Part

501 25|                     annál szigorúbbnak lássék. Ő már ügyvéd volt; hozzá nem illett
502 25|                         Erre az emberre vigyázz! Már egy helyről kimart. Ha gazdag
503 25|                         elborítja. Egy kis ködöt már vehettél észre. Minek mondtad
504 25|                         se asszonyt! De tudd meg már most, hogy őrültségemnek
505 25|                        egy példányban a műved?~– Már le van tisztázva.~– Azért
506 25|                        mert jelleméhez talál az. Már Bányaváryról nem állok jót.
507 25|                           s határnapot is kapott már rá.~Végzetes határnap!~Ugyanazon
508 25|                      benne e három szó közül; de már Kálmánt mégis nagyon bántotta
509 25|                     ebédre.~Hajdani principálisa már türelmetlenül várta az érkezőt:
510 26|                         Az rohant hozzá azonnal, már amennyire sánta lábaival
511 26|                     minoris potentiae” – a dráma már crimen laesae majestatis
512 26|                        vállat vont. Nem törődött már semmivel.~Azonban nem kellett
513 26|                           mely vitte őket, ahová már mondva volt, a város egyik
514 26|                      hogy hol van szállva.~– Én? Már sehol. Kocsim felpoggyászolva
515 26|                      elkísérj. A bérkocsis tudja már, hová vigyen. Te rendezd
516 27|                      embernek megnemesítő része.~Már a rómaiaknál „eques” volt
517 27|                    oltárképet meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e
518 27|                        él még az a földész, most már hatvanéves öreg, ki akkor
519 27|                        Palatinus Pista, gyere le már játszani!” S akinek a bodzafa
520 27|                       csészét összetörtek. Ennek már így kell lenni. Van az üvegesnél
521 27|                      több verset szám ki nem ejt már!” S a sors korbácsütésére
522 27|                         s a gólyává lett vadászt már megtanulta lerajzolni utána.~
523 27|                         annyira köztudomású volt már, hogy a műkedvelői előadás
524 27|                   stádiumában a szívviszonyoknak már nem volna illendő egy kiszemelt
525 27|                      halottja közelében, s mikor már a késő zord idők beálltak,
526 27|                         kezeivel kapkodott. Most már sárga levelek est lepkéi,
527 27|                 gyermekmeséket nem fog ő regélni már senkinek.~Igen szép, mély
528 27|                  fejedelmi gyermeket megénekelni már nem hízelgés.~A főhercegnő
529 27|                        Most egy új alak érkezik; már a külső teremben hirdeti
530 27|                  stentori hangon.~A titkár tudja már, hogy szóval felelni itt
531 27|                    kiönteni őfensége előtt.~Mert már nem csupán a fiskálisokkal
532 27|                    húzása-halasztása miatt; most már a bírákra került a sor.~
533 27|                        várhatnak”.~Kóstolják meg már egyszer ők is a várakozást.~
534 27|                      arca egészen nekivörösödött már, s a szemei fehérén meglátszanak
535 27|                    kétségbeesik.~De mikor juthat már be őfenségéhez az őrnagy?~
536 27|                        kicsoda. Egy, kettő látta már talán, s megint elfelejtette:
537 27|                      vissza.~Sátory őrnagy előtt már kezdett a világ vérben úszni;
538 27|                 lőporfüst közé rohan, s nem érzi már a csata hevében, hogy él-e;
539 27|                        hevében, hogy él-e; mikor már gyönyörűségnek képzeli a
540 27|                          mely a fején átfúródik, már nem érzi az ember.~Sátory
541 28|                   várlaknak; nagyon járatos volt már benne. A nagy kihallgatási
542 28|                    gyönyörnek, a megelégedésnek. Már kora gyermekkorodban az
543 28|                          az alvás. Főnemességünk már csak név szerint tartozik
544 28|                       nem is születtél, mikor én már vele együtt éltem. Úgy egymáshoz
545 28|                        győzelemért, s a küzdelem már maga diadal lesz.~– Mivel
546 29|                         lóháton, jó ismerős volt már vele. Néhány órai sétalovaglás
547 29|                      Kálmán a budai sorompón túl már tapasztalá, hogy nem lehet
548 29|                         lehettek? Vásár nem esik már e tájon ilyen késő ősszel.
