Part

 1 2 |         ugyanoly hideg lárvakemény arccal mondá el válaszát:~„An ki
 2 6 |         kiálta izzadságtól ragyogó arccal.~– Kik vannak itt? – kérdé
 3 9 |          aztán nagylelkű pártfogói arccal jött vissza az öreg úrhoz.~–
 4 10|             érző kedéllyel, hevülő arccal egy művész előadandja, az
 5 20|         fejére téve, diadaltól égő arccal nevetett, az összevérzett
 6 21|           szólt Katinka nekihevült arccal –, de az én vitéz kísérőm
 7 25|      felelt rá Biróczy mozdulatlan arccal, s kis idő múlva utána tevé:~–
 8 26|          nem azzal a családszerető arccal, amit otthon megszoktak
 9 31|           Bócza úr bölcs tekintetű arccal fogadá.~– Az úr engemet
10 31|          óra elkövetkezett. Milyen arccal fogadják?~Eh, mit? Hiszen
11 31|            olyan nyájasan.~Bosszús arccal, összeráncolt szemöldökkel
12 32|           fel Korcza úr, triumfáló arccal. – Miből ítél a bíró? Az
13 35|            Tseresnyés uram szomorú arccal fordult Kálmánhoz.~– Ez
14 36|         rohant be a házba, ragyogó arccal kiabálva: „Ez Kálmán! Ez
15 36| felrántotta a fejemre; leszorított arccal az ágyba, s olyan sort vert
16 37|        kiálta Béni bácsi dicsekedő arccal, mintha az volna Brünnhöz
17 37|          Dorothea grófnőt mosolygó arccal elveszteni száz louisdort
18 38|            monda Aszályi furfangos arccal.~Egyik partról a másikra
19 39|         kétségbeesetten veté magát arccal a kerevetre; de már nem
20 40|          zugban áhítattól fennkölt arccal énekli:~„Szeretem és áldom
21 42|      városbíró kegyetlen tekintetű arccal osztá parancsait, s a városi
22 42|           és? – kiálta fel ragyogó arccal Katinka.~– A zsibói házat
23 43|         szépen, csendben, mosolygó arccal elaltatja.~Ez a költők,
24 43|      napfényes délután örömsugárzó arccal jön be a vén házigazda,
25 43|         megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.
26 43|       Nézzétek – szólt, kigyulladt arccal –, amilyen hosszú a tér,
27 44|           Tseresnyés uram elfásult arccal állt háza ajtajában. Éppen