Part

 1 17|         ki egy, ki más; utoljára Wasztl, a felgyürkőzött mészároslegény
 2 17|      csatatéren keresztülszúrva; Wasztl fogta az egyik szarvát nagy
 3 18|     eszébe, hol látta. Pedig hát Wasztl az, a mészároslegény, akit
 4 18|        szerencséje tisztelhetni.~Wasztl prémes bekecset viselt és
 5 18|          hogy mi lesz már ebből.~Wasztl a nyakravalóját is leoldotta.~
 6 18|      vagy. De hát mért vagy itt?~Wasztl előbb a jobb markába köpött,
 7 18|     hallottad te az én szavamat?~Wasztl a két tenyerébe csapott,
 8 18|            Mi van nyomtatva, te?~Wasztl odahúzta Bertit az ablakhoz,
 9 18|        ez micsoda?~Azzal kinyitá Wasztl Berti szobaajtaját, s ott
10 18|          kiálta rá nyersnyakasan Wasztl pajtás.~– Zsiványság, akasztanivalóság
11 18| Ohohohohó! Uracskám! – hencegett Wasztl, öklével Berti orra alatt
12 18|      ezeket a karokat? (E szónál Wasztl összehúzta, megint kiegyenesítette
13 18|         igen képtelennek találta Wasztl pajtás.~– Üm, de ez már
14 18|      édes barátom Isten hírével.~Wasztl nagyon megcsóválta a fejét.~–
15 18|       Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan jó gyerek, mint a
16 18|        aztán kifelé az ajtón. De Wasztl csak nem mozdult. Úgy állt
17 18|         égő taplót, s várja, míg Wasztl nagyokat szí a pipából,
18 18|          meggyullad. Akkor aztán Wasztl is nagylelkű kezd lenni.~–
19 18|        ijedt.~– De hát mik azok?~Wasztl megmagyarázta.~– A Krautsuppen
20 40|        került egy hal a varsába. Wasztl volt az, ki Tseresnyés uramnál
21 40|        hazugság meg van engedve.~Wasztl pedig az az ember volt,
22 40|         Tseresnyés uramat.~Tehát Wasztl azt mondta az ötven forintra,
23 40|    Magadat, vagy az asszonyodat?~Wasztl önelégülten mosolygott.~–
24 40|   haragjában megkapta két kézzel Wasztl gallérját, úgy tolta ki
25 40|  felfedezte a Fidzsi-szigetet, s Wasztl fűszeres boltja előtt immár