549 29|                       nézett rájuk vissza, mikor már a kastélyhoz vezető útra
550 29|                        kerülve.~Kálmán nem bánta már, akárhogy lesz; arra is
551 29|                     dózis ipecacuanhát. Barátjai már útban vannak, az engedély
552 29|                         Éhes volt.~Jó sötét volt már, amint a kastélyból kilovagolt;
553 29|                         volt. Többször is szállt már meg itten; rendesen a kasznár
554 29|                           a kasznárlak udvarában már ketten, hárman futottak
555 29|                  Bányaváry. – Azt is tudom, hogy már maga az az eset, hogy a
556 29|                       szünetet tart, ismerjük mi már ezt. Hejh! mikor a te művedet
557 30|                       pedig gyönyörködűnk benne.~Már az igaz, hogy Orpheustól
558 30|                     Kálmánnal járja. Köztudomású már a szülők által is jóváhagyott
559 30|                   szemöldeit.~– Hiszen mosolygok már. Hát bánom is én; essem
560 31|                  uraságok itt Pesten mind látták már azokat a darabokat, amiket
561 31|                        nézet, hogy ami színművet már egyszer látott az ember,
562 31|                       nézzen rajta, hiszen tudja már, hogy mi lesz a vége?~„Várjatok
563 31|                          bocsátott műveket, amik már megjelentek, s azokat újra
564 31|                előfüggönyhöz, s lesi, hogy van-e már közönség. Útjában van a
565 31|                     darabot s elszaladni vele. – Már késő! Az a sarkantyús úr
566 31|                       tűz- és vízmentes.~– Eredj már haza, Kálmán, kérlek – mond
567 31|                        azt az ő nagyanyja holnap már olvasni fogja ekképp!~De
568 31|                           mit? Hiszen bukott meg már fiatal ember elég az első
569 31|                         Nemde Dorothea említette már önnek, hogy mi elutazunk?~
570 31|                        önnek, hogy mi elutazunk?~Már utaznak!~– Igen, de nem
571 31|                         fiamhoz, a főispánhoz? Ő már kérdezősködött ön felől.~
572 31|                      rajta, hogy a hercegnő, aki már bizonyosan tudta fiától
573 31|                          vagy, aki voltál; de én már senki sem vagyok – hanem
574 31|                       kifizetem. Több is veszett már Buda alatt.~– Könnyen diskurálsz! –
575 31|                 bosszúsan Bányaváry. – De olvasd már most ezt a másikat!~A másik
576 31|                    hozzákezdtünk valamihez, most már legyen erőnk végig kitartani.
577 31|                  történik, az az én gondom.~Most már Kálmán gyakorlott fölényt
578 32|                          együtt elutazott.~Tehát már el is utaztak!~Tegnap még
579 32|                        megy.~A dac megszülemlett már lelkében; a kevély ember,
580 32|                          azután mondott neki, az már jobban kezdte érdekelni.~–
581 32|                         a csúfolódónak. Óh, most már emlékezett ezekre a sötét
582 32|                          ismert rám?~– Sejtettem már, mikor Egyiptomba akart
583 32|               kiállíttatni. Vigye a spieszburger már most azt az ócska denevérkastélyát;
584 32|                         hazament.~Otthon találta már azt, amit kimaradhatatlannak
585 32|                          ütött a száraz mennykő. Már be is adtam a hivatalomról
586 32|                       ember azt látja, hogy most már gyilkolni mennek, magam
587 32|                   legyőzhető. De a másik tilalma már asszonyi haragból ered.
588 32|                          irományokból. Hát ítélt már valaha bíró lepecsételt
589 32|                            Kálmán a végszavaknál már Korcza úr nyakába borulva
590 32|                        akik miatt az öregasszony már évek óta kerüli a világot;
591 33|                        olvashatta el, csak mikor már a lapja megjelent. De azonnal
592 33|                    nyomasson azért új lapot. Ami már írva van, hadd legyen írva.
