Part

501 25|               maga gyönyörűségére is.~Kálmán valódi művész volt. Bölcsőjében
502 25|             eljött az elutazás napja. Kálmán még egyszer részesült abban
503 25|             azért az egy napért, amit Kálmán az ő istenei s azok papja
504 25|            készen vagyok vele – monda Kálmán némi feszengéssel.~– Lássuk. –
505 25|            sehogysem volt megelégedve Kálmán feleleteivel.~– Valld meg,
506 25|              azt fogom tenni – felelt Kálmán.~– Bajtárs! – monda Biróczy. –
507 25|                Nos, olvastad? – kérdé Kálmán, kíváncsian vizsgálva Biróczy
508 25|        maradni időtlen időkig örökké.~Kálmán szívdobogva hallgatott.~
509 25|            ötven év igazolta szavát.)~Kálmán szemei égtek; – olyan embertől
510 25|       következett a végzetes „hanem”.~Kálmán visszafojtott lélegzettel
511 25|               vele elrejtőzni – monda Kálmán lázas izgatottsággal. –
512 25|              várnak a jövő évtizedig.~Kálmán mosolygott.~– No, ezt tartod
513 25|               legyen elveszve – monda Kálmán kemény határozottsággal. –
514 25|              Azt fogom tenni – ígérte Kálmán.~S ígéretét meg is tartotta;
515 25|          ezzel a szóval köszöntött be Kálmán, s nagyon lehangolt képet
516 25|            kancellár.~(Ezt állították Kálmán elé jóakarói mindannyiszor,
517 25|           mint utánzandó mintaképet.)~Kálmán gondolá magában: „Vigasztaljatok
518 25|           körülményes magyarázatával. Kálmán pompásan felelt, de az ülnökök
519 25|                annak a bosszúja, hogy Kálmán nem praeclarumot hozott
520 25|               fogja szidni, nem mást.~Kálmán pedig türelmetlenül várt
521 26|               balhírt hozó levél után Kálmán az utcára sem mert kimenni
522 26|               tegnap óta itt van!~Ah! Kálmán mégiscsak elsápadt erre
523 26|           hordja itt az öregasszonyt?~Kálmán vállat vont. Nem törődött
524 26|               nyers komorság mellett.~Kálmán sietett neki kezet csókolni.
525 26|     megszólalt.~– Hol van a diplomád?~Kálmán előkereste azt szekrényéből,
526 26|                jöjj velem, kísérj el.~Kálmán sietett öltönyt váltani.~–
527 26|      felnyitotta az ajtót.~– Jöjj be.~Kálmán egy díszesen bútorozott
528 26|            való helyiségek is voltak.~Kálmán gépileg engedte magát vezettetni
529 26|            nem is volnának ismerősök.~Kálmán elvégre bátorságot vett
530 26|     bámulatban rejlő kérdést, s midőn Kálmán hideg ajkai érinték hideg
531 26|          Tanulj úrnak lenni!”~S midőn Kálmán elkísérte őt bérkocsijáig,
532 26|               kocsiajtót, elrobogott.~Kálmán felment új szállására.~S
533 27|           félvért.~Ezt a tapasztalást Kálmán barátunk tevé.~Úgy találta,
534 27|        hercegnő Pestre, s azon időben Kálmán mindennapos volt a háznál.~
535 27|           Fejedelméért ontotta vérét.~Kálmán nyilvánítá őfenségének,
536 27|           magas szüléknek megküldené.~Kálmán ajkába harapott. Nem elég
537 27|            elő többé a verset. Aminek Kálmán nagyon örült. A gratuláló
538 27|        áldomását meg is kellett inni.~Kálmán meghívta lakomára magához
539 27|               a többit mind legyőzte, Kálmán volt és Bálvándy.~„Ne mennénk
540 27|               társaság elismeré, hogy Kálmán úgy verekszik, mint egy
541 27|           korán reggel mentek aludni.~Kálmán is lefeküdt, de nem jött
542 27|             mint Dante.~Ez nem hagyta Kálmán szemeit lezáródni, álmodni.~„
543 27|          mondá neki, mily kegyben áll Kálmán – a kis főhercegnél. Gyakran
544 27|       elárulta, hogy valami titka van Kálmán előtt, amit nagyon szeretné,
545 27|             bíró.~– Mi az? – tudakolá Kálmán kíváncsian.~– Hát mivel
546 27|              lesz így – mondá magában Kálmán –, én, aki értek hozzá,
547 27|               Mert ha a költőt engedi Kálmán beszélni, az nagyon fanyar
548 27|            mit.~– Nagyon szép – mondá Kálmán, és ha szíve súgta ezt,
549 27|             szabályait ő nem tanulta.~Kálmán tehát kapott az alkalmon,
550 27|        jelenthet „költőnét” is.~Azért Kálmán nagyobb gyönyörrel melengette
551 27|     Méltóztassék bemenni őfenségéhez.~Kálmán bemegy a kihallgatási terembe,
