Part

 1 3 |           dugj a csizmám szárába. Ismerem a jó szokásodat. Aztán meg
 2 4 |      asszony.~– Hagyja el, tudom, ismerem a nagyasszonyt. Én ne ismernék
 3 5 |         Pestről – monda Cilike. – Ismerem az írást. Korcza fiskálistól
 4 10|       eresztette be?~– Hát hiszen ismerem; sokat jár ide. Gazdag kliens!~–
 5 12|           nem adok kevesebbet. Én ismerem önnek a viszonyait. Van
 6 12|           szívükben van. Most már ismerem önt. Nem kívánok öntől olyan
 7 18|           Nem ütjük azt azzal el! Ismerem én már ezt a tempót. Tavaly
 8 18|         urat a tempóikra; mert én ismerem mind a hármat. Sokszor mérkőztem
 9 23|         betölt: ha ismered azt.~– Ismerem. Ennek a neve: szerelem
10 25|          másként nem is lehet. Én ismerem mind a mostani irodalmi
11 25|         ünnepélyes megnyitáson.~– Ismerem őket, láttam Csongrádon.
12 28|       kitaszítottak az iskolából. Ismerem az indokokat, hogy miért.
13 28|         ismered saját népedet! Én ismerem azt minden jó és rossz tulajdonságával.
14 28|       mint „der alte Rákóczi”. Én ismerem a mi népünket. Heve szalmatűz;
15 30|         történetét?~– Tökéletesen ismerem, grófnő; a csodatevőkről,
16 30|        Szent Hedvig történetét?~– Ismerem, grófnő; de inkább azt mondom,
17 30|       inkább azt mondom, hogy nem ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam
18 31|         értem – szólt Kálmán –, s ismerem a teendőmet.~Nem is magyaráztatta
19 32|           És én talán minden okát ismerem.~A szép álca leült egy jázminbozót
20 37|           mondta egykor neki: „én ismerem a magam nemét!” Ismerte
21 40| végveszélyben forog (hiszen én is ismerem a válóperét), amidőn egy
22 40|          vagyonod lesz?~– Nem! Én ismerem magamat s magamról az egész
23 40|           Jól van hát, no; én nem ismerem. – Aztán mi végre vannak
24 40|           ugyan azt a piktort nem ismerem, hanem a házamra ráismerek;
25 41|           változtatja gazdáját?~– Ismerem.~– Tehát kívánja, hogy azt