593 33|                      csizmáinak kiállítója.~– Az már más.~– A derék úr maga volt
594 33|                       Még hátrább van azután, de már csak fából, egy kamra, egyúttal
595 33|                    legény hálószobája.~Bányaváry már ismerte a járást, ezért
596 33|                         leülni.~A tisztaszobában már fel volt terítve. Jó ősi
597 33|                 rájönnénk, hogy ez alakot láttuk már egyszer: ugyanaz volt az,
598 33|                      vontatták az égen, ma pedig már tudjuk, hogy a föld forog
599 33|                  Komáromban mondják, a marhahús, már nemcsak megengedi, sőt egyenesen
600 33|                        jutott a burgonya, s most már terjed mindenfelé.~Ilyen
601 33|                        jót és rosszat tapasztalt már e hazában?~– Jártomban-keltemben
602 33|                  épületek, de legalább nincs ott már a sertésállás, amit ifjú
603 33|                      hogy előre megyünk. Ott áll már a múzeumunk, még ugyan kevés
604 33|              összehordunk: a tudományos akadémia már létesülni készül; magyar
605 33|              színművészetet látunk a fővárosban; már könyvnyomdánk is van, sőt
606 33|                          mind a kettő szükséges. Már nevelődik a fiatalság, az
607 33|                      árulni nyilvános boltokban. Már kezdik az emberek egymást
608 33|                         a vallást is tolerálják. Már a tolerált hitűek templomaikat
609 33|                       hízelgő bókokat mondani.~– Már az igaz, hogy Tseresnyés
610 33|                     engedelmével, aki hozzá volt már szokva minden kíméletlenséghez,
611 34|                       neki panaszkodó haza. És ő már tudja azt, hogy a földműves,
612 34|                        az anya, akinek a fia (ha már azt mérte rá az Isten, hogy
613 34|                        elszakadt a pókfonál. Oda már a szövetség nem terjed.
614 34|                      országa.~Erről az országról már csak nagyanyja leveleiből
615 34|                          a cenzor nem értett, de már azokat elejétől végig kitörülte.
616 34|                        lenni. – Bolond anglus!” (Már ti., hogy mért nem akar
617 34|                        mindig kisírva. Szöknének már innen, ha adósságaiktól
618 34|                        falaknak játszanak, pedig már megkapták az engedelmet,
619 34|                         fölöttem requiemet, most már megyek haza! Ha elhagyta
620 35|                          Kálmánnak, hogy no most már haladjon a megkezdett pályán
621 35|                          nógatta Florencbe; most már az sem elég távolság neki.
622 35|                    kifogyott az útiköltségből, s már Sopronban a zsebóráját volt
623 35|                          amit annak fizetett, az már pénzének utolsó maradványa
624 35|                        időzött útközben, s mikor már Pesthez közel járt, Szentendre
625 35|                         haza Pestre.~Szokva volt már művész korából a gyalogoláshoz –
626 35|                     táplált óhajtása, hogy „ugye már most lefest engemet is?” –
627 35|             következtében jöttem vissza. És most már itt maradok.~Jenőyné bámuló
628 35|                       visszahozott pénzt, s most már keze után sem nyúlt. Idegenek
629 35|                         szélső szobában, kiégett már a pipája.~– No hát, kedves
630 35|                         a könyöke alól, minthogy már megérkezett annak jogszerű
631 35|                          bele.~– Rákönyökölhetsz már a hímzett vánkosra – monda
632 35|                        az öregasszony. – Tied az már. És tied már minden. Magad
633 35|                             Tied az már. És tied már minden. Magad vagy az úr
634 35|                        kezéből az utcára.~– Tied már minden! Nem osztozol már
635 35|                         már minden! Nem osztozol már senkivel. Nem kér már belőle
636 35|                   osztozol már senkivel. Nem kér már belőle senki. Magad parancsolsz
637 35|                        No, uram, jól megnézte ön már magának azt a címert ott
638 35|                       kapu fölött?~Ez sem ismert már rá. Pedig de sokszor tisztelgett
639 35|                           Minden szögletnek volt már valami troglodyth lakója.
