmán nem hallgatta azt az okmányt,
307 13|    bölcsességgel és éles felfogással.~Kálmán azt érzé, hogy forog vele
308 13|            ismét visszament a diákba.~Kálmán pedig átkozta magában még
309 13|              inte, hogy maradjon ott.~Kálmán titkolni akarta remegését;
310 13|           akiknek szemük hunyva van.)~Kálmán arca lángba borult e szóra.~
311 13|              fel merte emelni szemeit Kálmán.~– Lássa ön; én az olyan
312 13|             nyúl és emelkedni segíti.~Kálmán annyira meg volt hatva,
313 13|        oktatást a magyar nyelvtanból.~Kálmán azt hitte, hogy az üdvösség
314 13|         szemben azután a két jurátus, Kálmán Zuzanne mellett, az asztal
315 13|              egy igazi francia képes.~Kálmán is utánamondta az áment.
316 13|           attól feleletet nem kapott. Kálmán arisztokrata volt már. –
317 13|             észrevételekkel gazdagítá Kálmán ismereteit:~– Hallod-e,
318 13|         kedvébe ennek a szerecsennek.~Kálmán azt felelte neki rá, hogy „
319 14|             maga egét megnyitni.~Hogy Kálmán gazdag család örököse, az
320 14|           közül, Neptun dacára?~Jenőy Kálmán vezérfénye volt az akkori
321 14|          meteort egy lepkefogóval.~Ha Kálmán az egekben képzelte, úgy
322 14|                éppen azon órában ment Kálmán is Dorothea grófnőnek a
323 14|             mind a hárman, hogy mikor Kálmán visszaérkezett hozzájuk,
324 14|             volt minden.~Ezen a napon Kálmán mikor visszatért a magyar
325 14|              megdöngetni a monsieurt; Kálmán ehelyett nyugodtan azt mondá:~–
326 14|               és kulacsot készíteni.”~Kálmán ezért a szóért sem hasította
327 14|        mindezekért a nyilatkozataiért Kálmán nem sietett a szerecsent
328 14|               ha énreám bízza azokat.~Kálmán tenyerébe csapott a szerecsennek.~–
329 14|          maliciózus vigyorgással súgá Kálmán fülébe:~– Te pajtás, nagyon
330 14|             fel ezzel a vesződséggel.~Kálmán olyat nézett erre a szóra
331 14|              magyar nyelvtani órákból Kálmán!~De még csak egy másodpercet
332 14|                midőn helyesen talált.~Kálmán úgy érezte, midőn a grófkisasszony
333 14|             ez a szerelemvallomásnak?~Kálmán pedig szerelmes volt a tantárgyba
334 14|          mondatott és nem íratott le. Kálmán száját már egyszer megégette
335 14|           magyarázza meg azt is, hogy Kálmán oly igyekezettel tanulta
336 14|              Henry el volt ragadtatva Kálmán előmenetelétől.~– Született
337 14|             kamarás jön onnan vissza.~Kálmán maga is érezte azt. A délceg
338 14|               mert helyén van a lába.~Kálmán kezdte lenézni Biróczyt,
339 14|      figurákat el tudja járni, mikkel Kálmán olyan nagyra van, s eljárta
340 14|           bírta hányni a lábait, mint Kálmán a „harang”-ban, hogy a talpát
341 14|          majmot Apolló mozdulataival.~Kálmán ilyenkor vörös volt, mint
342 15|        ajándékozni Kálmánt. De miután Kálmán nem mozdult a helyéből,
343 15|             én önnek nagyon köszönöm.~Kálmán nem is kívánt többet.~És
344 15|               miért? Egy bagatellért.~Kálmán büszke önelégültséggel gondolt
345 15|               a táncnak az emlékéül.”~Kálmán, ha a bécsi Szent István
346 15|              irigység beszélt belőle.~Kálmán könnyen álmodhatott arról,
347 15|           embereknek tetsző munkában.~Kálmán oly gonddal és figyelemmel
348 15|             Kezdesz okosan beszélni.”~Kálmán barátunk a főispánnál is
349 16|         Katinka egész nap várta, hogy Kálmán meglátogatja, s hogy délelőtt
350 16|            hazament, s megtudva, hogy Kálmán egész nap nem kereste, levelet
351 16|               s azt elküldte inasától Kálmán lakására.~Az inas visszajött
352 19|               fiatalember pedig, mint Kálmán, kardosan, magyar ruhában
353 19|            lakoma fejezte be, melyben Kálmán a főasztalhoz jutott, ahol
354 19|              borfélét beszedett, hogy Kálmán jónak látta a lábát megnyomni
355 19|           arra azután a gróf intésére Kálmán hóna alá vevé a tiszteletest
356 20|         Kálmánt is ott fogja találni.~Kálmán sem talált valami megbámulnivalót
357 20|              dörgölőzött volna hozzá. Kálmán nem akarta észrevenni.~–
358 20|         aranyat, egy fületlen gombra.~Kálmán ezt felelte rá: „Nincs elveszteni
359 20|     szerencsés – állt elő a válasszal Kálmán.~– Ah haha! – Katinka elkezdett