552 27|          elájult, s majd magához tér.~Kálmán csak több nap múlva tudta
553 27|   elbocsáttatott, s hogy szeretné, ha Kálmán őt valami csendes szolgálatba
554 28|                            A nádornál~Kálmán belépett a kihallgatási
555 28|               az ablakban állt, midőn Kálmán belépett hozzá.~Komoly és
556 28|        válaszolni szükségesnek látod.~Kálmán érzé, hogy sorsának fordulópontján
557 28|        megifjodni? Erre felelj nekem!~Kálmán nem látta még be, hogy hová
558 28|               Fenséges uram! – felelt Kálmán a nádor szavaira. – Hálás
559 28|               az okozza – szólt közbe Kálmán, felhasználva a szünetet,
560 28|         hahota támadt a teremben.~Ezt Kálmán sem tagadhatta, hogy úgy
561 28|             Kálmánnak folyamodványát.~Kálmán hódolatteljesen hajtá meg
562 29|                      Őszi harmat után~Kálmán folyamodásának az volt az
563 29|              akár Budán megtelepszik.~Kálmán egyengetni akarta számára
564 29|               meg ama végzetes lépést Kálmán a nádornál Bányaváryék mellett
565 29|        meghosszabbítja ősszel, a sár.~Kálmán a budai sorompón túl már
566 29|             Jó késő estére vált, mire Kálmán lova az alcsuthi határcsárdát
567 29|              tájon ilyen késő ősszel. Kálmán mindjárt kitalálta, hogy
568 29|    Valószínűleg a ruhatár is ott van.~Kálmán úgy igyekezett a karaván
569 29|               nem lehet kölcsönkérni.~Kálmán olyan szorongást érzett,
570 29|               orvos jóindulattal volt Kálmán iránt, s szívesen fogadta
571 29|             kellett innen távolítani. Kálmán valószínűleg azok közé tartozik,
572 29|              egy jó terve az orvosnak Kálmán számára. A főhercegnő nagyon
573 29|       föladata is körül lesz kerülve.~Kálmán nem bánta már, akárhogy
574 29|           őfenségéhez felmenni, akkor Kálmán maradjon idelenn az orvos
575 29|              frakkját, s aztán kimért Kálmán eleibe háromféle port is,
576 29|          vacsorával való ellátásának.~Kálmán egyedül maradva az orvos
577 29|       gyógyítva. „Similia similibus.”~Kálmán úgy iparkodott az éj homályában
578 29|             Ez vele jár a hivatással.~Kálmán nem akarta őket „így” látni.~
579 29|            biz az nem volt nagy újság Kálmán előtt; vendég nélkül egy
580 29|             kérdezé Kálmántól.~Hiszen Kálmán is éppen ezt akarta kérdezni
581 29|             nem adtam bérbe senkinek.~Kálmán erre úgy érzé vállára nehezedni
582 29|        remekművem nem létezik – szólt Kálmán elkomorodva.~– Azt én jobban
583 29|           Onnan égesd ki most.~S hogy Kálmán ne is kétkedjék szavainak
584 29|          ragadtatva a sok szépségtől!~Kálmán tudta Bányaváry felől, hogy
585 29|          tilthatod meg. Teszed-e azt?~Kálmán válasz helyett egy sürgősebb
586 29|        művedet előadjuk. Megtiltod-e?~Kálmán nagyot gondolkozva felelt:~– „
587 30|               egy része a közönségnek Kálmán szerencséjét tartja irigylendőnek,
588 30|           grófnő nefelejcsei! – monda Kálmán, táncosnéja kezét tartva
589 30|         táncolunk egymással utoljára?~Kálmán nem volt olyan kőfejű, hogy
590 30|              Az is meglehet – suttogá Kálmán –, akkor én szegény ember
591 30|        enyhítő ír volt a friss sebre.~Kálmán büszkén fölemelte homlokát.~–
592 30|              amért ezt megmondtam?~Ha Kálmán azt mondta volna, amit gondolt,
593 30|          alatt oly hévvel szorítá meg Kálmán kezét, s oly lánggal tekinte
594 30|              A szívtelen néger!~Mikor Kálmán visszavezette a hercegnőhöz
595 30|            kis nefelejcscsokor tévedt Kálmán kezébe.~A hercegnő föladta
596 31|         hatszor egymás után. Majd jön Kálmán remekműve.”~Hanem egy rettenetes
597 31|            egyéniségnek nyújtotta be, Kálmán nagyot lélegzett.~A legvitézebb
598 31|             magát vezettetni, s míg ő Kálmán művében az erkölcstelen
599 31|        darabra. Két hétig járta a hír Kálmán nevével az egész várost,
600 31|             fokozta az érdekeltséget: Kálmán az előkelő körök kedvence
601 31|                a félve félt nap, mely Kálmán életének szikláját képezé.