640 35|                       hol az az úr, akit hívnak. Már azt sem akarta hinni, hogy
641 35|                          Hazaérkezett ön, s most már itthon marad? – kérdezé
642 35|                    szokott jönni?~– Minden este. Már bizonyosan itt van; de ilyenkor
643 35|                          protekció kell, s engem már ismernek, hogy nem vagyok
644 35|                     játékos, sem kozák. Ott ül ő már bizonyosan és játszik. Meglátjuk
645 35|                         monda a csizmadia – most már ketten majd csak könnyebben
646 35|                         idő. A pincérek ismerték már Tseresnyés uramat, s nem
647 35|                        között volt Bányaváry is.~Már ittas volt; énekelt. A kezében
648 35|                         ezek a lumpok tudják azt már, s csúfot űznek belőle.~
649 35|                        régen összeaprították azt már; de csak azt erősítette,
650 35|                     szava volt.)~– Hát nem ismer már fölséged? – esedezék nyájaskodva
651 35|                       várlak éjszaka bezárva. Ez már megint annak a Szilágyi
652 35|                          úgyis nyugtalanul várja már felséges férjét.~Ez használt.~–
653 35|                      csukának mája?”~A lámpástól már csak ötven lépés volt Tseresnyés
654 35|                          hajléka ajtajának, ahol már nyugtalanul várta az öreg
655 35|                        aminek hasznát vette, hát már most még egy indítványt
656 35|                        unokák, mikor palota lesz már a helyén, búcsút járjanak
657 35|                           Hevesen zokogott.~Volt már otthona!~És ebből a szűk
658 36|                         hogyan került ide, arról már voltak homályos sejtelmei;
659 36|                         ne gondolkodjam. De most már másképpen lesz minden! Te
660 36|                          előbb reggelizni illik; már készen áll a szalonna, kenyér
661 36|                        be előbb az ajtón. Cilike már a varróasztalnál ült, s
662 36|                          fogja azt a légycsapót. Már megint korhely voltam.~Cilike
663 36|                         örökre velünk marad most már. Együtt szállunk, együtt
664 36|                         sorozata a tárgyaknak él már a fejemben. Nem hagyunk
665 36|                       csinálhatott volna belőle. Már olyant, amilyenné az ember
666 36|                  tragikus pátosszal.~Nem kellett már a közönséget Tseresnyés
667 36|                        játszhatnának! De hát ott már nincs arra való hely. A
668 36|                      napokat élt azóta. Nem volt már adósság; tele volt a pénztár,
669 36|                      teatoteller”: Teavedelő.~Az már szabad!~Tseresnyés uram
670 37|                          boldog szerelem~Zengett már az ország a hírhedett költő
671 37|                        arckép rég nem emlékezett már őreá.~A szép madonnaarc
672 37|                        Bécsben laktak.~Vége volt már a rövid ideig tartott szenvelgésnek:
673 37|                        De ha a leány nem szereti már?~Ejh, csak még egyszer meglássa
674 37|                  választva a látogatáshoz.~Ócska már az az adoma, melyben a fösvény
675 37|                         tudatnak valamit, amikor már megtörtént. Hanem azért
676 37|                         minő szép szemei vannak „már”!~(Ez tán sohase látott
677 37|                        fiskális úr, készen van-e már az, amivel megbíztam?~–
678 37|                      Zebedeus áldottát! Most meg már azt kérdi, hogy mi lesz
679 37|                      tudja. Azt mikor készíti el már? Erre feleljen nekem kereken
680 37|                 nyalábjában, úgyhogy a legfelsőt már az állával kellett neki
681 37|                   kegyetlen asszonyok közé. Most már megtudta tőlem a nagyasszony,
682 37|                          váltókban van. Látott-e már Bálvándy váltót? Megmagyarázta
683 37|                      vissza Pestre. Eltalálok én már Párizsba más társaságban
