Part

 1 1 |        a neve humanissime Barkó Pál.~Egy másik ifjú izgékony
 2 1 |           Most következik Barkó Pál barátunk.~Ez a hosszú, csontos
 3 2 |     olyan basszista, mint Barkó Pál volt. Mikor azokat a szavakat
 4 3 | kiejtéssel: „szuszikból”) Barkó Pál tiszteletgerjesztő alakja.
 5 15| magyarul? – tudakozá unokájától Pál gróf.~Erre a piros arcú
 6 15| hallhatóan suttogá:~– Jenőy úr.~Pál gróf szemei kerekre felnyíltak
 7 15|       kívánt többet.~És ezentúl Pál gróf mindig tegezte unokáját.
 8 15|      viszonajándékokról is, mik Pál gróf nevében kiosztattak.
 9 15|     köztudomású adat volt, hogy Pál gróf soha senkinek ajándékot
10 15|         hárman a nagyapa nevét.~Pál gróf nagyon meg volt elégedve
11 15|       gyöngéd és szeretetteljes Pál grófhoz, mint volt ötvenkét
12 15|       előtt. És az nagyon szép.~Pál gróf sokáig gyönyörködött
13 15|        végzett táncot.~Most már Pál gróf maga ment helyébe a
14 15|      táncot eljártam – folytatá Pál gróf – őfensége a királyné
15 15|     legjobban megmérni.~Decséry Pál gróf, aki soha senkinek
16 15|        rá e percben, mint akkor Pál grófra.~Kit ne szédítene
17 44|         rá.~– Az én nevem Barkó Pál. Keresem Jenőy Kálmánt azon
18 44|       selyem szemfedővel.~Barkó Pál arcán egy vonás sem mozdult
19 44|         a maga kalapjára, Barkó Pál hosszú kurdsüvegére s Miska
20 44|    Miska inas az énekkar, Barkó Pál a lelkész, s a vén szolgáló
21 44|        imádkozni kellett.~Barkó Pál letűzte bambuszbotját maga
22 44|        tört hangja is, és Barkó Pál zúgó basszusa.~Hová a világi
23 44|       Volt. Nincs. Lesz.”~Barkó Pál nagyon hevesen ingatta a
24 44|         is megvolt, akkor Barkó Pál elővevé övéből a delejtűt,
25 44|       el akarnának válni. Barkó Pál két kezét tenyereivel egymáshoz
26 47|   mindenki, hogy meghalt.~Barkó Pál még élt és tudatta, amit