360 20|               ugye?~– Az. – Hagyta rá Kálmán, s engedte a szép hölgynek,
361 20|              s azon ürügy alatt, hogy Kálmán milyen rút lett, kitüntette
362 20|          megindult a gyepes ösvényen.~Kálmán ajánlkozott, hogy majd viszi
363 20|               el.~„Elbírom magam is.”~Kálmán utána ballagott.~A delnő
364 20|           Átvigyem önt rajta? – kérdé Kálmán a hölgytől. Neki vízmentes
365 20|            megragadta mindkét kezével Kálmán kezét, s azt mondá neki:~–
366 20|           azok közé az agancsok közé.~Kálmán átkozott humorral mondá
367 20|        Katinka bosszús negéddel ütött Kálmán kezére.~– Menjen, nem kell
368 20|          elaludt, mint a juhászbunda.~Kálmán pedig ezalatt elővette az
369 20|                Barátom! – szólítá meg Kálmán csípős hangnyomattal. –
370 20|             innen nem lehet elszökni?~Kálmán visszafordult s hidegen
371 20|             nem tartja az ellenkezőt.~Kálmán tehát a vállára vetette
372 20|             ismeri a szokást? – kérdé Kálmán.~– Óh nagyon sokszor! –
373 20|             Nem tanították rá – monda Kálmán csípősen.~– Az igaz, hogy
374 20|        alakját, Asmódit jegyezték el.~Kálmán furcsán csóválta a fejét.
375 20|       visszaadta a gyűrűt nagysádnak?~Kálmán jó vágást hitt ezzel a delnőnek
376 20|          eltakarta két kezével arcát.~Kálmán félt, hogy most mindjárt
377 20|               minden ujjára tág volt.~Kálmán nevetett a kérdésre, hogy
378 20|            bosszút állni – felelt meg Kálmán a kissé szabad ötletre.~–
379 20|            kérdésre régen készült már Kálmán; de még most sem volt rá
380 20|            Jól van, asszonyom – monda Kálmán –, ön őszinte volt hozzám,
381 20|            arcát kezével és zokogott.~Kálmán hagyta őt sírni. – Hiába
382 20|             emberre? Én érzem. Mi az?~Kálmán félretekintett. Tudta ő
383 20|        elmondok önnek mindent – monda Kálmán –, nem azért, hogy védjem
384 20|             történt velem, asszonyom.~Kálmán lelkesülten emelte föl ragyogó
385 20|           felett, végzé be e mondást.~Kálmán elbámulva tekinte a hölgy
386 20|              elhallgatott e szó után. Kálmán pedig hosszasan ottfelejtette
387 20|               múlva felnézett Katinka Kálmán arcára s megszólalt.~– Még
388 20|        amilyen eddig voltam!” Szegény Kálmán! Hogy darabolja el magát
389 20|              részecskét a szívéből, s Kálmán azt őrzi, mint a kincset.
390 20|              akit meg kell szolgálni.~Kálmán a fogait csikorgatta össze;
391 20|        különbség lesz kettőnk között?~Kálmán e szóra felháborodottan
392 20|               elég kegyetlenül eddig?~Kálmán felállt s a szivárványos
393 20|            vadját s a magam vadászát.~Kálmán ura lett indulatainak. Átlátta,
394 20|      odatérdelt melléje, s megragadta Kálmán kezét, s legszenvedélyesebb
395 20|     könyörgésre fogta a dolgot.~– Ah, Kálmán, bocsásson meg, hogy így
396 20|      szaporítva a harmatot; odaborult Kálmán lábaihoz; szép szilfid termete
397 20|          kínosan a pázsiton fekve.~És Kálmán arra gondolt, hogy milyen
398 20|             alak a meredeken fölfelé, Kálmán fölugrott, és fölkapta fegyverét.~
399 20|              a lesben álló ellenfélt. Kálmán arcához emelve fegyverét
400 20|         átdöntött fenyőt megpillantá.~Kálmán könnyen agyonlőhette volna,
401 20|            kiálta rá hevesen a delnő.~Kálmán ránézett, s aztán azt felelte:~–
402 20|          kőhöz támasztott puskájáért.~Kálmán egy percig azt hitte, hogy
403 20|          félre az utamból! – csengett Kálmán fülébe a hölgy szava.~Megdöbbenve
404 20|              mely tejet nem ad többé.~Kálmán puskájára támaszkodva állt
405 20|         kígyóalak hátsó lábak nélkül.~Kálmán elámultan nézte őket. A
406 21|               nevettek rajta. Szegény Kálmán csak úgy bujdokolt lesütött
407 21|                  No, hát ki üt meg?~– Kálmán barátom! – kiálta Bálvándy. –
408 21|             van bevonva, odanyomá azt Kálmán kezébe, s előretuszkolta
409 21|              Katinka.~Ne féljen tőle.~Kálmán végighúzta rajta a piros
410 21|               kedvét.~Utoljára maradt Kálmán. A legfőbb bűnös, aki még
411 21|             és Decséryék, Bálvándy és Kálmán egy tűz körül csoportosultak,
412 21|           pedig még jobban észrevette Kálmán oldalpillantásait és rossz
413 21|           társaságot mulattassa vele.~Kálmán tűrte azt mind szelíd kedéllyel.