684 37|                          engem, mint a hajdú? Én már írtam a mamának levelet,
685 37|                        bravúrt. Béni bácsi mikor már nőni látta azt a káprázatos
686 37|                      közbekiáltani: „vigye el ön már! húzza már be!” – Elgondolta
687 37|                           vigye el ön már! húzza már be!” – Elgondolta magában,
688 37|                      őelőtte egyszer úgy heverne már harminckétezer frank, dehogy
689 37|                      rouge et noir asztalhoz.~De már ezúttal tökéletesen kilelte
690 37|                        szerencsés ember. Egyszer már nyert annyi aranyat, hogy
691 37|                       pénzt elveszíteni! Hisz az már tolvajság volna!~Persze
692 37|                         mentek, megjelent az is; már pedig Béni bácsi elég megvetően
693 37|                    Párizst. A báró többször volt már itten, egész rendszerrel
694 37|                         vissza szállására. Pedig már alig volt annyi pénze, hogy
695 37|                       micsoda veszedelemben van. Már akkor pertu voltak, s kedves
696 37|                      perc múlva az idegen szolga már itt is volt azzal a pénzzel,
697 37|                     papírra írhatja a nevét. Azt már megtanulta tőle, hogy az
698 37|                     kifizetni.~Béni bácsi értett már annyit franciául, hogy ezt
699 37|                      fidibuszon?~Most emlékezett már rá Béni bácsi.~– Hja kedves
700 37|                    folyosón át egy szobába, ahol már volt akkor egy másik úr
701 37|                gentlemanen. Ez gentlelike tréfa. Már odaüzentem a jegyzőhöz,
702 37|                       ezzel a báróval soha. Most már egészen felteszi róla, hogy
703 37|                      kiálta fel Bálvándy, s most már felugrott a székéről. –
704 37|                       felugrott a székéről. – De már így értem a dolgot. Ön Csollánné
705 37|                   mindenüvé?~– Alighanem.~– Most már tisztában vagyok. Ez hát
706 37|                         semmi oka sem volt.~– No már most Béni pajtás – szólt
707 37|                     egymáshoz ütve –, „az egyik” már megkapta, amit kellett.~
708 37|                        tudták meg, hogy Dorothea már asszony. Jaj de milyen sápadt!~
709 37|                          Az idei termények pedig már rég el voltak adva, semmi
710 37|                          beleártotta magát. Most már ülhet ott, amíg Bálvándyt
711 37|                      segített rajta.~Mikor aztán már nagyon sokáig tartott ez
712 37|                          a rossz mulatság; mikor már elmúlt két hónap, három
713 38|                       hosszú előadás után, mikor már minden lélek alszik, még
714 38|                    Cilike különben is hozzá volt már ehhez szokva; gyakran ment
715 38|                        volt, tavasz felé kezdett már járni, a Dunán a jég nagyon
716 38|                     nagyon meggyengült, szekerek már több nap óta nem járták,
717 38|                         mert a jég csupa korhadt már, s neki csak egy nyaka van,
718 38|                      ijedve. A színpad üres volt már; a színészek mind elsiettek
719 38|                   jegének, ahol senki sem kószál már.~De Cilikének pedig haza
720 38|                         őket, hogy a jégen járni már életveszélyes dolog; minden
721 38|           hasznavehetetlenné tette, a jég fölött már néhol magasan állt a víz,
722 38|                         botorkálniuk.~Egy helyen már meg volt repedve a jégburkolat,
723 38|                           lábai csuromvíz voltak már, s ekkor megállt az eső,
724 38|                   fagyott rajtuk.~A budai parton már nagy szakadások voltak a
725 38|                          A budai partnál el volt már válva a jég a parttól, hanem
726 38|                      szólt Kálmán, mikor Cilikét már jó helyen tudta –, én sietek
727 38|                         nőt? Hiszen nem szerette már.~Katinka termei azon időkben
728 38|                        Mikor Kálmán megérkezett, már a vendégek mind együtt voltak.