602 31|               jól játszanak, csakhogy Kálmán mindezt egészen másképpen
603 31|          előadást s felpisszeg rájuk, Kálmán szeretné valamennyit kidobálni
604 31|            kifejezés ül rajta, aminőt Kálmán még soha nem látott. Mint
605 31|               megragadó hatás, melyet Kálmán maga várt tőle, elmaradt;
606 31|            lúdbőrzik a testük tőle, s Kálmán kezdi észrevenni, hogy egy
607 31|          tetszett – viszonza szárazan Kálmán.~Bányaváry majd megölte
608 31|             imádandó volt – felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg a többiek?~–
609 31|             Kovászos úrral Aszályi is Kálmán ünnepi torára. – De arról
610 31|               De arról bizonyos lehet Kálmán, hogy senki sem fog neki
611 31|            pedig nagy széltoló.~Pedig Kálmán irtózik tőle, ha szemébe
612 31|          vízmentes.~– Eredj már haza, Kálmán, kérlek – mond a bohó fiú,
613 31|          szóljunk meg aztán téged is!~Kálmán komolyan veszi a baráti
614 31|         Dejszen – riad fel Aszályi –, Kálmán barátunk csak magasztalóit
615 31|              aztán arra volt kíváncsi Kálmán, hogy eltávozása után mit
616 31|              ekképp!~De mit bánta azt Kálmán, hogy Kovászos úr lapja
617 31|             azt akarja keserűvé tenni Kálmán iránt, midőn azt a gyanút
618 31|               volt ragadtatva általa.~Kálmán Dorotheára nézett.~A szép
619 31|        mákonyt?~– Nem, grófnő – szólt Kálmán mosolyogva –, én egészen
620 31|              Borzasztó eszménykép ez!~Kálmán azt vette észre, hogy az
621 31|              is felkeresne bennünket.~Kálmán keserűen mosolygott: „az
622 31|              hogy sokszor látjuk önt.~Kálmán meghajtotta magát és távozni
623 31|              kérdezősködött ön felől.~Kálmán megköszönte szépen a nagy
624 31|                 Egészen értem – szólt Kálmán –, s ismerem a teendőmet.~
625 31|             sem végezte a maga dolgát Kálmán, midőn rohan be hozzá nagy
626 31|             tudni – monda hidegvérrel Kálmán.~– Könnyű neked ilyen flegmával
627 31|             veszett; ruinálva vagyok.~Kálmán mondhatta volna a barátjának,
628 31|             másik írásból azt olvasta Kálmán, hogy a rundellában játszás
629 31|              ne légy gyermek! – szólt Kálmán. – Mi kétségbeesni való
630 31|             az az én gondom.~Most már Kálmán gyakorlott fölényt Bányaváry
631 32|           Különböző női szívek~Ez nap Kálmán többé ki sem ment a szobájából,
632 32|              váljanak el.~A házmester Kálmán arcán látta annak gondolatait.
633 32|   cukorborítékon e három szót találta Kálmán irónnal feljegyezve:~„–
634 32|      Brunójától Genua sem választ el.~Kálmán előtt feledve volt a bukás,
635 32|           Dorothea bizalmasan elárulá Kálmán előtt, minő álarcban fognak
636 32|              meglátja, hogy ráismer-e Kálmán magától. Kálmán fogadkozott,
637 32|             ráismer-e Kálmán magától. Kálmán fogadkozott, hogy minden
638 32|            ennek is vége.~Hanem azért Kálmán elment az álarcosbálba;
639 32|      csodálatos keverékben egyesítve.~Kálmán ott őgyelgett a tömkelegben
640 32|           finom kéz karja alá nyúl, s Kálmán egy deli álarcos nőt lát
641 32|               a szúrás érzékeny volt!~Kálmán egy percre elhalványodott.
642 32|            nagyon! Nézze, mi jön ott?~Kálmán felriadt, s széttekintett,
643 32|             Nem lőné meg még egyszer?~Kálmán szemébe nézett a csúfolódónak.
644 32|         keresnek ott.~– Kigyógyulást.~Kálmán nevetést erőszakolt.~– Úgy
645 32|            Azt én megérdemlem – monda Kálmán –, de nem rólam van szó.