414 21|            mikor megint félremélázott Kálmán, pákosz vadászeb elvitte
415 21|          lemosta-e róla előbb a vért?~Kálmán végre megszólalt a maga
416 21|               a sikert.~– De barátom, Kálmán, ha a hímét láttad volna
417 21|          volna az udvariasság érzete.~Kálmán nyakig elvörösödött.~– Azt
418 21|          Bálvándy –, au contraire. Én Kálmán részén vagyok. Neki igaza
419 21|        Bálvándy fölállt, leakasztotta Kálmán puskáját a fáról, s mutatta
420 21|             tekintve a mentegetettre.~Kálmán észrevevé az aranyhidat,
421 21|               komolyan látszott venni Kálmán kiengesztelését, odament
422 21|      Kálmánnak engedte át a partie-t.~Kálmán pedig nem szeretett ajándékba
423 21|           hintó mellett balfelől ment Kálmán, mögötte egy rusznyák puskás,
424 21|              medvének; ő védve marad.~Kálmán gondolt valamit magában,
425 21|             Jó kézben van – felelt rá Kálmán, s elhatározottan foglalt
426 21|               amint két talpára állt.~Kálmán akkor célzott rá és lőtt.~
427 21|             is, s hat lépésnyire állt Kálmán előtt.~Akkor legbiztosabban
428 21|     megdühödött vérszopó ellen.~Hanem Kálmán ahelyett, hogy eldobta volna
429 21|             ki volt vetve a sáncából.~Kálmán pedig annál nagyobb zavarba
430 21|          műtétet végrehajtsa, s midőn Kálmán odalépett a kocsi azon oldalához,
431 21|            együtt! – gondolta magában Kálmán, míg a grófnő zsebkendője
432 21|    megszégyenítő bajuszt.~Ettől aztán Kálmán egészen meggyógyult.~
433 22|           előtt, s mennyire megalázta Kálmán őt!~Óh, azért nem dobta
434 22|        bűvösebben ragyogtak annál.~És Kálmán észrevette annál a nagy
435 22|            Abban a színházigazgatóban Kálmán – Borcsayra ismert.~Kálmánnak
436 22|         tudott afelől semmit.~És most Kálmán ott látta maga előtt azt
437 22|    szívdobbanás?~Annyi bizonyos, hogy Kálmán igen vigasztaló gondolatnak
438 22|             képét s látja maga előtt.~Kálmán ott állhatott volna akár
439 22|           egészen más hatalmú szemek.~Kálmán remegett és izzott, midőn
440 22|    utánozhatatlan hangján kiált fel: „Kálmán!” A másik percben aztán
441 22|       bolondulva gyönyörében.~Hát még Kálmán!~Amint a függönyt leereszték,
442 22|         követelnek érte semmit.~– Óh, Kálmán! Óh, kedves Kálmán!~– No,
443 22|                Óh, Kálmán! Óh, kedves Kálmán!~– No, hagyj hát belőle
444 22|           otthon. – Tehát gyere haza!~Kálmán valóban úgy érezte, mintha
445 22|       tisztulni kellett a színpadról. Kálmán visszavándorolt a közönség
446 22|           nekem testvérhúgom – felelt Kálmán.~Csak unokahúga volt; de
447 23|          alatt a statutio alkalmával.~Kálmán csakugyan ott töltötte az
448 23|             Én megyek veletek – mondá Kálmán.~Cilike örült, mint egy
449 23|         gyermek, a hegymászó sétának.~Kálmán csak öltönyt váltani s oldaltáskáját
450 23|        mindent összevissza kell inni.~Kálmán puskát is akart vinni.~–
451 23|               Cilikének, s vigyed őt.~Kálmán meg volt elégedve a cserével;
452 23|   játszottatok a klastromban? – kérdé Kálmán.~– Ott bizony. A refectoriumot
453 23|             középen a nő; egyik kezét Kálmán vállára nyugtatva, másikkal
454 23|             nagyot sikoltva kapta meg Kálmán kezét, amint az előbbre
455 23|            azt hitte, leszökik onnan. Kálmán aztán elnevette magát.~–
456 23|       ércteljes tenor hanggal bírt, s Kálmán hajlékony discanttal kísérte
457 23|                 Az nehéz lesz – monda Kálmán elmélázva. – A nádor nem
458 23|         elfelejtesz!”~De nem úgy van.~Kálmán szótlanul kibontá oldaltáskáját,
459 23|            megtagadod a te Istenedet!~Kálmán kacagva szorítá keblére
460 23|         népdalokat, s utána énekelte.~Kálmán azalatt kinn járt az erdőben.