729 38|                     vendégek mind együtt voltak. Már a teázáson át is estek;
730 38|                         bizonyosan jó helyen van már.~Kálmán Bányaváry arcára
731 39|                       ban hónapos retket árultak már.~Ez a „Csiga” egy szegletház
732 39|                         talán önhitt is?~Egyszer már magának Kálmánnak is feltűnt,
733 39|                        Meg akarod tudni az okát? Már régen vártam, hogy ezt kérdezd –
734 39|                          ez vért kíván!” – mikor már meggyőződött róla, hogy
735 39|                     bólintott fejével.~– Ő pedig már holnap itt lesz; föl lesz
736 39|                       miatta; de szeretett! Most már józan; de másé. A borcimborák
737 39|                     teaestélyek a szívét. Ő most már szép, deli és boldog. Én
738 39|                         egész világosságban állt már az egész talány. Annak az
739 39|                           még méreg is van, s az már megöl. Óh, miért jöttél
740 39|                     magát arccal a kerevetre; de már nem tudott sírni.~– Az Istenért!
741 39|                         sebezhető vagyok. Amikor már magamnak nem fáj többé semmi
742 39|                         óta nagy híre futamodott már annak a monumentális pofonnak,
743 39|                      Bányaváry is értesülve volt már a „Csigában” történt jelenetről,
744 39|                   elégedve a hírrel. Kívánkoztak már azok is a vidéki húsosfazekak
745 39|                       gyermek, s a másik percben már játszott, mint a gyermek.~
746 39|                     magáról, hogy egészen ki van már békülve saját jobb felével,
747 39|                          volt, s ő maga biztatta már legjobban a férjét, hogy
748 39|                     barátokkal.~Szegény asszony! Már örült neki, hogy a férje „
749 39|                      egyenesen a hídhoz.~Mi, kik már egyszer jártunk ebben az
750 39|                       szellő, olyan ismerős volt már előtte.~„Hiszen utoljára
751 39|      lelkiismeret-mardosásokkal büntesse meg.~Ha már idáig eljött: innen már
752 39|                          már idáig eljött: innen már nem eresztette tovább a
753 39|                        be lakába. Csend volt itt már.~Cilike hálószobájában éjjeli
754 40|                 színészek eltávozása után másnap már ott volt Kálmánnál Biróczy.~–
755 40|                      akar nekem mondani. Egyszer már hallottam tőle. „Légy úr!”
756 40|                      jeltelen sírjainkra sem fog már találni; és tudjuk jól,
757 40|                  elveszett az irodalomnak. És én már nem volnék élő ember anélkül.
758 40|                    Korcza úrra, rimánkodni, hogy már csak mégis vegye vissza
759 40|                      uramnak is hátralékban volt már egy negyedévi angáriával,
760 40|                        írni fog, annak az árával már régen tartozik valakinek,
761 40|               fűszerkereskedőnét vett el, s most már emeletes háza van. Hanem
762 40|                        önelégülten mosolygott.~– Már majd csak magamat. Az asszonyom
763 40|                     magamat. Az asszonyom le van már festve fiatalabb korából.
764 40|                         vonva el a drága időt. S már az évnegyed is a vége felé
765 40|                        össze a homlokát! Itt jön már a szolnoki vásár; jó lesz
766 40|                          volna egy művésztől, ha már a demokrata életmódra adta
767 40|                    valami szerencsésebb Magellán már felfedezte a Fidzsi-szigetet,
768 40|                         hogy mi az az ember, aki már semmi sem, csak egy lump,
769 40|                      maradok tovább fekve. Nincs már a lábamnak semmi baja. Mankóval
770 40|                      zárva; munkaadók sem jönnek már.~Azért is hogy jönnek! Éppen
771 40|                        de utána egy héttel.~– De már most semmi baj sincs, ugye?