646 32|       Kitaláltam önnek a gondolatját?~Kálmán nem állhatta meg, hogy egy
647 32|              az álarcok tömkelegében.~Kálmán nem időzött tovább, hanem
648 32|        Olympon? Mennydörög – viszonzá Kálmán ifjú kedélyességgel. – Sőt
649 32|          dolog. Cuncta licent poetis.~Kálmán nagyot nevetett Korcza úr
650 32|              a szorgalmas dolgozáson.~Kálmán azt várta, hogy Korcza úr
651 32|         kivívni, és halhatatlan lesz.~Kálmán megértette, hogy Korcza
652 32|             De arra vagyok – viszonzá Kálmán. – Azt tudja ön, hogy nagyanyám
653 32|                Mutassa, mit írt neki?~Kálmán átnyújtá levelét Korcza
654 32|            hogy felolvassam ön előtt?~Kálmán egy percig habozott; azalatt
655 32|           felszakítá Jenőyné levelét.~Kálmán az ablak felé fordult, s
656 32|              hozzá.~– Hallgasson ide!~Kálmán visszafordult, s bámulva
657 32|         mindig szerető nagyanyádról.”~Kálmán a végszavaknál már Korcza
658 32|         elolvasatlan levélre felelni?~Kálmán egészen fel volt emelve
659 33|       csizmadiái s az igazi csizmadia~Kálmán valódi költői lélek volt,
660 33|            amiatt támadni a kormányt. Kálmán úgy tapasztalá, hogy a főurak
661 33|            itt a kefelevonat, melyben Kálmán műve átkozottul fölmagasztaltatik.
662 33|       Aszályit pedig rögtön elcsapta.~Kálmán megküldte neki az ötven
663 33|        levelét közölje a hírlapokban. Kálmán megküldte neki a húsz forintot,
664 33|     patronusunkhoz és Maecenásunkhoz.~Kálmán nagyon ferde képet csinált
665 33|                  Oda elmegyek – monda Kálmán.~Jó tiszta hideg idő volt;
666 33|               önnek a nézetét – mondá Kálmán, megszorítva a mester kezét.~–
667 33|          legszárazabb alkatrészeit, s Kálmán érdekkel tudta azokat hallgatni.
668 33|        rendeltetése helyére lemenjen.~Kálmán szükségesnek találta a beszélgetést
669 33|             ezekkel a régi dolgokkal?~Kálmán biztosítá felőle Tseresnyés
670 33|           kinnjárni miattuk az utcán.~Kálmán elfeledte, hogy enni is
671 33|           lesz, a népből nemzet lesz!~Kálmán melegen szorítá meg az egyszerű
672 33|              jegyezd fel magadnak.~De Kálmán egészen komolyan felelt
673 33|          sietett Bányaváry megfelelni Kálmán helyett. – Kálmán barátunk
674 33|          megfelelni Kálmán helyett. – Kálmán barátunk boldog ember. Ő
675 33|        Velencébe?~– Még odább – monda Kálmán. – Génovába, s talán messzebb
676 33|         virágzik, nemcsak a citromfa!~Kálmán füléig vörösödött erre a
677 33|          miközben a feketekávét tölté Kálmán csészéjébe furcsa kis kétfülű
678 33|              Igen megköszönöm – monda Kálmán, odanyújtva a jegyzőkönyvét
679 33|             nevetve gúnyos ötletének.~Kálmán nem azt a virágot gondolta.~
680 34|          ennél boldogabb út a földön?~Kálmán a lehető legegyenesebb utat
681 34|            melyet maga után hagy.~Ezt Kálmán kedvező előjelnek vette.~
682 34|            tesz, azt teszi mind.~Hogy Kálmán mély, rajongó kedélyét e
683 34|             pihen.~Ez Galilei hazája.~Kálmán nemcsak a csizmadiával ismerkedett
684 34|              mindenütt nyomukra akad.~Kálmán szövetségeseitől mindent
685 34|             halvány fényű madonnaarc!~Kálmán maga előtt látta azt a népet,
686 34|    festményekben gyönyörködött, miket Kálmán hazaküldött: tájképeket,
687 34|            híres műtermek másolatait. Kálmán hasznos mulatsággal foglalkozik
688 34|              és mirrhát”. – Ave! Ave!~Kálmán átlátta azt, hogy neki a
689 34|                Azt járatta is magának Kálmán, s megesett, hogy minden
690 34|          városról is olvasott híreket Kálmán, amiben éppen akkor lakott,
691 34|            tudott a hazai hírlapokból Kálmán, azt megtudta nagyanyja
692 34|         nyomta fejébe.~Az öregasszony Kálmán külföldre utazta óta felköltözött
693 34|           ugyanazt a szállást, melyet Kálmán számára fogadott egykor,
694 34|             házukból.”~Ezeket olvasta Kálmán ismét és ismét nagyanyjának
695 34|                Ez a levél felnyitotta Kálmán szemeit.~Tehát azért volt
696 35|              Az árvaság kezdete~Mikor Kálmán nagyanyjának ezt a levelét
697 35|     requirálta Bénit, a vén gyereket.~Kálmán sietett elhatározásával:
698 35|          emelkedett fel. Tehát menjen Kálmán Rómába.~„Aztán ha Rómában
699 35|           majd apróra mind leírd.”~Ha Kálmán nem értette volna az öreg
700 35|               lelógó pipával meglátta Kálmán, arról aztán csak rátalálhatott
