Part

 1 1 |           diákok, hogy hevülnek, hogy ég az arcuk a kürtriadóra.~
 2 2 | megbotránkozottan emelgeté szemeit az ég felé, kezeit összekulcsolva,
 3 5 |              kell tartania a fejét az ég felé, hogy az állát oda
 4 10|                Kálmán érzé, hogy arca ég, midőn azokat olvassa: a
 5 12|              olyan nagyra, ameddig az ég tart. – S prózában olvasva
 6 12|                szabadon járhatnánk az ég alatt, a tengerparton, kar
 7 19|               meglátta, a haja szálai ég felé emelték a kalapját,
 8 23|              Itt vagyunk az utcán, az ég alatt. Az még a kisebbik
 9 23|               gyönyör; beleéneklek az ég zengésébe! Engem nem aggaszt
10 23|          mikor már napvilágos lesz az ég. És mikor igaz az, amit
11 24|              között. Itt az est. – Az ég alatt hálni nem lehet. Visszafordulni
12 24|               Kinn a szérűn, a szabad ég alatt. Az az én rendes fekvőhelyem.
13 24|            ilyen fáin úrfinak való az ég alatt hálni; maga ott náthát,
14 24|       takarónk, istenszemekkel teljes ég! Milyen jó lehet köztetek
15 24|             ilyen tiszta csillagos az ég – kezdé Tóth uram. – Azt
16 24|             fölébredt, pitymallott az ég; a mező hintve volt harmattal,
17 25|             volt bevonva a róna, s az ég felhőtlen kék.~Kálmán olyan
18 25|             de egy szende mosoly s az ég felé emelt szemek a dicsőület
19 30|                 Mert a változhatatlan ég maga is az.~– Ugyebár, az
20 32|              a város.~– Akkor azok az ég alatt maradnak.~– Éppen
21 35|      szomszédok látják, hogy reggelig ég a gyertya az ablakában,
22 40|               lak, csak egy ablakában ég a mécses; a szérűn három
23 42|              Ki voltak lökve a szabad ég alá.~Ez már Bányavárynak
24 43|         Kálmán, és égő arcát a sápadt ég felé emelte. – Azok, akik
25 43|              hogy emelkedik minden az ég felé? A házak, a népek,
26 47|        megálmodá: minden emelkedik az ég felé: házak, népek, szellemek.~
27 47|             megjelen az isteni derült ég alatt, egy szabad téren,