772 40|                        értük s viszem mind; kell már a sok cselédnek.~– Micsoda? –
773 40|                   szolnoki vásáron nem talált?~– Már hogy vettem volna? Mikor
774 40|                        hiszen nincs az ő lábának már semmi baja. Hogy bolonddá
775 40|                        Hát az a másik kép?~– No, már azokra az emberekre csak
776 40|                         én mind a kettőt viszem; már tudniillik, ha eladó. Én
777 40|                      meggyőződött róla, hogy: de már ez nem tréfa.~– De már most
778 40|                        de már ez nem tréfa.~– De már most meg kell hát ismerkedni
779 40|                        magában Tseresnyés uram. „Már ugyan mi hiba lenne ezen
780 40|                         uram fölkerekedett.~– De már tovább nem várom a maga
781 40|                  szekerére.~Gondolta magában: de már végefelé közelít a világ;
782 40|                         az ő utai.~Csak hát jőne már Jenőy úr haza.~Az ebéd egészen
783 40|                        Az ebéd egészen elromlott már, a szakácsné hiába szaladgál
784 40|                     utcaajtóba lesni, hogy jön-e már; mert az nem jön.~Bujdosik
785 40|                          van.~Az utcaajtó be van már zárva, mint szokott korán
786 40|                          ajtóhoz, mint aki tudja már magáról, hogy ő semmi sem
787 40|                        magáról, hogy ő semmi sem már többé, csak egy rongy.~Leskelődik
788 41|                   krajcárba; s miután a püspökök már akkor is tudták, hogy kétezer
789 41|                     értekezlet egyhangúlag: hisz már ennél jobbat nem is kaphattak
790 41|                  éjjel-nappal, s egyszer-kétszer már volt is abban a hitben,
791 41|                    udvarára érkező herceget most már a zsebéből előhúzott igazi
792 41|                          ember a skandalumot, ha már megtörtént, annyira kevés
793 41|                    szíves házigazdát, hogy jön-e már az az ebéd, mert majd ők
794 41|                       vetett véget.~Hajnal előtt már a vendégszerepét bevégzett
795 41|                         vármegye házához, mintha már kezében volna az ítélet.~
796 41|                     Dorothea egyebeket is tudott már arról a férfiról, aki az
797 41|                 vagyonból.~Bálvándynak nyűg volt már ez összeköttetés, s örült
798 41|                        Csakhogy mindez késő volt már.~
799 42|                    tizenkét év határa közeledett már, melyet az egykori krónikások
800 42|                    sokkal nevezetesebb alak volt már azon időben, mintsem el
801 42|                         hozzám, mert meghaltál.” Már előre ki is csinálta magában
802 42|                       fenn.~Felső-Magyarországon már dühöngött a vész; Zemplénből,
803 42|                      eljutottak Mezőkeresztesig. Már ott is vették észre, hogy
804 42|                          ismét az Avas közelébe.~Már az nagyon gyanús dolog volt,
805 42|                   barátságra; de senki sem akart már arról tudni: „Vissza! Ide
806 42|                          nem hozzátok a kolerát! Már a szomszéd Zsolcán van!”~–
807 42|                        lökve a szabad ég alá.~Ez már Bányavárynak sok volt! Elkeseredésében
808 42|                         dühösködött, hogy ő most már nem áll jót a város életéért. –
809 42|                       sietett az orvost elhívni. Már akkor nagy volt a halálozás
810 42|                         épen.~– – – Ketten tehát már nem lesznek ott a találkozón
811 42|                          florenci társaság!~Este már nem volt zene, kacaj, pohárcsörgés
812 42|                      bizonyos zsibói házat; most már ő is el van szánva a köteléket
813 42|                         serpenyő izzó parázzsal. Már megsütnek! – gondolja magában
814 42|                      hozza magával a kolerát, ha már olyan kedves akart lenni,
815 42|                       önre bízni az üzenetét, ha már ide küldte. A levél legjobban
816 42|                          világélvező szép delnőt már olyan nagyon ismeri! – S
817 42|                        attól a gondolattól, hogy már most Katinkát nyerte meg
818 42|                        megy a fejéből; de másnap már megint csak újrakezdi vele
819 42|                       Pátyodra rektornénak.~– De már akkor inkább én megyek Pestre
820 42|                      legutolsót kivéve. Értesz-e már engemet?~Aszályi mindent
821 42|                      későn érkezett meg.~Akkorra már kipárolgott a fejéből a
822 42|                      érkezett vissza Katinkához.~Már akkor a szép úrnő kétségbe
823 42|                          vittek el ablaka alatt. Már a kertre nyíló szobába költözött
824 43|                          elkerüli azokat, akikre már egy szelídebb nemtő szárnyai
825 43|                         Gondol az is őreá? Tudja már, hogy mit vesztett benne?