701 35|     köszöntőre ráismerjen. Örülhetett Kálmán, hogy a fejére nem köpött
702 35|        magától ment oda.~Hogy azonban Kálmán nem tartott ily atyafiatlan
703 35|        bajuszt ne kapjon – biztatá őt Kálmán, s arra Béni bácsi menten
704 35|          Pesten! – suttogá elképedve.~Kálmán arca pedig szilárd férfias
705 35|          utcán, nem ment le érte.~Hát Kálmán hová tért?~Mikor az utcára
706 35|          buzogánnyal.~A megszólításra Kálmán tekintete leszállt a fellegekből,
707 35|              zaját folytatja idebenn.~Kálmán szétnézett, hogy hová bújjék
708 35|              senki sem telepedett le.~Kálmán tenyerébe hajtá fejét, és
709 35|               fülébe súg:~– Jenőy úr.~Kálmán széttekintett, hogy hol
710 35|           most is, mint máskor; pedig Kálmán arca mosolyogva fejezte
711 35|             így rongálja agyon magát.~Kálmán megszorítá a kézműves kezét.~–
712 35|               történtek azalatt, hogy Kálmán odajárt, a színészekről,
713 35|              aztán Tseresnyés uram és Kálmán felugrottak az asztal mellől,
714 35|            viszont Tseresnyés uram és Kálmán vették át a neki szánt oldalba
715 35|               agyonüti Bányaváryt, ha Kálmán eléje nem tartja a karját,
716 35|              a handabandázó elé, akit Kálmán felsegített a csizmadia
717 35|              így megy – variációkkal.~Kálmán kábult aggyal ült le az
718 35|             el.~– Hát a neje? – kérdé Kálmán szorongva.~– Az tűr és hallgat.
719 35|               hogy „érzi” a szerepét.~Kálmán a szék támláját szorongatta
720 35|               Úgy fogok tenni – szólt Kálmán, megszorítva a csizmadia
721 35|              megkeres odáig valahogy.~Kálmán összeszorítá ökleit és fogait;
722 35|               vendége ennek a háznak.~Kálmán a kézműves nyakába borult,
723 36|                               A hősnő~Kálmán tollat és tintát kért házigazdájától,
724 36|          ragyogó arccal kiabálva: „Ez Kálmán! Ez Kálmán!” – s a kis szobában
725 36|              kiabálva: „Ez Kálmán! Ez Kálmán!” – s a kis szobában nyakába
726 36|    felriasztott alvónak: „Te vagy az, Kálmán!~És aztán összevissza csókolta.~
727 36|           aztán összevissza csókolta.~Kálmán csak nézett rá hallgatva,
728 36|              vagyok: aztán ölelj meg.~Kálmán nem mondta neki, hogy cudar
729 36|           ittunk. Pfuj! Jössz hozzám, Kálmán, ott fogunk reggelizni együtt,
730 36|           reggelizni együtt, ugyebár?~Kálmán ráhagyta, hogy jó lesz.~
731 36|              szellemnek hódító ereje.~Kálmán csak hallgatott.~Útjuk a
732 36|         gyümölcsöt szeret reggelizni.~Kálmán úgy tudta, hogy Cilike odahaza
733 36|             vagy „semmi” – vagy Jenőy Kálmán”, s aztán megnyertem volna.~
734 36|            szóra.~E percben megjelent Kálmán az ajtóban, s a másik pillanatban
735 36|       fájdalomtól, hanem az örömtől. „Kálmán, óh kedves Kálmán!”~– Bizony
736 36|           örömtől. „Kálmán, óh kedves Kálmán!”~– Bizony úgy van az, „
737 36|            Bizony úgy van az, „kedves Kálmán!” És nem elég, hogy ő maga
738 36|          ember leszek az új bőrömben! Kálmán örökre velünk marad most
739 36|               sem fogok menni ezentúl Kálmán nélkül; s ha valaki egy
740 36|              ember a morfiumtól lesz.~Kálmán megjelenése egyet fordított
741 36|               mely meg van érdemelve.~Kálmán nevének dicsőség, Bányavárynak
742 36|          színmű kopottá lett, akkorra Kálmán készen volt a másodikkal,
743 36|              a csizmadia fedezett fel Kálmán előtt.~Hogy a közönség elé
744 36|                Cilike nyert legtöbbet Kálmán diadalaiból.~És Kálmán?~
745 36|      legtöbbet Kálmán diadalaiból.~És Kálmán?~Ő pedig esténként a nagy
746 36|              pedig négylábú állatnak.~Kálmán komolyan megdorgálta egyszer
747 36|             Ha én iszom, igyál te is!~Kálmán nagyot sóhajtott, és nem
748 36|               korán látogatást kapott Kálmán Bányavárytól.~Talán azzal
749 36|          bízva a további felügyelést.~Kálmán kedvetlenül csettentett
750 36|            Nagyon jól cselekedtetett…~Kálmán pedig felugrott helyéről,
751 36|              se kerüljön a szeme elé.~Kálmán egy szót sem szólt, csak
752 36|          kollégiumban tanulhatta ezt?~Kálmán az első honoráriumot azonnal
753 37|         Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét betölté. Az a férfi,
754 37|               makacs volt. Neki Jenőy Kálmán nagyon megnyerte a tetszését.