461 23|     szentjánosbogaraknak lepte.~Mikor Kálmán visszatért a kunyhóhoz,
462 24|           volt odalenn a földön, amíg Kálmán és társai az égben jártak,
463 24|            álmosan az utolsó indulót.~Kálmán utánuk nézett, amíg láthatta
464 24|            fogom tenni – válaszolt rá Kálmán.~– No, jól van. Hát csak
465 24|           elmaradsz, majd fölveszlek.~Kálmán föltette magában, hogy csak
466 24|                amiből mind megértette Kálmán, hogy neki előre kell menni
467 24|         órában.~Borongós volt az idő.~Kálmán hozzáfogott a gyorsutazáshoz,
468 24|                Szóba sem álltak sehol Kálmán úrfival, mikor szállás után
469 24|               talált egy bezárt kaput Kálmán, melyen egy cédula lógott: „
470 24|          enyém, s én a háznak az ura.~Kálmán a fogait csikorgatva, s
471 24|           megtehet.~És azzal elmondta Kálmán a legutóbbi próbatétele
472 24|            házat, tüzet, szolgálatot.~Kálmán olyasmit érzett, mint mikor
473 24|         lehetett utazni egész hazáig. Kálmán ismét a főispánnal utazott
474 24|               éjszakára menjünk oda.”~Kálmán elbámult, mikor a főispán
475 24|              Tóth Máté uramnak, kivel Kálmán oly mulatságos quiproquot
476 24|              hogy valakinél elveszti.~Kálmán szemei öntudatlanul mérték
477 24|              én is ott alszom – monda Kálmán, s ő is vette a köpenyét.~–
478 24|              megfogva hatalmas kézzel Kálmán gallérját. – Nem ilyen fáin
479 24|             ha itt most megbetegszik.~Kálmán megnyugtatá a jó háziasszonyt;
480 24|              búzagarmadára nyugtatva.~Kálmán követé a példát.~Óh, te
481 24|           kellene esnem valamelyikbe.~Kálmán aztán beszélt neki a csillagrendszerről
482 24|           láthatár alatt keletkezett.~Kálmán figyelmezteté e vörös fényre
483 24|              önnek a birtoka? – kérdé Kálmán.~– Innentől kezdve odáig
484 24|       körös-körül – felelt a földész.~Kálmán elmerengett ez eszme fölött.~
485 24|            amit a föld tanított neki.~Kálmán elkezdett fennhangon gondolkozni.~–
486 24|            rögtön elkezdett horkolni.~Kálmán pedig még sokáig elnézte
487 25|             felcihelődni. Nem is várt Kálmán a kávés reggelire; amint
488 25|        elbeszélgetünk az úton – monda Kálmán; amiért aztán Sára asszony
489 25|           Tóth Máté uram, megszorítva Kálmán kezét. – Egészséggel járjon,
490 25|             tenyércsapással rázva meg Kálmán kezét. – Aztán egyszer majd
491 25|        asszony.~– No, hát ezt mondom.~Kálmán önkéntelen felsóhajtott.
492 25|              az orcáját.~Azzal felült Kálmán a kocsisülésbe Pista mellé.
493 25|                s az ég felhőtlen kék.~Kálmán olyan sok szépet tudott
494 25|            levél címiratán megismerte Kálmán Béni bácsi ákombákját. Ebben
495 25|         maradni.~Ez a hír még növelte Kálmán levertségét.~A kordicai
496 25|               Biróczyt vitte magával; Kálmán a kastélyban maradt. A hölgyek
497 25| visszamaradandó.~A legelső nap, midőn Kálmán az étteremben megjelent,
498 25|           legyen.~– Igenis, hercegnő.~Kálmán, kicsinyben múlt, hogy meg
499 25|              Igen. Elég lesz – rebegé Kálmán, s hangjának reszketése
500 25|          mérget vehet be akárki, hogy Kálmán egy hét alatt, egyedül bezárkózva