Part

 1 1 |      Bárányként csecsemő, kis gyermek és anya és férj ~Kés, láng
 2 2 |     tart. És most egy csoport gyermek előáll könnyelmű szóval,
 3 5 |      háznál, s az évek előtti gyermek játszótársnét látod előtted
 4 5 |     megjöttél? – kérdi a bohó gyermek, két tenyere közé fogva
 5 5 |    érzi magát az alvó, mintha gyermek volna, bölcsőben feküdnék,
 6 5 |     háládatos légy ez iránt a gyermek iránt, mert amit ez tett
 7 7 |    hanem ha történetesen az a gyermek az övé volt, s a szegény
 8 7 |  alapja volt az irigykedés. A gyermek irigysége a férfira.~„Miért
 9 10|        Katinka vidám, csevegő gyermek. Azt persze senki sem mondta
10 14|    másodszülött gyönge félénk gyermek, ki megijed a puskalövéstől,
11 23|        Cilike örült, mint egy gyermek, a hegymászó sétának.~Kálmán
12 24|      tetején egy tízesztendős gyermek ül, pőrére vetkőzve, hosszú
13 24|    nemzetes Tóth Máté uram?~A gyermek szilajon nézett rá, s előbb
14 27|     ákombákom rajzban, amit a gyermek a gólyává alakult vadászról
15 27|       ha megtudta, hogy beteg gyermek van a faluban, azt meglátogatta
16 27| elmennek az égbe (hisz minden gyermek az égbe jut), vigyenek üzenetet
17 27|  költeményt szerzett a kedves gyermek halálára. Most nem kellett
18 31|   hogy sírt.~– Ugyan, ne légy gyermek! – szólt Kálmán. – Mi kétségbeesni
19 39| embert, aki veled együtt mint gyermek lángoló hazaszeretetből
20 39|       Cilikéjét, sírt, mint a gyermek, s a másik percben már játszott,
21 39|  percben már játszott, mint a gyermek.~Estig azt hitte magáról,
22 39|  kicsi kéznek, amitől az alvó gyermek úgy nevetett álmában.~…És
23 40|       az én lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz lenni
24 42|      arca. Nevetett, mint egy gyermek.~Mondja el, szerencsésen
25 43|       kisgyermeket, milyen jó gyermek volt akkor!~Aztán mikor
26 44|      Az ima után a férfi és a gyermek eléneklék az ott marasztó