755 37|          ugyan ő sem helyeselte, hogy Kálmán ilyen excentrikus pályát
756 37|           állt az összekelés útjában.~Kálmán? – Szegény Kálmán! Ki gondolt
757 37|            útjában.~Kálmán? – Szegény Kálmán! Ki gondolt még őrá?~      ~
758 37|            pátosszal ne mondta volna.~Kálmán kérdő tekintetet vetett
759 37|             választott keresztapának.~Kálmán örömmel elfogadta a választást.~–
760 37|      rokonságba keveredtek – folytatá Kálmán.~Katinka Cilikéhez lépett
761 37|               mi van a virágok alatt.~Kálmán fölemelte a kosárkából a
762 37|          Katinka égő kárörömmel leste Kálmán arcának elváltoztát. El
763 37|             Egyiket sem érte el vele. Kálmán nyugodtan monda:~– Régen
764 37|           Katinka ajkába harapott.~És Kálmán még olyan tréfás volt, hogy
765 37|          felkapta az iratot; odatartá Kálmán elé: „nézd”, a pap elé: „
766 37|            nagy ez emberek öröme, azt Kálmán arcáról láthatá legjobban
767 37|          legjobban a delnő. És amidőn Kálmán megszorítá kezét, s melegen
768 37|              volt!” – akkor kitalálta Kálmán titkát. – Ez örül Cilike
769 37|           Biróczy két vállát.~– Maga? Kálmán testi-lelki jó barátja?
770 37|           záradék így szól: „Ha pedig Kálmán unokám felhagyna azon baráti
771 37|               valamikor csak nem lesz Kálmán ezekhez a fatális komédiásokhoz
772 37|                Ámde nagy kérdés, hogy Kálmán a mellett az izgatott életmód
773 37|              vetek neki félévet, hogy Kálmán el fogja magától űzni ezeket
774 37|               Ejnye de bolondul tette Kálmán öcsém, hogy nem vette el.~(
775 37|            hogy az ifjú házasok előtt Kálmán mostani állapotját elbeszélje,
776 37|            eszébe jutott, hogy ő most Kálmán öccsének a részét is maga
777 37|          itten! Adják át a majorátust Kálmán öcsémnek; aztán jöjjön az
778 37|        Eladhatja bátran a nagyasszony Kálmán ősi birtokát, s kiválthatja
779 38|           Aszályi Csollánnéhoz, amire Kálmán azt felelte, hogy ha lehet,
780 38|               férfialak lépett eléje.~Kálmán volt.~– Megvártalak. Tudtam,
781 38|         szereti: egy testvér…~Átfonta Kálmán karját, hozzá simult, hogy
782 38|              torlaszolták el az utat. Kálmán karjára vette Cilikét, így
783 38|           mentőszerül; azt a csónakot Kálmán odahúzta a jég széléhez
784 38|                  Isten veled! – szólt Kálmán, mikor Cilikét már jó helyen
785 38|            itt is kezd indulni a jég.~Kálmán futott haza, ha egy óranegyedet
786 38|          szeszély volt az tőle.~Mikor Kálmán megérkezett, már a vendégek
787 38|              most! – monda Aszályi és Kálmán szemébe vigyorgott.~Hát
788 38|           Bálvándy? – gondolá magában Kálmán, hanem azért mégis oly valami
789 38|               azt a nagyon jó helyet.~Kálmán azt gondolta, hogy mindez
790 38|         bizonyosan jó helyen van már.~Kálmán Bányaváry arcára figyelt.
