Part

 1 1 |         S „nagybotos, kisbotos” ilyenkor azon nevezetes egyéniségek,
 2 2 |         A kollégium kapui pedig ilyenkor zárva voltak.~A „coetus”
 3 4 |         lélekszakadva a révhez. Ilyenkor már a révész is alszik.~–
 4 4 |       lehet a tintasövénynek; s ilyenkor a kétségbeesetten hozzá
 5 4 |      divatnőt lát maga előtt; s ilyenkor az nyomja le leginkább,
 6 4 |    levelet átadta az ügyésznek. Ilyenkor legerősebb divináló tehetsége
 7 5 |   rángatta, ha szóba állt vele.~Ilyenkor aztán Béni bácsi is boldog
 8 5 |   csizmához ~Pillangós cipőhöz.~Ilyenkor meg éppen úgy érzi magát
 9 6 |      mikor végigmegy a konyhán. Ilyenkor nagy úr is volt, mert két-három
10 7 |           Tartotta magát hozzá.~Ilyenkor még Cilike is csak úgy némán
11 10|     itthon.”~– Hát hol csavarog ilyenkor? – mennydörgé a kardos úr. –
12 12|        egyedül ment a hajdúval. Ilyenkor aztán a gazdasszonynak volt
13 14|      naponként egy órát adhatok ilyenkor, mikor üres időm van, a
14 14|    Apolló mozdulataival.~Kálmán ilyenkor vörös volt, mint a pulyka.
15 15|  szeretik, csakúgy megcsókolják ilyenkor egymást, mint más jámbor
16 17|       alkalmasint kölykes volt; ilyenkor a macska vakmerő és dühös,
17 23|        rá, Cilike, mikor tavaly ilyenkor így vándoroltunk a tót hegyek
18 24|       is.~– Hát már hova mennék ilyenkor vásár idején?~– Bánom is
19 24|   szakadt már, s a házileánynak ilyenkor kötelessége egy pillanatra
20 34|       teljesen neutralis téren. Ilyenkor szikrázott a zsenialitástól: „
21 35|      Már bizonyosan itt van; de ilyenkor még egy zárt szobában ül,
22 36|       az angyal.~– Kedvesem. Te ilyenkor, mikor józan vagy, igen
23 37|       felkérni.~– Őnagysága még ilyenkor öltözőasztalánál lesz.~–
24 38|  egyedül haza Budára. Bányaváry ilyenkor elmaradt Csollánné teaestélyén;
25 40|    képes egy gondolatot leírni. Ilyenkor hasztalan minden erőltetés,
26 41|      mindenki duzzogott miatta.~Ilyenkor szokták azt mondani, hogy „
27 43|        Ez aztán az asszony, aki ilyenkor be mer jönni a kolerás Pestbe,
28 43| előpostája. A szenvedő úgy érzi ilyenkor, mintha egészen magához