826 43|                        mit vesztett benne? Tudja már, hogy senki sem szerette
827 43|                        rajta kívül igazán? Jönne már hozzá. És bizonnyal el is
828 43|                        el is fog jönni; hanem az már késő lesz.~A beteg nincs
829 43|                      keblére Kálmánt. Dehogy van már baja.~– No, hát ölelje meg
830 43|                          és itt sem sokáig marad már.~A leány megtalálta bátorságát;
831 43|                    leszünk, ahogy megérdemeltük.~Már itt aztán Sára asszony nem
832 43|                        attól sokan meggyógyultak már ilyen betegségből, s késő
833 43|                          Aztán mikor látta, hogy már csak el kell menni, búcsút
834 43|                     homok téreken keresztül. Ott már sem pompa, sem hűs árnyék
835 43|                        ferencvárosi temetőig. Az már jó csendes szállás.~A ferencvárosi
836 43|                   merülve.~Ápolóival sem beszélt már, egész délelőtt szótlan
837 43|                         Senki.”~Az alkonyodó nap már égetőn kezdett besütni ablakán,
838 43|                       meleg napsugár.~Olyan volt már az arca e napsugárban, mint
839 44|                         sírkő után nézni, melyet már megrendelt; maradjon ott
840 44|                         és Tseresnyés uram tudta már Decsy Osmanographiája nyomán,
841 44|                 búcsúdalt, mint akármely kántor:~Már elmégyek az örömben: ~Paradicsomnak
842 44|                          ölébe.~A második versbe már belevegyült a vén cseléd
843 45|                     otthon csak tehernek van; de már mégis ilyen veszedelmes
844 45|                         protestáns lelkész ugyan már felgyógyult; de Jenőy Kálmán
845 45|                         embert halottnak kürtölt már, akik aztán még késő vénséget
846 45|                     temetve; de hogy hová, arról már nem tudnak neki számot adni,
847 45|                       voltak, maguk is meghaltak már. Hiszen nagy idő az! Van
848 45|                          Hiszen nagy idő az! Van már két hete is!~Most sorba
849 45|                        ismét a nagyasszony.~Most már nem dölyfösen, hanem alázatosan
850 45|                   szenvedett ő éveken át, most ő már nyugszik; már most szenvedjen
851 45|                         át, most ő már nyugszik; már most szenvedjen ön. Én láttam,
852 45|                         élettel, most küzdjön ön már az ő halála emlékével. Itt
853 45|                   elhaladt – szépen bezöldült az már! – mindannyiszor leszakítson
854 46|                     Csollánné maga sem bánta ezt már.~Van egy rettentő nemezis
855 46|                      mint a rossz hírű nőt.~Most már maga sem bánta, hogy ha
856 46|                    Bertit megugassa; de nem volt már hozzá hangja, csak pantomimikával
857 46|                      kissé megdúzta az orrát. Ez már túlzása a kötelességnek,
858 47|                   gyarapít.~Négy-öt palotája van már a fővárosban a hazai színművészetnek,
859 47|                     bajnokainak száma nem csapat már, hanem tábor; – s amit beszélnek,
860 47|                       visszhangozzák.~Nem halott már az eltemetett nemzet; hanem
861 47|                      helyrepótolni.~Nem ellenség már a koronás fő, hanem a testhez
862 47|                      megértik egymást.~Felébredt már minden nemzet, s az ébren
863 47|                    voltak, rég a porban alusznak már; a még élő kortársak is
864 47|                         kortársak is agg emberek már; de az ő alakja örökké ifjú
865 47|                         nemzedék, mely elég nagy már, hogy azt megértse, hogy
866 47|                        vén iparos kétszer látott már a város terjedése alatt
867 47|                          egy vén tudóstól, kiről már azt hitte mindenki, hogy
868 47|                             csend lesz. De mikor már mindenki eltávozott, még
869 47|                          gyászruhás úrhölgy, agg már és megtörött. Haja hófehér,