791 38|         kísérte énekét a zongorán.~És Kálmán gondolta magában: Cilike
792 38|              ablakon a kíséret hozzá.~Kálmán el nem távozott a teremből,
793 38|            kihajtatott a Duna-partra. Kálmán oda is elment velük.~A Duna
794 38|  közlelkesedéssel fogadtatott, csupán Kálmán köszönte meg azt a maga
795 38|              vette, nem kerülte őt ki Kálmán, sőt mint régi ismerőssel
796 38|      emlegettünk Csollánnénál – monda Kálmán. – Mért nem jöttél el?~Bálvándy
797 38|             engem nem hítt oda senki.~Kálmán elbámult; nem értette a
798 39|               Óriási merénylet akkor!~Kálmán is gyakran megfordult e
799 39|              állni. Egypár íróban, ki Kálmán szelleme által túlszárnyalva
800 39|             le velem ide a szögletbe.~Kálmán azon idő óta, hogy Biróczy
801 39|            együtt töltöttük – sietett Kálmán felelni.~– Igen. Csollánnénál.
802 39|              az a „jó helyen van az!”~Kálmán egy szót sem várt többet;
803 39|         voltam, te gazember! – kiálta Kálmán, s azzal egy olyan pofont
804 39|             kiabálni, hogy várja meg. Kálmán aztán megállt és bevárta.~–
805 39|           életben többé be nem lépsz.~Kálmán keserűen bólintott fejével.~–
806 39|             valakinek másnak kellett.~Kálmán egyszerre megállt, mintha
807 39|              siess, ahogy csak bírsz.~Kálmán nem vesztett több pillanatot
808 39|            hídra lekerült volna.~Amíg Kálmán átjutott Budára, agyában
809 39|             találta.~– Mi ez? – kérdé Kálmán szorongó kebellel.~– Én
810 39|           sírástól.~– Hová? – kérdezé Kálmán.~– Nagy a világ… – ez volt
811 39|                 ez volt rá a felelet.~Kálmán hevesen ragadá meg kezét.~–
812 39|         keresztül szikráztak a szemei Kálmán szemeit keresve; ahogy arca
813 39|        csalatkozhatol – vigasztalá őt Kálmán; pedig saját maga előtt
814 39|               meg nekem! – könyörgött Kálmán, odahajolva fölé s gyöngéden
815 39|             idegen nemzet művészének…~Kálmán karjai aláhanyatlottak,
816 39|            Azután megölelték egymást. Kálmán megcsókolá a nő homlokát,
817 39|           többé nem látjuk egymást!…”~Kálmán mint egy álomjáró ment ki
818 39|             velem szemben egy férfi?”~Kálmán tűzbe dobta a levél rongyait,
819 39|           színfalhordóval találkozott Kálmán, akitől Bányaváry után tudakozódott,
820 39|              volna megtenni rég, amit Kálmán tett; mert ezt a Bálvándyról
821 39|           nagyon hamar kisegítette őt Kálmán.~Egyenesen eléje lépett,
822 39|            nyújtá kezét Kálmánnak.~De Kálmán nem viszonzá azt.~– Te nem
823 39|          felejts el!~Azzal megfordult Kálmán, s indult kifelé. – Bányaváry
824 39|            egy vigasztaló tekinteted?~Kálmán visszafordult, s sötéten
825 39|               mondott e tekintetre:~– Kálmán ott volt nálam. Ma játszunk
826 39|           olyan elevenen eszébe, mint Kálmán fenyegetései a carbonari
827 40|     főkötelessége, hogy mindent, amit Kálmán bárhova írt, irgalom nélkül
828 40|              maga volt a korrektor, s Kálmán nemcsak novellákat és esztétikai
829 40|               uram kitalálni látszott Kálmán töprengéseinek okát. Egy
830 40|         engemet – illő honoráriumért?~Kálmán mosolygott az ajánlaton;
831 40|             Igaza van, mester – mondá Kálmán –, még ma veszek vásznat
832 40|             És azután úgy tapasztalta Kálmán, hogy nagyon jó az, ha az
833 40|     megszólalt. A vén szolgáló, mikor Kálmán kifordult a szobájából,
834 40|          nedves volt a festék. Sebaj! Kálmán helyreigazította a csók
835 40|              is rossz kereset – monda Kálmán –, emellett még könnyen
836 40|       keresztül a másik szobába, ahol Kálmán atelier-je volt felütve,
837 40|              Óh, igen! – nyugtatá meg Kálmán –, sőt külföldön az ilyen
838 40|               volt elkergetni – monda Kálmán –, mert pénzt hozott volna
839 40|       képeknek lesz kelete bizonnyal.~Kálmán rá hagyta magát beszéltetni
840 40|      visszfényben a ködös láthatáron.~Kálmán maga meg volt elégedve a
841 40|          Ilyen munka kapható azonnal.~Kálmán földhöz vágta az ecsetjét,
