Part

 1 4 |     előtte, egy tizenkilenc éves delnő.~Szép, deli, hódító alak.~
 2 4 |          félig nevetés hangján a delnő, s oly kíváncsi tekintettel
 3 4 |       tintás tartalommal.~Amíg a delnő végigolvasá a levelet, szép
 4 4 | magántitkári állomást? – monda a delnő.~Az ifjú némán inte fejével.~–
 5 4 |       Végre elkészült a levél, a delnő egy borítékba tette azt
 6 4 |         Viszontlátásig – mondá a delnő, s szívélyesen nyújtá neki
 7 4 |         nem talált benne, hogy a delnő által írt levél címzetén
 8 4 |         ebből. Azután felvette a delnő levelét, s amint azt olvasni
 9 10|          patvaristája? – szólt a delnő, kacagó hangon, amint Kálmánt
10 10|     száraz lábbal kimenekülni.~A delnő figyelve hallgatá az ellene
11 10|       másként írna e tárgyról.~A delnő kitalálta, hogy van valaki,
12 11|          nagyszámú aranyhalak.~A delnő egész paradicsommal vette
13 11|          és remek is az egész.~A delnő hasztalan akart rendet tartani
14 12|           számára sohasem volt a delnő se beteg, se távol, se piperénél.
15 20|        Kálmán utána ballagott.~A delnő ruganyos léptekkel haladt
16 20|          tanítottak rá – monda a delnő, a kőfalnak támasztva a
17 20|       meg? – kiálta rá hevesen a delnő.~Kálmán ránézett, s aztán
18 21|         meg kell lenni – monda a delnő, lebocsátkozva az elejtett
19 22|       Sátory Katinkára ismert.~A delnő az erdei gyalogúton eléje
20 22|       Meg ne moccanj! – kiálta a delnő a kocsisra –, mert lelőlek!~
21 37|      ragyogott, az anyai öröm. A delnő kezébe vette a kisgyermeket.~–
22 37|      arcáról láthatá legjobban a delnő. És amidőn Kálmán megszorítá
23 37|     Csollánnéhoz elmenni. A szép delnő arca ragyogott a diadaltól,
24 40|         Csollánné szidta!~A szép delnő nem bírta neki elfelejteni
25 40|       nézve!~Végigbolyong a szép delnő háza előtt, melyhez annyi
26 46|  nagyszámú társzekerekkel, mik a delnő bútorait voltak a Tiszántúlra
27 46|        csúfság! – kiáltott fel a delnő, s ki akart ugrani a kocsiból;