842 40|                Hát nem jó lesz-e így?~Kálmán megszorítá jó öreg házigazdája
843 40|              Honnan azt előteremteni? Kálmán feje főtt abban nagyon.~–
844 40|         kőtőszó, s Béni úr paripáinak Kálmán úr feketekávéjával semmi
845 40|            fölkelek, majd kiváltom; s Kálmán úrnak feketekávéja legyen
846 40|      gyanakodó, álomlátó, necromanta. Kálmán egy reggel azt mondá magában: „
847 40|             mintha érezte volna, hogy Kálmán miben töri a fejét, olyan
848 40|              ebéd ideje úgyis elmúlt, Kálmán nem jött haza; azt pedig
849 40|   szekérderékkel vásárol be papirost.~Kálmán még akkor sem jött haza.~
850 40|              parasztból mecénás lesz; Kálmán gondjait átveszi, akinek
851 40|              ki egy vékony fénysugár.~Kálmán lopódzva közeledik az ajtóhoz,
852 41|      becsületét helyrehozni, melyet a Kálmán öcs annyira kompromittált:
853 41|             mind a két lapot, amelybe Kálmán írt, és amelybe Aszályi
854 41|               azt hitték, mikor Jenőy Kálmán volt a kegyben, hogy az
855 42|            pedig Pesten laktak: Jenőy Kálmán, Biróczy Sándor és Csuka
856 42|         személyi hírekre; hanem Jenőy Kálmán mégis sokkal nevezetesebb
857 42|   feleségestül átmehet Pestre; dacára Kálmán tilalmának, ki azt mondá
858 43|                         Alkonysugarak~Kálmán pedig egyedül feküdt kórágyán.
859 43|               vetnek betakaró árnyat.~Kálmán mellbeteg volt. Ez a költők
860 43|          jönni!~Melyik hát az az egy?~Kálmán arcán még pirosabbra gyúltak
861 43|       veszedelem. Magát pedig, kedves Kálmán úrfi, azután sem eresztjük
862 43|            Ugye, hogy eljön mivelünk?~Kálmán csak szomorúan ingatta szép
863 43|         szemérem) odaborult gyöngéden Kálmán keblére, hallhatá szívének
864 43|                Legyen ön a mi fiunk!…~Kálmán lelke felszabadult a test
865 43|                s késő vénséget értek. Kálmán tagadólag inte.~– Én Istenem! –
866 43|           arra is készen voltak, hogy Kálmán nem lesz rávehető, hogy
867 43|         készíteni abból, amilyenhez a Kálmán úrfi volt szokva a nagyanyja
868 43|              cseléd kihozta az edényt Kálmán szobájából, s elmondá, hogy
869 43|             hogy őket tudósítsa aztán Kálmán hogylétéről, és a szolgálónak,
870 43|             kerepesi és ferencvárosi.~Kálmán betegségében látszólag javulás
871 43|           mikor a halált hozod!~Hanem Kálmán philosoph volt és természetbúvár.
872 43|               verőfényes alkonyattal. Kálmán jó házigazdája karjába kapaszkodva
873 43|                Mikor azokat bejárták, Kálmán azt mondá gazdájának:~–
874 43|               Onnan aztán hazamentek. Kálmán aludt reggelig csendesen,
875 43|                Ez jó hely itt – monda Kálmán. – De még ez is nagyon közel
876 43|       álmomban háborgassanak – felelt Kálmán.~– Óh, uram! Ki háborgatna
877 43|         csöndes helyen?~– Ki? – szólt Kálmán, és égő arcát a sápadt ég
878 43|               a temetőből hazamentek: Kálmán azt mondta, hogy oly könnyűnek
879 43|                       Másnap nem bírt Kálmán az ágyból fölkelni. Tagjai
880 43|         függönyt eléje kellett húzni.~Kálmán kérő tekintettel nézett
881 43|              levelet Jenőy Kálmánnak.~Kálmán kezébe veszi azt, s amint
882 43|               levélre; s onnan vissza Kálmán arcába. Amíg végigolvasá
883 44|                  E házban lakik Jenőy Kálmán? – kérdi az idegen.~Tseresnyés
884 44|               hogy „itt lakik-e Jenőy Kálmán?” S aztán ő kérdezte meg
885 44|           jöttél. Lelkipásztor. Jenőy Kálmán itt lakik, és bizony tereád
886 45|               újra meg újra elolvassa Kálmán költeményeit, s úgy beléjük
887 45|      hangjának parancsolni.~– Hol van Kálmán fiam?~– Az égbe van, nagyasszonyom.~–
888 45|             már felgyógyult; de Jenőy Kálmán temetéséről nem tudott semmit.
889 45|              minden parókiáját. Jenőy Kálmán neve nem fordult elő semmi
890 45|         támadt, hátha nem is halt meg Kálmán, hanem valahova falura menekült.
891 47|           hangzanék azok között Jenőy Kálmán neve?~Az utókor igazságos.